Dunántúli Napló, 1986. január (43. évfolyam, 1-30. szám)
1986-01-15 / 14. szám
1986. január 15., szerda Duncmtüit napló 3 Fontos a kölcsönös megértés Építészeti tanácsadó Baranyában Segíti a települési környezeti kultúra fejlesztését Értékelik a kísérleti időszak eredményeit Szép falujukat féltik az Öregek» és szeretnék életben tartani Alsómocsolád A ki a dombóvár-bátaszéki vasútvonalon utazik, érinti Alsómocsoládot. De az állomástól olyan messze van a falu, hogy az ember már aggódni kezd: eltévedt, pedig elágazás nem volt. Aztán megtudja, hogy a török előtti időkben még messzebbre kellett volna mennie az akkori nevén Pusztaszentegyházig. De a régi falu leégett, s a lakosság kevésbé huzatos helyet keresett — lehúzódott a gödörbe. Három utca hálózza be a környező dombokat, házai otthont adnak 438 embernek. Pincéi aranyérmes traminit, ezüstös rizlinget rejtenek. Például Dicső János szőlőjében. A hetvenegy éves Dicső János halász. 11 évig dolgozott a falu határában levő három tónál. Felesége a környék varrónője. * Marosi Sándor tíz éve még lefutotta a kétszer negyvenöt percet az NB 11-es mérkőzéseken, pedig akkor már elmúlt 65 éves. Az egykori labdarúgójátékvezető jó erőben van most is, csak a járás esik már nehezére. Vásárosdombóról került ide. Aztán innen járt el Dombóvárra, Hidasra, Komlóra, majd újra Dombóvárra. Volt hogy reggel 4-kor indult, este 9—10 óra körül ért haza. S mivel nem volt több villanyszerelő a községben, őt hívták mindenhová. Akár este 10-kor is ment, ha kellett. * A községi elöljáró Tóth János. — Hogy miért szép a falunk? Mindenki érdeke, hogy az legyen. Valamiféle verseny is kialakult: nincs gondozatlan porta és ez a lényeg. Makadámút és járda vezet végig az alsómocsoládi utcákon. Ha javítani kell a járdát, összeállnak a környékbeliek. Ugyanígy betonoztak buszmegállót, építettek, felújítottak hidakat. A Petőfi utca végén levő tahidat októberben hozták helyre. A betonozott tekepályát húsz fiatal csinálta meg. A társadalmi munka itt nem statisztikai óraszám. Amit kell, azt csinálnak. — A lakosság közel fele nyugdíjas korú. A településfejlesztési hozzájárulás egy részéből öregek napközi otthonát akarunk létesíteni. A másik részéből a villanyt vezetnénk el a temetőig — mondja az elöljáró. Az öregek napközi otthonára nagy szükség van. Lesz hol összejönni, elbeszélgetni. Talán akkor a téli esték varázsa - Piszer Józsefné örömére is - visszatérne. Piszerék öt gyereke közül már csak a hatodikos fiú van a háznál. Valószínűleg ő is elmegy tanulni, mint any- nyi sok alsómocsoládi fiatal. Aztán nem jöttek vissza. Az értelmiséget egy személy képviseli, a nyugdíjas tanító. 1972 körül indult meg az elvándorlás: a fiatalok szakmát tanultak, érettségiztek, főiskolára, egyetemre mentek, s maradtak aztán Komlón, Dombóváron, Pécsett. Most már változott a helyzet némileg. Munkalehetőség van, bár inkább segédmunkás kell, mint szakmunkás a téglagyárba, a vetőmagtisztítóba, a Bikali Állami Gazdasághoz, a mágocsi termelőszövetkezetbe, a MÁV- hoz. *- Csendes, nyugodt falu ez, nem akarunk elmenni innen — állítja a fodrásznő. — Sokszor nem is hiszem el, hogy nyolcvan éves egy-egy ittlakó. Szépek ezek az öregek. Laczkó Antalné, a fodrásznő, 33 éves. Született alsómocsoládi. Férje tizenkét éve költözött ide Egyházaskozárból. Két utca aljában, hivatalos nevén a Nagy Völgyben — az ottla- kók inkább Gödörnek nevezik — van a házuk. Az ott található 15 ház kivételével a falu minden épületébe bevezették már a vizet. * Egy másik fiatalasszony, Laczkó József felesége néhány hónapja otthagyta a Bikali Állami Gazdaság sertéstelepét. Hajnali háromkor kelt, este tizenegykor került ágyba. Három gyerek mellett ez sok volt. Szakértelmét most otthon hasznosítja: vettek hat bikát, egy lovat féléves csikóval, negyvenre növelték a disznóállományt, harmincötre a birkák számát. * Több mint tízen pulykáznak Alsómocsoládon. Bükösdi Józsefek voltak az elsők. A régi istállókat át kellett alakítani. A pulyka kényes állat: megfelelő hőmérséklet és szellőztetés szükséges. A fűtést infralám- pával kezdték, majd elektromos hősugárzó, szeneskályha következett. A négyszáz pulykás istállót jelenleg gázkályha melegíti. Ez adja a legegyenletesebb hőmérsékletet, s ez a legolcsóbb is. A pulyka öthetesen érkezik és tizenöt hetesen távozik, ekkor már 6-7 kilós. Bükösdi József a mágocsi tsz- től ment nyugdíjba, de a pulykatartás révén megmaradt a kapcsolat. Szép falujukat féltik az öregek, s szeretnék életben tartani. Alsómocsolád nem esik útba, a közút itt véget ér. Mivel Komló adna igazi munkalehetőséget a fiataloknak, javaslatuk van az itt élőknek: az alsómocsoládi vasútállomás és Ág központja között mindössze 2,5 kilométer a távolság. Ha lenne összekötő út, akkor Komló 25 kilométerre lenne Alsómocso- ládtól, s nem 40-re, mint most Mágocson-Sásdon keresztül. L. Csépányi Katalin A Baranya Megyei Tanács építési osztályának előterjesztése alapján a tanács márciusban tárgyalt a megye települési környezeti kultúrájáról és határozatban fogalmazta meg azokat a főbb területeket, amelyeknél konkrét intézkedések szükségesek. Ebben fontos szerepet kapnak a helyi építési, igazgatási szervezetek. Ezért munkájuk olyan megerősítése vált indokolttá, amely lehetővé teszi, hogy a jelenleginél következetesebben érvényesítsék az építészeti és terület- rendezési szempontokat és már a gondolatok, a koncepció megfogalmazódásakor az eddigieknél hatékonyabban segítsék a települések vezetőit. A megyei építési osztály egy, az egész megyére kiterjedő építészeti tanácsadói rendszer létrehozását javasolta azzalazalap- vető céllal, hogy szakmailag segítse az elsőfokú építési igazgatás munkáját és támogassa a helyi tanácsi tisztségviselők településfejlesztéssel kapcsolatos előkészítő tevékenységét. A megyei elképzelés az év második felére kísérleti jelleggel megvalósult. A települések — városok és községek — közös megállapodással 18 körzetre osztották fel a megye területét és megkeresték, ajánlatokat kértek a megye három műszaki tervező szervezetétől — a Dél-dunántúli Tervező Vállalattól, a Baranya Megyei Tanácsi Tervező Vállalattól és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolától — a feladatok elvégzésére. A tervező szervezetek jól képzett 'és nagy gyakorlattal rendelkező szakembereiket (építészeket, területrendezőket) jelölték a feladatok elvégzésére. A szerződések részleteiben is megfogalmazzák az építészeti tanácsadók feladatait. Ezek többek között: részvétel a településeken szükséges új középületek helykiválasztásában: építészeti programjának a kialakításában: segítségnyújtás a települési adottságok feltárásában; műszaki, építészeti jellegű segítség- nyújtás a településfejlesztési célkitűzések programjának a meghatározásában: közreműködés a rendezési tervkészítési igények felmérésében: a tervezés nyomon követése: a tervegyeztetéseken való részvétel: a környezetkultúrát érintő szempontok erősítése az építési hatósági eljárásokban: területkijelölésekben való részvétel, szakmai közreműködés az építésfelügyeleti ellenőrzésekben. A megyei tanács a tanácsadói rendszer működésének nagy jelentőséget tulajdonít. Erre az évre ennek a költségeit nagy részben magára vállalta és amennyiben a rendszer beváltja a hozzá fűzött reményeket, nem zárkózik el bizonyos fokú további anyagi támogatás elől sem. A tanácsadói rendszer 1985. július 1 -je óta kísérleti jelleggel működik. A napi problémákhoz így közelebb került építészeknek van mit tenniök, hiszen az élet még a legjobban elkészített és "elfogadott rendezési tervekkel szemben is tesz fel kérdéseket és ezekre gyorsan kell válaszolni. Az eddigi tapasztalatok szerint a személyes megértésen nagyon sok múlik. Az építésztanácsadó nem felügyeleti szerv, nem parancsol, ugyanakkor nem kritika nélküli pártfogója minden — esetleg kellően meg nem alapozott — települési kívánalomnak. Helyzete ezért kényes, könnyen keveredhet konfliktushelyzetekbe, és ezekből a kölcsönös megértés és megbecsülés az egyetlen kivezető út. A megyei építési osztály mind a települések vezetőivel, mind az érintett építésztanácsadókkal értékelni kívánja a kísérleti időszak eredményeit. Ez az értékelés lesz az alapja a munka továbbfolytatásának. Remélhetőleg lesz folytatás, hiszen ez az együttdolgozás kizárólag hosszabb távon tud csak eredményeket felmutatni. Szőke Gyula Élétbé indítási támogatás állami gondozottaknak A szülők helyett Kisgyermek korától állami nevelőotthonban élt, szüleit nem ismeri. Képességeihez mérten szorgalmasan és jól tanult, szakmunkásvizsgát tett, dolgozik. Munkahelyén beilleszkedett. Saját lakást szeretne, erre a célra kéri a támogatást. Több mint 30-szor hangzottak el ilyen és ehhez hasonló tartalmú mondatok azon a bizottsági ülésen, amely a nagykorúvá lett állami gondozott fiatalok életbe indítási segélykérelmét tárgyalta. Hatvankét kérelem — másfél millió forint. Ennyi nagykorúvá lett állami gondozott fiatal között lehetett ezt a pénzt elosztani. A bizottság tagjai — a megyei tanács igazgatási, művelődési osztályának képviselői, a KISZ-nek, a Gyermek- és Ifjúságvédő Intézetnek vezetői — a fiatalok munkahelyének képviselőivel együtt vitatták meg, hogy kinek milyen célra, mennyi pénzt adjanak. Az életbe indítási támogatás nem új forma az állami otthonokban felnőtt fiatalok segítésére. Azzal a céllal rendszeresítették, hogy a 18. életévüket betöltött fiatalokat — kissé pótolva a szülői hátteret — legalább egyszer egy jelentősebb összeggel támogassák. Ez a pénz azonban nem járandóság, vagyis nem kapja meg minden nagykorúvá lett egykori állami gondozott. Adható azoknak, akiknek nincs kire számítaniuk, akik jól beilleszkedtek, képességeikhez mérten jól tanultak, s nincs vagyonuk. A támogatás felső határa 30 ezer forint, s kérelem, illetve indoklás alapján lehet rá igényt tartani. A már említett igénylések voltak az egyszerű esetek. A bizottság tagjai és a munkahelyek képviselői egy emberként hagyták helyben a támogatást. Viszont volt min töprengeni jónéhány kérelmen, elsősorban azért, mert egyes esetekre vonatkozóan mást ír elő, illetve nem egyértelmű bizonyos kérdésekben az 1978 óta élő — ezt a támogatást meghatározó — jogszabály, íme, az egyik ilyen eset. A jogszabály szerint nem adható életbe indítási támogatás annak a fiatalnak, aki árvajáradékot kapott. Egy baranyai lány kisgyermek kora óta nevelőotthonban nőtt fel, mert szülei meghaltak, közeli hozzátartozója sincs. Az árvajáradék 67 százalékát takarékba tették, a 33 százaléka pedig az állami gondozásra ment. A 67 százalékból nagykorúságára egy tekintélyes öszeg lett. A jogszabály szerint neki nem lehet adni életbe indítási segélyt. Mind a bizottság tagjai, mind a munkahelyek képviselői méltánytalannak minősítették ezt az állásfoglalást, mondván, hogy épp eléggé sújtotta már a sors ezt a gyereket azzal, hogy meghaltak a szülei, miért essen el emiatt az egyszeri anyagi segítségtől. Egy fiatalember külföldön dolgozott, a pénzéből megvett egy fél házrészt, s most lak- berendezésre kérte a támogatást. Ennek a kérelemnek a kapcsán két fontos kérdés is felmerült. Az egyik: ha valaki már elmúlt 18 éves, de még nem kért és kapott ilyen segítséget, annak hány éves koráig adható. Az elhangzott vélemények szerint legalább 30 éves korhatárig. Annál is inkább, mert napjainkban igazán nem ritkaság, hogy 30 éves fiatalokat rendszeresen támogatnak a szüleik. A másik kérdés, hogy kaphat-e valaki ilyen segítséget, ha már „vagyona” van. Mert ennek a fiatalembernek van egy fél házrésze, ott lakik a feleségével és a gyermekével. (A jogszabály azt mondja, hogy nem adható életbe indítási segély annak, akinek vagyona van.) A bizottság és a munkahelyek képviselői megítélték a lak- berendési támogatást, mondván, hogy ez a fiatalember becsületesen dolgozott, milden igyekezetével azon van, hogy más életformát teremtsen a családjának és magának, mint amilyent ő megélt. Az egyes összegeket, amelyeket a bizottság megítélt a fiataloknak, takarékba teszik. Amikor vásárolni akarnak belőle, illetve be akarják fizetni a lakást, akkor a patronálok kísérik el őket, segítve, és egyben ellenőrizve, hogy a pénzt valóban hasznos célra
