Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-24 / 352. szám
12 Dunántúli napló 1985. december 24., kedd Otthonunk és környéke Mi legyen az ünnepi asztalon? Attól ünnep az ünnep, hogy „felöltöztetjük" szeretetünket, külsőségekben is kifejezésre juttatjuk, hogy rendkívüli eseményről van szó. A szépen terített asztal fokozza az ebéd, vacsora ünnepi hangulatát. Ilyenkor előkerülnek a legszebb damaszt, vagy hímzett abroszok, étkészletek, poharak. Fontos, hogy ne hiányozzék az asztalról a vázába tett fenyőág, vagy fagyöngy. Dekoratív, hangulatos, ha minden tányér mellé egy szép piros almát teszünk, a kihúzott szár helyére illesztett égő gyertyával. Az ünnepi menü a legtöbb családban hagyományos, a háziasszonyok többsége azonban szívesen lepi meg új ízekkel hozzátartozóit, vendégeit. Az alábbiakban ehhez szeretnénk néhány, viszonylag olcsó étel, ital receptjét közreadni. Pulykamell sonkával, fűszeresen Hozzávalók: egy szép pulykamell, 20 deka gépsonka, 5 deka vaj, zúzott fokhagyma, vágott zöldpetrezselyem, 2 deci tej, egy kevés őrölt bors, ételízesítő, a panírozáshoz liszt, tojás, morzsa, a sütéshez olaj. A pulykamellet felszeleteljük, rostjaira merőlegesen bevagdaljuk és a 2 deci, sózott, 2 gerezd fokhagymával ízesített tejben 1 órán át áztatjuk. Közben fűszeres vajat készítünk. öt deka vajat habosra keverünk 1 zúzott fokhagymával, őrölt borssal, apróra vágott petrezselyemmel, ételízesítővel. A kikevert vajat hűtőben megdermesztjük. A tejben áztatott pulykamellet szárazra töröljük, vékonyan rákenünk a fűszeres vajból, rátesszük a szelet gépsonkát és összegöngyöljük. Hagyományos módon panírozzuk és bő, forró zsírban vagy olajban kisütjük. Burgonyapüré illik hozzá. Borhableves Hozzávalók: 1 liter könnyű rizling, 4—6 evőkanál cukor, fél citrom reszelt héja, 1 egész fahéj, 2—4 szem szekfűszeg, 5 tojássárgája. 8 deci bort a cukor felével és a fűszerekkel felforralunk. 2—3 perces forrás után félrehúzzuk. A 2 deci bort a cukorral, tojássárgájával elkeverjük, majd a forralt bort a tűzre visszatéve — állandó keverés mellett — belecsurgatjuk a tojássárgákkal elkevert bort és ismét felforraljuk. (Csak forrásig hevítsük, forralni nem szabad, nehogy a tojássárgája összecsomósodjon.) Levesként és desszertnek is kitűnő. Csemegeborkocsonya Hozzávalók: fél liter villányi oportó, vagy egri bikavér, 1 citrom leve, 18 deka porcukor, egy púpozott evőkanál zselatin feloldva, átszűrve. Egy kevés hideg vízben feloldjuk a zselatint, jól elkeverjük, ha szükséges szűrőn áteresztjük, a szemcséket áttört jük. Belekeverjük a borba, s a cukorral, citromlével együtt felforraljuk, de nem főzzük. Finom batiszt ruhán, vagy igen sűrű szűrőn eresztjük át és formába öntjük. Tehetjük — az üzletekben időnként kapható — kagyló alakú pudingformába, kompótos tálkába, de kisebb kuglóf formába is. Ez utóbbi esetben a tálra borított kocsonya lyukas közepébe levé- től lecsurgatott vegyes befőttet, friss, porcukorral meghintett, vagy cukrozott gyümölcsöt halmozhatunk. Zselatin nélkül, a pécsi Konzumban most megjelent VOSZK gyártmányú gyü- mölcszseléporral is elkészíthetjük a borkocsonyát. Ekkor a porhoz gyümölcsszörp helyett bort használunk. Ez utóbbi zselé szobahőmérsékleten is másfél napon át megőrzi állagát. Krém fatörzs- tortához Házilag is süthetünk piskótát a szokott módon 6—7 tojásból gáz-, vagy villanytűzhely sütőlemezén. Olcsóbb — a városiaknak legalábbis — készen vett két piskótatekercsből. Az egyik piskótát eredeti formájában hagyjuk, a másikat kettévágjuk, a felével megtoldjuk a hosszabb piskótát, a másik felét majd töltve — faágként — ehhez ragasztjuk. Megbízható, finom krém a töltéshez: 3 egész tojás 18 deka porcukorral, vagy finom kristálycukorral hidegen kikeverve, lassú tűzön, takaréklángon folytonos keverés mellett krémmé főzve. Akkor jó, ha az edény aljától elválik. A tűzről levéve fél darab vajat vagy 7—3 deka margarint, három púpozott evőkanál kakaót keverünk hozzá. Hagyjuk kihűlni. 10—15 deka vajat vagy margarint habosra keverünk, — tehetünk bele 1 mokkáskanálnyi rum aromát — és kanalanként keverjük hozzá a főtt krémalapot, folytonosan, habosra keverve. Igen könnyű, jó állagú krémet nyerünk így. A piskóta roládo- kat megtöltjük, ágas fatörzs alapot formázva, s a krémet villával rovátkáljuk. Mutatós, finom dísze az ünnepi asztalnak a fatörzstorta. Sárgarépa csemege Az ünnepeken — a kínálat miatt — általában igen sok vitaminszegény édességet fogyasztanak a gyerekek. A nehéz, vajkrémes édességek helyett kínálhatjuk a kicsiket kalóriaszegény, vitamindús sárgarépa csemegével. Negyed kiló — ha szükséges több —, finomra reszelt sárgarépát húsz deka kristálycukorral, 2 citrom levével és reszelt héjával főzzük, míg a leve elpárolog. Készíthetünk a cukorból egy pohár vízzel szirupot, amit besűrítünk, rácsurgatjuk a citromlevet, belekeverjük a sárgarépát, és a citromhéjat. Ha kihűlt, nedves kézzel gombócokat formálunk, vaníliás cukorral kevert kristálycukorba vagy csokis tortadarába hemperget- jük. Hamvas arcbőr teleit is Előnyős a gyümölcs, zöldség fogyasztása Az arcbőr télen nem olyan üde, szép, ruganyos, mint nyáron. Sajnos, télen kevesebb a napfény, az ételekben sincs elegendő vitamin. Ezek miatt csökken a szervezet és a bőr ellenállóképessége is. A hideg, nyirkos levegő kifejezetten árt a bőrnek — összehúzódnak az apró erek, a szűkebb csatornákon így kevesebb vér áramlik ót, ezért az elhalványodott bőr sejtjei kevesebb tápanyaghoz jutnak. De ettől szenvednek a faggyúmirigyek is, kevesebb faggyút termelnek. Könnyebben fellazul a külső szaruréteg, és ezzel csökken a kívülről odajutó kórokozókkal szembeni védettség. A szél elősegíti a párolgást, vagyis tovább hűti a bőr felszínét. Mindez szárítja a bőrt, a felszínen apró repedések támadnak. Ezeken a kórokozók köny- nyebben bejutnak a bőr belső részébe. Ezért van az, hogy sokan viszketésre, reszelős tapintásra panaszkodnak. Nyilvánvaló, hogy a tél elsősorban a száraz bőrűeknek okoz gondot. Reggel, elindulás előtt érdemes bekenni az arcunkat valamilyen közömbös, félzsíros krémmel, vagy arctejjel. Apró, ütögető mozdulatokkal masz- szírozzuk bele a bőrbe a krémet. így nemcsak a felszívódás gyorsul meg, hanem fokozzuk a bőr vérkeringését is. A fel nem szívódott krémet - néhány perc múlva — puha, tiszta kendővel töröljük le. Most már vékony rétegben jöhet a púder. A füstös, kormos levegőből leülepedő szemcsék így nem jutnak közvetlenül a bőrre, hanem fennakadnak a púderréteg felszínén, s azzal együtt könnyen eltávolíthatók. Télen rosszabbodik a zsiros, pattanásos arcbőr állapota is. Nincs napfény, amely fertőtlenít és a faggyútermelést csökkenti. Kénytelenek vagyunk gyakrabban tisztítani pattanásos arcbőrünket. A legegyszerűbb, ha szakkozmetikusra bízzuk. Ha magunk végezzük, akkor először mossuk le bőrünket arcszeszszel, utána gőzöljük meleg, kamillás oldatot tartalmazó edény fölött. Majd tiszta kendővel nyomjuk ki a mitesszereket, és tisztítsuk le arcbőrünket. Nélkülözhetetlen zsíros bőr esetén a reggeli és az esti szappanos, melegvizes arcmosás. Utána törülközővel enyhén masszírozzuk át bőrünket. Mintha újjávarázsolták volna! A pattanásos, zsíros bőr legjobb gyógyszere a napozás, amelyet télen a kvarcolás helyettesíthet. Nem mindegy az sem, hogy a zsíros bőrűek mit esznek. Előnyös a sok gyümölcs és főzelék. Árt viszont a fűszeres, zsíros, füstölt ennivaló. A fejbőrt is védeni kell a lehűléstől. Az sem lehet köny- nyelmű, akinek ma még dús a haja. Hordjunk kalapot vagy sapkát, sálat, kendőt, még ha nem divat, akkor is. A hideg ugyanis összehúzza a fejbőr ereit, a hajszálakat termelő sejtek a vér útján kevesebb táplálékhoz jutnak. Ennek következménye a gyors megfázás és a hajhullás, kopaszodás. Gondoljuk, ez senkit sem lelkesít. Dr. Katona Edit Az úriember Leültünk az asztalhoz és a papa megkérdezte: — Megmostátok a kezeteket? — Igen — válaszoltuk. — Rendben van — mondta a papa. — Jó étvágyat. Éppen a számhoz emeltem a kanalat, amikor a papa megszólalt: — Ne szürcsöld a levest. Neveletlenség. — De amikor forró — tiltakoztam. — Forró, nem forró, egy úriember soha nem szürcsöli a levest.. — Az öcsémhez fordult és hozzátette — — Vegyél kevesebbet a kanaladra, hogy ne csöpögjön vissza a leves tányérra vagy az abroszra. Vigyáztam, hogy ne szür- csöljek. az öcsém pedig csak félig merte a kanalát levessel. Már azt hittük, hogy minden rendben van, amikor a papa megint megszólalt. — üljetek egyenesen. Ha meggörbültök, púp nő a hátatokon. Remélem nem akartok púposak lenni. Nem akartunk púposak lenni, ezért kiegyenesedtünk, de kiderült, hogy ebben a helyzetben elég nehéz odavinni a szánkhoz a leveses- kanalat. Ezt a papa is észrevette, de semmit nem mondott, nehogy megcáfolja önmagát. Amikor a húst ettük, a papa rosszallóan emelte fel a fejét a tányérjáról. — Úgy csámcsogtok, mint a malacok. Az öcsém elvigyorodott, de a papa rögtön rászólt: — Te csak ne nevess, a legkisebb okot sem látom a vidámságra, sőt ellenkezőleg. — Ugyan ne szidd már őket egyfolytában — mondta csillapítóan a mama. — Egészen rendesen viselkednek. — Rendesen? Azt mondod, rendesen? Amikor én annyi idős voltam, mint ők... Ebben a pillanatban a papának a torkán akadt a falat, és így nem tudta befejezni a megkezdett mondatot. Ehelyett a szájához szorította a szalvétát és any- nyira köhögött, hogy kicsordultak a könnyei. Kisietett a fürdőszobába. Ezt nagyon komikusnak tartottuk, de a mama komolyan nézett ránk és azt mondta: — Látjátok, látjátok ... — Cigányútra ment — mondta a papa, amikor visz- szajött az asztalhoz. Az öcsém újra elvigyorodott, de a papa szigorú pillantása beléfagyasztotta a vidámságot. Ebéd után a mama összeszedte a tányérokat, és behozta a süteményt. — Ha megettetek a sutit, segítsetek mosogatni! — mondta a papa, majd kihintett egyet és hozzátette: — Az igazi úriemberek mindig segítenek a mamájuknak... Felállt az asztaltól, bement a szobába, lefeküdt o heverőre, az arcára borította az újságot és elaludt. Amikor a tányérokat töröl- gettük, az öcsém megkérdezte : — Mama, a papa úriember? A mama először úgy tett mintha nem hallaná a kérdést, de azután elmosolyodott: — Természetesen. Csak egy kicsit fáradt. Stefan Bittmann Mi a zaklatás, és mi nem az? Ügy látszik, mind több szó esik a hivatalokban elkövetett szexuális zaklatásról, és mind több pert indítanak miatta. Egy nemrég végzett vizsgálat azt mutatta, hogy kevés nő panaszkodott arról, hogy férfiak fizikailag zaklatják, de sokan állították, hogy férfimunkatársaik szóban erőszakoskodnak velük. A szóbeli szexuális zaklatás sajnos még mindig sokkal ködösebb terület, mint azt általában beismerik. Meg akartam tudni, hol kell a hivatalban egy férfinak meghúznia a határvonalat, nehogy közeledése zaklatásnak minősüljön, ezért a minap a kávéházban a közelemben ülő három tisztviselő- nőhöz fordultam: „Bocsássanak meg, cikket írok a szexuális zaklatásról és önök, fiatal hölgyek, talán tudnak segíteni nekem. Mi a különbség a szóbeli zaklatás és a régimódi flört között"? „Ha tetszik a fiú — válaszolta az egyik lány —, okkor flörtöl. Ha nem tetszik, zaklat." A második lány kijelentette: „Ha Arnie az ideálom, megkér, menjek el vele vacsorázni, megmondom a hivatalban minden lánynak. Ha Charlie hív meg, akit ki nem állhatok, megmondom a főnöknek.” * „Ez annyit jelent, hogy a szóbeli zaklatás a hivatalban valójában egyrészt megítéléstől függ. Nem attól, hogy mit mondanak, hanem attól, hogy ki mondja?" „Nem csak erről van szó — állapította meg a harmadik hölgy. — Lilly együtt járt a hivatalunkból egy fiúval. A fiú egyszer vagy kétszer egy héten feljárt hozzá. Azután otthagyta, és többé nem állt vele szóba. Hallgatása sokkal zaklatóbb volt, nint bármi, amit valaha is mondott Lillynek." „A különbség az — mondta az egyik lány —, hogy régen a lány nem választhatta meg, hogy ki zaklatja. A törvény most megállapítja, hogy mi dönthetünk." „Attól is függ — tette hozzá a másik hölgy —, hogy kinek a kezében van a hatalom. Ha egy felettes kijelenti, hogy a cégnél betöltött állásom attól függ, hogy mennyire vagyok kedves hozzá, ez a legsúlyosabb zaklatás." „De ha tetszik a főnök, ez akkor is zaklatás?” „Attól függ. Más kérdés, ha nős, és megint más, ha csinos és nőtlen." „Megtörténik a hivatalokban — kérdeztem — .hogy nők zaklatnak férfiakat, akik tetszenek nekik?” Nevettek. „Nem vagyunk kőből. Miért ír erről cikket?" * „Tud megoldást?" — érdeklődött az egyik lány. „Igen. Úgy gondolom, amikor a lányok először jelentkeznek egy munkahelyen, meg kell kérdezni tőlük: kívánják-e, hogy szóban zaklassák őket, vagy nem, és a választ rá kell vezetni személyi lapjukra. Ha azt mondják, hogy igen, akkor mellé kell írni, hogy mi a kívánságuk: milyen fiú zaklassa őket, és melyik az a típus, amelyet ki nem állhatnak. A felettes akkor ennek megfelelően tájékoztathatja a hivatalban dolgozó valamennyi férfit. Ez a rendszer mindenkit megkímélne a kellemetlen következményektől." A lányok elgondolkoztak. Azután egyikük kijelentette: „Ez nem jó. Megtörténhet, hogy hétfőn nem akarjuk, hogy George zaklasson minket, de amint közeledik a hétvége, és nincs más programunk, megváltoztatjuk a véleményünket." Art Buchwald
