Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)

1986-01-16 / 15. szám

1986. január 16., csütörtök Dunántúlt napió 3 Költözés január végétöl Á nézőket nem szabad becsapni Jobb körülmények közé kerül a POTE néhány intézete Hosszú évek óta húzódó fel­újítási munkálatok állnak befe­jezés előtt Pécsett. A Honvéd utca 1. és 3. számú házak mű­szaki átadása megtörtént. A Pécsi Orvostudományi Egyetem tervszerű fejlesztésének lépcső­fokaként a közeljövőben ide költözhet a POTE több elméleti intézete és az egyetemi gyógy­szertár. így lehetővé válik az is, hogy a Janus Pannonius Tu­dományegyetem Rákóczi úti épületében helyet kapott orvos- egyetemi részlegek is új hely­re kerüljenek. A kivitelezők je­lenleg a hiánypótlást, az utol­só simításokat végzik, így vár­hatóan e hónap végén elkez­dődhet a költözés. Vegyük szemügyre külön-kü- lön a két épületet. Más a kivi­telezőjük, más funkciójuk van, de közös bennük, hogy több­éves huzavona után gyakorla­tilag csak 1984 januárjában kezdődhetett el a mostanra, határidőre befejeződött felújí­tási munka, amelynek összkölt­sége megközelíti a 90 millió forintot. A Honvéd utca 1.-be az el­méleti tömbből kerülnek egysé­gek. A földszinten lesz a POTE központi elméleti laboratóriu­mának kémiai részlege, vala­mint az egyetem számítástech­nikai csoportja. Az első emele­ten kap megfelelő nagyságú helyet a marxizmus—leninizmus intézet kutatószobákkal, szemi­náriumi helyiségekkel. A má­sodik emeletre költözhet a társadalom-orvostani intézet Míg az első két szinten lévő egységek elsősorban az oktató­nevelő munkát segítik, (az ok­tatás még ebben a tanévben meg is indul), addig az utóbbi intézet esetében különösen in­dokolja a nagyobb hely elfog­lalását, hogy ez az egység a gazdája az országos körzeti or­vosi intézethez kapcsolódó fel­adatoknak is. Az 1-es számú épület kivite­lezője, a dombóvári Unió Ipari Szövetkezet szép munkát vég­zett. A burkolások, bútorok és a belső átalakításokkal járó munkák eredményeként muta­tós a belső tér, amely szinten­ként 618 m2. A ház felújítása mintegy 40 millió forintba ke­rült. A tervező Váradi Cézáné (DTV). A Honvéd utca 3-as számú épület két lépcsőházába egy- egy nagyobb egység költözhet. Az 1050 négyzetméteres déli részbe jön az MTA idegélettani kutatócsoportja. Az akadémiai kutatásokat végző, korszerű műszerekkel rendelkező csoport jelenleg a JPTE Rákóczi úti épületében van. A költözést — a szintén a Rákóczi úton talál­ható biofizikai résszel együtt — március végéig befejezhetik. (A majomház egyelőre továbbra is a JPTE központi épületének udvarán marad. A több száz­ezer forint értékű állatokat nem kívánják nagyobb megrázkód­tatásoknak kitenni.) Az északi lépcsőház 1240 négyzetméteres területére köl­tözik az egyetemi gyógyszertár, amely jelenleg a Megyei Kór­ház udvarán van. Nagyon fon­tos, hogy a gyógyszertár jelen­tőségének megfelelő helyet kapjon, hiszen például több életmentő gyógyszert is készíte­nek helyben. Az épületrészben steril, félsteril laboratóriumok és nagy alapterületű raktárak is lesznek, felvonóakna is épült, lift is könnyíti, segíti a munkát a 3-as számú épületben, amely­nek kivitelezője a BÉV. A bur­kolási munkákat az Országos Szakipari Vállalat végezte, al­vállalkozóként. A helyszínen tett látogatásomkor laikusként is megállapíthattam, hogy a pad­lólerakás, a csempézés bizony kívánnivalót hagy maga után. Több helyiségben meg kell is­mételni ezt a munkát, így ebbe az épületbe előreláthatólag február közepétől kezdődhet a költözés. A ház felújítása közel 50 millió forintba került, terve­zője Müller Mária. Az épületek mögött 120 négyzetméteres új vegyszerkam­ra is épült, és felújítják a ke­rítést a Honvéd utcai részen is. Megtudtuk, hogy az „egyen- kerítés”; a régiből átalakított, szürkésített, kőoszlopok nélküli változat, csak a Szigeti úton lesz. A Honvéd utcába, a tönk­rement alapzatok felújítása után visszateszik a régit. A fő­épületek homlokzata szép. Két nagy, míves tölgyfaajtó is il­leszkedik a változatlanul ha­gyott, átfestett épületkülsők­höz. Kár, hogy a lila, úgyneve­zett műemlékpala már most vesztett színéből. A költözésekkel összefüggő egyéb tervek közül kiemelhető, hogy a gyógyszertár helyén, a Megyei Kórház udvarán, orvos- száílót alakít ki a POTE, eny­hítve a fiatal szakemberek la­kásgondjain. Mint említettem, a JPTE-t is érintik a Honvéd utcai épüle­tekkel kapcsolatos átszervezé­sek. Erről kérdeztem dr. Bétyácz Ivánt, a JPTE rektorhelyettesét: — Ahogy a Rákóczi úti épü­let nyugati szárnyán megkap­juk a területet a POTÉ-től, azonnal hozzákezdünk a feltét­lenül szükséges kisebb átala­kításokhoz. A hivatali és okta­tási egységek költözésével, helycseréjével nem luxuskörül­ményeket érünk el, mindössze arról van szó, hogy így érezhe­tő módon enyhül a központi irányítás és a Közgazdaságtu­dományi Kar helyiségproblémá­ja. Lehetővé válik többek közt, hogy önálló üzemorvosi rende­lőnk legyen, megfelelő körül­mények közé kerül az egyetem nyomdája és a nyelvi labor is. Néhány szemináriumi termet is kialakítunk. A minimális átala­kítási munkálatokra, az MM ígérete szerint, a pénz rendel­kezésre áll. Bozsik L. Egy üzemi közönség­szervező tapasz­talataiból Közönségszervezőnek lenni nem mindig hálás feladat, hi­szen minden produkcióra el kell adni a jegyeket, meggyőzni az embereket arról, hogy a világ ylegjobb előadását tekinthetik meg ... Legalábbis sokan így képzelik el a közönségszerve­zőit munkáját. Hogy mennyi­ben van így, illetve mennyiben tér el ettől a valóság, arról Elekes Géza, a MÉV II. üze­mének geofizikus technikusa mondja el véleményét, tapasz­talatait. Elekes Géza ötödik éve vállalta el a közönségszer­vezői feladatot és a Pécsi Nemzeti Színházban azt mond­ták róla, hogy ő az egyik leg­kiválóbb közönségszervezőjük. — Ez a munka tényleg nem minden esetben egyszerű, ren­geteg talpalással, utániárással jár. Először is: műsordömping van: színház, mozi, ŐRI, al­kalmi műsorok. Én elsősorban a pécsi színház előadásaira hí­vom a közönséget, azután könnyű- és komolyzenei hang­versenyekre. A színházzal jó az üzem kapcsolata, még szoci­alista szerződést is kötöttünk velük. Mi vállaljuk, hogy éva­donként hat produkciójukat megnézzük, ők pedig rendsze­resen tartanak nálunk műsoro­kat. Időben meakaoom a pla­kátokat, a főpróbákat megnéz­hetem, és ezek ismeretében ajánlom és választom ki a re­pertoárból az előadásokat. — Mindenkivel személyesen beszélget, mindenkinek külön- külön felhivia a figyelmét egy- egy darabra? — A közönségszervezést a főmunkám mellett végzem, úgyhogy ezt nem tudom meg­tenni. Minden részlegünknél vannak „embereim", akik segí­tenek a szervezésben. De én is nagyon sokakat ismerek a dolgozók közül. Tudom már nagyiéból, kit érdekel a drá­ma, kit a vígjáték, kit a pop­zene, kit az orgonahangver­seny. — Mindenkinek csak azt ajánlja, ami érdekli? — Többnyire. Nehéz kimoz­dítani az embereket otthonról, sokan keményen dolgoznak munkaidő után is, olyasmiért nem indulnak útra, ami nem érdekli őket, Mindenki szeretne jól szórakozni, kikapcsolódni, kellemes zenét hallgatni. Ki­alakult egy állandó mag, úgy 50—70 ember, nagy részük fizikai dolgozó, akik a legér- deklődőbbek, akiknek ha szó­lok, családtagjaikkal együtt szívesen eljönnek egy-egy vá­ratlan előadásra is. Alakítot­tunk a vállalaton belül egy közönségszervezői csoportot is, így összehangoltabban tudunk dolgozni az egyes üzemek kö­zött. A legfontosabb az élő kapcsolat kialakítása, a sze­mélyre szóló ajánlás. — A jegyeket a vállalat ju­talmazásra is felhasználja? — Nem. Mindenki eldönti, akar-e menni színházba, s ha igen, akkor kifizeti a teljes órát. így láttuk jobbnak és a tapasztalatok szerint így nem is csak a látszat kedvéért vá­sárolnak jegyeket, hanem való­ban azért, mert érdekli őket egy-egy műsor. — A színház, az ŐRI, a mo­zi fizet-e a közönségszervezők­nek iutalékot az eladott jegyek után? — Az ŐRI 1-2 százalékot, a színház telt ház után négy szá­zalékot. Utána lehet számolni, hogy anyagilag nem egy nye­reséges elfoglaltság. Igaz, er­kölcsileg elismerik a jó munkát, és évente a színház, a Filhar­mónia megjutalmazza a sike­res közönségszervezőket. — A munkahelyi főnökei tá­mogatják ezt a tevékenységét? — Igen. A vezetők is, a szakszervezet is. Enélkül azt hi­szem nem is lehetne eredmé­nyesen csinálni. Maguk is vá­sárolnak jegyeket és fontosnak tartják, hogy minél többen el­járjanak a rendezvényekre. — ön miért vállalta a kö­zönségszervezést és minek kö­szönhető, hogy ötödik éve ki­tart mellette? — Nekem ez a hobbim. Szín­házba mindig is szerettem járni és izgalmas dolog megfigyelni, hogyan reagálnak mások az én ízlésemre, értékítéletemre. Nem szabad a nézőket becsap­ni, s ha gyenge darabra hív­nám őket, másodszor már el sem jönnének. B. A. Jó kedvet adj! Ránk fér. És ránk fér ez a típusú, tényleg könnyed, két- háromszemélyes műsor, mely­ben sok minden elfér, a fél­mosolytól a hangos röhögé­sig. És ránk fér mindez Gát­völgyi János és Körmendi János színvonalán, akiknek immár kétszázadszor elő­adott közös estjét vette fel és sugározta szombat este a televízió. Talán a cím érzel- messége, mégis visszafogott­sága tartott a képernyő előtt, talán az, hogy mit is tud ez a két nagyon külön­böző alkatú színész együtt produkálni, de lehet, hogy csak a „mi jöhet még” rossz­májúsága, mely keletkezett az idétlen és kimunkálatlan tortajelenet alatt a legele­jén, melyért az egész három­negyed óra ismeretében iga­zán kár volt, marháskodást, nívótlan évődést ígért, gör­csös és nehézkes jókedv- gyártást megint, mint annyi­szor már hétvégi tévés fő­műsorokban. Mikor aztán a függöny előtt és mögött ma­gára maradt a két színész s elkezdődött az est maga, Gálvölgyi és Körmendi leckét adott kabaréból, fesztelen­ségből, jókedvből, finom hu­morból, abból, hogyan lehet külsőségek nélkül, csak a produkció erejével, nívójával „jó kedvet adni”. Két szí­nész, aki nem akar egymás bőrébe bújni, aki nem akar­ja a másikat lejátszani a színpadról, aki nem vált mo­dort, alakot, hogy érdeke­sebb, sokoldalúbb legyen, hanem azt adja, amit az adott keretben, a pódiumon igazán és nagyon tud. Kör­mendi előad, sugárzik róla- belőle a szomorkás, meleg emberi irónia, a szeretet iró­niája. Tudja, itt, Gálvölgyi oldalán ő „csak” mosolyog- tatni képes, a zajosabb és látványosabb sikert a másik aratja le, ezzel együtt vagy ennek ellenére, úgy szolgál­ja az elmondott szövegeket, hogy csodát csinál a Mik- szát-karcolatból s az Egy el­feledett világszám érzelmes- morbid történetét ritka egyensúlyérzékkel tartja meg ízlésesnek, a szó legjobb ér­telmében, mentesen a fölös­leges finomkodástól éppúgy, mint a félmalac kikacsintá­soktól. Körmendi elegáns. Szerényen, eszköztelenül és határozottan. S talán az egész esti produkcióra is ez a legjobb szó. Túlzások, ve­ríték és harsánykodás helyett mindkét színész szépen és akkurátusán kibontja a sze- repben-szövegben rejlő lehe­tőségeket. Hogy ezek eviden­ciák? Lehet, de ehhez képest ritkán láthatók ilyen szinten. Gálvölgyi pedig parodizál. Nem hiszem, hogy bárki is többet tudna nála a színé­szi paródiáról, arról leg­alábbis, ami sokkal több, mint utánzás, egy orgánum, egy jellegzetes beszédmodor puszta leképezése. Persze, ez is ritka képesség, szük­séges is a paródiához, szük­séges, de nem elégséges. Gálvölgyi paródiáinak lelke van. Számaiban benne van — nyilván - a megjelenített figura, hanqjóval, külsősé­geivel, de benne van Gál­völgyi maga, benne a paro- dizálthoz való személyes vi­szonya s a parodizáltról való pontos tudása. S utóbbiak már-már fontosabbak, mint a felszíni „hasonlóság", Gál- völgyinél egyre bensősége­sebb, egyre „nemesebb” esz­közökkel teremtődik meg az illúzió. Gesztusokból, mozdu­latokból, apróságokból áll össze, pontosabban lesz fre­netikus a Rózsa György-pa- ródia, az elmondott szöveg inkább csak adalék, a lé­nyeg egy fintor, egy fejtar­tás, egy hajsimítás, amire a néző nem is külön-külön fi­gyel fel, csak azt érzi, hogy az egész, az egész nagyon hiteles, vagy nem érez semmi egyebet, csak a nevetéstől csurgó könnyeit. A jókedvét, ami ráfér. Parti Nagy Lajos Speciális osztályok a pécsi és kaposvári gimnáziumokban Speciális tantervű osz­tályokban tanulhatnak a diákok Pécs négy gimná­ziumában. Az 1986-87-es tanévben a Nagy Lajos Gimnázium angol és ké­mia, a Leöwey Klára Gim­názium orosz és német nemzetiségi, a Kodály Zoltán Gimnázium ének­zene, a Komarov Gimná­zium testnevelés tárgyból indít speciális osztályokat. A kaposvári Táncsics Mi­hály Gimnáziumban is ha­sonló kezdeményezés in­dul. Itt Somogy^és Bara­nya megye tanulói számá­ra szerveznek ilyen jellegű oktatást matematika és orosz—német tárgyakból. Heti nyolc-tíz órában fog­lalkoznak matematikával a speciális osztály tanulói, ez jelentős előnyt ad az ebből a tárgyból egyetemi felvételire készülőknek. 1986. február 3-ig adhat­ják be jelentkezésüket a diákok, és még ebben a hónapban felvételi vizsgát tesznek. Március 7-ig ér­tesítik a tanulókat ennek eredményéről. Akik nem jártak szerencsével a fel­vételin, máshol próbálkoz­hatnak, illetve a gimná­zium általános tagozatán folytathatják tanulmányai­kat. A felvételin eredmé­nyesen szereplő vidéki diákok számára kollégiumi elhelyezést biztosítanak. Fotókiállítás az ezerarcú Pécsről A Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület „Ezerarcú Pécs" címmel fo­tópályázatot rendezett még 1984-ben. A pályázati anyag most kerül a nagy- közönség elé az Ifjúsági Házban rendezendő kiállí­táson. A fotópályázatra nagyon sokan — és nem csak pécsiek! - küldtek be igen gazdag képanyagot, mégpedig — az eredeti célkitűzésnek megfelelően — nem az unalomig fény­képezett helyekről, hanem a képileg ritkán ábrázolt városrészekről, épületekről, épületrészletekről. A pá­lyázati anyagból a zsűri 14 szerző 178 fekete-fehér és 20 színes képét, valamint 47 diafelvételét találta al­kalmasnak a bemutatásra. Erre most kerül sor. A kiál­lítást az Ifjúsági Házban holnap, pénteken délután 4 órakor Tillai Ernő Ybl-dí- jas építész, az egyesület elnöke nyitja meg. A pa­pírképek bemutatása mel­lett levetítik a pályázat diaképeit is. A kiállítás ja­nuár 31-ig tekinthető meg. Infurmatikai és Számítástechnikai Intézet Kaposváron Informatikai és Számítás- technikai Intézetet alapí­tott a Somogy Megyei Ta­nács. Feladata, hogy el­lássa a megyei tanács nyilvántartási munkájának korszerűsítését, az igazga­tásszervezési tennivalók összehangolását, s közre­működik a helyi tanácsok­nál végzett ilyen irányú munkában.

Next

/
Thumbnails
Contents