Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-06 / 305. szám
1985. november 6., szerda Dunántúli napló 3 Év végf hajrában a fuvarozók és a fuvaroztatók lfagon hiány, foxa rakodási fegyelem Hz őszi szállítási csúcs közepén Egyéves a Gyermekhotel „Kislányom itt töltött pár napot. Nagyon jól érezte magát. Sokat mesélt a Csilláról, Enikőről. Örülök, hogy van ez a „Gyer- mekhotel". Több helyen kellene propagálni, mert sajnos sokan nem hallottak erről a létesitményről.” (egy anyuka) Ha ősz, akkor szállítási csúcs. Érthető és kevésbé érthető okok miatt ez évek óta így van. A fuvaroztatási hullám tetőzése nem kis feladatok elé állítja azokat a cégeket, melyek szállítással foglalkoznak. Vajon idén hogy tudnak megfelelni az elvárásoknak? A MÁV Pécsi Igazgatóságának - mint a megye legnagyobb fuvarozójának — komoly erőfeszítésébe telik a megnövekedett árumennyiség elszállítása. Mint Weisz József igazgatóhelyettes elmondta, egyik fő gondjuk az üres vagonok biztosítása. Például október 30-án 1520 vagon kiállítását tervezték, a vállalatok 1920 vagont igényeltek, azonban csak 1479 üres kocsit tudtak a szállíttatók rendelkezésére bocsátani. De nem csupán a vagonok hiánya okoz fennakadást. Az igazgatóság területén több helyütt napközben vágányzárak vannak, — pályafelújítás, villamosítás miatt - így a vonatokat nem tudják a nap 24 órájában közlekedtetni. A személyszállításnál vonatpótló autóbuszokat állítanak be, ezt az áruknál nem tehetik . . Ezért előfordul, hogy például az irányvonatok fordulási ideje nagyobb, ez viszont a rakodásnál okoz fennakadást. Azért, hogy a szállítás minél zökkenőmentesebb legyen, tárcaközi bizottság alakult, mely rendszeresen sorolja a MÁV- hoz érkezett kocsiigényeket. A fontossági sorrend alapján elsőbbséget élvez a szén és a tűzifa. S hogy ez így van, bizonyítja, a pécsi igazgatóság októberben a Mecseki Szénbányák által szállításra felkínált valamennyi szenet - 210 ezer tonnát - elfuvarozta. A tűzifánál az okoz némi fennakadást, hogy a szállíttatók nemigen vállalják az irányvonatok berakását. Az őszi termények szállításánál nincs különösebb probléma — fordavonatok járnak —, de a szervezetien fogadás miatt néha torlódnak a szerelvények. A cementfuvarozás a tervek szerint zajlik. Az igazgatóság exportszállításai feltűnően jók. Mint Börzei Jenő kereskedelmi és szállítási osztályvezető-helyettes elmondta, októberben a tervezett 120 ezer tonnával szemben 224 ezer tonna árut szállítottak el. A rakodás változatlanul nem olyan, mint amilyennek lennie kellene. Ezen ugyan segített az október utolsó hétvégéjére meghirdetett rakodási kampány — például olyan vagon nincs, amit két napon túl ne raktak volna ki —, ennek ellenére ezen a téren nincs nagy fegyelem A MÁV-nak ugyan jogában áll kényszerkirakodást végeznie, erre azonban elsősorban társadalmi tulajdonvédelmi okok miatt ritkán került sor. * A megyében a rosszul rakodók közé sorolta a MÁV a pécsi sörgyárat: az év első kilenc hónapjában 244 568 forint kocsiálláspénzt fizettek. Vajon miért volt erre szükség? Torma László, a Pannónia Sörgyár szállítási osztályvezetője szerint nehézkes volt a vagonok fogadása. Az iparvágányuk mellett egy új silót építettek, s ez a munka nehezítette a Borsodi Sörgyárból érkező ömlesztett maláta kirakását. Fennakadást okozott emellett az is, hogy Bőcsből nem az ütemezés szerint érkezett a maláta, vagy ha igen, akkor a szállítás miatt torlódtak a vagonok, így késlekedett kirakásuk. Az új siló elkészült, így a jövőben ilyen mérvű kocsiálláspénzt nem fognak fizetni. * A nagy szállítók közé tartozik a pécsi Pannon Volán. Szabolcs Péter árufuvarozási osztályvezető elmondta, a mező- gazdasági üzemektől jóval kevesebb járművet igényeltek idén, mint a korábbi években. Naponta mindössze 5-10 tehergépkocsi dolgozik a mező- gazdaságnak, elsősorban Szigetvár térségében. A belkereskedelmi áruszállításuk is mérséklődött, ezt azonban nemzetközi fuvarokkal ellensúlyozzák. (20-30 kocsijuk járja nap mint nap Európa útjait.) Tömegárukból viszont nem tudják kielégíteni a szállítási igényeket, ezért társvállalatokat is bevonnak. Mint hangsúlyozta, a MÁV-val rendezett a kapcsolatuk, de gondot okoz, hogy az irányvonatok érkezése nem egyenletes. Rakodnak ugyan hétvégeken, de a hétközi kieséseket nem tudják behozni. * Dr. Tóth Imre, az 5-ös ÉPFU kereskedelmi és forgalmi osztályvezetője úgy fogalmazott, hogy billenős és fixplatós jármüveikre most óriási az igény. Hétvégeken is dolgoznak, de ekkor a partnerek fogadókészsége nem megfelelő. (Igaz ez elsősorban az építőipari vállalatokra: Baranya Megyei Állami Építőipari Vállalat, Közúti Építő Vállalat...) Mi a megoldás? Igyekeznek úgy szervezni a szállítást, hogy az árut letehessék. Az év első felében több kocsijuk kihasználatlanul állt, most ilyen gondjuk nincs. A megyében 170 teherautójuk dolgozik. it A fuvarozók véleménye, hogy a szállítást igénylő cégek változatlanul „év végi hajrában” gondolkodnak, s a lemaradásokat az utolsó negyedévben igyekeznek behozni. Ennek okairól bizonyára meggyőző érveik vannak e cégeknek, ezek azonban nem oldják az őszi szállítási feszültségeket. Roszprim Nándor Másik részlet a vendégkönyvből: ....... az egyedülállók é s rászorulók nyugodt lelkiismerettel elhelyezhetik gyermekeiket, mert kiváló ellátásban részesülnek. Sok-sok köszönet a személyzetnek, akik a kórházban létemkor még a kapcsolatot is tartották velem — ill. köztem és gyermekeim között.” Az idézett anyukák hosszabb időre kényszerültek itt elhelyezni gyermekeiket, de akadt olyan szüiő is az egy év alatt, aki orvoshoz, fodrászhoz, temetésre menve csupán néhány órára vette igénybe a hotel szolgáltatásait. A szükséglet természetes, hiszen a Gyermekhotel egy új lakótelep kellős közepén — az Apáczai Központ Kollégiumában működik, ahol közismerten sok a frissen odatelepült, még ismerősökkel, közeli barátokkal nem rendelkező, esetleg a nagyszülőktől elszakadt család. Sok a gyermekét egyedül nevelő szülő is. Váratlan helyzet a teljes és zavartalanul „működő" családoknál is előállhat, és akkor .nem kell más, csak egy telefon: Juhász Csilla, a hotel vezetője felvilágosítást ad, hol, mikor lehet személyesen jelentkezni. A gyerekek számára a hotelt meglátni és megszeretni — ezt bízvást állíthatjuk — egy pillanat müve. Már a bejárati ajtó — a kollégium első emeletén, a fogászattal ellentétes szárnyon — sejtetni engedi, hogy itt egy igazi gyerekbirodalom fogadja az érkezőt. A közös társalgó és étkezőhely színes dekorációi elsősorban Csilla néni fantáziáját dicsérik, de a hotel minden lakója kiteheti saját munkáját az erre a célra kialakított „gyerekfal”-ra. A működtetők alapvető törekvése, hogy a hotel mind külső környezetében, mind tartalmában egy optimális családhoz hasonlítson és otthoni körülményeket biztosítson. A szülők személyes jelentkezése azért is fontos, mert kívánságaikat, a gyerek tanulási, alvási stb. szokásait az ügyeletesek maximálisan figeylembe veszik, így a gyerekek új környezethez való alkalmazkodása könnyebbé válhat. Beviheti kedvenc párnáját, könyvét, játékát — de a hotelben is talál könyveket, játékokat bőven, sőt rajzolhat, gyurmázhat, bábozhat kedvére. Ugyancsak szakmai alapelv — a szülők felé pedig a tisztelet jeleként is felfogható —, hogy a bekerülő gyerekek és a személyzet között optimális kötődést igyekeznek kialakítani. Vagyis: érezze otthon magát a gyerek, de ne kötődjön túlságosan, egyetlen munkatárshoz sem — így az esetleg hosszabb ra nyúlt bentlakás után is könnyebb az elválás. A kellemesen eltöltött napok után később azért néhányon visszatérnek, bekukkantanak megnézni a kedvenc gondozókat és ezt egyikük sem veszi rossz néven. A siker bizonyára megédesíti a születésnapi tortát — amelyen egy hét múlva egy szál gyertya ég majd. K. M. Útépítők A z árkot betemették, a kétméteres földréteg alatt víz- és szennyvízcsatorna, gázvezeték, postai kábelek húzódnak. Pécsett, a Rákóczi út-Bercsényi utca találkozásánál hatan dolgoznak, betonozáshoz készítik elő a talajt, a teherautóval idehozott homokot lapátolják el egyenletes vastagságban. A Pécsi Közúti Építő Vállalat egyik brigádja az út helyreállításán dolgozik. Az útépítők, vagy ahogy ők mondják, a kubikosok egyike Bogdán Géza. Alacsony, erős fizikumú férfi, 47 éves, nyolc éve van a vállalatnál. Ennek előtte több munkahelyen dolgozott, úgy érzi, itt megtalálja a számítását. — Szentborbási vagyok, mint többen a brigádból. Miután elvégeztem a nyolc általánost, nem volt lehetőségem tovább tanulni, édesapám meghalt a háborúban, anyám egyedül nevelt. Később sem alakult úgy az életem, hogy szakmát szerezzek, így maradtam segédmunkás, kubikos. Nehéz munka? Hogyan mondjam, hát nem könnyű, de valamikor sokkal nehezebb volt. A tőlünk néhány méterre az úttestbe harapó Volvo munkagépre mutat. — Ezek azért sokat segítenek, de van olyan munka, amit géppel nem lehet megcsinálni .. . Egyelőre a kézre, a lapátra, a talicskára szükség van. Habár a talicskát ritkán használjuk. , Bogdán Gézán több réteg ruha van, fején scájcisapka. Jókedélyű, kiegyensúlyozott ember benyomását kelti. Felesége a Szigetvári Konzervgyárban dolgozik, egyik lánya a Szigetvári Cipőgyárban felsőrészkészítő, másik a fővárosban kórházi főnővér. — Azt hiszem, minden ember azt szeretné, hogy a gyerekei többre vigyék. Ha már én nem tanulhattam . . . Jelenleg úgynevezett rövid műszakban dolgoznak, de tavasztól őszig hosszúban, ez utóbbi azt jelenti, hogy hajnali fél ötkor indul el a vállalati busszal Szentborbásról, s csak este fél hat felé ér haza. Hogy mivel tölti szabad idejét? — Hát ilyen nem nagyon van, otthon ott a kert, az állatok, de néha elmegyek a Popovics Mihály és Bogdán Géza a Rákóczi úti építkezésen Fotó: Lauer Györgyi kocsmába egy korsóra, meg egy kis beszédre. Ez a szórakozás, és a televízió, ha el nem alszom előtte. A szintén szentborbási Popovics Mihály fiatal ember. Lévén, hogy 29 éves, arról faggatom, miért lett kubikos? — Elkezdtem a kőműves szakmát, de nem voltam jó tanuló, otthagytam. Az igazság, hogy a tanulás soha nem feküdt nekem, inkább dolgozni szerettem. Csak fűrészkezelői tanfolyamokról vannak papírjaim. A dús, rőt szakállú férfi két •ve dolgozik a KÉV-nél.- Nem bántam meg, hogy eljöttem, egy brigádban dolgozunk, jól megvagyunk. A kereset nem rossz, s télen, mikor fagyszabadságon vagyunk, összeállunk néhányon, s fát vágunk, összeszedjük a tüzelőre valót. Takarékosan élnek élettársával, három gyermeket nevelnek, vágya egy kis családi ház és egy autó. Miközben beszélgetünk, egyre gyakrabban munkatársai felé néz, akik egyfolytában lapátolják a homokot, ő is menne már visz- sza. Hiába, teljesítménybérben dolgoznak . . . Kikapcsolódás? Néha az újság és a televízió. Kérdem, nem gondolt arra, hogy most szakmát szerezzen? A fejét rázza.- Nem, nem. Már megszoktam ezt a munkát. S erre is szükség van. Miután elköszöntünk egymástól, felkapja a lapátját, s nyomban dolgozni kezd. R. N. Betonelemeket rakodnak a vagonokból a pécsi főpályaudvaron Fotó: Proksza László
