Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-23 / 351. szám

A DunQntült napló 1985. december 23., hétfő Dr. Oláh Andor a reformkonyháról A civilizált ember jól táplált éhező Kerüljük az eszem-iszomokaH Test-regeneráló méregtelenítö nyers étrend J öjjön Hozzám karácsony­ra ! - hangzott a felhívás december 12-én, csü­törtökön a rádió „Segíthe­tünk?" című műsorában. Va­jon ki hívott meg kit? - fi­gyeltem föl a műsorra, s mint kiderült, érdemes is volt odafigyelni, mert egy igazán jó kezdeményezésről számol­tak be. A meghívás a .magányo­soknak, egyedülállóknak, időseknek és nem időseknek szólt, azoknak az emberek­nek, akik feltehetően egye­dül lennének kénytelenek tölteni a karácsonyi ünne­peket. S egyedül lenni a szeretet ünnepén, szomorú dolog. Nem először kísérle­teznek különböző helyeken azzal, hogy az egyedül ma­radt idős embereket meg­hívják karácsony estére. S ebben az évben megszü­letett a nagy ötlet, a buda­pesti rákoskeresztúri Dózsa György Művelődési Központ szervezésében. Közzétettek egy felhívást a rádión ke­resztül, hogy jelentkezzenek azok a csalódok, akik szí­vesen látnának vendégül egy-egy idős embert kará­csony estére, s nemcsak csa­Jöjjön hozzám karácsonyra! Jó kezdeményezés, kevés reklámmal Dél-Dunántelon eddig nem jelentkeztek ládok jelentkezését várták, hanem hasonlóan magányos emberekét is, akik szívesen látnának vendégül otthonuk­ban valakit. Az adás alatt is többen telefonáltak be o rádióba, de természetesen a dolog jellegéből fakadóan a jelentkezőket véglegesen csak személyesen, igazolvá­nyuk felmutatása ellenében fogadták el. A tizenhetedik kerületi művelődési központ kezdeményezéséhez azonnal kapcsolódott az IBUSZ Dél-dunántúli Területi Igaz­gatósága. A pécsi, szekszár­di, kaposvári és zalaeger­szegi kirendeltségeken hét­főtől lehetett jelentkezni ven­déglátóként és vendéglá­tásra igényt tartóként. Az ötletet kitűnőnek tart­juk, s rendkívül humánus­nak. Nagy kár azonban, hogy a december 12-én délután el­hangzott rádióadáson kívül semmilyen más reklámot nem csináltak, más módon nem hirdették meg. Az adást nyilván jóval kevesebben hallgatták, mint ahányon szí­vesen jelentkeztek volna. Az ifjúsági osztály „Segíthe­tünk?" című műsorán kívül máshonnan nemigen lehe­tett tudomást szerezni a do­logról. De minthogy azért elég sokan hallgatták a rá­dió aznap délutáni műsorát, most hétvégén érdeklődtünk: vajon hányán jelentkeztek? Budapesten, a Dózsa György Művelődési Központban már lezárták a jelentkezéseket, s pénteken Csesznik Zoltán igazgató arról számolhatott be, hogy tizenegy család ajánlotta föl egy-egy idős embernek, töltse velük a ka­rácsony estét. Pontosabban kilenc család és két szintén egyedül élő ember. S ami még érdekes, valamennyi vendéglátó a fiatal korosz­tályba tartozik. Ügy látszik, a fővárosban többen hall­gatták az adást, mert péntek délutánig a négy dél-dunán­túli megyében, Baranyában, Somogybán, Tolnában és Za­lában senki nem jelentette be ilyen szándékát — nem jelentkezett sem vendéglátó, sem családi hangulatra vá­gyó egyedülálló ember. Pe­dig biztosan itt is lett volna rá igény. De ahogy a mon­dás tartja, minden kezdet nehéz; a tanulságot le kell vonni, s a következő évben,, mert reméljük, a kezdemé­nyezés nem hal el, már szé­lesebb körben ismert lesz ez a lehetőség is. Dücső Csilla Leia hercegnő üdvözletét küldi... Rajongók klubja A Csillagok háborúja és E. T. Tizenegy héten keresztül VDN-rejtvénypályázat A fődíjak: színes televízió, autemate mosógép, hűteláda Nem időszerűtlen-e reform- konyháról, ésszerű táplálkozás­ról beszélni a nagy karácsonyi lakomákat megelőző napok­ban? Nem tartották időszerűt­lennek a témát, akik — nagy­számban fiatalok —, a múlt hé­ten megtöltötték a pécsi népraj­zi múzeum guzsalyastermét, hogy dr. Oláh Andort hall­gassák meg a reiormkonyháról. Ilyen címen Oláh Andor, Kál­lai Klára és Vadnai Zsolt köny­vét jelentette meg ősszel a Mezőgazdasági Könyvkiadó, és a könyv rövidesen sláger lett. Sok hús, cukor, só és fűszer Dr. Oláh Andor előadásában é$ a könyvben is arra figyel­meztet, hogy a táplálkozásmód az utóbbi évszázadokban min­denütt elforult ősi, puritán, ter­mészetközeli mivoltától, és a túlzott hús-, cukorfogyasztással, az ételek agyonfőzésével, só­zásával, fűszerezésével ellen­sége lett az ember egészségé­nek. Dr. Oláh Andor úgy fo­galmaz, hogy a mai civilizált ember jól táplált éhező, aki pukkadásig jóllakik, luxusfo­gyasztást űz fehérjéből, de a szükséges ásványi anyagok, nyomelemek, vitaminok mégsem jutnak a szervezetébe. Dr. Oláh Andor, aki Szent­endre körzeti főorvosaként vo­nult nyugalomba pár éve, a szívre, érrendszerre, májra és idegekre káros hatást gyakorló zsír, cukor, húsfogyasztás, a túl­zott fűszerezés, sózás helyett e méregforrások elhagyását ajánlja szerzőtársaival, a Re­formkonyha című könyvben. És mit javasolnak helyettük? — Húsfehérje helyett az aludttej, a kefir, a joghurt, o dió és a hüvelyesek, a szója, a gabonamagvak és a burgonya ajánlható. Cukor helyett a méz és a gyümölcs, a fehérliszt he­lyett a grahamliszt, fehérkenyér helyett a barna, a zsír helyett az étolaj, amit javaslok. Erős fűszereink rendellenesen foko­zott működésre serkentik szer­vezetünket, helyettük a gyógy­növényként is ismert kakukkfű, tárkony, koriander, az elfele­dett fűszerek kívánatosak. Is­meretes, milyen gyógyító, test­regeneráló és méregtelenítő ha­tása van a nyers étrendnek. Dr. Oláh Andor előadásán, s könyvében sem fogy ki a kü­lönféle javaslatokból. A kérdés csak az, vajon a fővároson kívül is hozzájuthatunk-e pél­dául szójapehelyhez, graham- liszthez. Tapasztalatait több év­tizedes orvosi gyakorlat tá­masztja alá, s megállapításait az előadáson jelenlévő orvos­hallgatóság igen helyeselte. — Apám a természeti gyógy­módok szakorvosa volt, az én gyermekkoromban még termé­szetes módon gyógyított. Jó­magam kórboncnokként dol­goztam kilenc évig, s volt al­kalmam megfigyelni, milyen rombolást visz véghez az em­beri szervezetben mindaz a méreg, amit táplálkozás útján juttatunk a szervezetünkbe. Betegeim kezelésekor, már kör­zeti orvosként gyógyszerezés helyett ötven százalékkal jobb eredményeket tudtam gyógynö­vények és természetes életmód alkalmazásával elérni. Nekem máj-, vese- és cukorbetegségem múlt el, váltam munkaképessé, amikor ezt az utat követtem. Nem is oly rég az volt a jel­szó, „ha beteg, forduljon or­voshoz", és az emberek egy tüsszentés után orvoshoz fu­tottak. Ma világszerte az az alapelv, hogy egészséges táp­lálkozással mi magunk előzhet­jük meg a betegséget, a gyógy­szerfogyasztást. Halételek, dió, gyümölcs — Voltak-e ellenzői orvos­körökben ennek a programnak? — Csak húsz—harminc éve fordult elő olyasmi, hogy figyel­meztettek, ne merjek népi or­voslást, azaz „kuruzslást" ku­tatni. Az ember ősidők óta is­merte a betegségek megelőzé­sének természetes módjait, és ma már figyelnek ezekre a ta­pasztalatokra. — Itt a karácsony, mindenütt sütés, főzés, disznóölések. Mit ajánl ilyenkor a reformkonyha? — A karácsony a szeretet ün­nepe, ezt kellene megvalósíta­ni. A téli napforduló, a fény ünnepe nem torkollhat eszem- iszomba. A dió, a gyümölcsök voltak ennek az ünnepnek a fő csemegéi, és étele, a legár­talmatlanabb állati fehérje, a hal — ilyen irányba kellene terelni újra szokásainkat. Gállos Orsolya George Lucas, a „Csillagok háborúja" filmsorozat kitűnő rendezője üzletembernek sem utolsó. Bizonyítja ezt az a ko­losszális méretű vállalkozás, amit filmjei köré kiépített. Nem­csak játékokat, elektromos szerkentyűket, pólótrikókat és képregény-füzeteket állítanak elő százezerszámra szerte a vi­lágon „Star Wars" védjeggyel, hanem gondolnak az ifjú és meglettebb korú rajongók ösz- szefogására. Ennek szerve a „Csillagok háborúja rajongói­nak hivatalos klubja", egy egyesület, melynek több száz­ezer tagja van. A klub szék­helye az llionis állam béli Mt. Morris — itt működik egyéb­ként Steven Spielberg barátai­nak hasonló intézménye, az „E. T. Hivatalos Klub” is. Az éves tagsági díj külföld: állampolgároknak — ezen az USÁ-n, illetve Kanadán kívül lakókat értik — tíz és fél dol­lár. (Ezt bármely nyugati valu­tával be lehet fizetni.) Mit kap ezért az újonnan belépett tag? Elsősorban a Klub hivatalos tagsági 'kártyáját, az új „Jedi" nevével, s „számával az Erő­ben”. (A tagok hivatalos meg­szólítása: Jedi vagy Jeditárs). Kap továbbá egy nagyméretű, színes posztert (az odaillő harci jelenettel) és a sorozat fasze- leplőinek egy-egy színes fotó­ját. A klub lapja a „Bantha Tracks” azaz a Bantanyom, Képünkön Leia hercegnő üd­vözletét küldi lapunk olvasóinak cmely Luke Skywalker szülő­bolygójának nagyméretű sző­rös élőlényeiről kapta nevét. A lap foglalkozik a klubtagsá­got érintő hírekkel (azaz a Lucasfilm Ltd. soron következő produkcióival) „intimitásokkal”, érdekességgel látja el az ifjú rajongókat. , S amit mindenki elérhet: egy- egy dedikált fénykép kedvenc Star Wars filmcsillagától. Vál­lalkozó kedvű olvasóinknak megadjuk a klub postacímét: Official Star Wars Lucafilm Fan Club, P. O. Box 163 Dept. P. 84 Mt. Morris. IL 61054, USA. Verebics János A Vasárnapi Dunántúli Nap­ló december 22-i számában 11 fordulós keresztrejtvénysorozat indult. A valamennyi rejtvényt helyesen megfejtő olvasóink kö­zött értékes jutalmakat sorso­lunk ki. A fődíjak: színes tele­vízió, automata mosógép, hű­tőláda, ezenkívül több más, ér­tékes dijat is kisorsolunk. A keresztrejtvény hétről hétre egy-egy baranyai vállalat ter­mékeit, jellegzetességeit tartal­mazza. A rejtvénysorozatban részt vevő vállalatok: MERUKER, a Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat, a Mecseki Szénbányák, a Baranya Megyei Állami Épí­tőipari Vállalat, a Konzum Áru­ház, a Hunor Pécsi Kesztyű- és Bőrruházati Vállalat, a Pécsi Bőrgyár, a Szigetvári Cipőgyár, a Baranya Megyei ZÖLDÉRT, a Zsolnay Gyár, a Pécsi Állami Gazdaság. Hetenként a helyes megfej­tést tartalmazó, a Vasárnapi Dunántúli Naplóból kivágott szelvények között is sorsolunk egy-egy 100 forintos vásárlási utalványt. A helyes megfejtést azonban csak a 11. hét után közöljük, amikoris az összes helyes megfejtést együttesen beküldő olvasóink között sor­soljuk ki a dijakat. Azon ked­ves olvasóink, akik nem kíván­nak hetente részt venni a sor­soláson, gyűjtsék össze a Va­sárnapi Dunántúli Naplóból ki­vágott szelvényeket, és ezeket egyszerre, BORÍTÉKBAN juttas­sák el címünkre, legkésőbb 1986. március 15-ig. A sorsolás időpontja 1986. március 22-én, szombaton lesz, a nyertesek jegyzékét március 23-i, vasárna­pi számunkban és a március 24-én megjelenő hétfői szá­munkban közöljük. A sorsolá­son csak a VDN-ből kivágott, helyesen kitöltött szelvények indulhatnak. A hetente pályáz­ni kívánók a lap megjelenését követő kedden éjfélig, NYÍLT LEVELEZöLAP-on küldjék be megfejtéseiket címünkre: Du­nántúli Napló, Pécs, Hunyadi út 11. Pl.: 134. Kérjük a levelező­lapra ragasszák rá a VDN- ből kivágott, az adatokat tar­talmazó szelvényt. A kivágott szelvény nélkül érkező levelező­lapok nem vesznek részt a sor­solásban. Aki nem vásárolta meg az első rejtvényt közlő tegnapi VDN-t, de részt kíván venni a játékban, talán néhány újság­árus pavilonban még ma is hozzájuthat a laphoz. Igaz mese Pécs karácsonyfájáról A hétköznapok fölé emelkedik Él a Zengő alján, Hosszú- hetényben egy idős néni, a 92 éves özvegy Kakas Józsefné. Az ő udvarán növekedett egy szép sudár fenyőfa, immár 45 éve. A néni férje, néhai Kakas József ültette 1940-ben an­nak örömére, hogy felesége sikeresen túljutott egy nehéz műtéten. Történt pedig, hogy ezen az őszön is elindultak a Pécs Városi Tanács és a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gaz­daság megbízottai, hogy ki­válasszák a legszebb fenyő­fát, és az lehessen a min­denki karácsonyfája Pécsett, a Széchenyi téren. Nem köny- nyű megtalálni az igazit, ami magas is, szép is, igazi kará­csonyfa. Bejárták a Mecsek erdeit, mégsem találtak rá arra, amit kerestek, és ak­kor meglátták Kakas néni fe­nyőfáját Hosszúhetényben. A fa bizony már kinőtte az ud­vart, mégis nehezen vált meg tőle Kakas néni, hiszen a fe­nyő élete egy sorsfordulójára emlékeztette, az elmúlt ifjú­ságra, a férjére. Nagyon szé­pen kérték tőle a pécsiek, hadd legyen ez a fa minden­kié, hadd örüljenek neki ka­rácsonykor az emberek. Az erdőgazdaság tűzifát ígért cserébe, annyit, amennyi jó időre elég lesz Kakas néni­nek — és ő megvált a fájá­tól ... Meséje van ennek is. Pé­csett — így tartja az emlé­kezet — 1930-ban a szegé­nyeknek állítottak először így karácsonyfát. Aztán a hatva­nas években folytatódott ez a hagyomány, ám tizenhárom évvel ezelőtt már-már meg­szakadt. Akkor a Dunántúli Napló tett közzé egy felhí­vást, mire seregestől megmoz­dultak a pécsi vállalatok, brigádok. És azóta minden évben ott terem a fa, ma is szinte ugyanazok a vállala­tok, brigádok, vagy száz em­ber fárad azon társadalmi munkában, hogy megkapjuk a mindenki karácsonyfáját. Idén is a Mecseki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság biz­tosította a fát, s adta a spe­ciális szállítókocsit, amire a BÉV darusautója emelte fel a hosszúhetényi fenyőt. Ami­kor ideért, a Posta Lőwy Sán­dor szocialista brigádja áhí­totta be a másfél méter mély gödörbe, cövekelte ki, rögzí­tette erős vashuzalokkal. Az IKV adta a kosarasautút, amellyel fel lehetett érni a mintegy 25 méter magas fe­nyő csúcsáig is. Nemcsak hogy biztonságosan rögzítet­ték a fát, hanem gallyakkal, fenyőágakkal körbe is tűzdel­ték, hogy szép, csinos legyen. Aztán mintegy végszóra meg­érkezett az Építő és Tatarozó Vállalat Táncsics Mihály brigádja, ők hozták a vagy 150 színes égőt, ezeket fel­rakták, és aztán a DÉDÁSZ dolgozóinak köszönhetően fénybe borult a fa, hogy az­tán a Centrum Aruház deko­rációs műhelyének tagjai he­lyezzék el rajta a díszeket. ünnep előtti pezsgés a Szé­chenyi téren. Hangyamód siető emberek, mindenki a karácsonyra készül, s a fa ott terem, kibontakozik előt­tünk, hétköznapjaink fölé emelkedik. Hiszen ezt akar­juk mind az ünnepen, s ezért ünnep az ünnep — a hét­köznapok közül kiváló jeles nap. Gállos Orsolya

Next

/
Thumbnails
Contents