Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-07 / 306. szám
1985. november 7., csütörtök Dunántúli napló y Kiváló Pártmunkáért emlékplakett Pernecker Tiborné Gondolom: az Alkotmány utcai szociális otthon semmiben sem különbözik a többitől. Itt is ugyanazok a gondok és örömök. Érezteti az idősekről való gondoskodás melegét, ugyanakkor fájdalommal vegyesen hasít az emberbe: azért mégiscsak más, mint amit a család adhatna. Pernecker Tiborné vezetőnővel járjuk az épületet; nézünk be a szobákba, a közösségi helyiségekbe. Az ebédlő kidí- szitve; a szüreti nap szőlőlevelei lassan száradnak. Az egyik szobában idős asszony ül az ágyon, szótlanul néz maga elé. A társalgóban úgy indul ez a délelőtt is, mint a többi . . . Perneckerné gazdasági szakember volt; a számok világát cserélte föl immáron 21 éve evvel a szép hivatással. Elesett, idős, hovatovább magatehetetlen emberek élet- és létfeltételeit biztosítani, örömöt szerezni, a valakihez való tartozás érzését megadni. Az otthon vezetőnője így vall magáról:- Szeretem az embereket, s gondolom, mindannyian így vagyunk ezzel. Értem az öregek nyelvét. Nem érdem ez, talán adottság . . . Korábban tanácson dolgoztam közgazdasági ismeretekkel, de amióta itt dolgozom, már úgy érzem, régóta e pályára készültem, ez az életem, hivatásom. Szívós, kemény munka folyik egy-egy ilyen intézetben. Az idős ember köny- nyen megbántódik; itt minden szónak, mozdulatnak jelentősége van. Perneckerné megbízásból még az egyesített szociális otthon vezetői teendőit is ellátja; oda tartozik a házi szociális gondoskodás és az összes pécsi öregek napközije. Mondja, jelenleg a pécsi otthonokban közel 400 embert ápolnak, de a várakozók száma is majdnem ugyanennyi. Mai életünk egyik ellentmondása, gondja: a napi gondoskodásra szoruló idős ember útja egyenesen ide vezet, gyermekei, unokái dolgoznak, nincs aki vigyázna rájuk, biztosítaná életük vitelét.- Lakóink döntő többségének élnek hozzátartozói. Megmeglátogatják, nagyobb ünnepeken, karácsonykor elviszik őket családi körbe. Ennél többre nem futja. Ez érthető — mondja az ember. De vajon így is gondolja? Talán.- Nézze - magyarázza Perneckerné - itt az idős ember barátokra, társra lel. Érdekelne, vajon a vezetőnő hogy indítja új munkatársait? Az ápolói szakma mit kíván?- Nyilvánvaló, hogy minden ismerettel legyen felvértezve. Legyen hivatástudata, de ami még ennél is több, szíve. Ez utóbbi, aprócska szóval a vezetőnő mintha egy kicsit önmagát jellemezné. A nap mint nap fáradhatatlanul végzett munkáját. Itt az otthonban - és a közélet posztjain is. Hiszen pártmunkás is, titkári teendőket lát el, tagja az egészségügyi ágazati pártbizottságnak, a végrehajtó bizottságnak. Dolgozik a MO- TESZ-ben, mint vezetőségi tag. A szociális intézmények gondjaival foglalkozó egyesület ez. Élete a szociális gondozói hivatás. önkéntelenül írom a papírra: e szakmán kívül hány szebb, nemesebb lehet? K. F. Munka Érdemrend arany fokozat Dr. Farkas Károly — Előbb nem értettem, miről van szó, amikor elterjedt a pécsi tanács végrehajtó bizottsági titkárává történt kinevezésemnek a híre, hogy akik csak megszólítottak, örömmel gratuláltak ehhez. Aztán rájöttem, hogy a közvélemény szívesebben fogadja azt, aki idevalósi. Dr. Farkas Károly ezt az utóbbi félmondatot még azzal egészíti ki, hogy a dédszülei is Fécsett vannak eltemetve, eny- nyire tüke. — Minden ideköt engem ehhez a városhoz — folytatja —, pedig elég sok csábítás ért az évek folyamán. Hívtak például az Államigazgatási Intézethez, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalához is. A Jogtudományi Egyetemet természetesen Pécsett végezte el és 1957-től öt évig az igazságügyben dolgozott: járásbíró volt. 1962. október 1-én került a Baranya Megyei Tanács titkárságára, 1964—1966 között a munkaügyi osztályt vezette, 1967. január 1-én nevezték ki a szervezési és jogi osztály vezetőjévé. Ezek az évtizedek a nagy közigazgatási átszervezések ideje voltak, s ennek a pozíciójánál fogva is részese, vagy ahogy ma fogalmazza: végig a szenvedő alanya volt. — 262 községi tanács volt akkor a megyében. Képtelenség volt a szétszórt, zűrzavaros, spontán kialakult tanácsi szervezettel jó közigazgatást csinálni. Olcsóbbá, színvonalában jobbá kellett tenni a tanácsi munkát, ezt szolgálta az a folyamat, amivel eljutottunk a mai 77 tanácshoz. — Furcsán hangzik, hogy ol- csóbbságról beszél . . . — Pedig nem lényegtelen dologról van szó! Gondolja csak el: a ma szükségesnek tudottnál 185-tel több tanácselnök, vb-titkár, szakapparátus, amikor sokszor a legelemibb dolgokra sem futotta az apró, kevés anyagi eszközzel rendelkező tanácsoknak. A lényeg azért az, hogy az összevonás által lehetett elérni a közigazgatás mai színvonalát. — Mégis a közigazgatás szemére vetik, hogy egyes települések azért néptelenedtek el, mert kivonult onnan a tanács. — Csakhogy ezt jóval megelőzte az ipar városcentrikus fejlesztése, a mezőgazdaság átszervezése ... A sok közül az egyik tényező kétségkívül a tanácsösszevonás volt. A keletkezett feszültségek feloldására jöttek létre most az elöljáróságok és születtek más intézkedések is a falvak megmentésére. — ön az új tisztségét dr. Galabár Tibortól vette át, akinek a személyisége meghatározó volt a pécsi közigazgatási munkában. Mit tart a legfontosabb feladatának vb-titkári posztján? — Közreműködni abban, hogy a tanács — a tanácsi munka fejlesztéséről szóló KB- határozat után — most már ne egy ünnepi testület legyen, vagyis a választott testület határozza meg, mik a várospolitikai céljai, s ennek alapján állapítsa meg a konkrét feladatokat a szakapparátus és ne ő döntsön a testület helyett. Fontos a lakosság részvétele a döntéselőkészítésben: minden őt érintő tervezetet előzetes vitára bocsátjuk, mindenki véleményt mondhat, javasolhat és várjuk is, hogy ezek megjelenjenek a testület asztalán. Én nagyon ügyelek arra, hogy a kapcsolati rendszereink működése meghatározó legyen a szakapparátus munkájában is, és hogy a tanácsi tevékenység testületközpontú legyen. H «. Munka Érdemrend ezüst fokozat Kis Szabó Antal Dupla melegítőben, sállal a nyakán, a nyitott ajtajú garázsban bütyköli az öreg Skodát. Kutya hideg van, de mit tehet, ha folyik a motorból az olaj. Meg kell reparálni; hasznos is, s ezzel is telik az idő. Nyugdíjban a párttitkár. Kis Szabó Antal korkedvezménnyel állt ki a sorból, az idegei mondták föl a szolgálatot. Orvosi segítséggel, gyógyszerrel helyrejött, de a tisztségét letette. Bemegyünk a kis lakásba, s a beszélgetésünk nyomán éled a múlt. Cselédek gyermeke; hatan voltak testvérek. Édesapja a Majláth grófnál szobainas volt, édesanyja a mai fogalmunk szerint háztartásbeli, de tavaszi—nyári—őszi munkák idején kint dolgozik a mezőn, s akad otthon is bőven tennivalója. A megélhetés akkoriban nem volt egyszerű dolog. — Nincstelenek voltunk - mondja Kis Szabó Antal elgondolkozva. — Amolyan proletárok ... Se szavunk, se ennivalónk. Sokan mondják, s hihető: ez egy életre szóló fegyelmet adott. Számomra az új világ hozott meg mindent. A legnehezebb időkben, amikor mások eldobták párttagsági könyvüket, akkor is konokul hittem abban, amit csinálunk; fegyvert fogtam, nem hátráltam . . . Számomra így volt természetes. Kis Szabó Antal, mint a Szentlőrinci Állami Gazdaság párttitkára ment nyugdíjba. Nem volt akkora a párttagok létszáma, hogy pártbizottság legyen, így csak mint a pártvezetőség első embere látta el tennivalóit, nem is függetlenített állásban. Szakmája szerint gépszerelő - volt a gépműhely vezetője is —, s legutóbb mint újítási előadó dolgozott. Büszkén mondja:- Fiatalon, negyvenötben jegyeztem el magam a mozgalommal. Apám 19-es volt, részt vett a sásdi direktórium munkájában, az indíttatás egyértelmű. A szocdemesek között kezdtem, aztán a fúzió idején lettem a kommunista párt tagja. Dolgoztam a fiatalok között EPOSZ-titkárként, aztán rámtestálódott a párttitkári teendő. Több évtizeden át, több ciklusban kapta meg társaitól a bizalmat. Mint említi, egy cél vezette: dolgozni az emberekért, az emberek igazáért. Ő ebben vállalta vezetőtársaival szemben is az összetűzéseket, harcokat.- Innen ered betegségem is . . . Elveiből sem engedett egy tapodtat sem. „Mindig az volt előttem, hogy a párt a nép szolgálatában áll, s ez a szoU gálát vezetőin keresztül valósul meg. Így magam is szolgáltam." Elvszerűen, talán egy kicsit hevesebben, de nem alkudott meg soha. ötvenhatban „családi vállalkozásként" fogtak fegyvert testvéreivel, rokonaival. — A nyugdíj?- Keserves dolog, hogy ilyen gyorsan eljött. Közel vagyok már a hatvanhoz, előbb-utóbb el kellett volna köszönni. Da valahogy nem megy. Bejárok a központba, ott dolgozik a feleségem, segítek neki. K. F. Kiváló Pártmunkáért emlékplakett Kárpáti Jenő Szerencsésen választottak a magyaregregyi úttörők, amikor Kárpáti Jenőt kérték fel, hogy meséljen nekik a gyermekmozgalom kezdeteiről. A Mecseki Szénbányák Kossuth-aknai gépészeti pártalapszervezetének titkára minden bizonnyal jó kedélyű, közvetlen, színes stílusú mesélő lesz a csapatösszejövetelen. A ma már ezüstösen csillogó hajú, föld alatti lakatos több évtizedes mozgalmi munkája során megszokta a szereplést, van tapasztalata az emberekkel való kapcsolatteremtésben. Jól érti a gyermekek nyelvét is, hiszen gyakorló nagypapa, aki — saját bevallása szerint — fizikai és szellemi fáradtságát első osztályos egy szem leányunokája társaságában piheni ki nap mint nap. S hát lesz is miről beszélnie a mai úttörőknek, hiszen annak idején az úttörő csapattanács elnöke volt Magyar- eg reg yen. Ma is szülőfalujában, Ma- gyaregregyen él, onnen jár be dolgozni Komlóra, 1953. március 4. óta. Akkor került jelenlegi munkahelyére, föld alatti lakatosnak.- Apám 18 évig dolgozott a bányában kovácsként, s munkahelyét egészségi okokból kellett otthagynia. A nehéz ötvenes években kényszerűségből kisiparos lett. Ennek köszönhető, hogy akkor én nem tanulhattam tovább: nem kaphattam kollégiumi elhelyezést. Később megalakult nálunk a vasipari KTSZ, ahová apám is belépett, s én is ott tanultam meg a lakatos szakmát. Ez majdhogynem családi tradíciónak számít nálunk, hiszen bátyám is kovács, s amikor Kos- suth-aknára kerültem, apám is visszatért ide, s volt olyan időszak, amikor a műhelyben három Kárpáti dolgozott. 1957 tavaszán részt vett a KISZ megalakításában. 1969ben vették fel a párt soraiba. Az ezt megelőző évtizedben a brigád- és a szakszervezeti mozgalomban tevékenykedett kiemelkedő aktivitással. 1962- ben lakatos csoportvezető lett, 1965-től 1976-ig egy sokszorosan aranykoszorús szocialista brigád vezetője. Tagfelvétele után három évvel pártalapszer- vezet vezetőségi tagja lett, majd 1974 februárjában megbízott, 1975-től pedig azóta is újra és újra megválasztott titkára. A hetven-hetvenöt fős alapszervezetben Kárpáti Jenő titkársága alatt elismerten eredményes mozgalmi munka folyt.- Alapszervezetünk tagsága olyan munkaterületeken dolgozik, hogy nyugodtan elmondhatjuk: rajtunk áll vagy bukik a szén kiszállítása. Éppen ezért a gazdasági munka maradéktalan teljesítése szerepelt mindig tevékenységünk középpontjában. Megfeleltünk a feladatoknak ebben is, és más területeken is. Novemberben lesz ötvenéves. Mozgalmas és nagyon fáradságos évtizedek állnak mögötte. Az utóbbi 15 évben a munka, a mozgalmi tevékenység, a tanulás — többek között a marxizmus—leninizmus esti egyetem - mellett nem sok szabad ideje maradt a magánéletre. Persze, az elismerések sem maradtak el: hatszor a Kiváló Dolgozó cím, miniszteri kitüntetés, Munka Érdemrend ezüst fokozata, a Bányászati Szolgálati Érdemrend valamennyi fokozata. Idén bányásznapkor kapta meg a gyémánt fokozatot. — Az volt mindig az élvem, hogy amit az ember elvállal, annak igyekezzen is megfelelni - mondja. Ez az elv jelenthet igazolást és biztatást a magyaregregyi lakosoknak is, akik októberben községi népfrontbizottságuk elnökévé választották Kárpáti Jenőt. D. I.
