Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-31 / 357. szám
1985. december 31., kedd Dunántúlt napló Találkozó szerkesztőségünkben: (balról jobbra) Varga János, a DN munkatársa, Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója, Brun József, a Baranya Megyei Allatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója, Harmatos József, a Mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezei elnöke, Miklósvári Zoltán, a DN gazdaság- politikai rovat vezetője, Viezencz Ottó, a pécsi Sopiana Gépgyár igazgatója, Szabó János, a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója, Gulyás József, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat vezérigazgatója és Lombosi Jenő, a DN főszerkesztő-helyettese. is, ami nagy érték. Ez is öszIsmeretes immár a magyar népgazdaság hetedik ötéves terve, melyet nemrég az országgyűlés törvényerőre emelt. De mi van az első vonalban, a termelésben? Hogyan gondolkodnak, mit terveznek a vállalatok és a szövetkezetek? Lapunkban most hat nagy, a megye gazdaságában meghatározó, annak mintegy kereszt- metszetét adó gazdasági szervezet vezetői nyilatkoznak: hogyan tovább az elkövetkező öt évben? Nagyobb hatásfok Mérei Emil, a Mecseki Szénbányák vezérigazgatója:- Helyzetünket és lehetőségeinket mérlegelve a hetedik ötéves terv első két-három évében további termeléscsökkenéssel kell számolnunk, annak ellenére is, hogy a külfejtési termelés arányát növeljük. 1988-ra 2,4 millió tonna éves termelést irányoztunk elő, s ezt a szintet 1990-ig tartani akar- • juk úgy, hogy a mélyművelésből termelt szén évi 2 millió tonna körül alakuljon. Mindenképpen gondoskodni fogunk a helyi erőművek zavartalan ellátásáról és a lakossági célú tüzelőanyag-termelésünk lehetőség szerinti növeléséről. Tovább bővítjük a brikettgyártást, és a keresett darabos-, dió- és mogyorószeneink értékesítésének eddigi színvonalát is tartani kívánjuk. Az érvényes szabályozás következtében gazdálkodásunk veszteséges marad, azt költségvetési dotáció egyenlíti ki. A szénbányászati iparág egészét jellemző gazdálkodási problémák rendezésére a kormányzat a jövő év folyamán hoz döntést. Az előttünk álló öt évről azt biztosan tudjuk, hogy termékeinkre nagyobb lesz a kereslet kapacitásunknál, hiszen a Dunai Vasmű új kokszolójának 1988. évi üzembe helyezését követően jelentősen növelhető a koksztermelés. Azt is tudjuk, hogy most is és a jövőben is képesek vagyunk a forintra átszámított és a szállítási költségeket is tartalmazó világpiaci árszínvonalnál lényegesen alacsonyabb ráfordítással azonos energiahordozó széntermékeket kitermelni. Tudjuk, hogy a mecseki fekete- kőszén-vagyon jóval nagyobb — akár kétszeres - éves termelés esetén is több évszázadra elég. Bizonytalanok vagyunk viszont a bányászlétszám pótlását, kiképzését, a gépesített termeléshez szükséges képességekkel rendelkező munkaerőbázis létrehozását illetően. A gond az, hogy a szakképzett bányászok kiöregedése és távozása jóval nagyobb ütemű, mint a belépő és megmaradó fiatalok számának növekedése. Vállalatunk fennmaradása, fejlődése a mai és a közeljövőben is elkerülhetetlen kényszerhelyzetben attól függ, hogy képesek leszünk-e a meglévő erőforrásainkkal — és azon belül elsősorban 12 ezer dolgozónk képességeivel —, jobb hatásfokkal, azaz növekvő hatékonysággal gazdálkodni. A vállalati gazdasági munkaközösségekkel szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy dolgozóinktól kiinduló önszerveződés a nagyobb teljesítményt elismerő kereseti lehetőséggel párosulva jelentős tartalékok hasznosítására ad módot éppen az emberi tényezők tartományában. Ebből kiindulva arra törekszünk, hogy kialakítsuk azokat a szervezeti kereteket, irányítási és érdekeltségi módszereket, amelyek dolgozóink vállalkozókészségének, a magasabb teljesitményszinvonal realizálásához is elégséges képességeik hasznosításának, azok fejlődésének a fő munkaidőben adhatnak szabad mozgásteret. Ehhez arra van szükségünk, hogy a gazdasági szabályozás á vállalati vezetésnek is nagyobb mozgásteret adjon, egy új érdekeltségi rendszer gyakorlati kipróbálásához lehetőséget teremtsen. Nyitottság Harmatos József, a Mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezet elnöke: — A hatodik ötéves tervünket négy év alatt teljesítettük, öt év alatt termelési értékünk csaknem megháromszorozódott, a nyereség két és félszeresére növekedett, a személyes jövedelem megkétszereződött. Terveink készítésekor láttuk, akármilyen magös színvonalon is műveljük az alaptevékenységet, nem elegendő céljaink megvalósításához. Ezért egyéb tevékenységekbe, vállalkozásokba fogtunk, természetesen nem feledkezve meg az alaptevékenységről. így alakítottuk meg a cukorrépa-tátsulást, melynek kilenc termelőszövetkezet a tagja. Budapesten ipari főágazatot hoztunk létre, amely ipari üzemeknek a legkülönfélébb szolgáltatósokat nyújtja az új gépek beszerelésétől a karbantartások elvégzéséig. Itt 300 dolgozónk van, közülük nyolc- vanan-kilencvenen nemzetközi mestervizsgával rendelkeznek. Az önálló ágazat az idén sikeresen, szép nyereséggel fejezi be az évet. Az elmúlt években nyújtott magas teljesítmény megerősíti hitünket abban, hogy fejlődésünk a hetedik ötéves tervidőszakban is töretlen lesz. Ennek érdekében fölvállalunk újabb tevékenységeket is. Ebben a sorban említhetném a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal való együttműködésünket. Létrehozunk egy lencsetermesztési együttműködést, melyben szövetkezetünk a gesztor szerepét vállalja. Dollárt kiváltva a fél ország ellátását biztosítjuk. Természetesen gondolunk az alaptevékenységünk fejlesztésére is, korszerűsítünk, gépesítünk, emeljük a technikai színvonalat. A termelékenység, az eszközhatékonyság további fokozása a célunk. Nagyon fontos . ebben az időszakban, hogy tagságunk előtt a célokat és a feladatokat nagyon reálisan, mindenki számára pontosan és érthetően fogalmazzuk meg. Mi már ott tartunk, hogy a vezetők mellett évente háromszor-négyszer a fizikai dolgozókat is minősítjük. Nyitottá váltunk önmagunkhoz tönzéseket ad arra, hogy többet, még többet. Tapasztalat és hozzáértés Szabó János, a Bólyi Mező- gazdasági Kombinát vezér- igazgatója : — Kombinátunkban hatalmas szellemi és fizikai bázisra épül a hetedik ötéves terv megvalósítása, a termőföld és kiterjedt eszközrendszerünkön túl ez jelenti a legnagyobb értéket vállalatunknál, mert az emberek tapasztalata, hozzáértése, a célkitűzésekkel való azonosulása eredményezi évről évre, hogy a bólyi vetőmag — amely egyébként bizalmi cikkünk — megfelelő értékelésre talált a piacokon. A hetedik ötéves tervidőszakban is a kiegyensúlyozott belföldi ellátás mellett az export fokozását tekintjük alapvető feladatnak, emellett a minőség emelését, amit eddig is szem előtt tartottunk. Most évi 50 ezer tonna a vetőmag produkciónk, ezt 1990-re 60 ezer tonnára töveljük. Profilunkat magas színvonalú állattartás is jellemzi, a hetedik ötéves tervidőszak során a tojó-, naposcsibe-kibocsátásunkat évi 4,5—5 millióra, broiler-naposcsibe kibocsátásunkat pedig évi 10 millióra növeljük. Sertéshús- termelésünket az öt év során 5100 tonnáról évi 6000 tonnára emeljük. Tehenészeteinkben az évi 7000 liter tejhozam elérését tűzték ki célul. Tovább bővítjük takarmányprogramunkat, és a kisárutermelésben is további bővítéseket irányoztunk elő. Kombinátunk és a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat között széles körű együttműködési vállalkozás alakult ki a magyar—jugoszláv termelési kooperációból származó, humán célú ..szójaalap- anyag felhasználásában. Az együttműködést tovább szélesítjük. Mindezeken túlmenően kombinátunk a ma még nem látható feladatokhoz, termékigényekhez is igyekszik majd lehetőségeihez képest igazodni. Hogyha a piac újabb igényeket vet fel, ami a bólyi termékpalettán megvalósulhat, megfelelően reagálni fogunk. Teljes körű feldolgozottság Brun József, a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat igazgatója: — Az elmúlt tervidőszakban látványos fejlődést értünk el, vállalatunk a kapacitások jobb kihasználásával több, mint megkétszerezte termelését. A fejlődés extenzív jellegű volt. Most arra vettünk irányt, hogy egy teljes feldolgozottsági kört magába foglaló vállalattá fejlődjünk magas higiéniai színvonalon, konvertálható eszköz- állománnyal, minden piacon jól eladható termékekkel. Ennek érdekében a hetedik ötéves tervidőszakban világbanki hitelből, csoknem 200 millió forint beruházással végrehajtjuk sertésvágó vonalunk rekonstrukcióját. Ennek termelése kapcsolódik az általunk most megvásárolt bikali halfeldolgozóhoz, ott ugyanis 150 millió forint beruházással fóliássonka- üzemet akarunk kialakítani, mely az első lépcsőben évi 2000 tonna fóliás sonkát és 1600 tonna gyorsfagyasztott terméket gyártana az amerikai higiéniai követelményeknek is megfelelve. Terveink között szerepel még egy évi 1400—2000 tonna kapacitású szárazáru gyártóüzem létrehozása Mohácson. Ez 120—150 millió forint nagyság- rendű beruházás. A szükséges gépi berendezéseket a jugo- szlávok szállítják, amiért hússal fizetünk. Szeretnénk a Mohácson készülő szárazáru termékeinket, a kulent, a bulent és a stifoldert exportképessé tenni. Mivel teljes körű feldolgozásra törekszünk, a pástétomgyártást is meg akarjuk valósítani, tehát a sonkánál leeső húsrészeket nem adjuk el, abból pástétomot, szárazárut készítünk, így lesz teljes vertikumé a feldolgozás. A sertésvágó vonal rekonstrukciója áldozatokkal is jár. A következő évben termelésünk mintegy egymilliárd forinttal csökken, miután három hónapra le kell állnunk. A későbbiekben nem lesz marhavágás vágóhi- dunkon, ezt közös vállalat formájában — akár megyén belül vagy kívül — akarjuk megoldani, Fontos feladatunk még a dolgozók átképzése, a magas személyi higiénia megteremtése. A hetedik ötéves tervidőszakban tehát mind a termelésben, mind a piaci relációk tekintetében szerkezetváltást valósítunk meg, s arra vállalkozunk, egy-másfél év alatt, csaknem 500 millió forint beruházást hajtunk végre. Több export Gulyás József, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat vezérigazgatója: — A hetedik ötéves terv vállalati koncepciója összeállításánál a magyar ipar elképzeléseiből indultunk ki, ahhoz igyekszünk igazodni. Ezen' belül számunkra nagyon fontos szempont, hogy a könnyűipar jelentősége a hetedik ötéves tervidőszakban növekedni fog. A deviza kitermelésében egyre nagyobb szerep hárul a könnyűiparra, lényegesen növekszik a szocialista exportban játszott szerepe, hozzá kell hogy segítse a magyar népgazdaságot ahhoz, hogy a szocialista importból származó energiahordozókat és termékeket ellentételezni tudjuk. Fő feladatunknak tartjuk, a már ma is jelentős, 55 százalékos részarányt képviselő nem rubel elszámolású exportnak ezen a magas szinten való megtartását, illetve fokozását. A szocialista exportot államközi szerződések határozzák meg. A tárgyalások még nem fejeződtek be, hogy oda mennyit szállítsunk. A Szovjetunió meglehetősen nagy igényt jelentett be bőrkesztyűre, ennek — főként pénzügyi — feltételeit még vizsgáljuk. öt év alatt változatlan létszám mellett 23—25 százalékos termelési értéknövekedést tervezünk, zömében a termelékenység, hatékonyság javításával, s nem beruházások révén. Termékszerkezetünket igyekszünk úgy variálni, hogy a gazdaságosabb cikkcsoportok kerüljenek mindenkor előtérbe, azok, amelyek a legjobb devizakitermelési eredményeket hozzák. Miután beruházási lehetőségeink szűkösek, igyekszünk termelékenyebb technológiákat alkalmazni, elsősorban a szabószati munka területén. Hangsúllyal a vállalati szervezést igyekszünk még eredményesebbé tenni, gyáraink önállóságát és érdekeltségét akarjuk növelni. Gondunk, hogy ugyan nagy munkaigényű termékeket gyártunk és a termelésünk 75 százaléka a külpiacokon értékesül, ezt a szabályozó rendszer nem honorálja kellőképpen. Gondjaink egy része 1985-ben és 1986-bön ugyan megoldódik azzal, hogy vállalatunkat a központi keresetszabályozásba sorolták, s így nem kell kereseti adót fizetnünk, éj nem leszünk alaphiányosak, de ez csak egy-két évre szóló intézkedés. Ez zavarólag hat egy olyan vállalatnál, mely hosszú távú külkereskedelmi munkára rendezkedett be. Tízszázalékos ütem Viezencz Ottó, a Pécsi Sopiana Gépgyár igazgatója: — A hatodik ötéves tervidőszakban a Sopiana Gépgyár dinamikusan fejlődött, termelése megkétszereződött, a nyereség négyszeresére emelkedett, az 1985-ös évet 103 millió forint nyereséggel zárjuk. Az elmúlt öt évben lényeges termékösszetétel-változás történt, 50 millió forintért 5 licencet vásároltunk, az ezek alapján előállitott gépek biztosították a nyereség nagy részét. A hetedik ötéves tervidőszakban gyárunk a korábbihoz hasonló dinamikus, évi 10 százalékos fejlődést tervez, ami jóval fölötte van a gépipari átlagnak. Nyereségünket i$ évente 7 százalékkal szeretnénk növelni. Mire alapozzuk ezt? Bízunk a műszaki fejlesztésben, a következő öt évben is sok új gépet szeretnénk piacra hozni. Terveinket alapozzuk a dolgozó kollektívára is, mely összekovácso- lódott, jellemző az egységes szemlélet, a szakmai felkészültség, ami alapvető biztosítéka a következő évek fejlődésének. Több kezdeményezésben szeretnénk részt venni. Az egyik ilyen a Csomagológépgyórtó Egyesülés, melyet január elsejével hét vállalat hoz létre, s ebben a gesztor szerepét a Sopiana Gépgyár vállalja. Ez a hét vállalat adja egyébként a hazai csomagológépgyártós több mint 80 százalékát. Az egyesülés keretében lehetőség nyílik a műszaki fejlesztés ösz- szehangolásóra, a termelés koordinálására, a licencvásárlások egyszerűbbé tételére. Szeretnénk továbbá részt venni egy magyar—olasz közös termelővállalat megalapításában. Ezt a 30 millió forint induló vagyonnal rendelkező vállalatot a Komplex és a Magyar Nemzei Bank közreműködésével hozzuk létre, az olasz cég révén korszerű technológia és szervezés valósul meg, s jobban megnyílna a piac a nyugati országok felé. Szeretnénk világbanki hitelpályázaton is részt venni, s a hitel felhasználásával korszerűbb élelmiszeripari gépeket gyártani. Fejlesztésre öt év alatt mintegy 90 millió forintot fogunk beruházni, ezenkívül 60 millió forintot költünk a műszaki fejlesztésre. Ennek következtében a most is meglévő hitelállományunk tovább növekszik, de vállaljuk a terheket, bízva abban, hogy a többlet nyereségből vissza tudjuk majd fizetni. Létszámnövekedést gyárunk nem tervez, elképzeléseinket a hatékonyság növelésével kívánjuk valóra váltani. Derűlátóan nézünk a hetedik ötéves tervidőszak elé. Miklósvári Zoltán lUlcraabízfos derűlátássá!
