Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-04 / 332. szám
1985. december 4., szerda Dunántúlt napló 3 A gyógyszerészek nem kereskedők Mária Terézia idejében végeztek az első gyógyszerészek Számomra mindig különös a hangulata a gyógyszertáraknak. A meghatáiozhatatlan illat, a csend, a tisztaság, a rendezettség és a halkszavú, fehérköpenyes gyógyszerészek. Dr. Papp Ferencné.a pécsi Krisztina téri gyógyszertár vezető helyettesét is ez a külsőség fogta meg még kislány korában. Amikor édesapja beteg volt, ő járt a szükséges gyógyszerekért, és amit a patikában látott, olyannyira megtetszett neki, hogy elhatározta, ő is gyógyszerész lesz. Az elhatározás mellett kitartott, és a választását még akkor sem bánta meg, amikor már tudta, a gyógyszerészek munkájának csak igen kis része az, amit elöl a tóránál (a gyógyszertárak kiadó pultját hívják így) a betegek láthatnak. Az igazi gyógyszerészi alkotó munka hátul, a laboratóriumokban zajlik. Magyarországon a gyógyszerészképzésnek 215 éves múltja van. Még Mária Terézia rendelte el, hogy a gyógyszerészek számára, is legyen kötelező az egyetemi végzettség, és a nagyszombati orvosképző egyetemtől váljon kü- lün a gyógyszerészképzés. Az első magyar gyógyszerészek 1770-ben végeztek. Érdekesség még, hogy ebben az időben az egyetemi tanulóidő hét év volt, ebből egy év elméleti, hat év gyakorlati oktatás. Később, 1851-től 1891-ig nyolc évre emelték a képzési időt. Ma a gyógyszerészeti egyetemen négy évet, gyakorlatban fé1 évet kell eltölteni a hallgatóknak. Most folynak tárgyalások arról, hogy a tanulóidőt felemelik öt évre. Olyan robbanásszerű a gyógyszeripar fejlődése, hogy ezt a képzésben is követni kell. Ma már a gyógyszerészekre nemcsak a lakosságot kiszolgáló gyógyszertárakban van szükség, A gyógyszerkutató intézetek, a gyógyszergyárak, a vegyigyárak, kémiai laboratóriumok, különböző kutató intézetek mind igénylik a gyógyszerész szaktudással rendelkezőket. Évente 200-220 gyógyszerész végez, a felmérések szerint az országban 6—800 gyógyszerész hiányzik. A pécsi Lvov-Kertvárosban 16 felnőtt és 15 gyermekorvosi körzet van, ehhez pedig ez az egy Krisztina téri gyógyszertár. Vezetőjéről, Sebessy Lászlóméról azt beszélik, megszállottja a szakmának. — Sajnos, napjainkban devalválódott a gyógyszerész szakma tekintélye - mondja. - A beteg, amikor bejön, csak azt látja, hogy a receptjére a gvógyszerész leveszi o polcokról a dobozokat, üvegeket és ő fizet a pénztárnál, minta boltban. A gyógyszerészeket kereskedőnek tekintik, sokszor nem gondolnak arra, hogy milyen nagy tudással kell ahhoz rendelkezniük, hogy oda- óllhassanak gyógyszert kiadni, hogy ők egészségügyi diplomával rendelkező szakemberek. Nemcsak a kémia valamennyi területével kell tisztában lenniök, nemcsak a biológiát kell tanulniuk, de tanulnak anatómiát, élettant, kórélettant, biokémiát. Ezen kívül a gyógyszerek készítéséhez szükséges gyógyszertechnológiát. Tudniuk kell a gyógyszerek hatását, mellékhatásait, sőt, amivel az orvosok sem foglalkoznak, a különböző gyógyszereknek a szervezeten belüli egymásra hatását. — Kapcsolatot kell tartanunk az orvosokkal. Kölcsönösen tájékoztatjuk egymást. Mi például a legújabb gyógyszerekről adunk rendszeres információt, és mindig megbeszéljük, hogy az adott gyógyszer hiánya esetén mivel helyettesíthetjük 'azt. Az orvos kórképben gondolkodik, mi a hatóanyagokban. Az orvos, a gyógyszerész az egészségügyi elfótásban partnerei egymásnak, egymás nélkül nem tudnak dolgozni. — Az a gyógyszerkiadó munka, amit a beteg lát, a mi munkánknak csak negyed része. Háromnegyed része hátul a laboratóriumokban zajlik, - mondja Sebessy Lászlóné, és mindennek bizonyításául végigvezet a „kulisszák” mögött. Az anyagraktár szekrényeiben hatalmas üvegekben a különböző alapanyagok, ezekből készülnek aprólékos, nagy figyelmet igénylő munkával a különböző porok, kenőcsök, folyadékok. Az anyagok mérését, összeállítását gyógyszerészek végzik, a további munkát az asszisztenseknek adját át. A gyógyszerészeti munka egyes fázisai olyan koncentrálást igényelnek, hogy nyolc órán keresztül nagyon fárasztó lenne csinálni, és mint mondják, ez már a munka minőségét rontaná. Ezért az egyes munkacsoportok kétóránként cserélnek, így mindenki, minden nap valamenny1 munkafázisban részt vesz. Sebessy Lászlónét szakma' tekintélynek tartják és remek pedagógusnak. Tizenöt éve oktató gyógyszerész. Az egyetemi gyakorlati időt töltő hallgatók oktatását és a fiatal gyógyszerészek szakmai segítését végzi. Munkáját fémjelzi, hogy tanítványai közül ma már sokan szereztek különböző tudományos fokozatokat, vagy most írják a doktori disszertációt, vagy vezetői lettek valamelyik gyógyszertárnak. A szakmájáról úgy fogalmaz, hogy a legszebb hivatások egyike. Aki ezt csinálja, a legmesszebbmenőkig hivatástudatból teszi, - másképp ezt nem is lehet. Sarok Zsuzsa A vállalati tanácsok tagjainak képzése Újszerű oktatási forma szolgálja a MÉM-hez tartozó vállalatoknál, üzemekben és gazdaságokban a vállalati tanácsok tagjainak képzését. Nem szerveznek központi tanfolyamot, hanem az üzemben, a helyszínen tartják a tájékoztatást, az előadásokat. Az egy-, két-, illetve háromnapos rendezvényeket a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének szakemberei irányítják. Ám nem csupán az intézet szakgárdája foglalkozik a tanácstagokkal, hanem az ÉDOSZ és a MEDOSZ munkatársai is bekapcsolódnak a képzésbe. Szükség esetén a minisztérium is felküldi a vállalat irányítással foglalkozó előadóit az üzemekbe, segítve a képzést. A vállalati tanácsok tagjai a jogi és adminisztratív teendőkről kapnak részletes tájékoztatást. A konzultációkon sajátos feladataikat is megvitathatják, és választ kaphatnak a helyben felmerülő kérdésekre is. Az előadók korábban tájékozódnak a vállalat helyzetéről és felmérik a vállalati tanács működésének eddigi tapasztalatait. A konzultációkon ezek ismeretében „építik fel” a tanfolyam rrtunkarendjét. A MÉM intézetének jól bevált avakorlatát alkalmazzák a tanácstagok képzésénél is; adott helyzeteket elemeznek közösen a hallgatókkal. Fedélzeti utaskiszolgáló edények Plastex importkiváltás A MALÉV jó néhány éve még a De Ster holland cégtől szerezte be a fedélzeti catering utaskiszolgálás edényzetét, és 1979-ben gondoltak arra először, hogy hazai gyártással elégítsék ki az ilyen, egyre növekvő igényüket. Bár félő volt, hogy hazai gyártó nem képes a termékeket ugyanolyan méretben, minőségben, színállóságban, tartósságban, súlyarányban elkészíteni. Versenyeztették a hazai gyártókat — s a pécsi PLASTEX Műanyag- és Textilipari Szövetkezet nyerte meg a versenyt. Tegnap üzemlátogatásra és termékbemutatóra látta vendégül a PLASTEX a MALÉV vezérkarát a péterpusz- tai műanyaggyártó üzemében, éspedig abból az alkalomból, hogy a MALÉV az 1982-es első megrendeléseit követően nemrég már összesen 50 millió forint értékben vásárolt a szövetkezettől, és teljes mértékben a pécsiek gyártják a fedélzeti kiszolgáló eszközöket. Dr. Kőszegi János, a szövetkezet elnöke méltatta a mind eredményesebb kapcsolatot, elmondva, hogy a fejlesztésre 4 millió forintot fordítottak akkor, amikor még nem volt biztos, hogy partnerük lesz a MALÉV. Dr. Vilmos Endre, a MALÉV vezérigazgató-helyettese kiemelte, hogy nagyon jó partnerük a PLASTEX, termékeikkel eddig több mint 100 ezer dolláros importkiváltást értek el. M. L. Dr. Vilmos Endre, a MALÉV vezérigazgató-helyettese (közé pen) ismerkedik a PLASTEX műanyag termékeivel Ókeresztény mauzóleum — tavaszi átadásra várva Befejeződött a freskók restaurálása Több szakaszban újítják fel az alsó sétateret Ú gy tűnik végre: az évtizedes téma megszűnik téma lenni az újságíró számára. A sétatéri ókeresztény mauzóleum restaurálása a végéhez közeledik. Egy-két — szemmel látható - hiányosságtól eltekintve. Díszes lépcső, vörösréz korlát és deszkából összerótt ideiglenes kapu az üvegtető alatt, így jutni a még kopár, köralakú előtérbe, ahonnan egy és még egy deszkaajtón át a sírkamrába, a kinti hidegből a jól temperált 16—18 fokba. Pintér Attila festőrestaurátor büszkén mutatja a művet. A tizenhét évszázados falfestmények — Ádám és Éva, Dániel az oroszlánok között, a trópuson ülő vértanú, valamint az egyéb díszítések — helyreállítva, „közönségkészen” váltják ki a csodálatot. S hogy miből lettek ilyenné, rögvest erre is emlékeztet a nem mindennapi vetítőteremben rendezett diavetítés. A megtaláláskor készült felvételek rögzítette és a mostani állapot összevetése a restaurátor munkáját dicséri. Nem újat alkotott, nem is újra alkotta a IV. századi freskókat, hanem értelmezhetően és az újabb évszázadokra rögzített eredeti részletektől elkülöníthetően kiegészítette azokat. A restaurátori munkát a minap vette át a képzőművészeti lektorátus. Most pedig új munkára vár az évekkel ezelőtt egyszer már — kissé elnagyoltan és tán dilettáns módon — kiegészített, töredékesen megtalált márványszarkofág. Az új restaurálás remélhetően méltó társa lesz majd a falfestményeknek. Ezt látni lenn a légkondicionált sírkamrában, amely mellett a folyosóban türelmesen várakoznak a nagyméretű üvegtáblák, amelyekből összeállítják majd benn a külső térnek azt a „nyúlványát", amelyből a látogató csaknem kézközelből fogja látni a festményeket, amelyek viszont mégsem érintkeznek a külvilággal. Burkolatviták És kinn? Aki figyelemmel kísérte a munkát, amióta elbontották a „fekete dobozt", egyszerre csak a megtorpanásra figyelt fel. Abbamaradt az ovális beton- építmény homokkővel való burkolása, félbehagyták a sírkápolna padlóját borító pirográ- nit lapok lerakását. Vajon csak a közelítő tél miatt? Takács György, az Országos Műemléki Felügyelőség pécsi kirendeltségvezetője az utóbbival kezdi : — Árajánlatot kértünk a Zsolnay-gyártól a fagyálló lapokra, de azok előbb értek ide, mint az ajánlat. A meglepetés: a 30X40 cm-es lapok darabja 620 forint, egy négyzetméter tehát 5000 forintnál többe kerül, ami alaposan megdrágítaná a dolgot. Hiszen ha süttői márványt rakok le, abból sem kerül egy négyzetméter 500 forintba! Most folyik az árvita a gyárral, s amíg az a számunkra megnyugtatóan le nem zárul, nem csináljuk tovább a burkolatot. A homokkő pedig? Bencsik István szobrászművész, aki erre a megbízást kapta, az október 31 -i szerződéses határidőig nem szállította le az anyagot, ezéit most a bíróság elé visszük az ügyet. Persze, ebből nem lesz burkolat, legfeljebb harag. De mit mond a művész, aki a Budafa közelében újranyitott bányából ugyanazt a homokkövet dolgozza fel e célra, mint amivel a székesegyházat burkolták annakidején. A mostani fejtést (különben ott kezdték, ahonnan évtizedekkel ezelőtt az obelisz- kek anyagát termelték ki.- Bonyolultabb az egész ügy, mint gondolná — mondja Bencsik István. — Eredetileg 60 köbméter bányakő szerepelt a tervben, de már most ennyi van beépítve, a teljes mennyiség pedig - véleményem szerint — megközelíti majd a 160 köbmétert. Tény azonban, hogy jelenleg is gyártom az anyagot, jóllehet szeptemberben — igaz, csak szóban — azt közölték velem, hogy leálltak, s áprilisra szállítsam a követ. Télen az összes anyagot meg fogom csinálni. Most már csak abban bízzunk, hogy tavasszal valóban felkerülnek a még hiányzó burkolólapok és elkészülnek a keleti karéj „kőtrónusai" is. Hát ez az, amire célzás történt a bevezetőben: tavaszra — végre! — elkészül Pécs új csodája, amit eddig az újságíró próbált megismertetni a közönséggel. Térfelújítás lépésenként Hanem a környezet, azzal mi lesz? Elégszer hallottuk az elmúlt tíz évben, hogy mire a mauzóleum elkészül, az alsó sétateret is felújítják. (1974- ben éppen erre született vbhatározat, melynek alapján kezdték meg a vízlépcső elbontását, s került elő szinte az első kapavágásnál a sirkápolna.) A térre különben is ráfér a felújítás, hiszen a támfalak, a lépcsők teljesen tönkrementek már, s a mauzóleum nélkül is méltatlan már az egész a helyhez, ahol van. Hírt adtunk már arról, hogy van terv is és szó volt már a játszótérnek, mint „ide nem valónak” a kitelepítéséről is. Mi a helyzet ma? Dr. Somfai Csaba, a városi építési osztály vezetője megnyugtat: szó sincs a játszótér kitelepítéséről, a mai megítélés szerint a gyermekek hozzátartoznak a térhez. Amit azonban a továbbiakban mond, az lehangoló, ám az érvet el kell fogadni. íme:- A mauzóleum környékét és a kaszkád maradványát tavasszal természetesen „művelés alá” vesszük, a terv ide vonatkozó részét úgy akarjuk megvalósítani, hogy ha továbblépünk, zavartalanul folytathassuk a munkát. A város mai pénzügyi helyzete sajnálatos módon arra kényszerít bennünket, hogy több ütemben csináljuk meg az alsó sétatér felújítását. Hársfai István
