Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-11 / 339. szám
1985. december 11., szerda Dunántúlt napló 3 Lelki beszélgetések Állampolgár képzés Egy népfőiskolái tanfolyam elé 1959. február 15-én zárta be kapuit a pécsi Doktor Sándor Városi _ Kultúrotthonban az utolsó baranyai népfőiskola. Célkitűzéseiről a korabeli sajtó így számolt be: „ . . . a falusi, elsősorban a tsz-, állami gazdasági, gépállomási és üzemi dolgozók korszerű, tudományos, valamint közhasználatú ismeretekkel való ellátása volt, hogy ezáltal tevékenyebben vehessenek részt a falvaikban még fellelhető maradiság leküzdésében, közösségük szocialista átformálásában." A 21 napos bentlakásos képzésre 30 baranyai — zömében 30 év alatti — fiatal jött el. A szakmai ismeretek elsajátításán kívül szó volt itt politikáról, irodalomról, művészetekről, történelemről. A napi program megkezdése előtt olvasás, valamint népdalok, mozgalmi dalok éneklése vezette be a foglalkozásokat. Az előadások végén élénk vita bontakozott ki a hallgatók között. Magyarországon az 1920-as években fellendülő, majd a 30-as, 40-es években virágzó népfőiskolái mozgalom utolsó tanfolyamainak egyikén vehetett részt az említett 30 fiatal, akinek emlékezetében a népművelésnek, felnőttnevelésnek ezen formája sokáig kellemes nyomokat hagyhatott. Talán nem véletlen, hogy jelen közművelődésünk ismét megpróbálja feltámasztani azokat a népfőiskolái hagyományokat, amelyek annak idején igen fontos szerepet játszottak a tehetséges falusi fiatalok szakmai, erkölcsi képzésében, 1945 után pedig a demokratikus átalakulás és a kultúraterjesztés folyamatában. Az elmúlt 2—3 évben elindított népfőiskolái tanfolyamok — a Sió mentén, a Káli medencében vagy Bogyiszlón — megmutatták azt is, hogy a szocialista közművelődés rendszerében is lehet a népfőiskola olyan intézmény, amely alkalmas arra, hogy felvállalja azokat a felnőttnevelési törekvéseket — rugalmasság, „élet- közeliség", a helyi problémákra orientáltság, emberközeli- ség jegyében —, amelyek jelen pillanatban még hiányoznak a felnőttnevelési, közművelődési intézmények eszköztárából. Ugyanakkor arra is alkalmas — külföldi példák bizonyítják, hogy társadalmi környezetében terjessze mindazon ismereteket — kibernetikától a számítógépek kezeléséig, szabás-varrástól a pszichológiáig —, amelyek fontosak az általános műveltség gyarapításában, az új termelési eljárások és technológiák elterjesztésében, a mindennapok során fontos praktikus ismeretek bővítésében. A pécsi Apáczai Nevelési Központ Művelődési Háza által létrehozott népfőiskolái kísérlet keretében december hónap első felében indul az állampolgárképző tanfolyam. Ennek elsősorban az a célja, hogy a részt vevő hallgatók olyan komplex ismereteket kapjanak — az előadóktól és egymástól —, amelyek segítségével jobban megértik majd tágabb és szűkebb környezetük problémáit, megalapozottabb véleményt formálhatnak a különböző döntésekről és ők maguk is képesek lesznek — megszerzett és a továbbiakban folyamatosan bővítendő ismereteik birtokában — a társadalom és a közösség érdekeit egyaránt figyelembe vevő döntések meghozatalához lakóhelyükön, munkahelyükön, vagy a különböző társadalmi és tömegszervezetekben. Az elsajátításra kerülő tananyag fő részei: környezetvédelem, településpolitika, a mai magyar társadalom jellemzői, lélektan, magyar történelem 1945-től, gazdaságtörténet, gazdaságtan, „küszöbön innen — küszöbön túl" (lakótelepek élete), a család, állampolgári jogok és kötelességek, a társadalom intézményeinek működése. A foglalkozások fontos részét képezik a különböző témakörökhöz kapcsolódó döntésjátékok, valamint az előadásokat követő viták, beszélgetések. Az előadásokat az adott szakterület legkiválóbb szakemberei tartják. így Berend T. Iván, az MTA elnöke pl. az 1945 utáni magyar gazdaság fejlődését tekinti át előadásában, Grastyán Endre akadémikus, a POTE tanára az emberi viselkedéssel kapcsolatos kutatásainak eredményeit, illetve az ehhez kapcsolódó elméleteket ismerteti. Enyedi György akadémikus településpolitikáról beszél előadásában. A tanfolyam foglalkozásai hetenként egy alkalommal kerülnek lebonyolításra a Nevelési Központban. A hallgatók a kurzus befejeztével — április végén — népfőiskolái oklevelet kapnak. Pörös Béla Az árpádtetői erdészet lapisi területén vágják a tűzifának való tölgyet Läufer László felvétele Hasábfa Mohács kivételével mindegyik TÜZÉP-telepen van Miért akadozik a tűzifaellátás Baranyában? Várható-e javulás? Hozzá lehet-e esetleg máshonnan is jutni a téli tüzelőhöz? — ezekre a kérdésekre kértünk választ az illetékesektől. Krämer Antal, a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatóhelyettese: — A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság több évtizede három nagy TUZÉP vállalat részére szállít tűzifát. Az elmúlt évben összesen 63 000 tonna értékesítésére kötöttünk szerződést. Az Alföldi TÜZÉP-pel 40 000, a Dél- Dunántúli TÜZÉP-pel 16 000, a Budapesti TÜZÉP Vállalattal pedig 7000 tonnában állapodtunk meg. A tavalyi tél ismeretében, valamint a lakosság jobb ellátása érdekében ezt a mennyiséget idén 68 000 tonnára emeltük. Miután az időjárás a szerződéskötések után a vártnál is keményebben alakult, és az ellátásban gondok, problémák jelentkeztek, a Belkereskedelmi Minisztérium azzal a kéréssel fordult a MÉM-en keresztül az Erdészeti Hivatalhoz, hogy az erdőgazdaságok pótlólag is kössenek tűzifaértékesítési szerződést. A Belkereskedelmi Minisztérium felmérte az igényeket, a vállalatok közül csak az Alföldi TÜZÉP jelezte a szerződésen felüli igényét. Lehetőségeink felmérése után az Erdészeti és Faipari Hivatal, az általunk bejelentett plusz 3000 tonnát az Alföldi TÜZÉP Vállalat részére biztosította. A Dél-Dunántúli TÜZÉP akkor sem nekünk, sem a Belkereskedelmi Minisztérium illetékeseinek nem jelentett be igényt. Feltehető, ha erre mégis sor került volna, akkor a rendelkezésre álló mennyiséget az itteniek kapják. A rendkívül szélsőséges időjárás miatt gondjaink voltak a A tűzifaellátásról A Mecseki Erdőgazdaság teljesítette 21000 tonnás szerződését — 5000 tonna fa érkezik Somogybái — Kevés a fűrészelési kapacitás szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítésével. A természet szeszélyeinek kitett munkahelyeken dolgozunk, több száz erdőrészleten, sokszor a kövesutaktól nagy távolságra kell a kitermelt fát mozgatni. Erre időnként kevés lehetőség volt. így fordulhatott elő, hogy ebben az esztendőben az Erdőgazdaság történetében először arra kényszerültünk, hogy idegen kapacitást is igénybe vegyünk: a tűzifa szállítási szerződések teljesítése érdekében katonai terepjárókat kértünk segítségül. Szállítási feladatainkat rangsoroltuk. Első helyre a lakosság tűzifaellátását helyeztük, mégpedig minden más partnerünk és a saját feldolgozó- üzemeink rovására.. Erőfeszítéseink eredményeképpen a Dél-dunántúli TÜZÉP Vállalat részére a szerződésben lekötött egész évi mennyiséget november 7-re leszállítottuk. Munkánkat számtalan szabad szombat és vasárnap feláldozásával végeztük, embereink szinte éjjel-nappal dolgoztak a fakitermelésben és a szállításban egyaránt. A másik két TÜZÉP vállalattal szembeni kötelezettségeinket november 30-ig teljesítettük. Jelentős hátralékunk van viszont a Mohácsi Farostlemezgyárral, a Mecseki Szénbányákkal, az Ércbányászati Vállalattal és számos megyén kívüli partnerünkkel szemben. Feketedő nagyujj Cigarettával kínálom barátomat, az széles mozdulattal hárítja el. „Már harmadik hete nem élek vele” — mondja, s elmeséli mi vette rá erre a komoly elhatározásra, hisz időtlen idők óta napi egy két csomaggal is elszívott korábban. Elkezdett feketedni a jobb lábán a nagyujja. Eleinte nem tulajdonított neki jelentőséget, ám mind ijesztőbbé vált az elszíneződés. Orvosbarátjához fordult, az tovább- küldte szakrendelésre, onnan a klinikára utalták be. Ott sorára várakozva — olyan megdöbbentő kép tárult elé, hogy végleg eldöntötte: abbahagyja a dohányzást. Csonkolt, amputált végtagú embertársainak látványa azóta sem hagyja nyugton. Mindnek az érszűkület. Legtöbbjük korábban nagy dohányos volt. „Rám is ez a sors várna, ha tovább cigiznék” — közli megnyugodva. Az egyik ismerőse Tabex-et hozott neki, ott a dobozka az asztalán. „Nem kell nekem ilyen gyógyszer, magamtól is megállóm, hogy soha többé ne gyújtsak rá” — állítja határozottan. Hányán, de hányán vagyunk vele úgy, hogy képtelenek vagyunk abbahagyni a cigarettázást. Pedig érezzük, hogy nem tesz jót. Mi, dohányosok is valamilyen életre megdöbbentő, a cigarettáról végleg leszoktató negatív élményre várunk?! Mi heten A fiatal vezetőt tisztelik és elismerik a beosztottjai, ö is nagyra tartja az „embereit”. Amikor munkájáról faggatom, mindig azt hangsúlyozza, hogy „mi heten együtt vagyunk okosak”. Nincs benne hatalmi gőg. Elve: a szekérnek mennie kell; A közös szekerüknek, tehát a vállalatnak, és ebben nekik valamennyiüknek egyaránt kell tenniük. „Az a jó, amikor összeülünk egy órára és a legapróbb részletekig kivesézzük az elvégzett és az előttünk álló munkákat. Ilyenkor egy vagyok közülük és nem ,,a” főnök. Tehát a cél • érdekében egyenrangúak vagyunk” — mondja mosolyogva. Említettem már, hogy tisztelik és elismerik a szakértelméért, munkabírásáért — és külön ezért az emberi tartásáért, hogy nem játszik fő- nökösdit. Talán ez is a titka annak, hogy egyre jobbak az eredményeik. Hiába: az együttgondolkodás nem tűri az ötlettelen, lusta, érdektelen visszahúzó magatartást. Szódavíz Korábban a vállalat központjának kis teherautójával hordták a szódásballont az építkezéshez, volt, hogy napjában többször is fordult az autó. Egy maszek szikvízgyártó kisiparos felfedezte őket, s hitelbe otthagyott egy teli ballont, amikor épp nem jött valamiért a vállalati kocsi. A ballont hitelbe haqyta ott, papírt se kért róla, mert mondta az építésvezető, hogy nem adhat dokumentumot, meg kell még beszélni a dolgot a főnökséggel. A főnök azonnal áldását adta a szódaügyre: „Nekünk így olcsóbb, ha a szódás gondoskodik az ellátásotokról, és nektek is biztonságosabb. A papírt meg elintézem, ne fájjon amiatt a fejed” — mondta az építésvezetőnek. Nem is olyan régen még mereven ragaszkodnunk kellett az előírásokhoz, és volt hogy nem hozták a szódát. Most mindenben azt kell nézniük, hogy hogyan faraghatnának le a költségeken. Tudom, nem lehet milliókat megtakarítani a szódavízellátással, tehát nem nagy ügy az egész. Mégis az, mert része egy szemléletbeli változást eredményező folyamatnak. Még a szódavíz is. Murányi László A Dél-dunántúli TÜZÉP igényeit tehát kielégítettük, hogy mégis miért nincs elegendő tűzifa, nehezen tudnám megmagyarázni. A választ a TüZÉP-telepeken kellene keresni, de valószínűleg az is közrejátszhat, hogy az elmúlt tél keserű tapasztalataiból okulva az emberek többet vásároltak, készleteztek, mint általában. Legjobb tudomásom szerint egyetlen telepen sem lehet ellátási gond. Az év eleji szélsőséges időjárás késleltette a szállításainkat, ennek ellenére megfeleltünk a szerződésben rögzített kritériumoknak, ami azt tartalmazza, hogy az éves meny- nyiségen belül a negyedéves szállításnál plusz—mínusz 10 százalékos eltérés megengedett. Az igaz, hogy az első két negyedévben elmaradásunk volt, de ez belefért a mínusz 10 százalékba, és a harmadik negyedévben már többletet tudtunk teljesíteni. A jövő évre még nem folytattunk konkrét tárgyalásokat a TüZÉP-vállalatokkal. Egyelőre mindenki az idei esztendővel van elfoglalva. Az Erdőgazdaság gyakorlatilag hosszú évek óta ugyanazt a mennyiségű tűzifát termeli, tehát 1986-ban is csak ennyire lehet számítani. A részletes tárgyalások során dől el, hogy kinek milyen igényei vannak. Lényegesen nagyobb mennyiséget nem tudunk biztosítani, hiszen termelési lehetőségeink is behatároltak. De szeretném hangsúlyozni, hogy amit hosszú évek óta a TÜZÉP-vállalatoknak mindig adtunk, most is biztosítani fogjuk. Szederkényi György, a Déldunántúli TÜZÉP Vállalat igazgatóhelyettese : — Elismerjük, hogy a Mecse- ■ ki Erdőgazdaság a 21 000 tonnás éves szerződési kötelezettségének eleget tett —ének ségének november 7-re eleget tett. A tűzifaellátással kapcsolatban szeptember közepén jeleztük, hogy ez a nagyságrend várhatóan nem fogja fédezni az igényeket és kértünk mintegy .2000 tonna többletszállítást. Ettől azonban a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság elzárkózott. A megye ellátási helyzetét bizonyos mértékben zavarja az is, hogy más erdőgazdaságok is szállítanak, illetve éppen nem szállítanak. Például mohácsi telepünket szerettük volna a Gemenci Erdőgazdaságtól ellátni, de ez nem valósult meg, hiszen mintegy 2000 tonnás lemaradásuk van. Azért, hogy ezt a várost ne hagyjuk tűzifa nélkül, arra kényszerültünk, hogy a Mecseki Erdő- gazdaság teljesítéseinek egy részét is ide irányítsuk. Ez zavarja az ellátást és átmeneti hiányt okoz. Jelenleg - Mohács kivételével — valamennyi telepünkön van hasábfa. A fűrészelt tűzifakiszolgálást nem tudjuk folyamatosan biztosítani, hiszen itt . adott egy bizonyos fűrészelési kapacitás. A pécsi feszültség enyhítésére még az előző héten intézkedtünk, a Somogyi Erdőgazdaságtól mintegy 5000 tonna árut várunk, amelyet foA fűrészelési kapacitás egyik napról a másikra nem növelhető, de az erre az évre ígért mintegy 600 tonnát biztosítani tudjuk. Miután a Somogyi Erdőgazdaságtól az első szállítmányok megérkeznek, a hasábfát korlátlanul adjuk a lakosság részére. A befizetett vágott tűzifarendeléseket december 31-ig teljesítjük. Erre az évre további ilyen jellegű kötelezettségeket nem tudunk vállalni. Szeretném megemlíteni: 1984 elején a Mecseki Erdőgazdaság arra vállalkozott, hogy a pécsi telepünkön, saját üzemelésében egy darabológépet működtet. Ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, némiképp megzavarta a mi köreinket. Egy-két magánkisiparos, akikkel konkrét szerződésünk volt, elment, itthagyott bennünket. Ami a következő évet illeti, az látszik ésszerűnek, hogy továbbra is a megyében működő erdőgazdaságtól, az itt található erdőállományból oldjuk meg a tűzifaellátást, hiszen népgazdasági szinten sem célszerű innen elvinni és ide pedig behozni. A szállítás, a fuvaroztatás meglehetősen energiaigényes dolog, ezt mindenképpen figyelembe kell venni. Másrészt úgy érzem, hogy a piac előbb-utóbb egyensúlyba kerül. Egyébként idén mintegy 23-24 százalékkal nőtt Baranyában a tűzifaforgalom, amiben nyilván közrejátszott, hogy az importszén sem jött elég ütemesen. A tűzifaforgalom általában 70—80 000 tonna körül mozog. Nem hiszem, hogy ennek további növekedésével számolni kellene. A következő évre rövidesen megkezdjük a tárgyalásokat. A Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságtól szeretnénk mintegy 23 000 tonna tűzifát vásárolni. Egyébként 1985-re is ilyen elképzeléseink voltak, de nem tudtunk ekkora mennyiségre szerződést kötni. Bízunk abban, hogy az egyéb termelők, az állami gazdasár gok és tsz-ek, változatlan nagyságrendben fognak tűzifát termelni és a TüZÉP-nek szállítani. F. D. Szálkák
