Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-12 / 340. szám
1985. december 12., csütörtök Dunántúlt napló 3 Egy tanulmányút tapasztalatai Milyenek az egyetemek az Egyesült Államokban? Beszélgetés Ormos Mária rektorral Dr. Ormos Mária, a pécsi Janus Pannonius Tudomány- egyetem rektora októberben az Egyesült Államokban járt. A Magyarok Világszövetségének szervezésében létrejött ösztöndíjas tanulmányút tapasztalatai közül először az amerikai egyetemek néhány általánosabb vonásáról kérdeztem. — Nehéz arra válaszolni - főként ilyen rövid időt töltve az országban —, hogy milyen az amerikai egyetem, köny- nyebb megmondani, milyen egy amerikai egyetem vagy elmesélni, milyen közülük tíz. Jellegüket illetően vagy állami vagy magánintézmények. Az állami egyetem költségvetésének mintegy 40—60 százalékát attól az államtól kapja, amelynek területén működik. -Ugyanakkor bizonyítványait nem biztos, hogy bármely más, USA-beli állam elfogadja. A többi pénzt az egyetem saját vagyonának jövedelmei továbbá gazdasági egységek, szervezetek, magánosok adják. Egyetlen példa: a 40 ezer hallgatóval rendelkező austi- ni (Texas állam) egyetemnek hatalmas magánvagyona ellenére — úgy tűnt — vannak anyagi problémái. Több ezer holdnyi földjén olajkitermelés, szőlőművelés és más termelő- munka is folyik. Az elnök mégis úgyszólván láthatatlan az egyetemi tanárok számára is, mert idejét kizárólag a további anyagiak előteremtésére f o rd it j a.- Gondolom, a magánegyetemek viszont semmiféle állami támogatást nem kapnak . . . — így van. Saját pénzproduktumaiból és különféle megszavazott és adományozott pénzekből gazdálkodnak. „Cserébe" mindazok a közösségek, amelyek részt vesznek az egyetem fenntartásában, beleszólnak ügyeibe is. A finanszírozók képviselőiből alakult testület jóváhagyása nélkül sem új program indítása, sem új tanszék létesítése, sem új professzor véglegesítése nem történhet meg.- Az a hír járja, hogy az amerikai egyetemeken nincs felvételi, akinek van pénze, kedve — tanulhat. — Egy biztos: az állami egyetemek többségében korlátozás nélkül vagy az általux meghatározott pontszámig mindenkit felvesznek, aki az adott állam területéről jelente kezik. Az alkalmatlan hallgatókat az első vagy esetleg a második év végéig eltanácsolják. Az egyetemek tekintettel lehetnek a jelölt mindenféle megelőző tevékenységeire: az iskola ifjúsági munkában való részvételtől a sporttevékenységig, de nem egy egyetem kiterjeszti figyelmét a jelölt megjelenésére, kommunikációs készségére és más személyes kvalitásaira is. Hallgatóiktól tandíjat szednek. Ennek ösz- szege rendkívül eltérő, egyetemenként és egyénenként is. A tandíj az egyetem egyik fontos bevételi forrása, ugyanakkor — főként a legjobb hírű egyetemek — módot találnak arra, hogy a tandíj összegével nem rendelkező, szegény családból érkező, de jó kvalitású hallgatóknak ösztön- ■díjat adjanak. — Hogyan követelnek a hallgatóktól?- A követelmények az egyetem mintegy hétéves tanítási ideje alatt fokozatosan emelkednek. A képzés jóval az európai szint alatt indul, és két év alatt érkezik el egy olyan vizsgához, ami az európai érettséginek felel meg. Ebben a két évben széles körű, alapozó ismereteket nyújtanak. A 4. év végén jutnak el aztán az úgynevezett masters diplomához. Ez. már elégséges ahhoz, hogy alacsonyabb szinteken elhelyezkedhessenek az egyetemisták. Az utolsó — általában három évig tartó — fázisban kifejezetten szakképzés folyik, befejezésekor egyetemi doktorátust kapnak.- Nyomonkövethetö-e az a folyamat, amelynek során hitessé válik egy egyetem?- Nagyon változatos szempontok alapján alakul ki egy egyetem híre, neve. Vannak olyan nagy intézmények — a Harvard, a Columbia és mások —, amelyek jóhírüket mindenekelőtt annak köszönhetik, hogy világszínvonalú tudományos munkát végeznek. Másfelől vannak viszonylag kis létszámú és a tudományos munkában kevésbé jeleskedő felsőoktatási intézmények, amelyek ezt a hátrányt rendkívül alapos, lelkiismeretes oktató-nevelő munkával tartják egyensúlyban.- Mennyiben járulhatnak hozzá egy-egy felsőoktatási intézmény hírnevének növeléséhez a volt hallgatók későbbi eredményei?- Valamennyi egyetem nagy becsben tartja egykori hallgatóit. Rendszeresen fogadják őket az új egyetemi év kezdetén. Tízezerszámra érkeznek ilyenkor vissza az alma ma- terba, ahol egy-két napig vendégül látják őket. Az egyetemek rendszeres kiadványaikban közlik azok nevét, akik valamit adományoztak. Az adakozók nemcsak azért adnak, mert ez számukra többnyire adókedvezményt jelent, hanem, mert ez a gesztus társadalmilag elvárt és helyeselt, mert gesztusát megbecsülik. Elterjedt — elsősorban az egyetemhez kötődő nyugdíjasok, nem dolgozó nők körében - az önkéntes munka. Vállalnak vendégkísérést, adminisztrációs munkákat végeznek az egyetem múzeumában, színházában és másutt.- Röviden miként összegezné tapasztalatait? ,- Az egyetemek jellegében, működési feltételeinek biztosításában, képzési formáiban meglehetősen nagyok a kü. lönbségek az amerikai és a magyar egyetemek között. Ugyanakkor az egyetemek ott is a lehető legjobb oktatási és tudományos formák megtalálására törekszenek és a hallgatókat ott is, itt is, az eredményes képzési formák vonzzák. Ez az oka annak, hogy az eltérések ellenére az ottani példákból érvényes következtetéseket vonhatunk le — és valószínű, hogy ez fordítva is megtröténhet. Bozsik László Karnagyi klub a Nevelők Házában Korszerű berendezések - módszertani dilemmák A Baranya megyei Művelődési Központ december 1-én karnagyi klubfoglalkozást hívott össze a pécsi Nevelők Házába. A klub évente két alkalommal rendezi összejöveteleit, állandó tagjai a Baranya megyében és Pécs városában működő felnőtt amatőr kórusok vezetői. A szervező intézmény rendszeresen meghívja a középiskolák karvezetőit is, és azokat az általános iskolai énektanárokat, akik a kórusmunkában kiemelkedő eredményeket értek el. A karnagyi klub tevékenysége húsz éves múltra tekint visz- sza, célja elsősorban továbbképzés jellegű. Jelentős évfordulók, hangversenyek, megemlékezések előkészítése, szervezése mellett olyan zenei szak- tekintélyek voltak a klub vendégei, mint Bárdos Lajos, Szo- kolay Sándor, Makiári József, Katanics Mária, Párkai István. Évente megrendezik vetélkedőjüket a pécsi általános iskolák könyvbarát szakkörei. Idén tizedik alkalommal találkoztak mintegy 25 iskola három-három tagú csapatai, hetedik, nyolcadik osztályosok. A Pécsszabolcsi Általános Iskola könyvtára adott helyszínt a vetélkedőnek, amin általános könyvtári ismeretekről adtak számot, majd versillusztráció, irodalmi, könyvtári témájú plakát készítése volt a feladat. A döntőben a Nyugat irodalmi folyóirata köré csoportosuló írók munkásságáról, valamint Erkel, Liszt, Bach és Händel munkásságáról mérték össze tudásukat a vetélkedő résztvevői. A vetélkedő első három helyezettje sorrendben a következő iskolák csapataiból került ki: Berek utcai, Jurisics úti, Fehérhegyi Általános Iskola. Living on video — hallatszott nemrégiben a disco klubokban egy sláger, de — mint Vépen kiderült —, videóban élünk a középfokú szakoktatásban is. Erről tanúskodott az oktatásfejlesztési napok programja is, melynek kiemelt témája a video és számítástechnika alkalmazása az oktatásban. A találkozó megalapozásának tekinthető dr. Vendégh Sándor, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának előadása a tanítási-tanulási folyamat elméleti és gyakorlati problémáinak együttes vizsgálatáról. Elhangzott az iskolai gyakorlat fő kérdése, miszerint eredményesebb lesz-e az új eszközök által az oktatás? Felvetődött, hogy milyen mértékben növekszik a tanulók tudása, az adott pedagógiai célt mennyire sikerül megoldani egy-egy új eszköz segítségével? Mint kiderült, erre még nem tudunk határozott választ adni, mert nincs megbízható képünk az eszközfelhasználásról. Többekben megfogalmazódott, hogy az előadóteremben, illetve a folyosón létesített video- és számítógépek mint kiállítási tárgyak 5—6 számjegyű, schillingben kifejezett árai miatt csak legfeljebb irigykedhetünk. Ennek a kijelentésnek ellent mondott dr. Szabó Attila, a TANÉRT osztályvezetője, aki közölte, hogy várhatóan jövőre megindul a 8 mm-es, úgynevezett Video 8-as berendezések behozatala, így lehetőség nyílik az intézményeknek a forintért való vásárlásra is. Ezt az állítást a SONY cég bécsi kereskedelmi igazgatója is megerősítette, ők is fokozni kívánják a két ország együttműködését a video rendszerek kialakításában. Baranya megyéből a szentlőrinci, sellyei, mohácsi és pécsváradi szakmunkásképző intézetekből és szakközépiskolákból érkezett szakemberek is végigkísérhették a programot és összehasonlítást tehettek saját iskoláik helyzetével. Sellyéről, a Szakmunkásképző és Felnőtt Továbbképző Intézetből Bicskei Dezső tanár jelentős fejlődésről számolhatott be: — Tavaly szeptemberben megalakult iskolánkban az oktatásfejlesztési csoport, jelenleg négy fővel dolgozunk. A technikai fejlődés nagyon látványos. A kiindulási üres helyiség, ahol egyetlen írásvetítő árválkodott, átalakult stúdióvá. Négy videokészülékkel, kamerával, keverőpulttal dolgozhatunk. Saját készítésű műsorok mellett igénybe vesszük a Megyei Filmtár anyagait is, és rögzítjük a számunkra érdekes tv-adásokat is. Számítógép programokat is írunk, sőt sikerült komplett számítógép-videó anyagot is előállítanunk. A szentlőrinci Újhelyi Imre Mezőgazdasági Szakközépiskolából már nem először vettek részt oktatásfejlesztéssel kapcsolatos tanácskozáson. — Mi volt az újdonság 2a- bundia Jánosnak, aki az iskolájuk oktatásfejlesztési csoportjában stúdióvezető? — Minden ilyen találkozó hasznos, nagyon jó alkalom az intézmények közötti kapcsolatok kialakítására, fel lehet mérni, hogy ki hol tart a munkában, ki milyen felszereléssel rendelkezik. Véleményem szerint ez a sok korszerű technika csak akkor viszi előre az oktatás ügyét, ha megfelelő helyen alkalmazzák. Ezek az eszközök természetesen nem helyettesíthetik az olvasás, számolás gyakorlását, ügyelnünk kell orra, nehogy számítógépes analfabétákat képezzünk. Stúdiónk kialakulófélben van, nálunk háromféle rendszer is megtalálható. Filmek készítésére is felkészültünk, nemcsak szakmai jellegűekre gondolunk, hanem tervezünk egy, az iskola történetét bemutató sorozatot is. Sok tanárkollégánkat szeretnénk bevonni a. munkába, célunk, hogy szemléletváltozás következzen be, ne idegenkedjenek a legújabb eszközöktől. Zsoldos László A verseny döntőjének egy pillanata Fotó: Proksza László Börtön előtt K evés olyan nyomasztó, hihetetlenül erős at- moszférájú, prózai műve van a magyar irodalomnak, mint Kodolányi János 1924-ben írt kisregénye, a Börtön. Talán a legkoncentráltabb, legösszepréseltebb Kodolányi-mű, minden sora, minden eleme remeg a lefojtott feszültségtől, indulattól. Ebben a műben egyfolytában sötét van, már fény a félhomály, sötét, lehet forró nyár és napsütés, és nehéz szagú, penész-szagú nyomor, lehet bármilyen tehetős a tisztaszoba, s juthat a vendégül látott nadrágos emberek asztalára akárhány csirke. Nyomor van, bármit szerezzen ember-volta árán Nagy Varga János. Mikor a Börtönt olvastam, el sem tudtam képzelni, hogy lehet eljátszani ezt a történetet, s el lehet-e játszani egyáltalán. Pontosabban, hogy másként, mint szóval, írói művészettel meg lehet-e jeleníteni a szurokfeketét, a butaság tragikumát és ethoszát. Talán valami zörgő, grízes, rosszul látható fekete-fehér filmen, talán csak némafilmen, mint a legendás Kopár-sziget. Valami olyan filmen talán, hogy remegjen a kamera, szakadjon olykor el a celluloidszalag, tegye próbára a néző türelmét, hogy „vonuljon ki" szinte a filmből a látvány és csak Kodolányi földnehéz, földsavanyú mondatai szóljanak, szóval filmen, ami már nem is film. Hisz az emberi elnyomorodásnak ez a foka - gondoltam - már-már nem is lehet látvány. „Nekem a világ börtön, csak úgy tágíthatok rajta, ha szerzek" — mondja a főhős, vagy — mondhatni - hazudja, hisz épp a szerzés teszi börtönné ezt az ormánsági parasztudvart, ám hazugság lenne az ellenkezője is, a nem szerzés is pokollá, börtönné tehetné ugyané portát. Kodolányi műve azért felejthetetlen, mert szociográfia és abszurd példázat, mert parabola és vad, elborzasztó naturalizmus egyszerre. Nem lehet büntetlenül állattá lefokozódni az „emberré” válás érdekében. Iparkodás, tettvágy, szorgalom, jószándék ad abszurdum vive öncéllá válik, a szerzés, mint a legfőbb parancs elpusztít és elpusztíttat. így elmondva ezek közhelyek. Ko- dolányinál magasrendű művészet. Látva péntek este Horváth Tibor tévéfilmjét, nagyon nehéz megfogalmaznom, miért is tűnhetett „hígnak”, ez a fontos, és tulajdonképpen igen kemény tévés produkció. Azt mondanom nem fair, hogy Kodolá- nyival, Kodolányi sűrűségével nem versenyezhet, hisz Kodo- lónyi atmoszférája talán föl is robbantaná a képernyőt. Érthető, hogy oldani kellett, lazítani, ugyanakkor megtartani a mű legfőbb értékét, a hangulatot, az atmoszférát. Csak sikerülhet-e ez egy ilyen, intenzitás szempontjából rendkívüli írás esetében? Nem lett rossz és nem lett kommersz ez a film, bárcsak ilyen lenne a tévéfilmek átlagszínvonala, csak épp Kodolányi világát, a Börtön világát nem tudta igazán felidézni. Mondom, talán épp a Börtön esetében nem is lehet. Ami a kisregényben természetesen, magától értetődően természetellenes, hihe- tően és torokszorítóan hihetetlen, az itt talán néhány néma képsor, szemvillanás kivételével kimódoltnak, modorosnak hat. Pedig a szereplő- gárda nagy elszánással és ambícióval igyekezett a lehetetlent megvalósítani. Csendes László, Labancz Borbála, Serf Egyed, Lang Györgyi emlékezeteset, igen jót alakított, jó lenne őket, s a tévéfilm többi, nem kifejezetten „tévés”, igen ritkán foglalkoztatott színészét gyakrabban viszontlátni a képernyőn. Parti Nagy Lajos Az elmúlt évadban több pécsi és baranyai kórus vett részt külföldi fesztiválokon, versenyeken. E tapasztalatokról, eredményekről, tanulságokról számoltak be — egyebek mellett — a karnagy-kollégák. Milyen esélyei vannak ma a magyar kórusoknak külföldi versenyeken? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre próbáltak választ adni az egybegyűltek. Til- lai Aurél Liszt-díjas karnagy szerint Kodály Zoltán kórusművei „hegycsúcsot” jelentenek mind a mai napig Európa dobogóin. Annak a kórusnak, amely e hegycsúcsot megcélozza vagy eléri, lehetősége van arra, hogy a magyar kórusművészetet sikerre vigye hazánk határain túl is. Befejezésül a tagok a jövő márciusi Kocsár Miklós-szerzői est részleteit beszélték meg. T. Zs. Könyvbarát szakkörök vetélkedője
