Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-27 / 353. szám

e Dunántúlt napló 1985. december 27., péntek Honismeret Ma is mozi A 70 éves Royal Apolló Széchenyi István egykori rezidenciájában Széchenyi empire szobája Nagycenken Új kiállítások Nagycenken Van Budapest legforgalma­sabb részén, a Nagykörúton egy — az utcáról nem Is telje­sen érzékelhetően — pompás épület, amely október 31-én hetvenéves. Megnyitása annak idején nagy esemény volt, amelyről a lapok rendre beszá­moltak. Akkoriban főleg sötét eseményeket közöltek az újsá­gok: a fronthelyzetről, sebesült- szállító vonatokról, a trónörö­kös látogatásáról a budapesti honvédeknél, az össznépi gyűj­tésről a harcolók számára. Dúlt az első világháború. De másról is írtak az 1915. október 31-i lapok „Négy óra helyett fél 8-kor kezdődött az előadás... A közönség díszes lépcsőházon át a várakozóhe­lyiségbe került, innen jutott be a hatalmas nézőtérre, mely hár­mas csilláróriásával, egyébként is fényes berendezésével, ülő­helyeinek kényelmességével a legjobb benyomást keltette” így tudósított a Pesti Hírlap munkatársa. A Pesti Napló is megírta, hogy megnyílt a Royal-szálló épületében az Apolló-színház. ,,A naqy hangversenyteremben 1000 néző részére van hely.” A fényes megnyitó műsora a következő volt: először harctéri felvételek peregtek, majd leve­títették a Keresd az asszonyt című hárömfelvonásos detektív­komédiát. Ezt A kincs című amerikai egyfelvonásos követte, majd sor került a nagy izga­lommal várt attrakcióra; az Arany János balladájából ké­szült háromfelvonásos tragédia, a Tetemrehívás vetítésére. „Filmre vitte Némedy Gábor, a művészeti vezető dr. Janovics Jenő volt, a rendező pedig Ga­ras Márton.” Kund Abigélt Berky Lili alakította —, aki egyébként az előadás előtt el­mondta Ernőd Tamásnak a nagy eseményre írt Prológusát —, partnerei Szentgyörgyi István és Szakács Sándor. Az újságok azt is a közönség tudomására adták, hogy más­naptól ismét rendes mozinap lesz, négy előadással. így született meg az Apolló a Royal-szálló palotájában. Hetvenéves története során át­élte a második világháborút is, 1956-ban, az ellenforradalom során súlyos sebeket kapott, újjáépült, és ma is a főváros reprezentatív mozija. Többnyire itt tartják a magyar filmek pre­mierjét. Nos, a Vörös Csillag filmszín­ház — az egykori Royal Apolló — ma is a jelentős filmesemé­nyek, filmfesztiválok, ősbemuta­tók, díszelőadások színhelye. 70 évesen talán szebb és fiatalabb. A közelmúltban új kiállító- termekkel gazdagodott a nagycenki Széchenyi István Em­lékmúzeum. 1985 szeptemberé­ben felavatták, a kastély újjá­épített nyugati szárnyépületét, gróf Széchenyi István hajdani rezidenciáját. Széchenyi István 1840. au­gusztus 20-án - István-napon- tartotta új lakosztálya ház- szentelőjét. Ezen alkalomból az országgyűlés küldöttsége - Deák Ferenc, Eötvös József és Klauzál Gábor - köszöntötte Cenken a házigazdát. Az ün­nepelt a nevezetes napon - szeretettől és országos meg­becsüléstől övezve — joggal érezhette, hogy politikai pá­lyája zenitjén áll: reformesz­méi megfogantak a magyar talajon. Sikeres gyakorlati po­litikus, és az ország hajója — az általa vágyott úton — jó irányban halad. Élete e rövid pillanatában tán' megállapo­dott, elégedett is. A gróf a soproni Hild Fer- dinánddal építtette föl korai romantikus stílusú rezidenciá­ját. Angliai tapasztalatait föl­használva már gázzal világít­tat, és fürdőszobát is építtet, Magyarországon elsőként. (Eb­ben az időben még a bécsi Burgban sincs Széchenyiéhez mérhető fürdőszoba.) A kas­télyparkot az angol kertdivat szerint átépítteti, és mai mé­retűvé bővíti, melybe majd fia — gróf Széchenyi Béla, a cenki kastély és birtok későbbi gazdája — hoz kelet-ázsiai út­járól egzotikus növényritkasá­gokat. A gondosan helyreállított Széchenyi István-szárny ter­meiben három új kiállítás nyí­lott: A magyar ipar Széchenyi­től századunkig, az Országos Műszaki Múzeum, a Pénzverés és pénzforgalom Magyarorszá­gon. Egy teremben pedig re­ményteljes reformkorunk (1825 —1848) nagyjainak arcképei so­rakoznak a Magyar Nemzeti Múzeum anyagából. A kiállí­tótermek között a folyosón, a magyar ipar és a tudományos élet múlt századbeli, kiemel­kedő személyiségei fényképei láthatók, többek között Ganz Ábrahám, Mechwart András, Csonka János, Bánki Donát, Jedlik Ányos, Puskás Tivadar, Déry Miksa, Bláthy Ottó, Kandó Kálmán, valamint Eötvös Loránd arcképei . . . Mindezen szemé­lyiségek rengeteget tettek azért, hogy a 19. század máso­dik felében — különösképpen az 1867-es kiegyezést köve­tően - a hazai műszaki-tudo­mányos élet, valamint a mű­szaki felsőoktatás gyors fejlő­désnek indulhatott. Híres, vi­lágszerte szabadalmazott ta­lálmányok sora fűződik a rö­vid névsorhoz; mint Puskás Ti­vadar telefonközpontja, Kandó Kálmán villamosmozdonya, Eötvös Loránd torzítás ingá­ja ... Egy.-egy — a korban jelentős műszaki alkotás „eredetiben” is megtekinthető itt: például a dugattyús gőzgép modellje, a Bánki-Csonka-féle benzinmo­tor, Ganz gyári transzformátor- modellek, korabeli vasúti ke­rék és sín, Zipernovszky-féle Delta típusú dinamó, a Hol­lós rendszerű, Hughes típusú betűíró távíró. Az első terem 10 vitrinje a mezőgazdasági gépgyártás, a kiegyezést követő világszínvo­nalú magyar malomipar (a malomipart forradalmasító' Mechwart-féle kéregöntésű vashengerszék gyártása 1874­ben kezdődött a Ganz-művek- ben), a cukor- és szeszipar, a bányászat, kohászat és félkész- áru-feldolgozás, valamint a gőzgép, a robbanómotor- és o szerszámgépgyártás fejlődését szemlélteti. A második terem a közleke­dés rohamos fejlődését, a vas­úti, a vízi, valamint nagyváro­si tömegközlekedést mutatja be. 1873-ban az Államvasutak Gépgyárábn készül az első hazai gyártású gőzmozdony. Két évvel a kiegyezést köve­tően (1869). A magyar kereskedelem, a bankrendszer kialakulásából is kapunk kóstolót, valamint a távíró, a telefon, a világítás­technika, az erősáramú elekt­ronikai ipar fellendülését is bemutatják. A harmadik terem a finom- mechanikai iparé, a fényképe­zésé és a vegyiparé, a felső­fokú műszaki és iparoktatásé. (1871. július 10-én alakult j pesti József Nádor Műegye­tem.) A másik neves műszaki intézmény a Selmecbányái Bá­nyászati és Erdészeti Akadé­mia. Jogutódai, a Miskolci Ne­hézipari Műszaki Egyetem és a Soproni Erdészeti és Faipari Egyetem idén ünnepelték ala­pításuk 250. évfordulóját. (1763-ban Mária Terézia ki­rálynő alapította a selmeci Bá­nyászati Akadémiát, mely a matematikai és természettudo­mányi alapokon álló hazai, és egyben európai bányamérnök­szakképzés kezdetét jelentette. 1809-ben a selmeci akadé­mián megkezdték az erdészeti tudományok önálló művelését is.) B. J. mint valaha. Erdős Márta Szirák Nógrád megyei falu, de olyan kastéllyal dicsekedhet, mely igazán ritkaság. A Kastély Szálló felújítása 1984-ben fe­jeződött be, ma már készen áll a vendégek fogadására. Ké­pünkön a számos rendezvényre alkalmas konferenciaterem lát­ható. Siklós sajtója Siklós sajtója három év múl­va, 1988-ban ünnepli megala­kulásának 100 esztendős évfor­dulóját. A vidéki városok közül Pécs mellett Mohács után, Sik­lóson jelent meg először helyi lap a megyében. Szükség is volt egy helyi lapra, mivel Siklós mindig meghatározó szerepet töltött be a megye, de főként a délvidéken, a Dráva mentén. A gazdasági, politikai és kultu­rális eseményekről Siklóson szerkesztett és megjelent lap tájékoztatta az olvasókat. Társadalmi igény hozta létre az 1888 őszén megjelent első „közérdekű és szépirodalmi he­tilapot", a Siklós és Vidéke új­ságot. Szerkesztője és tulajdo­nosa Siklós nagyrabecsült pol­gári iskolai igazgatója, Rédei Károly volt. A lap 11 évfolyamot ért meg. Siklós és Vidéke életében még, 1894-ben új újság jelent­kezik, . Siklósi Hírlap néven. Szerkesztője Feiler Mihály pé­csi nyomdász és Pammer Péter siklósi tanító, a helyi segélyző- egylet igazgatója. A lap Pé­csett készült Feiler Mihály nyomdájában. Ezekben az években, öt éven át két hetilapja is van Siklós­nak. Kevés vidéki város, telepü­lés mondhatta ezt el magáról. 1894-ben megszűnt a Siklós és Vidéke. A Siklósi Hírlap is nevet cserélt ekkor, Közvéle­mény címmel jelenik meg. A szerkesztőség is cserélődött. Feiler Mihály vármegyei irattá­ros fett, így 1900 elején meg­vált a lap szerkesztésétől. A la­pot Pakuszy Gyula siklósi ügy­véd vette át. Ezzel teljesen siklósivá vált a lap, sőt a helyi nyomdában is készült. Sajnos nem sokáig, mert az év végén megszűnt. Ezután több mint egy évtizedes kimaradás követke­zett. Siklós és környékének la­kói 11 évig nem olvasnak he­lyi szerkesztésben megjelenő új­ságot. 1911-ben Berky Gyula dr. Siklós országgyűlési képviselő­je, ügyvéd alapít lapot, még­hozzá kettőt is. Siklós és Or- mányság és Baranyai Polgár névvel. Ezek sem voltak hosszú életűek. Berky Gyula dr. örö­kébe két év múlva dr. Fejes János siklósi ügyvéd lépett, aki Siklós névvel jelentette meg lapját. A hetilap 1918-ban, a világháború végefelé megszű­nik. Több éves pangás következik ezután. A szerb megszállás alatt nem volt lehetőség ön­állóan megjelenő, helyi lap ki­adósára, bár a politikailag zi­vataros és zavaros idők igen­csak megélénkítik a sajtó ber­keit. Lett volna miről Írni. A lakosság éhesen várta volna a mindennapi eseményekről (vi­lágháború, forradalmak, szerb megszállás stb., stb.) a híreket, a tájékoztatást. Négy évig nem volt újságja Siklósnak. 1922 nyarán az ügyvédek után a siklósi orvosok próbál­koznak lapot indítani. Dr. Kreg- czy Ottó és dr. Kádas Lajos megalapítják a Siklós és Járá­sa c. újságot. A főszerkesztő dr. Kregczy, felelős szerkesztő dr. Kádas Lajos. Az első világháború utáni nyomor és nélkülözés, a min­dennapi megélhetésért folyó küzdelem miatt egyre fogy az olvasók száma. Az olvasók rész­vétlenségével nem tudott a lap szerkesztősége megküzdeni. 1923 őszén megszüntették a szerkesztők az utolsó siklósi la­pot. De térjünk vissza néhány gondolat erejéig a Baranyai Polgárhoz, mivel 1911. decem­ber 17-én, 74 évvel ezelőtt je­lent meg először. Érdemes az első szám beköszöntőjéből né­hány gondolatot felidézni, amelyet a szerkesztőség az új­ság programjaként írt. „A Bara­nyai Polgár, mely a siklósi já­rás és Baranya vármegye kö­zönségének igazán megtisztelő támogatásával és érdeklődése mellett első útjára elindult — a józan, demokratikus fejlődést kívánja szolgálni. A lap címe magában foglalja annak karak­terét is. Abban a körben, amelyben a lap mozog, javító, erősítő és teremtő munkát kí­ván kifejteni. Tollal harcolunk, — nem fizikális erővel. Toliun­kat: a közérdekű ügyeknek tisz­tességes szolgálata irányítja minden időben.” A lap prog­ramja, figyelembe véve az ak­kori állapotokat, igen bátor és harcias volt. Lapozgatva a Baranyai Pol­gár megjelent két évfolyamá­nak oldalait, megállapítható, hogy a körülményekhez képest igyekezett hű maradni program­jához. Nagyszerűen tájékoztatta olvasóit Siklós és a siklósi já­rás életéről, eseményeiről. Kü­lönösen a helytörténettel fog­lalkozók, az akkori események gazdag tárházát találják ben­ne. Perics Péter Egy hét a telefonnál Az újságíró rendszerint nem passzióból telefonál és ha ügyeletes, általában őt sem kedvtelésből hívják. Az embe­rek — akadnak bár kivételek is - rendszerint valamilyen fontos ügyben várnak taná­csot vagy segítséget. A tele­fon ilyenkor nagyon fontos eszköz. Persze, csak akkor, ha a vonal másik végén is ér­tik ezt. Vegyünk egy példát! Cső­törés van valahol a városban. Az olvasó telefonál a Vízmű ügyeletére, ahol azzal biztat­ják, rövidesen kivonulnak és rendbeteszik a dolgot. Eltelik egy nap, majd még egy, sőt még egy újabb is, de nem tör­ténik semmi. A bejelentő azt mondja erre, ő bizony legkö­zelebb .nem szól senkinek sem­mit, ha valakit érdekel, járjon utána, hogy miért folyik több hete a víz a Fazekas Mihály utca sarkán. A Hajdú Gyula utca 15. szá­mú épület 6. emeletétől föl­jebb lakóknak viszont az a gondjuk, hogy újabban nem folyik a meleg víz. Maga a tény a szakemberek előtt sem ismeretlen, jártak az egyik 10. emeleti lakásban és megálla­pították: tényleg nincs. Csak­hogy az érintettek ettől még aligha fognak fürödni. Mint a lakók megtudták, a nyomással van valami baj. Azt egy másik cégnek kel­lene biztosítani, ő viszont mi­vel nem áll az érintettekkel fizetési kapcsolatban, nyilván nem is érdekelt a dologban. Marad tehát az üresen hörgő csap és a hó végén esedékes számla. A lakók számára az sem jelent vigaszt, ha több heti utánjárást követően végül kiderül, hogy az elmaradt szolgáltatósért nem kell fizet­niük. Inkább fizetnének, csak folyna végre meleg víz. Hogy kinek mi a dolga ennek biz­tosításáért, azt is el lehetne dönteni.' Abban viszont nem ártana állást foglalni, hogy mennyibe kerül a dióbél. Pontosabban mennyiért vásárolja a TSZKER. Olvasónk vidékről cipelt Pécs­re 8 kilót, mert úgy tudta, hogy az első osztályút 160, a másodosztályút 130 forintért veszik meg. Ám itt közölték vele, hogy mindössze 90-et fi­zetnek kilójáért. Mit tehetett mást, nem akarta visszacipel­ni, tehát otthagyta. Valaki té­vedett, és ezt jó lett volna még a helyszínen tisztázni. Mint ahogy azt is, mit jelent egy boltnak, ha szombaton délelőtt áram nélkül marad. Jóllehet, a DÉDÁSZ közlemé­nye megjelent az újságban, ez azonban aligha menti a mun­ka szervezőit. A Szeptember 6. tér környék lakóinak ugyanis ünnepek előtt is fontos, hogy vásárolni tudjanak. A gmk va­lószínűleg szervezhette volna úgy is a munkát, hogy a bolt­nak ez ne jelentsen forgalom- kiesést. A 9-től délután 1 óráig tartó sötétben ugyanis meg­maradt több mint 100 kiló ke­nyér, 200 liter tej, 150 doboz tejföl. Ez bizony akárhogy nézzük, pazarlás. A pazarlás egy másik fajtá­jával is gyakran találkozunk. Ez pedig a telefonközpontok­ban zajlik. Vannak intézmé­nyek, ahol egy cseppet sem törődnek azzal, hogy a kap­csolás sikerült, vagy nem. Ha a kért mellék foglalt, vagy nem veszi fel, lehet újra tár­csázni, pedig egy kis jóindu­lattal gyakran fele annyi idő alatt is elintéződne a dolog. Ferenci Demeter

Next

/
Thumbnails
Contents