Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-10 / 338. szám
1985. december 10., kedd Dunántúli napló 3 Ütemes fejlesztés a Vasas Ipari Szövetkezetben Ez év elején költözött György-aknára a szövetkezet gépüzeme Megtalálták a kiutat Gépüzemi profiltisztítás után II új termék Gazdagodó, sikeres kooperáció Célprémium, teljesítmény-órabér az ösztönzésben Läufer László felvétele Új zsinegüzem A meglévő gépek átcsoportosításával és újak üzembehelyezésével új kötözőzsineg-üzemet alakítottak ki a Szegedi Kenderfonógyárban. A gépek többségét a vállalat Kendergép nevű leányvállalatának szakemberei készítették el: 12 olyan orsózógépet gyártottak, amelyekért több millió forint értékű devizát kellett volna kiadni. Az új üzemrész munkájának korszerű megszervezésével 15 százalékkal nőtt a mező- gazdaság által igényelt zsinegek gyártásának termelékenysége. Mindez azt jelenti, hogy ezentúl — a korábbinál kisebb létszámmal — évente 200 000 kilóval több, polipropilénből készülő kötözőanyagot adnak a hazai mezőgazdasági nagyüzemeknek. Jövedelmező a nyúltartás Baranyahidvégen Különlegesnek számító tevékenységgel váltották fel a szarvasmarha-tenyésztést tavaly októberben a baranyait idvégi Közös Út Termelőszövetkezetben. Veszteséges ágazatuk helyett — Baranyában a geresdlaki tsz után másodikként - angóranyúl tartásával próbálkoztak meg a szövetkezet dolgozói. Hogy a szarvasA gépgyártásban erős profiltisztítást hajt végre a Pécsi Vasas Ipari Szövetkezet, ezen a területen ugyanis az idei veszteségük elérte a 4 millió forintot. Emiatt a kollektíva 1985. évi 11 milliós nyereség- terve 7 millióra módosult. A többi „ágazat" szépen húz, például a színesfémöntöde 10, a vasöntöde 3, a galvanizáló 2,5 millió forint nyereséget ér el. A 122 milliós árbevételből majdnem 90 millió nekik köszönhető. Jogos a kérdés: ilyen helyzetben szükség van-e a 80 dolgozót alkalmazó gépgyártóüzem fenntartására? A 314 fős szövetkezeti kollektíva nyilván jobban örülne a nyereséges munkák további bővítésének. — György-aknán, a Tungsram megszűnt baranyai egységében a vételárral együtt majdnem 25 millió forintért rendeztük be új gépgyártóüzemünket - mondja Helmrich Kornél elnök. — Hamarosan festőműhellyel bővítjük. Ennyi pénzt nem dobhatunk ki az ablakon. Bizonyítani akarjuk, hogy nem volt hiábavaló a befektetés. Jó jel, hogy október 1-től teljes egészében le van kötve a gépüzem kapacitása. Előtte 50-60 százalékos kihasználtsággal termeltek. Akkor gmk-k, szakcsoportok szűntek meg és gyakran került sor leállásra, mindez azonban már a múfté.- Minden piaci, megrendelői lehetőség után kapva kapunk — kapcsolódik beszélgetésünkbe Bilonka István, a György-aknai üzem vezetője. — Végleg megváltunk a számunkra gazdaságtalan kapálógép-előállítástól, és hat hónap alatt 11 új termék sorozatgyártását kezdtük meg, illetve prototípusát alakítottuk ki. Jelentősen bővülő értékesítéssel számolunk az emelőkapocs, a hidrogenerátor és-motor, valamint a zagyszivattyú esetében. A hagyományos termékek közül csak a szénfejtő kombájn botkormányának, a lemezkör- hajlító gépnek, az élhajlítóba való fő- és párhuzamvezérlő szelepeknek az előállítását folytatják. Legfőbb megrendelő a DIGÉP, amellyel csaknem egy évtizede működnek együtt. Az újdonságok sorában található még a saját fejlesztésű kerékpárutánfutó, a hulladéksajtoló, a barkácsasztal. Az utóbbiból 45 még szintén eljut tőkés piacra. A DIGÉP-es kapcsolat továbbra is jelentős. A DIGÉP ebben az esztendőben 200-at gyártat le a saját termékéből, a lemezleszorító papucsból. Jövőre 5—6 ezres megrendelést helyezett kilátásba. A debreceni tsz-szel, a Danuvia Szerszámgépipari Művekkel együttműködve, tehát közösen kifejlesztve született meg a zagyszivattyú, amiből eddig félszáz készült. Többen, így a Debreceni Műszaki Egyetem, az Innofinance Általános Innovációs Pénzintézet bábáskodtak a lassú fordulatú szerkezetek meghajtását könnyítő hidrogenerátor és-motor kivitelezésén is. A találmány sorozatgyártója a Pécsi Vasas Szövetkezet lett. Ugyanezt mondhatjuk el a Pécsi Hőerőmű és az Iparterv szabadalmáról, a hűtőtorony-ventillátorról, valamint a Magyar Hajó- és Darugyár szabadalmáról, az emelőkapocsról is. A kapacitáslekötésben sok köszönhető a Mecseki Szénbányáknak, amellyel a DIGÉP- eshez hasonló együttműködés van kibontakozóban. A bánya részére évi 40 ezer óra lakatosmunkát ajánlott fel a szövetkezet. A Szénbányák kutatási osztályának szabadalmaztatott szolgálati találmánya a hang- és hőszigetelő bőrpor-kompo- zíció. Készítésére a Vasas kollektívája vállalkozott. A szövetkezet ezért külön gyártórészt alakít ki a Zsolnay-gyár- tól megvett egykori tűzihor- ganyzó üzemben. Megeélénkül a termelés a gépgyártóüzemben, miután komoly megrendeléseket kaptak, és a piaci kilátások kedvezőbbek lettek. Januártól a gyártás új termelési program szerint alakul, vagyis a feladatokat konkrétan meghatározzák alapgépenként és személyenként. Az órabért teljesítményhez kötik, ellenőrizhető normákat vezetnek be. Gyakrabban alkalmazzák a célprémiumot is. A berendezések maximális kihasználását tervezik. A felmérést az OKISZ Szervezési és Számítástechnikai Vállalat végzi. A gépgyártóüzem jövőre a 35-40 millió forintos árbevételből 4-5 milliós nyereséget akar előállítani, Csuti J. Tekintélyt a teljesítmény ad Orosz Mihály Akiben bíznak, akire mindig számítani iehet „Szerencsére még vannak húzó embereink, akikkel akár hegyeket is lehet mozgatni, akikre mindig, mindenben lehet számítani” — mondta főmérnök ismerősöm. Szerencsére még vannak — hallom azóta is. De kik és milyenek a húzó emberek? Olyanok, mint a többiek, és mégis merőben mások. Hétköznapi példaképeink ... * A Cserkúti Mezőgép Vállalatnál Ottó Zoltán személyzeti osztályvezető Orosz Mihály lakatost ajánlja, a szigetvári gyáregységtől. Bertaldó László, a gyáregység igazgatója megfontoltan sorolja a szakmunkás erényeit: — Roppant szorgalmas, a munkáját szerető, a fiatalokat felkaroló ember. Igen jó mindenkivel a kapcsolata. Szókimondó, becsületes. Az egyik legjobb brigádunk, a Dózsa tagja. Szakszervezeti bizalmi, az üzemi SZB elnöke. Párttag, munkásőr. Ennyi pozitívum hallatán már-már arra gondolok, hogy Orosz Mihály csakis a képzelet szülötte, és semmiképp se igazi hús-vér ember. A lakatosüzem szikraesőjében és az ívhegesztők viliódzó fényében egy csoport ember között mutatja be az igazgató. Középmagas, szemüveges, svájcisapkás, kockásinges, szikár. Jó ötvenesnek nézem. Ö lenne a mindenki által elismert húzóember? — tűnődök, aztán alaposabban szemügyre véve, megnyugszom. Ahogy a társai kérdeznek tőle, ahogy válaszol, ahogy megmutatja, hogyan kell a hatalmas vastag acéllemezt tovább megmunkálni, hogy az pontosan olyan legyen, mint a tervrajzon. Tekintélye van. Emberi és szakmai tekintélye. Már gyerekfejjel megtanulta — hisz apjától, környezetétől se látott mást —, hogy becsülni kell a munkát. És szeretni is, ha létezni akar. Csak az adhat az embernek kenyeret és biztos tartást. Eddigi életében két jelentős állomást tart számon — tudom meg tőle a pártirodán, ahová kimenekülünk beszélgetni a csarnok zajából. — Kaposvárra vonultam be és Szigetvárra nősültem. Itt telepedtem le 1956-ban. Az ÉP- GÉP-hez jártam dolgozni Pécsre, majd Barcsra. Megelégeltem az örökös utazgatást, idejöttem a szigetvári Mezőgéphez. Azóta is itt vagyok lakatos, de megvan a szakképesítésem a láng- és ívhegesztésből is... — Mi volt a másik nagy fordulat? — Még az előző munkahelyemen rákaptam az italra. Nem volt állandó az italozás, de volt úgy, hogy két-három egymást követő délután is alaposan felöntöttem a garatra. A munkában nem okozott gondot az ital, soha nem volt igazolatlan távollétem. De egyre nehezebb lett minden körülöttem, otthon is. Az orvos rámijesztett. Felötlött bennem: tudok-e így példát mutatni a fiataloknak? Eljutottam a végső döntésig: vagy-vagy. önként mentem elvonókúrára. Ez volt az igazi nagy erőpróbám, az újjászületésem. Azóta nagyon jól megvagyok a tejjel, a kólával. — Azóta mennyiben változott meg az élete? — Gyökeresen. Egészségileg is jobb, akár 12 órás műszak után se vagyok fáradt. A szesz önmagában is kikészíti az embert, ahhoz még csak dolgozni sem kell. Azóta felszabadultabban dolgozom, ismét jönnek a fiatalok tanácsért, segítségért. Jobban tudok koncentrálni a munkában és a társadalmi megbízatásaimban is. Amikor a Mezőgéphez jött dolgozni, akkor kezdték — új profilként — a vasszerkezeti munkákat. Bizony nehéz időszak volt az indulás. Azóta annyi ember jött-ment, hogy belőlük kitelne egy új vállalat is. — Én maradtam. Jól érzem itt magam — mondja oly természetesen, hogy eszembe se jut kételkedni. — Az emberek olyasmivel is bizalommal fordulnak hozzám, ami talán nem is rám tartozik. Ha bíznak bennem és tőlem várnak segítséget, nem hagyhatok senkit cserben. Ami jogos és amit csak lehet, mindent kihajtok nekik. — önt mindenki Papának szólítja. Ez a tisztelet, ragaszkodás jele. — A legfontosabb, hogy példát kell mutatni a munkában, és a magánéletben egyaránt. Tudni kell az emberek nyelvén. Azt is meg kell mondani, ha valamit, akár szakmai kérdést, nem tudok kapásból megválaszolni. Ez is előfordul, hiába vagyok „öreg’ szaki. Ilyenkor utánanézek a könyvtárban, vagy megkérdezem mástól a választ. A lé nyeg, hogy higgyenek nekem tudják, hogy amit mondok, azt előtte kétszer-háromszor is megrágom magamban. — Azért tisztelik, mert jóságos és elnéző? — A munkát ugyanúgy megkövetelem másoktól, ahogy magamtól is. Néha talán túl szigorú is vagyok a fiatalokkal. Öértük: az igényességük, a szakmai önérzetük miatt... Mert ami nekem nem jó, az az átvevőnek sem felel meg. Gorombán és mérgesen is tudok beszélni, de arra nagyon ügyelek, hogy sohase sértsek meg senkit. Dicsérni nekem is jobban esik, megmondani egy- egy bonyolult munka elvégzése után: jól dolgoztatok, gyerekek. Az emberek igénylik az elismerést, magam is így vagyok vele. — Milyen érzés a munkával szerzett tekintély? — Kimondottan jó. De egyben kötelezettséget is ró rám, hogy holnap, holnapután, amíg dolgozni tudok, mindig csak így tehetem. Szerencsémre nem tudok és nem is akarok megváltozni. Ha a vállalati érdek úgy kívánja, hogy tegyünk rá még egy lapáttal, megfogom a lapát nyelét, és szólok a többieknek is, hogy most mutassuk meg, gyerekek! — Mire vitte? — Szépen berendezett az otthonunk. Nagylányom bolti eladó, nagyfiam villanyszerelő, neki most lesz a munkásőr- esküje. Ebben a nyomdokaimba lépett. Mindketten szorgalmasan, becsületesen dolgoznak, és ezt el is várom tőlük. A kisunokám a mindenem, remélem mielőbb kigyógyítják a légúti megbetegedéséből. — Elégedett? — Azt vagyok. Dolgozom és elismernek. Az órabérem 30,40 forint. Segítek, akinek csak lehet, és aki rászorul. Becsülnek. A másik műhelyben fiatalok alakítottak egy vgmk-t, meghívtak maguk közé. A brigáddal rendszeresen segítünk az almamelléki és a szentlászlói iskolának, amiben tudunk. A munkásőrségben is elismernek. — Kis szünet után talán kívánságként fogalmazza meg: — Csak egészség legyen, a családomnak is. Murányi László marha-ágazat megszüntetésével felszabaduló munkaerőt foglalkoztathassák, s az üressé vált épületeket továbbra is használhassák, a lengyeltóti tsz-től vásárolt 400 nyúl 3000 darabra való továbbszaporítá- sa mellett döntöttek. Ez évvégére azonban csak 1200-ra növekszik az áUatlétszám.- A gyapjújáért tartott állat tenyésztésében a Hungan- góra-rendszer, a Hódmezővásárhelyi ÁHatorvostudományi Egyetem és a lengyeltóti tsz áldozatos segítsége ellenére is komoly gondok mutatkoztak a kezdeti időszakban — tájékoztat Kaposi Jenő főállattenyésztő. — Ennek oka részben a tapasztalatlanság, például a szerényebb eredmények a mesterséges megtermékenyítésben, de közrejátszik az állomány komoly megbetegedése is a vásárolt takarmány T-2-es fuzáriumtoxinnal való fertőzöttsége miatt. Ez utóbbi vetélést, meddőséget okozott az anyák egy részénél, legyengítette az állatok szervezetét, s így az elhullás is gyakoribbá vált. Mindezek miatt az ágazat eredménye az idén éppen hogy meghaladja a nullát. A baranyahidvégiek azonban nem adják fel, most már ismeretekben gazdagabban kívánnak továbbfoglalkozni az angórával. Egyértelműen •kiderült: ennek az állatnak a tartása — természetesen — nagyobb figyelmet, magasabb szintű állategészségügyi fel- készültséget, tisztaságot és higiéniát igényel, mint a hagyományos gazdasági állatokkal való foglalkozás.- A telepen heten dolgozunk, 4 állatgondozó, 3 állandó nyíró és én — mondja Ócsárdi Sándor telepvezető.— Az emberek tapasztalata egyre nő. Kezdetben egy nyíró egy nap alatt csak 3-4 állaton tudta elvégezni a munkál, ma már tizenöttel is elkészül a műszak végére. A nyúlok étrendjében az évi, darabonkénti 48 kilogrammos tápfelhasználás mellett nyáron zöldtakarmány, télen széna szerepel. A gondoskodást 75 naponként mintegy 15 dekagramm gyapjúval hálálja meg egy kifejlett állat. Ilyen időközönként kerül sor egy-egy nyúl nyírására. Legkevesebb gond az értékesítéssel van, hisz az angóragyap- júnak jó a piaca külföldön. Jelenleg az önálló külkereskedelmi joggal rendelkező Hun- gangórán keresztül a teljes mennyiséget az NSZK-ba exportálja a termelőszövetkezet, de más nyugati érdeklődő is jelentkezett már. Az első osztályú anyag ára — mely az összes lenyírt mennyiség körülbelül 55—60 százaléka — most 3500 forint, a másodosztályúé azonban már csak 2800. Érdemes tehát vigyázni a nyírás minőségére, hogy tiszták legyenek a nyóíketrecek, s ne szennyeződjön az állatok bundája. Megéri a fáradságot, hiszen az egyik megyén kívüli termelőszövetkezetben 12 000 db angóranyúllal 3,5-4 millió forint eredményt produkálnak évente. Jövőre több jövedelmet várnak Baranyahidvégen is. Legutóbbi termékenyítésük már eredményesebb volt, a kezdeti 25-30 százalékos termékenyüléssel szemben elérték a jónak mondható 50 százalékos arányt. Tervezik a végleges, 3000 darab körüli állomány beállítását, s ha ez sikerül, elképzeléseikben a háztájiba való kihelyezés is szerepel. Ez a forma mártöbb- helyütt bevált. Balog N.
