Dunántúli Napló, 1985. december (42. évfolyam, 329-357. szám)

1985-12-02 / 330. szám

Dunántúli napló 1985. december 2., hétfő mBm Meltös ögot Fotózás művészi fokon ösztönösen támasztotta meg jobb karjával a balt, közrefogva a ceruzát, és nyomtatott betűket másolt ki az újságból az óvodáskorú Hargitai Tibor. A jobb keze könyéktöl, a bal alkarközép­től hiányzik. Méhen belüli fejlődési rendellenesség — mondták az orvosok. Gyéké­nyesen élt szüleivel, két test­vérével. A gimnáziumot Csur­gón végezte. Az Eötvösre orosz — német szakra vették fel, levelezősnek. A család Pécsre költö­zött. Innen könnyebb volt Pestre járni az egyetemre, volt megfelelő könyvtár a ta­nuláshoz meg több munka- alkalom is ígérkezett. — Próbálkoztam könyvtá­rosként, nyomdai korrektor­ként elhelyezkedni, nem ment. Végül is a Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Válla­lathoz kerültem. Ez 1963-ban volt, azóta itt dolgozom al­kalmazott grafikusként. — Nem tanított soha? — Az egyetemet orosz sza­kon végeztem el, egyszakos tanár vagyok. Csak Szigtvá- ron kaptam volna állást. A család anyagilag nem bírta el az újabb költözködést. Az alkalmazott grafikus munkáját nap mint nap lát­hatjuk a megye élelmiszer- boltjaiban, ABC-iben. Sok­sok kirakat, belső dekoráció viseli rajzeszköze nyomát. Hargitai Tibor közel har­minc éve, általános iskolás kora óta fotózik. — Az apró dolgok adják a fotótémát nekem, nem az úgynevezett totálképek. Ahányszor megnézem, örö­met jelentsen, ez a célom. Pályázatokon csak néhány éve vesz részt, első alkalom­mal 1982-ben. A mozgáskor­látozottak nemzetközi szolno­ki dia-fotó pályázatára 18 színes diát küldött el. A Tél című ötdarabos sorozat első­díjas lett. Az ember nélküli Tél-képek impresszionista festményeket idéznek: hideg­olvad-hid eg-enyhül-meleg­szik. Ez a történés lüktet a zúzmarás ablakon át meg­örökített jelenségeken. Pécsett a Mozgáskorláto­zottak Egyesületének Kultur- központjában a falon grafika jellegű, tónus nélküli, épület­részleteket megmutató, zárt, fekete-fehér képek láthatók. Meghökkenti az embert a fo­tók tisztasága, méltósága. A fényképezés hozzátarto­zik Hargitai Tibor életéhez. Úgyszintén az utazás is. Nagyrészt társasutakkal járja a különböző országokat, s közben egyéni barangolással keresi meg a témát, a mara­dandó élményt az idegen városokban. L. Cs. K. A sötétkamra falát is saját felvételek díszítik Fotó: Läufer László Ifesxelyben a bunda ara Éjjel a Karaván- szerájban Mikrofon előtt és képernyőn Rendőr fő­kapitányok Hagyományteremtő nyil­vános adás Nagykanizsá­ról. A rádió és a televízió pécsi szerkesztősége első alkalommal vállalkozott arra, hogy közös regioná­lis műsort sugározzon. A kezdeményezés, reméljük tetszik a hallgatóknak, né­zőknek, hisz a televízió belépésével jó lehetőség kínálkozik a közvetlenebb kapcsolatteremtésre is. A helyszín ezúttal a nagy- kanizsai Hevesi Sándor Művelődési Központ, ahon­nan december 10-én, ked­den egyenes adásban köz­vetítjük a Fórum-műsort. A meghívott vendégek: Or­bán István r. vez. őrgy., a Baranya megyei, dr. Ad­rián Zsigmond r. vez. őrgy., a Tolna megyei RFK veze­tője, dr. Böröcz István r. vez. őrgy., a Somogy me­gyei, dr. Gelencsér István r. vez. őrgy., a Zala me­gyei RFK vezetője. A 17 óra 05 perckor kezdődő rádióműsorban szó lesz a dél-dunántúli megyék közbiztonságáról, a közle­kedésről, a durva, erősza­kos bűncselekményekről, a vagyon elleni bűnelköve­tésekről. Itt 18 órakor feje­ződik be a program, majd félórás szünet után 18 óra 30 perctől 19 óráig a szokásos regionális adásidőben — a televízió kettes csatornáján folytat­juk a beszélgetést. Ebben a müsorrészben szót ejtünk a gazdasági rendészetről, a 30 éves önkéntes rend­őri mozgalomról, a körze­ti megbízottakról, valamint a gyermek- és ifjúsági bű­nözésről. A rendőr főkapi­tányok szívesen vállalkoz­nak válaszadásra is. Sze­retnénk, ha Önök is része­sei lennének e műsorfo­lyamnak, véleményeikkel, kérdéseikkel gazdagítanák a tervezett műsoranyagot. Leveleiket a következő címre küldjék: MR Pécsi Körzeti és Nemzetiségi Szerkesztőség Pécs, Zet­kin Klára utca 1. A borí­tékra írják rá műsorunk címét. December 10-én délután három órától te­lefonügyeletet is tartunk, a hívható számokat ké­sőbb közöljük. A nyilvá­nos adásra minden érdek­lődőt szeretettel várnak a műsorkészítők. A középpont a szép Daiya dereka, ott a színpadon. Az egész este középpontja. Az asztalok mellett pedig a leges­legmélyebb érzésű magyar fér­fiak borospohár helyett a só­tartóból akarnának iilni, mert ki néz ilyenkor arra, amit fog. Ámde ugye, amit lát. . . A ze­nekar dögösen veri a ritmust és Darya szépen táncol. Nem vonaglik, hanem táncol a de­reka, a csípője, mindene . . . Évente vagy ötezer magyar fér­fiember álmodik róla, egy-egy Emberölés kísérletéért emelt vádat az ügyészség Farkas* András 58 éves nyugdíjas bá­nyász ellen. A sértett a vádlott 32 éves fia. Ebben a bűnügy­ben felbujtóként a vádlottak padján lett volna a helye az alkoholnak is. Apa és fia között június 21- én este Pécs-Vasason játszó­dott le a majdnem tragédiával végződött veszekedés. A vádlott és a sértett együtt végeztek al­kalmi munkát egyik szomszéduk présházánál. Napközben mind­ketten nagyobb mennyiségű al­koholt fogyasztottak. A munka végeztével Farkas László haza­ment, apja pedig a saját prés­házában foglalatoskodott, majd később beszédbe elegyedett egy ismerősével. A beszélgetés során Farkas András szóba ilyen es'.'' után. Mert o MALÉV járatain évente jó tízezer ma­gyar turista repül Isztambulba a MALÉV AIR TOURS-szal, s cnnak fele férfi. A török bun­da vétele miatt ezeket hívják bundajáratnak. A Karaván- szeráj nevű lokál népe tehát őrjöng, veri a tapsot, az egyik magyar asztal csücskénél köp­cös, nyakkendcs ember szerint: „Lali, ide megin’ gyüvünk!" Mi meg Faruk Dokur üzletve­zető úrral halkan kilépdelünk, egyenest az öltözőbe. A has­hozta fia erősen kifogásolható életmódját, magatartását: hogy nem dolgozik, rendszeresen iszik, s hogy emiatti vitáik so­rán néhányszor már rátámadt apjára. A beszélgetés végét az idő­közben visszatérő Farkas László is hallotta. Indulatosan fele­lősségre vonta apját, hogy egy neki címzett levelet szülei fel­bontottak. Farkas Andrásnak erről a levélről nem volt tudo­mása. Fia durva szidalmakkal illette, majd ingnyakát megra­gadva a kerti kút kitéglázott fa­lához szorította. Farkas András megpróbálta a kerítéskapun kívülre tuszkolni a fiát, s eköz­ben megfenyegette, hogy ha nem megy el, fejbe vágja va­lamivel. Amikor Farkas László kapun kívülre került, apja visz­táncnak vége, Darya félvödör- nyi verejtékkel száguld rá az öltözőszékre, hogy itt van, kér­dezzek, de gyorsan, mert men­ni kell majd az alagsori lokál­ba is: . — Tudja, párhuzamosan két teremben van műsor, de így sincs ülőhely sehol. Hű, de fá­radt vagyok! — Eszerint akkor szívesen abbahagyná már a színpadi életet?! — Na, annyira sose vagyok fáradt! — A hastánc miatt mennyit, meg mikor vacsorázik? — Mint más; este kilenc tájt. A műsor tízkor kezdődik. — Persze a zsíros ételek­től.. . — Nem, nem kell tartózkod­ni! Evett már pideli kehabot? Az olyan nyársonsült húsda­rabka, de sok, és jó zsíros lán- gossal és még leöntve joghurt­tal is. Rendelhet magának! — Nagyon szépen köszö­nöm, de nem merek. Inkább talán beszélgessünk még . . . Hol tanult meg táncolni? — A szüleimtől. Egy Isztam­bul környéki kisebb faluban születtem, de nagyon-nagyon szegény faluban. Már tíz eve rendszeresen járom a hastán­cot. Nálunk ez népi szokás, ki­csit minden lánynak illik is­szasietett a présházhoz, felkap­ta az ajtó mellé támasztott bá­nyászfejszét és kiment az utcán várakozó fiához. Újra erélyesen felszólította a távozásra, s ami­kor a fia olyan mozdulatot tett, mintha el akarná venni a fej­szét, oldalról fejbe ütötte. Far­kas László az ütéstől megrogy- gyant, s amikor apja újra fe­jére sújtott a fejszével, eszmé­letét vesztve a földre esett. Farkas András a földön tehe­tetlenül fekvő fiát tovább ütle­gelte a fejszével, csak akkor hagyta abba, amikor egyik szomszédasszonyuk rákiáltott. Farkas László az ütések követ­keztében koponyatörést, agyzú- zódást és kulcscsonttörést szen­vedett. Sérülései együttesen közvetlen életveszélyt idéztek elő, s életét csak a gyors or­vosi beavatkozás mentette meg. így is maradandó testi fogya­merni. Én viszont nagyon sokat tácoltam már otthon is. — Megkérdezhetem, hogy hány éves? — Huszonegy! — Mennyit Űzetnek estén­ként? — Minden este tízezer tö­rök lírát kapok. (Ez mintegy ezer forint. A szerk.) — Kevés egy ilyen színvo­nalú hastáncért. De az a szép bankjegy, az az ötdolláros, amit láttam, hogy a melltartó­jába tűztek?!-— Az a mellékes! Minden este odatűzi néhány férfi! — Aha! Képes lenne bele­szeretni valamelyik lérli néző­jébe? — Idefigyeljen, minden éj­félkor kint vár az Ahmed, aki Mercedesszel jár, de nappal birkavágó egy hentesnél Kis- ázsiában, a túlsó parton. Úgy vélem, itt illik elköszön­ni. Darya kilibben, s alig öt perc és az alagsori teremben is veszélybe kerül a török bun­da férfizsebben lapuló ára, mert „hűdejónő ez a Darya!" Néhány magyar asszonyka, aki a turista férfiak feleségeként keveredett a Karavánszerájba, duhaj-fenyegető hangon felsi- kolt. Mert ő is tud ám mulatni! (Meg mert nem őnála maradt a bunda ára.) tékossággal küszködhet hátra­levő életében. A bűncselekmény tárgyalása során a sértett a rokoni kap­csolatra hivatkozva megtagad­ta a vallomást apja ellen. Far­kas András elismerte, hogy köz­te és fia között mindig akkor voltak összetűzések, amikor mindketten ittasak voltak. Ta­gadta viszont, hogy kötődne az alkoholhoz. Ennek ellentmond az igazságügyi ideg- és elme- szakértői vélemény, mely sze­rint a vádlott enyhe fokú szel­lemi leépülésben szenved, s ez a betegsége az idült iszákos- sághoz társuló agyi károsodás következménye, amely beszámí­tási képességét enyhén korlá­tozta.- Én a fiamat nem akartam megölni, csak védekeztem. Az volt a szándékom, hogy ne tud­jon nekem jönni, meft akkor Megjelent a Karácsonyi Expressz Tegnap országszerte megje­lent a hírlapárusoknál az Expressz című hirdetésújság el­ső különkiadása, a „Karácso­nyi Expressz”. A másfél évvel ezelőtt indult lap ugyanis példátlanul gyor­san népszerű lett. Kezdetben mindössze kléthetenként egy­szer adták ki, de ma már he­tenként öt, sőt rövidesen he­tenként hat alkalommal jele­nik meg a lakossági hirdeté­sek gyors közlése végett, igen gyakorlatias tervezéssel. Az országban szinte mindenütt vá­sárolható 100 forintos értékű levelezőlapra rá kell írni a hirdetés szövegét, és a levele­zőlapot postán beküldeni a szerkesztőségbe, ahol általá­ban 3—4 nap múlva közlik. Ez­zel rendkívül lerövidül a hir­detés feladásának útja: az utazgatás, megrendelés, fize­tés és a várakozás a megjele­nésre. A lap mindezt egyszerre és gyorsan pótolja, s az újság elviszi a hirdetést az ország minden részébe. A lap a mostani különki­adással túllépi a lakossági ap­róhirdetések körét, s bővíti szolgáltatását. Maiketingúj- ság céljából a gazdasági szer­vezetek keretes és szöveges hirdetését közli, s ezúttal nincs benne apróhirdetés. A keretes és szöveges hirdetések mellett azonban érdekes írások is ol­vashatók benne, elsősorban a karácsonyi ajándékozás gon­dolatkörében. A Karácsonyi Expressz ajándékötlet-versenyt hirdet férfiak és nők részére, 10 000 forintos fődíjjal. a fiamat” leütött volna — állította véde­kezésében Farkas András, de a szituáció elemzése és a tanúk vallomása nem támasztotta alá az általa elmondottakat. Azt is állította, hogy csak kétszer ütöt- . te meg a fiát, s akkor is a fej­sze lapjával. Az orvosszakértő azonban a sértetten 6 7 olyan sérülést regisztrálhatott, ame­lyeket csak a fejsze fokával és élével lehetett okozni. A Baranya Megyei Bíróság dr. Oltai László tanácsa Far­kas Andrást emberölés bűntet­tének kísérletében találta bű­nösnek és négy év börtönben letöltendő szabadságvesztésre ítélte, 5 évre eltiltotta a köz­ügyek gyakorlásától .és elren­delte kényszergyógyítását is. Az ítélet nem jogerős, mert a vád­lott enyhítésért, védője enyhí­tésért, illetve felmentésért fel­lebbezett. D. I. Földessy Dénes Fotó: Tóth Béla Tárgyalóterem ff Nem akartam megölni

Next

/
Thumbnails
Contents