Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-10 / 338. szám
6 Dunántúli napló 1985. december 10., kedd Uj Jugoszláv Himnusz A jugoszláv nemzeti ünnep, a köztársaság napja alkalmából 'november 28-án csütörtökön először hangzott fel az új jugoszláv himnusz, immár végleges formájában. A szövetségi képviselőhöz belgrádi ünnepi ülésén fölcsendült nemzeti induló dallama lényegében a régi, szövegében is mindössze két szónyi a változtatás az eddigi ideiglenes himnuszhoz képest, ám ezzel mégis négy évtizede nyitott kérdés oldódott meg. Elfogadták tehát a parlament különbizottságának azt a javaslatát, hogy a Jugoszláv Szövetségi Szocialista Köztársaság himnusza az eddigi ,,Hej szlo- veni” maradjon, de szövegében hajtsanak végre két módosítást. Szamo Tomasik 1843-ban írt ,,Hej szloveni" című indulóját, (amelynek zenéje szinte azonos a Dombrowski-mazurkaként ismert lengyel himnusszal) most először énekelték el új szöveggel, ami Ács Károly magyar fordításában így hangzik: Jugoszlávok Hős apátok Ébred a fiákban, Míg a néppel Együtt lépnek, S szívük érte dobban. Élve él még E szabad nép, S élni fog mindétig. Poklok pokla Tajtékozva Csapjon bár az égig. Népünk úgy áll, Mint a kőszál, Tántoríthatatlan, Ki e honnak árulója Vesszen gyalázatban. A szocialista Jugoszlávia 1946-os alkotmánya az ország nemzeti lobogójának és címerének nyilvánította a kommunista párt vezette antifasiszta népfelszabadító harcosok pi- ros-fehér-kék színű, vörös csillagos zászlaját, valamint 1943. november 29-től használt címerét, a „Hej szloveni"-t azonban csak ideiglenesnek ismerte el. A szöveg és a dallam mélyen beivódott a jugoszláv nemzeti tudatba, óm az is igaz, hogy a múlt századi, azóta magukat régen túlhaladott pánszláv eszmék idején íródott szöveget a szocialista Jugoszlávia nem tarthatta teljes mértékben a magáénak a mai korban. A viták és a próbálkozások sorát már 1946-ban megnyitották, amikor — majd pedig ezt követően még három alkalommal — pályázatot írtak ki az új himnusz zenéjének megkomponálására és szövegének megírására. A bíráló bizottság azonban a beérkezett pályaművek egyikét sem fogadta el. Ezért 1977-ben Joszip Broz Tito köztársasági elnöki rendeletével továbbra is ideiglenesnek mondták ki az addigi nemzeti indulót. A parlament ezt követően határozatban rögzítette, hogy az új himnuszt a köztársaság kikiáltásának 40. évfordulójáig törvénybe kell iktatni. Bár ezt a törvényt még nem hozták meg, a jubileumi ünnepségre megszületett dallam és szöveg mégis véglegesnek tekinthető. Az új jugoszláv himnusz szövege így az eddigi „hej szloveni” („hej. szlávok") szavak helyett a „jugoszloveni” („jugo- szlóvok”) szóval kezdődik, második versszakában pedig a „szlovenszki” („szláv") szót a „szloboda" („szabadság", illetve a műfordításban a „szabad nép”) szó váltja fel. A dallamban csak a szótagkülönbség miatt van minimális változás. Márkus Gyula Az űrfegyverkezésről - Genf után A világ közvéleménye pozití. van értékelte a szovjet—amerikai csúcstalálkozó eredményeit. Különösen nagy helyesléssel fogadta, hogy Genfben sikerült felkutatni a szovjet— amerikai kapcsolatok, következésképpen a nemzetközi helyzet javításának lehetőségeit. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan egyaránt leszögezte, hogy az atomháborúnak sohasem szabad kitörnie, hogy egy ilyen összeütközésben senki nem lehet győztes. Az a meggyőződés, hogy az atomháború megengedhetetlen, arra kényszerít bennünket, hogy felülvizsgáljunk mindent, ami egy ilyen háborúval kapcsolatos. Ilyen körülmények között valóban minden logikát nélkülöz az atomfegyver-kísérletek folytatása, az atomfegyverek új fajtáinak megteremtése, a pusztító készletek felhalmozása. Az Egyesült Államok kormánya, szöges ellentétben a tárgyalásokon elért eredményekkel, továbbra is folytatja csillagháborús tervei megvalósítását, az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés programját. Annak ellenére, hogy köztudott: ez a stratégiai egyensúly megbomlásához, a fegyverkezési verseny újabb fordulójához vezet. A csillag- háború fegyvere nem más, mint kísérlet arra, hogy megszerezzék a fölényt a világűrben, következésképpen a Földön is. Pedig a genfi találkozón a felek megegyeztek abban, hogy nem törekszenek fölény megszerzésére egymással szemben. A felek abban is megegyeztek, hogy meg kell gyorsítani a munkát az 1985. január 8-i szovjet—amerikai közös nyilatkozatban kijelölt feladatok végrehajtásáért. Nevezetesen a fegyverkezési verseny kiterjesztésének megakadályozásáért a világűrre és megszüntetéséért a Földön, az atomfegyverek korlátozásáért, a hadászati egyensúly erősítéséért. Ezek után az amerikai fél jelenlegi törekvései, a világ meggyőzésére, hogy a Szovjetunió egyetért a világűr militarizálásával, azt jelentik, hogy megszegik e fontos megegyezés betűjét és szellemét. A legfelsőbb szintű találkozó után Mihail Gorbacsov sajtókonferenciáján és a Legfelsőbb Tanács ülésén egyértelműen megerősítette a Szovjetunió elvi álláspontját a világűr militarizálásával kapcsolatban. Többek között kijelentette: „Amennyiben ajtót nyitnánk a fegyvereknek a világűrbe, úgy a katonai vetélkedés méretei hihetetlenül megnövekednének, és a fegyverkezési verseny visszafordíthatatlan jelleget öltene, ellenőrizhetetlenné válna ... A csillagháborús program nemcsak új lökést ad a különböző fegyverfajták versengésének, de meg is szünteti e verseny megfékezésének minden lehetőségét". A Szovjetunió kész az atomfegyverzet radikális csökkentésére abban az esetben, ha egyszer s mindenkorra bezárul az ajtó a fegyverkezési versenynek a világűrre történő kiterjesztése előtt. Ilyen feltételek mellett kész megtenni ez első lépést az atomfegyvercsökkentés 50 százalékos végrehajtása felé, majd más atomhatalmakat is bevonva kész tovább haladni a radikális csökkentés útján. Ez volt és marad a Szovjetunió álláspontja. (APN-KS) India — Pakisztán Guatemala, elnökválasztás után Ziaul Hak tábornok-elnök A magas rangú politikusokat is fenyegető terrorcselekmények, az erőszak nemegyszer kiszámíthatatlan kitörései tudatában napjainkban meglehetősen ritka, hogy hetekkel előre nyilvánosságra hozzák egy-egy csúcstalálkozó részletes menetrendjét. A közeljövőben sorra kerülő indiai—pakisztáni párbeszéd résztvevőinek pontos programja sem ismert, a hónap közepén Új-Delhibe érkező pakisztáni államfő tervezett látogatásának egyik állomását mégis előzetesen bejelentették. Méghozzá nem egy egyszerű protokolláris eseményét, hanem egy olyan jellegű utazásét, amely — közvetve a kétoldalú kapcsolatoknak épp az egyik legfeszültebb, legvitatottabb elemét érinti. Radzsiv Gandhi kormányfő ugyanis újságírók csoportja előtt tette széles körben ismertté: meghívja az indiai fővárosba érkező Ziaul Hak tábornok-elnököt, hogy keresse fel vele együtt a Madrasz melletti Kal- pakkamban felépített atomreaktort, s vegyen részt a nukleáris létesítmény ünnepélyes felavatásán. A fiatal miniszterelnök, aki — édesanyja meggyilkolása után — alig egy esztendővel ezelőtt került hatalomra, eddig is meggyőzően bizonyította, hogy külpolitikai tevékenységével következetesen igyekszik továbbvinni Indira Gandhi megbékélésre, a biztonságosabb nemzetközi légkör, a rendezett külkapcsolatok kialakítására vonatkozó irányvonalát. A nemzetközi diplomácia színterei közül természetesen a kontinensnyi India számára is a szűkebb környezet, a délázsiai térség az elsődleges. Közismert, hogy e körzet sem szűkölködik válsággócokban - elegendő talán a Srí Lanka-i (Indiára közvetlen hatást gyaMeghívás a reaktorba koroló) polgárháborús állapotokra, az indokínai ellentétekre, az indiai—kínai viszonyra, vagy a közép-keleti véres iraki-iráni háború kisugárzására utalni. A legtöbb feszültséget kiváltó fejlemények azonban kétségtelenül Pakisztánnal függnek össze, azzal az állammal, amellyel India az eltelt évtizedekben már három írben viselt háborút, s amellyel napjainkban is túlzás lenne kiegyensúlyozottnak nevezni kapcsolatait. Sőt, kevésbé virágnyelven szólva nyugodtan beszélhetünk borotvaélen táncoló viszonyról. Bizonyítékképpen elegendő pusztán az elmúlt néhány hét híreiből tallózni. Új- Delhiből keltezett hírügynökségi jelentések szerint alig két hónap alatt mintegy 200 (!) halálos áldozatot követeltek a kasmiri határvonal mentén kirobbant incidensek, az indiai állások ellen elkövetett támadások. A légtérsértések éppoly gyakoriak, mint hogy a pakisztáni határőrség osztagai tüzet nyitnak a szembenálló őrjáratokra. Az indiai egységek pedig sűrűn vesznek őrizetbe olyan, jórészt szikh határsértőket, akik gyaníthatólag nem a legbékésebb szándékkal lépnek az országba. Ez magyarázza, hogy a változatlanul robbanásveszélyes pandzsábi állapotok javításán, a terrorakciók, merényletek megfékezésén fáradozó indiai hatóságok alkonytól hajnalig tartó kijárási tilalmat rendeltek el a napokban a Pakisztánnal szomszédos körzetekben. Nem önmagában a lakatlan, fagyott hegy- és gleccservidék ellenőrzése az, ami a két felet elsősorban izgatja, hanem általában az érzékeny térség, Pandzsáb, Kasmír és a Karakórum vidéke. Emlékezetes, hogy az Iszlámábád és ÚjRadzsiv Gandhi kormányfő Delhi között vívott három háború közül kettő épp Kasmír hovatartozása miatt robbant ki. S ugyanez a téma volt az, amely az elmúlt években időnként meg-meginduló, majd rövidesen újra megszakadó megbeszéléseken a fő ütközőpontot jelentette. A hagyományos ellentétek, a jó néhány kül- és belpolitikai érdekütközés ellenére úgy tűnik, az elmúlt hónapokban mindkét fél a korábbinál nagyobb hajlandóságot mutatott a kapcsolatok felmelegítésére. Ősszel például Gandhi és Hak az ENSZ székhelyén találkozott egymással. E folyamat csúcspontjának - hacsak valamilyen nehézség nem szól Iközbe — a mostani csúcs ígérkezik. A jóslatokkal persze vigyázni kell, hiszen az indiai—pakisztáni viszony meglehetősen képlékeny, jópárszor okozott már meglepetést. Az indiai vezetők mindig is állították, hogy országuknak nincs titkolnivaló- ja, nukleáris programjuk békés célú, ugyanakkor sűrűn hangoztatták kételyeiket a Pakisztánban folyó hasonló tevékenység miatt. Új-Delhiben amúgy is gyanúpert ébresztett a Pakisztánba irányuló amerikai fegyverszállítás-dömping, amelyhez helyi vélemények szerint Iszlámábád és Washington az afganisztáni eseményeket részben ürügyként használja fel. „Az a tény, hogy Pakisztán folytatja atomfegyver-terveit, új elemet vitt a térség biztonsági tényezői közé. India tekintetbe veszi ezt” - jelentette ki novemberben Báli Ram Bhagat külügyminiszter. Nyitott kérdés, hogy a december közepi Gandhi—Hak találkozón megfelelő válaszra talál-e India e jól ismert aggodalma, előre tud-e lépni a két politikus a vitás ügyekben? Szegő Gábor Január 18-tól Vinicio Cere- zo személyében kereszténydemokrata párti (PDC) elnöke lesz Guatemalának. Cerezo egyebek ' között azt ígérte, hogy győzelme esetén jelentős mértékben csökkenti a jelenleg mintegy 45 százalékos munkanélküliséget az országban. ígéretet tett a biztonsági testületek átszervezésére, a katonák teljes uralmát mindeddig biztosító úgynevezett intézetközi koordináló rendszer felszámolására, és arra, hogy nem lesz kötelező a részvétel az elmúlt években létrehozott polgári önvédelmi járőralakulatokban. Cerezo lehetőséget kíván majd nyújtani arra, hogy az előző években „eltűntnek" nyilvántartottakról családjaik tájékoztatást kapjanak (bár az új kormányzat nem vonja felelősségre a bűntettek végrehajtóit). A guatemalai baloldali fegyveres szervezeteket tömörítő Guatemalai Nemzeti Forradalmi Egység (URNG) főparancsnokságának egyik tagja ugyanakkor hétvégi nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy Guatemalában nincsenek is meg jelenleg a feltételek a Cerezo által megfogalmazott elképzelések maradéktalan, megvalósításához. Hangsúlyozta, hogy az új kormány létrejöttét tulajdonképpen az oligarchia és a hadsereg közötti megállapodás tette lehetővé, s az Egyesült Államoknak is érdeke fűződött egy szalonképesebb kormányzat létrejöttéhez. Guatemalában a társadalom olyan polarizálódási folyamata figyelhető meg, amelyben a közbülső politikai megoldási formulák kevéssé képzelhetőek el, s a társadalom életében akár egy kisebb repedés is kiválthatja a nép legszélesebb rétegeinek bekapcsolódását a forradalmi folyamatba — mutatott rá a baloldali vezető. Száz évvel ezelőtt született Emlékezés Holub József történettudósra Holub József 1885. április 4-én Alsóku'binban (Árva megye) született. Középiskolai tanulmányait már a szekszárdi főgimnáziumban végezte. Mint Eötvös-kollégista folytatta tanulmányait a Pázmány Péter Tudomány- egyetemen, és itt is avatták bölcsészeti, majd államtudományi doktorrá. Latin-történelem szakos tanári diplomát is szerzett. Hosszabb- rövidebb tanulmányutat végzett Németországban, Párizsban, Bolognában és Bécsben. Csakhamar a Magyar Nemzeti Múzeum levéltárában, majd kézirattárában működik. 1920-ban a budapesti egyetem bölcsészettudományi kara a diplomatika magántanárává képesítette. 1923-ban az Akadémia levelező tagjává, 1946-ban pedig rendes taggá választotta. Holub József 1923. szeptember 21-én került Pécsre az Erzsébet Tudományegyetemre, mint a magyar történelem nyilvános rendes tanára. 1938. szeptember 28- án pedig a jogtudományi karon a magyar al'kotmány- és jogtörténet professzora lett. Két ízben volt dékán, az 1944/45. tanévben a Pécsi Tudományegyetem rektora. A legnehezebb időkben ő mentette át az egyetemet a Sztójay—Szálasi korszak buktatóin, mert rektori tekintélyével elutasította a nyilasoknak azt az ajánlatát, hogy az egyetem „ideiglenesén” települjön át Bad Gaststeinbe. 1952. szeptember 1-én vonult nyugalomba, és tíz év múlva, 1962. március 28-án halt meg Pécsett. A felsorolt életrajzi adatokból nem tűnik ki Holub József tudósportréja. Fiatalkori munkásságának kiemelkedő eredménye az 1929- ben Pécsett kiadott munkája : Zala megye története a középkorban. Bár e csaknem ötszáz lapnyi terjedelmű, általános elismerést aratott munkájának folytatása csak írásban maradt ránk, mégis nyugodtan írhatjuk: e műve oly alapossággal, finom akribiával szerkesztett alkotás, amely Zala megye középkori életének hűséges tükre, és önmagában véve is egész alkotás. A szerző a későbbi években is kapcsolatban marad e témával, számos apróbb tanulmány születik tollából. De más téren is érvényesül páratlan tudása. Mivel 1919 óta Timon Ákos magyar al- Ikotmánytörténeti munkája volt a joghallgatók „mentsvára”, Holub József e munka avultságát és hiányosságait látva olyan didaktikai szempontból is hasznosítható, új szellemiségű és az addigi tudományos eredményeket is összesítő alkotmány- és jogtörténeti munkát alkotott, amely a történelem alakító gazdasági tényezőket is figyelembe vette. Ezért gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból is jelentős e kötete, amelynek 1526-tól 1867-ig terjedő második kötete csak vázlatában, illetőleg litografált jegyzet formájában maradt reánk. A felszabadulás után is folytatta a személyi jogállásra vonatkozó tanulmányait. Nyugállományba vonulása után is még több jogtörténeti témájú tanulmányt, helytörténeti vonatkozású munkát jelentetett meg. Mint ember csendes, megnyerő modorú és mosolyé tanár volt, aki sokkal több helytállást, bátorságot magába rejtő egyéniség volt, mint ahogy a vele beszélgetők ezt sejthették. Hallgatói számára nemcsak a különböző tudományos érvek logikus láncolatainak latolgatásaival, hanem a szinte közmondásossá vált precizitásával, a kulturáltság és a humanitás magasra emelt mércéjével mutatott példát. így látták és tisztelik őt egykori tanítványai. Tóth István dr.
