Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-07 / 306. szám

IO Dunántúli napló 1985. november 7., csütörtök „Azt mondtam: gyere, röpülj te is, röpülj velem...” Ki az igazán nagy egyéni­ség? Aki magával ragad, lelkesít, csodálatos új dolgokat fedez fel -, s mégis mélységesen egyszerű és emberi. Akiről sok­sok év múltán is legendákat mesélnek. Legendákat mondanak Rom- hányi György professzorról, 1951. óta volt a POTE kór­bonctani intézetének igazgató­ja, idén töltötte be 80. élet­évét. Tanítványai, munkatár­sai ma sem szabadultak egyé­niségének hatása alól, pedig tíz éve mór, hogy nyugdíjban van. „Medikusként annyira ma­gához láncolt, hogy végzés után mellette maradtam. Pe­dig aktív sportolóként soha elképzelni sem tudtam volna, hogy én valaha bebújok majd egy laboratóriumba — emléke­zik egykori tanítványa. — A genius loci-t mi megéltük. Kö­rülötte a szellemnek a szipor- kázása volt, amit ma sajnos nem lehet megtalálni. Nem is a zsenialitása volt a döntő, hanem a hite, és az, hogy ezt a hitet át tudta adni." A genius loci — a hely kel­lene - jutott eszembe, amikor a régi bérház lépcsőházában keresgéltem, hol találom meg a professzort. Kérdéseimre kér­dések özönével bombázott vissza. — Sok tanítványának az ön egyénisége adott indíttatást ahhoz, hogy ezt a szakmát válassza. — Igen? Nem tudatosan tet­tem. Mindig azt mondtam ne­kik: ha klinikus akarsz lenni, az is jó, de ha itt akarsz ma­radni nálam, én segítek. — önt annakidején ki, vagy mi indította el ezen a pályán? — A sors és egy személy. Budapesten jártam egyetemre, ötödévben tanultuk a kór­bonctani. Új professzorunk volt, Balogh Ernő. Lelkesen hallgattuk, én is lelkesedtem. Az egyik tanársegéd rábeszélt: vegyek részt a boncolási ver­senyen. Először hallani se akartam róla, végül mégis rá­álltam. Megnyertem. Ez a verseny indította el a lavinát. A szigorlat is nagyon jól si­került, ezután szólt a pro­fesszor, hogy keressem fel az ■irodájában. Innen indult az én kórbonctanosságom. Mert nem tudtam nemet mondani. Egyetlen nem-mel másképp alakulhatott volna minden , . . Végül azért ez nem volt csú­nya szakma. — Hol a helye a kórbonc- tannak az orvostudományban, ön hova tenné? — A boncolás a gyógyítás szolgálatában áll. Szerintem, ha valaki jó orvos akar lenni, nem árt, ha 2-3 évig kórbonc- tanon dolgozik. Egészen más látókört ad a klinikusnak az a tapasztalat, amit a boncolás nyújt. * „Fenomenálisak voltak az előadásai. Jó értelemben vett színészi teljesítmények. Két órán át le tudta kötni a hall­gatók figyelmét. Egyszer ké­sőbb, amikor a munkatársa lettem, megkérdeztem: mi a titka? Azt felelte: kaményen fel kell készülni rá. Mindig, sokéves tapasztalat után is. Előadás előtt egy órával már nem lehetett zavarni. Nem csinálta sohasem rutinból. Azt is beépítette, amit előző nap olvasott külföldi szakiro­dalomban."- Azt mondják, akik hallot­ták önt, hogy az előadásai élményszámba mentek.- Szerettem előadni. Rájöt­tem, hogy az a belső kény­szer volt bennem, hogy az is­mereteimet átadjam. Én min­dig a szemeket figyeltem. Ha láttam, hogy engem néznek és csillognak, akkor az visz- szahatott rám. Mindig nagyon készültem az előadásokra azért, hogy a legújabb dolgok is benne legyenek. A tudo­— Nem! Szerintem művészet a tudomány egyszerűsítése. Azt mondani, komám, ez ilyen egyszerű ám! Nem ködösíteni, hogy a tudomány az milyen bonyolult. Ez elriasztja a még nem tudókat. Mindig azt mondtam, tanítani szent alá­zattal kell. „Este 10-11 óráig a munka­helyén még égett a villany, mert a tudományos kutatásai­ra csak este maradt ideje. Ezzel példát mutatott nekünk. Olyan hittel csinálta, hogy el tudta hitetni velünk is: amit mányban nincs megállás. Ijesztő, hogy mi történik, mennyi az új! Hogy halad előre és az embernek állandó­an küszködni kellett, hogy szinten maradjon, hogy el ne süllyedjen. Egy tanársegéd szakmailag tökéletesebb előadást tart, ő mindent elmond, ami a könyv­ben van, semmit sem mer el­hagyni belőle. A professzor már meg meri tenni, hogy a felesleget kiszűri, csak a szá­mára lényegest adja. Ilyenkor már megengedheti magának az ember a humort, a derűt is. Derűs emberekkel mesz- szebbre lehet jutni. „Materialista volt és olyan dialektikus, hogy az fantaszti­kus. Minden bonctermi gya­korlatra lejött, és a legsem­mitmondóbb esetből is érde­keseket tudott kihozni. Pilla­natok alatt felforrósodott a levegő. Nagy érzéke volt ah­hoz, hogy a lényeget egysze­rűen és érdekesen magyaráz­za."- Professzor úr olyan tudo­mányos eredményeket ért el, olyan régiókban járt, ahová nemcsak a tanítványai, de munkatársai közül is sokan már nem tudták követni. Még­is le tudott ereszkedni a hall­gatók tudásszinvonalára. Nem volt ez néha fárasztó, unal­mas? mi csinálunk, az is rettentően fontos. Bőségében volt az öt­leteknek, úgy hintette nekünk a kutatási témákat, hogy az hihetetlen. Fontos, hogy egy vezető naprakész informá­ciókkal és olyan érzékkel ren­delkezzen, hogy meglássa: adott időben, adott lehetősé­gek mellett mit érdemes ku­tatni."- Elmondjam magának, hogy szerintem milyennek kell lenni a jó főnöknek? Először is: adjon szárnyakat a beosz­tottjainak. Én adtam, szakmai szárnyakat. Azt mondtam: gye­re, röpülj te is, röpülj velem. Egy darabig úgy nézett ki, hogy együtt röpülünk és egy idő után hagytam tovább egyedül röpülni. Másodszor: a jó főnöknek legyenek után­zásra érdemes tulajdonságai. Legyen mintakép. Mit ér az olyan főnök, aki nem minta­kép? Semmit se. Harmadszor: engedjen szabad folyást az eredeti gondolatoknak. Enged­je, hogy új kutatási irányba induljon el valaki, ne kény­szerítse rá, hogy csak az ő gondolatkörében dolgozzon. „Ö hozta létre a kórbonc­tani intézetben a múzeumot. Az ő felfedezése volt, hogy a formaiinban elszineződött szerveket hogyan lehet visz- szaszínezni eredeti állapotá­ba. Ennek az oktatásban na­gyon nagy szerepe van. Sze­rette a medikusokat, az okta­tást. Például, ha gyakorlaton megkérdezett valamiről egy hallgatót és az nem tudott vá­laszolni, akkor leszidta. De ha ugyanerre a kérdésre nem tudott a második és a harma­dik sem választ adni, akkor már nem szólt semmit, de a gyakorlatvezető oktató nem állt meg a lábán. Mindenkit óvott például a műszerek bű­völetétől. Nem azért, mert lebecsülte, hanem, hogy meg ne torpanjon valaki műszer hiányában. Azt mondta, anél­kül is lehet komoly dolgokat felfedezni. Ezt nem ártana ma is hangoztatni."- Külföldi és hazai folyó­iratokban 110 tudományos közleménye jelent meg. A ku­tatásai közül, ha Így vissza­tekint, melyiket tartja a leg­jelentősebbnek, vagy melyik oz, amelyikhez a legnagyobb élménye fűződik? — Tudja, legtöbbször mi tör­ténik? Az újdonságon először csodálkoznak, aztán belekerül a tudomány tengerébe és ak­kor már senki nem tudja, hon­nan jött. Ne tartsa szerényte­lenségnek a következőt: Eins­tein mondta, ha valami olyant észlelt, amilyent még előtte senki, hogy misztikus érzés ke­rítette hatalmába. Természete­sen kisebb mértékben, de ugyanezt mondhatom el. Cso­dálatos volt, amikor olyant észleltem, amit még soha sen­ki. Ez a tudományos tevé­kenység vonzereje. Ilyen misz­tikus pillanat volt például, amikor a rugalmas rostokat vizsgáltam. Az:t hittük, nincs szerkezete, aztán egyszeresek megláttam. Szép és okos szer­kezete van a spirálisan csa­vart, telefonzsinórhoz hasonló, és ennek a szerkezetnek na­gyon fontos a szerepe. Sokáig kedvencem volt a szív fejlődésének a modellje, üvegből készítettem. Azért, mert megmérgesedtem, hogy ezt senki sem tudja és a tan­könyvből se lehet megtanulni, mert az se tudja. Nem tud­tunk választ adni arra, hogy az embrióban az először cső­szerű szív, illetve az erek mi­ért csavarodnak úgy, ahogy vannak és miért így alakul ki az egyedfejlődés során. Két évig játszottam vele, és sike­rült. Rájöttem, hogy az érhaj­latok határozzák meg az áramlás törvényszerűségeit, ez a törvény pedig azt, hogy a szív ilyen lett, amilyen. A mo­dell csöveibe fecskendezett kék és piros színű folyadék, (a friss és használt vért min­tázva), egymástól elkülönülve követte ezt a törvényszerűsé­get, véletlenül sem keveredett. A nagynevű budapesti fizikus professzor, amikor meglátta, először nem akart hinni a sze­mének. Hát ugye, ilyen egy­szerű minden, csak meg kell ismerni.- Még egy utolsó kérdés: azt hallottam, hogy amióta nyugdíjban van, egyszer sem tette be a lábát az intézetbe. Miért? — önvédelmi reakció. Úgy éreztem, ha nem hagyom ab­ba egyik napról a másikra, akkor nem tudok leállni. Pe­dig inkább leállni, mint eset­leg rosszul csinálni. A tudo­mány művelése tulajdonkép­pen rabszolgaság. Aki nem úgy csinálja, hogy ennek a rabszolgája, az semmit sem ér. Ez a szép benne. Minden csak akkor szép, ha teljes lelkesedéssel odaadással csi­náljuk. Sarok Zsuzsa Áttörök a földrengéskárosultakért Százezer tonna visontai lignit Szerdán délelőtt a berhidai tanácsházán Králikné Cser Er­zsébet, a Magyar Úttörők Szö­vetségének titkára és a gyűj­tésben élenjáró négy úttörőkö­zösség — a pécsi Körösi Cso­rna Sándor, az újpesti Lakatos Béla, a mátyásföldi Fekete Ist­ván és a bácsalmási úttörő­csapat — képviselője 70 ezer forintot adott át — az augusz­tusi földrengés során súlyos kárt szenvedett hat idős ember­nek. A pénz az úttörőszövete- ség felhívását követően az első napokban érkezett, a tanulók hulladékgyűjtő munkájából származik. Háztartási tüzelőként is or­szágszerte kelendő a visontai lignit. A mátraaljai szénbányák Thorez bányaüzeme ez év ele­jétől mostanáig kereken száz­ezer tonnát szállított az eddig csak erőműfűtésre használt lig­nitből a TÜZÉP-telepeknek. Be­kapcsolták a lakosság ellátá­sába az idén megnyitott bükk­ábrányi külszíni bányát is. Eb­ből és Visontáról az év végéig még várhatóan további száz­ezer tonna lignitet kapnak a háztartásokat ellátó tüzelő­anyagtelepek. A minőség ja­vítására törekedve mindkét kül­színi bányában osztályozót és törőüzemet szereltek fel. Polgári védelmi gyakorlaton Ha például földrengés Á Polgári Védelem feladatairól A mostanában gyakori föld­rengések a figyelmet arra is irányították hogy miképpen vé­dekezhetünk egy természeti ka­tasztrófa következményei ellen — ha már magától a földren­géstől nem védhetjük meg ma­gunkat. S bár a Polgári Véde­lem elsődlegesen a támadó fegyverek elleni védelemre szer­veződött, már sok esetben be­bizonyosodott, hogy természeti katastzrófák, szerencsétlenségek esetén sem méltatlan a nevé­hez. — Tán nem festjük az ördö­göt a falra, ha feltételezzük: Pécset földrengés rázza meg. Mit tesz ily esetben a Polgári Védelem? — kérdezzük Gál György ezredest, a Polgári Vé­delem megyei törzsparancsno­kát. — Szerencsére Baranya geo­lógiai felépítése szinte kizárja nagyobb földrengés lehetősé­gét, de ilyen esetben természe­tesen gondoskodnunk kellene a pécsiek élet- és vagyonvédel­méről, biztosítanunk kellene a létfontosságú üzemek működé­sét. A lakosság rászoruló részét Baranya községeiben helyez­nénk el, amíg vissza nem tér­hetnének Pécsre, ugyanígy ki lehetne telepíteni az üzemek, hivatalok egy részét. — Igen ám, de a hőerőmű­vet, a bányákat nem lehet mondjuk Vajszlóra telepíteni. . . — Az áramszolgáltatást ter­mészetesen akkor is lehet biz­tosítani, Sajnos, ha a hőerőmű annyira megsérülne, hogy mű­ködésképtelenné válna, akkor o távfűtéses lakásokban bizony hideg lenne. De az is a felada­taink közé tartozik, hogy ekkor is találjunk megoldást; ha más­képpen nem, pokrócokkal, me­leg holmival kell ellátni azokat, akiket munkájuknál fogva nem lehet erre az időre kitelepíteni. Arra is van terv, hogy ki hova kerülne egy ilyen kitelepí­téskor? — - Kitelepítési tervünk van, de nem személyre szabott: az hogy ön például hol kapna menedéket, az adott pillanat­ban dőlne el. Hiszen ez attól is függ hogy akkor milyen szál­lítóeszközök állnak rendelkezé­sünkre. — Milyen eszközei vannak a Polgári Védelemnek? —• A Polgári Védelem alap­vetően a megye és a városok üzemeire, vállalataira épül, s így azokra a technikai eszkö­zökre, melyek ezeknek vannak. Hogy úgy mondjam, így az ál­landó gyakorlás is biztosított: hiszen ha egy hibahelyre most kiszállnak a DÉDÁSZ dolgozói, akkor gyakorolják egyben azt a munkát,, ami polgárivédelmis feladatuk is. A lakosság túlnyo­mó része dolgozik, s így a mun­kahelyén megszerzi azokat a polgári védelmi tudnivalókat, melyek szükségesek egy ve­szélyhelyzetben. — Mégis: a hétköznapi te­vékenység mikor lesz polgári vé- delmivé? Mikor kezd működni a Polgári Védelem? — Minden eseménynek van egy küszöbértéke, melyen ha a dolgok menete átlép, akkor a Polgári Védelem is aktivizáló­dik. A legrosszabb esetre utal­va: a Polgári Védelem készült­ségi foka összefüggésben van a világpolitikai helyzettel ha az romlik, akkor ez feladatot jelent a békésebb időszakokhoz ké­pest. Ugyanígy, készültségünk arányos például a Duna víz­szintjével, hiszen egy árvízve­szély esetén a Polgári Védelem hivatott ugyancsak az érintett területek élet- és vagyonvédel­mére. Egy másik példa: közle­kedési baleset a rendőrség, a mentők, esetleg a tűzoltóság dolga, ám ha egy veszélyes vegyszert szállító tartálykocsi karambolozik, akkor a Polgári Védelem szervezi a teendőket: törzs alakul, az irányítja a kör­nyék kiürítését, lezárását, a mentesítés megszervezését le­bonyolítását, az egészségügyi intézkedések végrehajtását stb. S Baranyában van egy állandó veszélyforrás, egy esetleges bá­nyarobbanás, amire állandóan készültségben kell lennünk, az­az olyan helyzetben, hogy gyor­san megindulhasson a mentés. Békeidőben tehát a hirtelen bekövetkező katasztrófák és ter­mészeti csapások következmé­nyeinek csökkentése a Polgári Védelem feladata. S ugyanez mondható el háborús helyzetre is. Ám nyilvánvalóan más az egyik helyzetben és más a má­sikban a Polgári Védelem hely­zete, ha feladata nem is kü­lönbözik. Egy dunai árvíznél békeidő­ben jobban számíthatunk a honvédség segítségére, mintha ugyanez akkor következik be, amikor a hazát i$ védeni kell. — Vannak fatalista vélemé­nyek: a Polgári Védelemre nemigen lesz szükség egy eset­leges atomtámadás esetén. — Mint emberek mi is bízunk abbefn, hogy csak békeidőben lesz ránk szükség, hogy nem lesz háború. De a háború nem elképzelhetetlen s az sem el­képzelhetetlen, hogy annak fel­tétlenül atomháborúvá kell szé­lesednie. S ha azzá is szélese­dik: amíg emberek élnek, ad­dig a Polgári Védelemnek is léteznie kell, hiszen az egy az emberekkel: önmagukat védik az emberek — a Polgári Vé­delem csak egy szervezeti kere­tet jelent ehhez. S az emberek minden helyzetben védeni fog­ják életüket, életfeltételeiket, legyen földrengés vagy atom­támadás az, ami veszélyezteti azt. B. L. H professzor

Next

/
Thumbnails
Contents