Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-24 / 352. szám

12 Dunántúli napló 1985. december 24., kedd Otthonunk és környéke Mi legyen az ünnepi asztalon? Attól ünnep az ünnep, hogy „felöltöztetjük" szeretetünket, kül­sőségekben is kifejezésre juttatjuk, hogy rendkívüli eseményről van szó. A szépen terített asztal fokozza az ebéd, vacsora ünnepi hangulatát. Ilyenkor előkerülnek a legszebb damaszt, vagy hím­zett abroszok, étkészletek, poharak. Fontos, hogy ne hiányozzék az asztalról a vázába tett fenyőág, vagy fagyöngy. Dekoratív, hangulatos, ha minden tányér mellé egy szép piros almát te­szünk, a kihúzott szár helyére illesztett égő gyertyával. Az ünnepi menü a legtöbb családban hagyományos, a háziasszonyok többsége azon­ban szívesen lepi meg új ízek­kel hozzátartozóit, vendégeit. Az alábbiakban ehhez szeret­nénk néhány, viszonylag olcsó étel, ital receptjét közreadni. Pulykamell sonkával, fűszeresen Hozzávalók: egy szép pulyka­mell, 20 deka gépsonka, 5 de­ka vaj, zúzott fokhagyma, vá­gott zöldpetrezselyem, 2 deci tej, egy kevés őrölt bors, étel­ízesítő, a panírozáshoz liszt, tojás, morzsa, a sütéshez olaj. A pulykamellet felszeleteljük, rostjaira merőlegesen bevag­daljuk és a 2 deci, sózott, 2 gerezd fokhagymával ízesített tejben 1 órán át áztatjuk. Közben fűszeres vajat készí­tünk. öt deka vajat habosra keverünk 1 zúzott fokhagymá­val, őrölt borssal, apróra vá­gott petrezselyemmel, ételízesí­tővel. A kikevert vajat hűtőben megdermesztjük. A tejben ázta­tott pulykamellet szárazra tö­röljük, vékonyan rákenünk a fűszeres vajból, rátesszük a szelet gépsonkát és összegön­gyöljük. Hagyományos módon panírozzuk és bő, forró zsírban vagy olajban kisütjük. Burgo­nyapüré illik hozzá. Borhableves Hozzávalók: 1 liter könnyű rizling, 4—6 evőkanál cukor, fél citrom reszelt héja, 1 egész fahéj, 2—4 szem szekfűszeg, 5 tojássárgája. 8 deci bort a cu­kor felével és a fűszerekkel fel­forralunk. 2—3 perces forrás után félrehúzzuk. A 2 deci bort a cukorral, tojássárgájával el­keverjük, majd a forralt bort a tűzre visszatéve — állandó keverés mellett — belecsurgat­juk a tojássárgákkal elkevert bort és ismét felforraljuk. (Csak forrásig hevítsük, forralni nem szabad, nehogy a tojássárgája összecsomósodjon.) Levesként és desszertnek is kitűnő. Csemegebor­kocsonya Hozzávalók: fél liter villányi oportó, vagy egri bikavér, 1 citrom leve, 18 deka porcukor, egy púpozott evőkanál zselatin feloldva, átszűrve. Egy kevés hideg vízben fel­oldjuk a zselatint, jól elkever­jük, ha szükséges szűrőn át­eresztjük, a szemcséket áttört jük. Belekeverjük a borba, s a cukorral, citromlével együtt fel­forraljuk, de nem főzzük. Fi­nom batiszt ruhán, vagy igen sűrű szűrőn eresztjük át és for­mába öntjük. Tehetjük — az üzletekben időnként kapható — kagyló alakú pudingformá­ba, kompótos tálkába, de ki­sebb kuglóf formába is. Ez utóbbi esetben a tálra borított kocsonya lyukas közepébe levé- től lecsurgatott vegyes befőttet, friss, porcukorral meghintett, vagy cukrozott gyümölcsöt hal­mozhatunk. Zselatin nélkül, a pécsi Konzumban most megje­lent VOSZK gyártmányú gyü- mölcszseléporral is elkészíthet­jük a borkocsonyát. Ekkor a porhoz gyümölcsszörp helyett bort használunk. Ez utóbbi zse­lé szobahőmérsékleten is más­fél napon át megőrzi állagát. Krém fatörzs- tortához Házilag is süthetünk piskótát a szokott módon 6—7 tojásból gáz-, vagy villanytűzhely sütő­lemezén. Olcsóbb — a váro­siaknak legalábbis — készen vett két piskótatekercsből. Az egyik piskótát eredeti formá­jában hagyjuk, a másikat ket­tévágjuk, a felével megtoldjuk a hosszabb piskótát, a másik felét majd töltve — faágként — ehhez ragasztjuk. Megbíz­ható, finom krém a töltéshez: 3 egész tojás 18 deka porcu­korral, vagy finom kristálycu­korral hidegen kikeverve, las­sú tűzön, takaréklángon folyto­nos keverés mellett krémmé főzve. Akkor jó, ha az edény aljától elválik. A tűzről levéve fél darab vajat vagy 7—3 de­ka margarint, három púpozott evőkanál kakaót keverünk hoz­zá. Hagyjuk kihűlni. 10—15 de­ka vajat vagy margarint habos­ra keverünk, — tehetünk bele 1 mokkáskanálnyi rum aromát — és kanalanként keverjük hozzá a főtt krémalapot, foly­tonosan, habosra keverve. Igen könnyű, jó állagú krémet nyerünk így. A piskóta roládo- kat megtöltjük, ágas fatörzs alapot formázva, s a krémet vil­lával rovátkáljuk. Mutatós, fi­nom dísze az ünnepi asztalnak a fatörzstorta. Sárgarépa csemege Az ünnepeken — a kínálat miatt — általában igen sok vi­taminszegény édességet fo­gyasztanak a gyerekek. A ne­héz, vajkrémes édességek he­lyett kínálhatjuk a kicsiket ka­lóriaszegény, vitamindús sár­garépa csemegével. Negyed kiló — ha szükséges több —, finomra reszelt sárgarépát húsz deka kristálycukorral, 2 cit­rom levével és reszelt héjával főzzük, míg a leve elpárolog. Készíthetünk a cukorból egy pohár vízzel szirupot, amit be­sűrítünk, rácsurgatjuk a citrom­levet, belekeverjük a sárgaré­pát, és a citromhéjat. Ha ki­hűlt, nedves kézzel gombóco­kat formálunk, vaníliás cukor­ral kevert kristálycukorba vagy csokis tortadarába hemperget- jük. Hamvas arcbőr teleit is Előnyős a gyümölcs, zöldség fogyasztása Az arcbőr télen nem olyan üde, szép, ruganyos, mint nyá­ron. Sajnos, télen kevesebb a napfény, az ételekben sincs elegendő vitamin. Ezek miatt csökken a szervezet és a bőr ellenállóképessége is. A hideg, nyirkos levegő kifejezetten árt a bőrnek — összehúzódnak az apró erek, a szűkebb csator­nákon így kevesebb vér áram­lik ót, ezért az elhalványodott bőr sejtjei kevesebb tápanyag­hoz jutnak. De ettől szenved­nek a faggyúmirigyek is, ke­vesebb faggyút termelnek. Könnyebben fellazul a külső szaruréteg, és ezzel csökken a kívülről odajutó kórokozókkal szembeni védettség. A szél elő­segíti a párolgást, vagyis to­vább hűti a bőr felszínét. Mindez szárítja a bőrt, a fel­színen apró repedések támad­nak. Ezeken a kórokozók köny- nyebben bejutnak a bőr belső részébe. Ezért van az, hogy sokan viszketésre, reszelős ta­pintásra panaszkodnak. Nyil­vánvaló, hogy a tél elsősor­ban a száraz bőrűeknek okoz gondot. Reggel, elindulás előtt ér­demes bekenni az arcunkat valamilyen közömbös, félzsíros krémmel, vagy arctejjel. Apró, ütögető mozdulatokkal masz- szírozzuk bele a bőrbe a kré­met. így nemcsak a felszívódás gyorsul meg, hanem fokozzuk a bőr vérkeringését is. A fel nem szívódott krémet - néhány perc múlva — puha, tiszta kendővel töröljük le. Most már vékony rétegben jö­het a púder. A füstös, kormos levegőből leülepedő szemcsék így nem jutnak közvetlenül a bőrre, hanem fennakadnak a púderréteg felszínén, s azzal együtt könnyen eltávolíthatók. Télen rosszabbodik a zsiros, pattanásos arcbőr állapota is. Nincs napfény, amely fertőtle­nít és a faggyútermelést csök­kenti. Kénytelenek vagyunk gyakrabban tisztítani pattaná­sos arcbőrünket. A legegyszerűbb, ha szak­kozmetikusra bízzuk. Ha ma­gunk végezzük, akkor először mossuk le bőrünket arcszesz­szel, utána gőzöljük meleg, kamillás oldatot tartalmazó edény fölött. Majd tiszta ken­dővel nyomjuk ki a mitessze­reket, és tisztítsuk le arcbő­rünket. Nélkülözhetetlen zsíros bőr esetén a reggeli és az esti szappanos, melegvizes arcmo­sás. Utána törülközővel eny­hén masszírozzuk át bőrünket. Mintha újjávarázsolták volna! A pattanásos, zsíros bőr leg­jobb gyógyszere a napozás, amelyet télen a kvarcolás he­lyettesíthet. Nem mindegy az sem, hogy a zsíros bőrűek mit esznek. Előnyös a sok gyümölcs és főzelék. Árt viszont a fű­szeres, zsíros, füstölt ennivaló. A fejbőrt is védeni kell a lehűléstől. Az sem lehet köny- nyelmű, akinek ma még dús a haja. Hordjunk kalapot vagy sapkát, sálat, kendőt, még ha nem divat, akkor is. A hideg ugyanis összehúzza a fejbőr ereit, a hajszálakat termelő sejtek a vér útján kevesebb táplálékhoz jutnak. Ennek kö­vetkezménye a gyors megfázás és a hajhullás, kopaszodás. Gondoljuk, ez senkit sem lel­kesít. Dr. Katona Edit Az úriember Leültünk az asztalhoz és a papa megkérdezte: — Megmostátok a keze­teket? — Igen — válaszoltuk. — Rendben van — mond­ta a papa. — Jó étvágyat. Éppen a számhoz emel­tem a kanalat, amikor a papa megszólalt: — Ne szürcsöld a levest. Neveletlenség. — De amikor forró — til­takoztam. — Forró, nem forró, egy úriember soha nem szürcsöli a levest.. — Az öcsémhez fordult és hozzátette — — Vegyél kevesebbet a ka­naladra, hogy ne csöpög­jön vissza a leves tányérra vagy az abroszra. Vigyáztam, hogy ne szür- csöljek. az öcsém pedig csak félig merte a kanalát levessel. Már azt hittük, hogy minden rendben van, amikor a papa megint meg­szólalt. — üljetek egyenesen. Ha meggörbültök, púp nő a há­tatokon. Remélem nem akartok púposak lenni. Nem akartunk púposak lenni, ezért kiegyenesedtünk, de kiderült, hogy ebben a helyzetben elég nehéz oda­vinni a szánkhoz a leveses- kanalat. Ezt a papa is észre­vette, de semmit nem mon­dott, nehogy megcáfolja ön­magát. Amikor a húst ettük, a pa­pa rosszallóan emelte fel a fejét a tányérjáról. — Úgy csámcsogtok, mint a malacok. Az öcsém elvigyorodott, de a papa rögtön rászólt: — Te csak ne nevess, a legkisebb okot sem látom a vidámságra, sőt ellenkező­leg. — Ugyan ne szidd már őket egyfolytában — mondta csillapítóan a mama. — Egészen rendesen viselked­nek. — Rendesen? Azt mondod, rendesen? Amikor én annyi idős voltam, mint ők... Ebben a pillanatban a papának a torkán akadt a falat, és így nem tudta be­fejezni a megkezdett mon­datot. Ehelyett a szájához szorította a szalvétát és any- nyira köhögött, hogy kicsor­dultak a könnyei. Kisietett a fürdőszobába. Ezt nagyon komikusnak tartottuk, de a mama komolyan nézett ránk és azt mondta: — Látjátok, látjátok ... — Cigányútra ment — mondta a papa, amikor visz- szajött az asztalhoz. Az öcsém újra elvigyoro­dott, de a papa szigorú pil­lantása beléfagyasztotta a vidámságot. Ebéd után a mama össze­szedte a tányérokat, és be­hozta a süteményt. — Ha megettetek a sutit, segítsetek mosogatni! — mondta a papa, majd kihin­tett egyet és hozzátette: — Az igazi úriemberek mindig segítenek a mamájuknak... Felállt az asztaltól, be­ment a szobába, lefeküdt o heverőre, az arcára borította az újságot és elaludt. Amikor a tányérokat töröl- gettük, az öcsém megkér­dezte : — Mama, a papa úriem­ber? A mama először úgy tett mintha nem hallaná a kér­dést, de azután elmosolyo­dott: — Természetesen. Csak egy kicsit fáradt. Stefan Bittmann Mi a zaklatás, és mi nem az? Ügy látszik, mind több szó esik a hivatalokban elkövetett szexuális zaklatásról, és mind több pert indítanak miatta. Egy nemrég végzett vizsgá­lat azt mutatta, hogy kevés nő panaszkodott arról, hogy férfiak fizikailag zaklatják, de sokan állították, hogy férfi­munkatársaik szóban erősza­koskodnak velük. A szóbeli szexuális zakla­tás sajnos még mindig sok­kal ködösebb terület, mint azt általában beismerik. Meg akartam tudni, hol kell a hivatalban egy férfi­nak meghúznia a határvona­lat, nehogy közeledése zak­latásnak minősüljön, ezért a minap a kávéházban a köze­lemben ülő három tisztviselő- nőhöz fordultam: „Bocsássa­nak meg, cikket írok a szexuá­lis zaklatásról és önök, fiatal hölgyek, talán tudnak segí­teni nekem. Mi a különbség a szóbeli zaklatás és a régi­módi flört között"? „Ha tetszik a fiú — vála­szolta az egyik lány —, ok­kor flörtöl. Ha nem tetszik, zaklat." A második lány kijelentet­te: „Ha Arnie az ideálom, megkér, menjek el vele va­csorázni, megmondom a hi­vatalban minden lánynak. Ha Charlie hív meg, akit ki nem állhatok, megmondom a fő­nöknek.” * „Ez annyit jelent, hogy a szóbeli zaklatás a hivatalban valójában egyrészt megítélés­től függ. Nem attól, hogy mit mondanak, hanem attól, hogy ki mondja?" „Nem csak erről van szó — állapította meg a harma­dik hölgy. — Lilly együtt járt a hivatalunkból egy fiúval. A fiú egyszer vagy kétszer egy héten feljárt hozzá. Az­után otthagyta, és többé nem állt vele szóba. Hallgatása sokkal zaklatóbb volt, nint bármi, amit valaha is mon­dott Lillynek." „A különbség az — mond­ta az egyik lány —, hogy ré­gen a lány nem választhatta meg, hogy ki zaklatja. A tör­vény most megállapítja, hogy mi dönthetünk." „Attól is függ — tette hoz­zá a másik hölgy —, hogy kinek a kezében van a ha­talom. Ha egy felettes kije­lenti, hogy a cégnél betöl­tött állásom attól függ, hogy mennyire vagyok kedves hoz­zá, ez a legsúlyosabb zakla­tás." „De ha tetszik a főnök, ez akkor is zaklatás?” „Attól függ. Más kérdés, ha nős, és megint más, ha csi­nos és nőtlen." „Megtörténik a hivatalok­ban — kérdeztem — .hogy nők zaklatnak férfiakat, akik tetszenek nekik?” Nevettek. „Nem vagyunk kőből. Miért ír erről cikket?" * „Tud megoldást?" — ér­deklődött az egyik lány. „Igen. Úgy gondolom, ami­kor a lányok először jelent­keznek egy munkahelyen, meg kell kérdezni tőlük: kí­vánják-e, hogy szóban zaklas­sák őket, vagy nem, és a vá­laszt rá kell vezetni személyi lapjukra. Ha azt mondják, hogy igen, akkor mellé kell írni, hogy mi a kívánságuk: milyen fiú zaklassa őket, és melyik az a típus, amelyet ki nem állhatnak. A felettes ak­kor ennek megfelelően tájé­koztathatja a hivatalban dolgozó valamennyi férfit. Ez a rendszer mindenkit megkímélne a kellemetlen következményektől." A lányok elgondolkoztak. Azután egyikük kijelentette: „Ez nem jó. Megtörténhet, hogy hétfőn nem akarjuk, hogy George zaklasson min­ket, de amint közeledik a hétvége, és nincs más prog­ramunk, megváltoztatjuk a véleményünket." Art Buchwald

Next

/
Thumbnails
Contents