Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-06 / 305. szám

1985. november 6., szerda Dunántúli napló 3 Év végf hajrában a fuvarozók és a fuvaroztatók lfagon hiány, foxa rakodási fegyelem Hz őszi szállítási csúcs közepén Egyéves a Gyermek­hotel „Kislányom itt töltött pár napot. Nagyon jól érezte magát. Sokat mesélt a Csillá­ról, Enikőről. Örülök, hogy van ez a „Gyer- mekhotel". Több helyen kellene propagálni, mert sajnos sokan nem hallottak erről a létesitményről.” (egy anyuka) Ha ősz, akkor szállítási csúcs. Érthető és kevésbé ért­hető okok miatt ez évek óta így van. A fuvaroztatási hullám tetőzése nem kis feladatok elé állítja azokat a cégeket, me­lyek szállítással foglalkoznak. Vajon idén hogy tudnak meg­felelni az elvárásoknak? A MÁV Pécsi Igazgatóságá­nak - mint a megye legna­gyobb fuvarozójának — komoly erőfeszítésébe telik a megnö­vekedett árumennyiség elszál­lítása. Mint Weisz József igaz­gatóhelyettes elmondta, egyik fő gondjuk az üres vagonok biztosítása. Például október 30-án 1520 vagon kiállítását tervezték, a vállalatok 1920 vagont igényeltek, azonban csak 1479 üres kocsit tudtak a szállíttatók rendelkezésére bo­csátani. De nem csupán a va­gonok hiánya okoz fennaka­dást. Az igazgatóság területén több helyütt napközben vá­gányzárak vannak, — pályafel­újítás, villamosítás miatt - így a vonatokat nem tudják a nap 24 órájában közlekedtetni. A személyszállításnál vonatpótló autóbuszokat állítanak be, ezt az áruknál nem tehetik . . Ezért előfordul, hogy például az irányvonatok fordulási ide­je nagyobb, ez viszont a rako­dásnál okoz fennakadást. Azért, hogy a szállítás minél zökkenőmentesebb legyen, tár­caközi bizottság alakult, mely rendszeresen sorolja a MÁV- hoz érkezett kocsiigényeket. A fontossági sorrend alapján el­sőbbséget élvez a szén és a tűzifa. S hogy ez így van, bi­zonyítja, a pécsi igazgatóság októberben a Mecseki Szén­bányák által szállításra felkí­nált valamennyi szenet - 210 ezer tonnát - elfuvarozta. A tűzifánál az okoz némi fenn­akadást, hogy a szállíttatók nemigen vállalják az irányvo­natok berakását. Az őszi ter­mények szállításánál nincs kü­lönösebb probléma — fordavo­natok járnak —, de a szervezet­ien fogadás miatt néha torlód­nak a szerelvények. A cement­fuvarozás a tervek szerint zaj­lik. Az igazgatóság exportszállí­tásai feltűnően jók. Mint Börzei Jenő kereskedelmi és szállítási osztályvezető-helyettes elmond­ta, októberben a tervezett 120 ezer tonnával szemben 224 ezer tonna árut szállítottak el. A rakodás változatlanul nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ezen ugyan segített az október utolsó hétvégéjére meghirdetett rakodási kampány — például olyan vagon nincs, amit két napon túl ne raktak volna ki —, ennek ellenére ezen a téren nincs nagy fegyelem A MÁV-nak ugyan jogában áll kényszerkirakodást végeznie, erre azonban elsősorban tár­sadalmi tulajdonvédelmi okok miatt ritkán került sor. * A megyében a rosszul ra­kodók közé sorolta a MÁV a pécsi sörgyárat: az év első ki­lenc hónapjában 244 568 fo­rint kocsiálláspénzt fizettek. Vajon miért volt erre szükség? Torma László, a Pannónia Sör­gyár szállítási osztályvezetője szerint nehézkes volt a vago­nok fogadása. Az iparvágá­nyuk mellett egy új silót épí­tettek, s ez a munka nehezí­tette a Borsodi Sörgyárból ér­kező ömlesztett maláta kiraká­sát. Fennakadást okozott emel­lett az is, hogy Bőcsből nem az ütemezés szerint érkezett a maláta, vagy ha igen, akkor a szállítás miatt torlódtak a va­gonok, így késlekedett kiraká­suk. Az új siló elkészült, így a jövőben ilyen mérvű kocsiál­láspénzt nem fognak fizetni. * A nagy szállítók közé tarto­zik a pécsi Pannon Volán. Sza­bolcs Péter árufuvarozási osz­tályvezető elmondta, a mező- gazdasági üzemektől jóval ke­vesebb járművet igényeltek idén, mint a korábbi években. Naponta mindössze 5-10 te­hergépkocsi dolgozik a mező- gazdaságnak, elsősorban Szi­getvár térségében. A belkeres­kedelmi áruszállításuk is mér­séklődött, ezt azonban nemzet­közi fuvarokkal ellensúlyozzák. (20-30 kocsijuk járja nap mint nap Európa útjait.) Tömeg­árukból viszont nem tudják ki­elégíteni a szállítási igényeket, ezért társvállalatokat is bevon­nak. Mint hangsúlyozta, a MÁV-val rendezett a kapcso­latuk, de gondot okoz, hogy az irányvonatok érkezése nem egyenletes. Rakodnak ugyan hétvégeken, de a hétközi ki­eséseket nem tudják behozni. * Dr. Tóth Imre, az 5-ös ÉPFU kereskedelmi és forgalmi osz­tályvezetője úgy fogalmazott, hogy billenős és fixplatós jár­müveikre most óriási az igény. Hétvégeken is dolgoznak, de ekkor a partnerek fogadókész­sége nem megfelelő. (Igaz ez elsősorban az építőipari válla­latokra: Baranya Megyei Ál­lami Építőipari Vállalat, Közúti Építő Vállalat...) Mi a meg­oldás? Igyekeznek úgy szer­vezni a szállítást, hogy az árut letehessék. Az év első felében több kocsijuk kihasználatlanul állt, most ilyen gondjuk nincs. A megyében 170 teherautójuk dolgozik. it A fuvarozók véleménye, hogy a szállítást igénylő cégek vál­tozatlanul „év végi hajrában” gondolkodnak, s a lemaradá­sokat az utolsó negyedévben igyekeznek behozni. Ennek okairól bizonyára meggyőző érveik vannak e cégeknek, ezek azonban nem oldják az őszi szállítási feszültségeket. Roszprim Nándor Másik részlet a vendég­könyvből: ....... az egyedülállók é s rászorulók nyugodt lelkiis­merettel elhelyezhetik gyerme­keiket, mert kiváló ellátásban részesülnek. Sok-sok köszönet a személyzetnek, akik a kór­házban létemkor még a kap­csolatot is tartották velem — ill. köztem és gyermekeim kö­zött.” Az idézett anyukák hosszabb időre kényszerültek itt elhe­lyezni gyermekeiket, de akadt olyan szüiő is az egy év alatt, aki orvoshoz, fodrászhoz, te­metésre menve csupán néhány órára vette igénybe a hotel szolgáltatásait. A szükséglet természetes, hiszen a Gyermek­hotel egy új lakótelep kellős közepén — az Apáczai Köz­pont Kollégiumában működik, ahol közismerten sok a frissen odatelepült, még ismerősökkel, közeli barátokkal nem rendel­kező, esetleg a nagyszülőktől elszakadt család. Sok a gyer­mekét egyedül nevelő szülő is. Váratlan helyzet a teljes és za­vartalanul „működő" családok­nál is előállhat, és akkor .nem kell más, csak egy telefon: Ju­hász Csilla, a hotel vezetője felvilágosítást ad, hol, mikor lehet személyesen jelentkezni. A gyerekek számára a hotelt meglátni és megszeretni — ezt bízvást állíthatjuk — egy pilla­nat müve. Már a bejárati ajtó — a kollégium első emeletén, a fogászattal ellentétes szár­nyon — sejtetni engedi, hogy itt egy igazi gyerekbirodalom fogadja az érkezőt. A közös társalgó és étkezőhely színes dekorációi elsősorban Csilla néni fantáziáját dicsérik, de a hotel minden lakója kiteheti saját munkáját az erre a célra kialakított „gyerekfal”-ra. A működtetők alapvető törekvése, hogy a hotel mind külső kör­nyezetében, mind tartalmában egy optimális családhoz hason­lítson és otthoni körülménye­ket biztosítson. A szülők sze­mélyes jelentkezése azért is fontos, mert kívánságaikat, a gyerek tanulási, alvási stb. szo­kásait az ügyeletesek maximá­lisan figeylembe veszik, így a gyerekek új környezethez való alkalmazkodása könnyebbé válhat. Beviheti kedvenc párná­ját, könyvét, játékát — de a ho­telben is talál könyveket, já­tékokat bőven, sőt rajzolhat, gyurmázhat, bábozhat kedvé­re. Ugyancsak szakmai alapelv — a szülők felé pedig a tisz­telet jeleként is felfogható —, hogy a bekerülő gyerekek és a személyzet között optimális kö­tődést igyekeznek kialakítani. Vagyis: érezze otthon magát a gyerek, de ne kötődjön túlsá­gosan, egyetlen munkatárshoz sem — így az esetleg hosszabb ra nyúlt bentlakás után is könnyebb az elválás. A kellemesen eltöltött napok után később azért néhányon visszatérnek, bekukkantanak megnézni a kedvenc gondozó­kat és ezt egyikük sem veszi rossz néven. A siker bizonyára megédesíti a születésnapi tor­tát — amelyen egy hét múlva egy szál gyertya ég majd. K. M. Útépítők A z árkot betemették, a kétméteres földréteg alatt víz- és szenny­vízcsatorna, gázvezeték, postai kábelek húzódnak. Pécsett, a Rákóczi út-Bercsényi utca ta­lálkozásánál hatan dolgoznak, betonozáshoz készítik elő a talajt, a teherautóval ideho­zott homokot lapátolják el egyenletes vastagságban. A Pécsi Közúti Építő Vállalat egyik brigádja az út helyreál­lításán dolgozik. Az útépítők, vagy ahogy ők mondják, a kubikosok egyike Bogdán Géza. Alacsony, erős fizikumú férfi, 47 éves, nyolc éve van a vállalatnál. Ennek előtte több munkahelyen dol­gozott, úgy érzi, itt megtalál­ja a számítását. — Szentborbási vagyok, mint többen a brigádból. Miután elvégeztem a nyolc általánost, nem volt lehetőségem tovább tanulni, édesapám meghalt a háborúban, anyám egyedül nevelt. Később sem alakult úgy az életem, hogy szakmát szerezzek, így maradtam se­gédmunkás, kubikos. Nehéz munka? Hogyan mondjam, hát nem könnyű, de valami­kor sokkal nehezebb volt. A tőlünk néhány méterre az úttestbe harapó Volvo munka­gépre mutat. — Ezek azért sokat segíte­nek, de van olyan munka, amit géppel nem lehet meg­csinálni .. . Egyelőre a kézre, a lapátra, a talicskára szükség van. Habár a talicskát ritkán használjuk. , Bogdán Gézán több réteg ruha van, fején scájcisapka. Jókedélyű, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Fele­sége a Szigetvári Konzervgyár­ban dolgozik, egyik lánya a Szigetvári Cipőgyárban felső­részkészítő, másik a főváros­ban kórházi főnővér. — Azt hiszem, minden em­ber azt szeretné, hogy a gye­rekei többre vigyék. Ha már én nem tanulhattam . . . Jelenleg úgynevezett rövid műszakban dolgoznak, de ta­vasztól őszig hosszúban, ez utóbbi azt jelenti, hogy haj­nali fél ötkor indul el a válla­lati busszal Szentborbásról, s csak este fél hat felé ér ha­za. Hogy mivel tölti szabad idejét? — Hát ilyen nem nagyon van, otthon ott a kert, az ál­latok, de néha elmegyek a Popovics Mihály és Bogdán Géza a Rákóczi úti építkezésen Fotó: Lauer Györgyi kocsmába egy korsóra, meg egy kis beszédre. Ez a szóra­kozás, és a televízió, ha el nem alszom előtte. A szintén szentborbási Po­povics Mihály fiatal ember. Lévén, hogy 29 éves, arról faggatom, miért lett kubikos? — Elkezdtem a kőműves szakmát, de nem voltam jó ta­nuló, otthagytam. Az igazság, hogy a tanulás soha nem fe­küdt nekem, inkább dolgozni szerettem. Csak fűrészkezelői tanfolyamokról vannak papír­jaim. A dús, rőt szakállú férfi két •ve dolgozik a KÉV-nél.- Nem bántam meg, hogy eljöttem, egy brigádban dol­gozunk, jól megvagyunk. A kereset nem rossz, s télen, mi­kor fagyszabadságon vagyunk, összeállunk néhányon, s fát vágunk, összeszedjük a tüze­lőre valót. Takarékosan élnek élettársá­val, három gyermeket nevel­nek, vágya egy kis családi ház és egy autó. Miközben be­szélgetünk, egyre gyakrabban munkatársai felé néz, akik egyfolytában lapátolják a ho­mokot, ő is menne már visz- sza. Hiába, teljesítménybér­ben dolgoznak . . . Kikapcsolódás? Néha az új­ság és a televízió. Kérdem, nem gondolt arra, hogy most szakmát szerezzen? A fejét rázza.- Nem, nem. Már megszok­tam ezt a munkát. S erre is szükség van. Miután elköszöntünk egy­mástól, felkapja a lapátját, s nyomban dolgozni kezd. R. N. Betonelemeket rakodnak a vagonokból a pécsi főpályaudvaron Fotó: Proksza László

Next

/
Thumbnails
Contents