Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)
1985-12-24 / 352. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! XLII. évfolyam, 352. szám 1985. december 24., kedd Ára: 2,20 Ft Az MSZMP Baranya Megyei Bizottságának lapja Kérdezzük meg Európát! „Kérdezzék csak meg Európát: mikor unatkozott utoljára?" A kérdést Bálint György tette fel, idestova fé! évszázada, de hát faggathatnánk ma is földrészünket. Európa izgatottan figyelt Genfre, Európa izgatottan figyel a Szovjetunióra, Európa izgatottan figyel az Egyesült Államokra . , . Megéltünk már véresebb és kegyetlenebb izgalmakat, szegény jó mesterünk a hírlapírásban, Bálint György ott is veszett a nagy pusztulásban, ám sajnos — ritkán adódó reményteli pi1- lanataink ugyancsak feszültek. Félünk. Talán nem is a legborzalmasabbtól, attól a mór csillagokig nyújtózó, egyetemes véggel fenyegető háborútól, mert azért bízunk" abban: a történelem mégsem ismétli meg önmagát, és ez a néqy évtizedes viszonylagos béke, melynek jubileumát éppen a; idén ültük meg, hozott annyi értéket, hogy legyen mit féltenünk, és ez a közös felelősség ösz- szekapcsot bennünket. Félünk. A terroristáktól is, persze, mert ki tudja, mikor kerülhet reánk a sor: a repülőre szóltunk, mert gyorsan szeretnénk otthon lenni, s megeshet, aljas politikai játékok eszközei, netán áldozatai leszünk. Félünk. A félelemnek van nemes fajtája is, olyan, amely igazán méltó az emberhez, mert voltaképpen bizakodást fejez ki. Félünk, hogy lemaradunk. Nincs Európában nemzet és állam, közösség és egyén, ahol ne tapasztalhatnánk azt a félelmet, hogy a gazdaság, a tudomány, a kultúra versenyében rosszabb helyre szorul, nem tudja pozícióit megvédeni, esélytelenebb lesz a konkurenciában. Bizony, Európa ma sem unatkozik, Európa bizakodik is. Igaz. kétsécek között vergődve, előítéletektől megverten, örökös bizalmatlansággal, nem is beszélve a felhalmozott fegyverekről . . . Európa mégis bizakodik, mert tárgyal és kereskedni akar, mert ismeri a béke remélhető hasznait. Nem is olyan régen, éppen Budapesten lehettünk tanúi annak, hogy milyen nehéz szót értenünk nekünk, európaiaknak, még akár olyan problémában is, mint a kultúra. Mert ki vitatná, hogy világnézeti és politikai megosztottságban élő földrészünket egyesítenie kell közös tradíciónknak? Homérosz egyformán mindannyiunké. És Thomas Mann is egyformán azoké, akik — József Attila rendkívül pontos meghatározásával élve — vállalják o fehérek közötti európaiak rangját. Ügy látszik azonban, hogy nem egyformán értünk egyet, de azért láttuk a sok-sok akaratot is: tegyük hasznossá egymás számára magunkat, mindannyiunkat. Még vitatkozni is tanulnunk kell, az együtt töltött néhány ezer esztendő még kevés volt ehhez. Budapesten is láthattuk, hogy nem adtuk fel a reményt, egyszer majd megértjük egymást akkor is, ha tudjuk, hogy kinek-kinek más az istene, s vannak, akik hitüket nem a túlvilágra bízzák, hanem az emberekre, a munkára. Stockholmban is reménykedtünk. Mint ahogyan reménykedtünk Madridban is, hogy a korábbi évekre is hivatkozzam. Helsinki adta ezt az új bizakodást számunkra, hogy lám, Európa alapérdekeit — mindennek dacára — fölismerheti. Mennyire igaza volt Bálint Györgynek! Igenis, Euró pának „egységes világra volna szüksége és egységes világképre. Nagy tömegeknek megint egyöntetűen kellene jónak és rossznak, szépnek és csúnyának ítélniök bizonyos dolgokat. Svédországtól Görögországig megint mindenütt egyformán kellene reagálni egyforma behatásokra," Dehogyis kell ehhez feledni egyéniségünket, világnézetünket! A világkép egysége azt is jelentheti: az európai egyformán tudja, hogy a háború — rossz és a béke — jó. Svédországtól Görögországig egyformán kellene regaálni arra, ha nem tisztelik az embert, ha nem tisztelik a másik véleményét, egyformán kellene minősíteni az erőszakot. Egyébként pedig meg kellene őrizni Európa sokszínűségét. Mert. így szép Európa és így kerek a világ. Ha tanulunk egymástól, ha vitatkozunk egymással, és közben tiszteljük és szeretjük egymást. Vannak dolgok, amelyek kizárják egymást. Például a fasizmus és a demokrácia. Gondoljuk csak el, hogy milyen szerencséje van ennek a mi mai Európánknak: földrészünkön most nincsen fasiszta diktatúra! Tíz-húsz esztendővel ezelőtt Portugáliára kellett néznünk aggódva, meg Franco generális még mindig betilthatta Garcia Lorcát, meg a görög ezredesek rémtettei tartották sakkban képzeletünket. Különböző rendszerekben élünk, s ugyan miért tagadnánk: e különböző rendszerekben sokféle veszélyek leselkednek reánk. Akadnak, akiket egy háború és az utána következő négy évtized sem tanított meg arra, hogy ki volt Hitler, ki volt Mussolini, ki volt Horthy, ki volt Antonescu, ki volt Salazar, ki volt Petain. Ébereknek kell lennünk, mert katolikusnak és luteránusnak, pravoszlávnak és zsidónak, reformátusnak és jehovistá- nak közös érdeke, hogy a múlt ne ismétlődjék meg. Közös érdeke ez a szocialistának és a kapitalistának is. De azért örüljünk egy kicsit félelmeink, bizonytalanságaink közepette: addig már eljutottunk, hogy a fasiszta ország nincsen Európánkban. Sokan élünk Európában. Különböző nyelveken beszélünk, és kinek-kinek mást jelent Adam Mickiewicz, Heinrich Heine, Victor Hugo, Petőfi Sándor, Mihai Eminescu, avagy Alekszandr Puskin. Közös akaratra vágyott Ady Endre, a magyar jakobinus és a szlovák poéta, Hviezdosláv válaszolta néki, hogy forrjon hát egy akarattá a vágy. Tudjuk, hogy messze vagyunk ettől a szép álomtól. A fegyvereket letettük, s még azt se mindenhol — gondoljunk csak Ciprusra, meg az írekre —, de az indulatok és előítéletek lépten- nyomon szembekerülnek egymással. Méltatlanul Európához, méltaltanul a humanizmushoz. A türelem erényére lenne szükség, annak a fölismerésnek győzelmére, hogy gazdagítanunk kell egymást, és nem öncsonkítással fog- lalalkozni. Mily rengeteg munka vár még reánk ezen a terepen I A munka, egyébként, közös programunk kellene hogy legyen. Mennyien kiszámolták már, hogy mi mindent lehetne csinálni abból a summából, amelyet pillanatnyilag fegyverekre költünk, amelyet pillanatnyilag — bizalmatlanságaink áldozataiként — biztonsóaunkra kell fordítanunk. Ennek ellenére: Európa viszonylagos jólétben él. Egyes országokban jobban, sőt sokkal jobban, má- sut tűrhetően, de seholsem fenyeget az éhínség. A munkanélküliek millióiról sem elfeledkezve, az ellátási gondokat is tudva bizonyos helyeken, szóval, mindennel együtt, még mindig elégedettek lehetünk. Európán kívül azonban vannak Európának további kötelezettségei: azokon a helyeken, ahol az éhínség megszokott renddé lett, ahol még nem tanultak meg dolgozni, és azokon a helyeken, ahol a természet mostohán bánt az emberrel. Ezt a kötelességet különböző módokon értelmezhetjük. Vannak, akik okosan felfo- got gazdasági érdekként kezelik, vannak, akik a humanizmust tartják cselekedeteik mozgatórugójának. Akár így, akár úgy, Európa felelőssége a világért kétségtelen. A felelősség nemcsak a miénk, osztozunk rajta más földrészekkel, de a magunk részéről sohasem feledkezhetünk meg. A közös munka, a közös béke tehát nemcsak a mi érdekünk. De a mi felelősségünk is. Jól tudta Bálint György, hogy „a szabadság és a rend korszakára vágyunk”. Messze vagyunk még ettől a céltól, de azért közelebb, mint akkor, amikor ő leírta ezeket a szavakat. S legyünk bármily türelmetlenek, azért a haladás tényeiről se feledkezzünk meg! önelégültségre nincsen oka Európának, Európa egyetlen zónájának sem. Igen, félünk, szorongunk, bizalmatlanok vagyunk és bizakodunk, gyanakszunk, holott még szívósabb, még eredményesebb munkára lenne szükségünk. Igen, vitatkozunk, s még nem mindenkor ismerjük a disputa nemes törvényeit. Igazán nem unatkozunk, nem unatkozhatunk. A reményről azonban nem mondhatunk le. Mi lenne a világból, ha már Európa is lemondana a reményről? E. Fehér Pál Költözködés karácsony előtt Többszáz lakást adtak át Komlón és Siklóson — Szociális otthon készült el Pécsett és Komlón — Mi történik Szigetváron és Hosszúhetényben Az év utolsó hónapjában is új, illetve felújított létesítményekkel gyarapodott Baranya. Pécsett a legjelentősebb esemény a szociális otthon átadása, A Siklósi városrészben százötven idős ember ellátását, orvosi és gondozói felügyeletét, étkeztetését és foglalkoztatását nyújtja a szociális intézmény. Szintén decemberben vették birtokba kétezer adagos konyhájukat és éttermüket a MÁV Pécsi Igazgatóságának dolgozói. A MÁV negyvennyolcmillió forintot költött a vasutas létesítményre. Komlón, pár nappal ezelőtt költöztek be a gesztenyési volt iskolából átalakított szociális otthonba az idős lakók. A negyvenöt személyes intézmény a város vállalatainak, üzemeinek jelentős társadalmi összefogásával létesült. A Sikondai városrész 327 lakásába szintén most költöztek a lakók. A városrész üzlethálózata is gyarapodik, most rendezik be a kenyér- és zöldség boltot, amelyek a jövő év első heteiben fogadják a vevőket, és ekkor kezdik meg a rendelést a gyermek és felnőtt orvosi rendelőkben is. Fontos beruházása volt a városnak az erőmű bővítése, és az év végére elkészültek a következő időszak fejlesztési tervei is, amelyek a további építkezések távhőellá- tása miatt rendkívül fontosak azért is, mert 233 otthon építését mór megkezdte a TÁÉV, s az otthonokat a következő két évben adják át. Szigetváron szolgáltató házat építettek. A hatmillió forintért létrehozott épület emeletén három lakás, földszintjén pedig cipész, illetve háztartási gépjavító műhely kapott helyet. E hónap elején négy tanteremmel gazdagodott az .509- es számú Szakmunkásképző Intézet. A hatmillió forintos bővítés kivitelezője a Szigetvári Költségvetési üzem volt. A Zárda utca 2. szám alatt pedig az egykori kolostorból folyamatos munkával zeneiskolát alakítottak ki. A rekonstrukcióra tizenkétmillió forintot fordított a városi tanács. Az év utolsó napjaiban új helyre költözik a szigetvári tűzoltóparancsnokság. A laktanyát csaknem huszonöt- millió forintért építették. Siklóson száztíz lakást adtak át ezekben a napokban. A másfél, kettő, három és félszobás otthonokba folyamatosan költöznek a tulajdonosok. Jelentős program zárult Mohácson: befejezték a tanácsi intézmények szépítését. A városi tanács tizenkét-millió forintot költött a belvárosi iskolák, a bölcsőde, és a tanács székház homlokzatának felújítására. Jövőre a vállalatok és a városlakók folytatják a programot; az irodaházakat, illetve a saját A komló-sikondai lakótelep új házai. otthonaikat csinosítják. Szentlőrincen százhúsz OTP lakást épített a BÁÉV. Az egyik épületegység földszintjén üzletek — többek között — MERU- KER kisáruház, illetve szolgáltató részlegek, fényképész, fodrászat, kozmetika kaptak helyet. Hosszúhetényben elkészült az általános iskola két újabb tanterme és a tornaterme. A Pécsváradi Épitőipari Szövetkezet időben átadta a kilencmillió forint értékű létesítményt, amelyet az iskolai szünet után már használhatnak a gyerekek. Szintén az új év első heteiben költöznek a beremendi kicsik az átalakított és tornateremmel bővített óvodába. jSKBSISfflBHSBEHfflEBISHiniHSBSElEIflHSi
