Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-03 / 302. szám

A kapitány Pécsi beszélgetés Mezey Györggyel Először úgy öt éve találkoz­tam Mezey Györggyel. Akkor még az MTK-VM edzője volt. Másodszor akkor beszélget­tünk, amikor Mészöly Kálmán társa lett a válogatott élén. Ugyanúgy rezzenéstelen arccal felelt arra a kérdésre, miért vállalta azt a posztot, amikor két éve azt mondta, csak klub­csapatnál akar dolgozni. „Ide­szólított a magyar labdarúgás érdeke" — mondtaT Szóval kellemes beszélgető- társnak ismertem meg. Mégis, mostanában úgy éreztem, po­kolba kívánja a közszereplést, legszívesebben felfogadna ma­ga helyett egy szóvivőt, ő ma­ga pedig elbújna és csendben dolgozna a labdarúgásért. Pé­csi tartózkodása alatt előbb magatartásával, majd szavai- ' val is cáfolta vélt igazamat. — Sokan félreismernek. Az értékes, tartalmas, a közösség ügyét szolgáló beszélgetéseket szívesen veszem. Először persze mindig úgy kóstolgatom a kér­dezőt, nem bírom, ha felüle­tességgel, szenzációhajhászás­sal találkozom, mert akkor azonnal visszahúzódom. — Pedig a sportolóknak szüksége van arra, hogy úgy­mond sztárolják őket. önt is sztárolják. Igaz, elsősorban az eredmények, de a sajtó is. — Sztárokra szükség van, ezt többször elmondtam már, főként Nyilasi kapcsán. De ta­lán nem is jó szó a sztárolás. Szerényebben fogalmaznék: a figvelem fenntartására van szükség, nem pedig az elvte­len hozsannázósra. — Most mindenképpen a csúcs on van. De egyben elér­kezett egy olyan posztra, ahon­nan Magyarországon jószerével csak bukni lehet. Akár egy világbajnoki ezüstéremmel is, mint annak idején Sebes Gusz­táv. — Mit mondjak? Boldogan vállalnék egy ilyen ezüstérmes bukást! De tény, archív tévé­filmek bizonyítják, hogy nem szívesen vállaltam a kapitány­ságot, azt mondtam, nem aka­rok egy-egy kudarc után né­hány nap alatt az ország leg­hülyébb emberévé válni. Ez még nem következett be, de le­het, hoqy csak időben tolódott el a dolog. Bár az is igaz, hogy nagyon hiszek abban a három éves munkában, amit elvégez­tünk. — Ez Így van, de úgy ér­zem a nagy megmérettetés most következik. Argentínába és Spanyolországba is diadal­menetben vonult a válogatott, aztán a kertek alatt somlor- dált vissza. — 1978-ban is ott voltam, 1982-ről nem is beszélve, ahol részese lehettem a válogatott munkájának. Spanyolországban a szereplésünk szinkronban volt képességeinkkel. Az volt a baj, ahogy elbuktunk, apróságok döntöttek. De most, úgy ér­zem, sokkal egységesebb a csapat, mint az előző kettő. „Tragédia" persze így is be­következhet. Az jogos igény, hogy jussunk el a legjobb ' 16 közé, de ott, a mexikói ma­gaslati körülmények közepette, az egyenes kiesés szeszélye ál­tal sújtva, sok minden történ­het. — Az előző két világbajnok­ságokon nem anyagi jellegű gondok okozták a csapat buká­sát? — Nem. Legfeljebb olyan formában jelentek meg az okok. Persze sokmindent bele lehet magyarázni, de a mosta­niak elsősorban nem a marku­kat tartják, hanem a sikerre hiúk. — Úgy is lehet mondani, hogy ez a csapat már nem egy kivételezett helyzetben levő egység a magyar labdarúgás egészén belül. Tehát nem szi­get a tengerben? — Jó, hogy ez szóba került, mert erről még nem volt mó­dom beszélni. Nem az, nem sziget! Azzal együtt, hogy el­tartjuk magunkat, tehát egy fil­lérbe sem kerülünk az MLSZ- nek, de a játékosok sok bajno­ki mérkőzésen — mióta a pré­mium felső határa a csillagos ég — néha többszörösét kere­sik meg a válogatottban ka­pott pénzeknek. Ez nem pa­nasz, hanem azt mutatja, hogy nem vagyunk idegen test, nem a pénz a fő motiváló erő. Még akkor sem, ha a válogatottság hosszabb távon azért nem rossz üzlet, hogy úgy mondjam. — Azt hiszem, nekünk fogal­munk sincs arról, mennyire bo­nyolult érzelmi viszony szövi át ezt a mostani gárdát. — így van. Nem tudok mást mondani, ez egy igen tehetsé­ges emberekből álló, nagyon tisztességes család. — Azt, hogy kik tartozzanak ebbe a családba, nem próbál­ják-e meg mások eldönteni ön helyett? Egy-egy játékos ér­dekében nem gyakorolnak-e nyomást a kapitányra? — Ez elég bonyolult dolog. Ha jószándékú figyelemfelkel­tés céljából említenek egy ne­vet, azt szívesen veszem. De ha látom, hogy itt csupán Tart pour Tart, öncélú bajkeverés­ről van szó, iszonyú mérges tudok lenni. — Végezetül, hadd kérdez­zük a PMSC-ről! — Végtelenül örülök a pé­csiek jó szereplésének. Min­den ilyen kivirágzás boldoggá tesz. Ráadásul Garami Jóska barátom olyan játékmodort va­lósított meg, mely korszerű, de ugyanakkor megőrizte a Pécs hagyományos játékos erényeit. Mielőtt még neveket kérdezne: Róth biztos tagja a válogatott­nak, Mészáros is az, hiszen minden közös gyakorlásunkon részt vesz. Az más kérdés, hogy nem tagja a kezdő csapatnak, de hát nem könnyű oda beke­rülni. Lovászra pedig úgy csap­tam rá, mint a vércsére. Ilyen típusú labdarúgók kellenek ne­künk, éppen ezért nagyon bosszantott, hogy a sérülése miatt nem tudtam kipróbálni, de ami késik, az nem múlik. Belénessy Csaba Nincs kibékülve a bírókkal Jugoszláv kosaras a PVSK-ban LELÁTÓ ^- = sír Mennyit fizetett a televízió? Sokan felkapták a fejüket, amikor elterjedt a hír: jugo­szláv kosaras készül a PVSK- hoz. Azóta a vasutasok már le is igazolták Zoran Marijanovi- csot, aki eddig minden mér­kőzésükön játszott. A szemta­núk a megmondhatói: különle­gesség ő a hazai palánkok alatt. A fiatalember 23 éves, 198 cm-esre nyúlott meg. Eszéken született, a határ melletti Kne- zsevón él a családja. A PVSK vezetői a negyedik ligás Cser- nomerec Zágrábból szerezték meg. De ugyebár az ottani ne­gyedik liga, az nálunk ennél magasabb osztállyal ér fel. Ki­lenc éve kosarazik, bedobó a posztja. Most egyelőre csak intenziven tanul magyarul, jö­vőre viszont a JPTE Tanárképző Karán szeretne továbbtanulni szerbhorvát—testnevelés sza­kon.- Kár, hogy a magyar ko­sarasok között nincs sok ma­gas, mert ha volna, másképp játszanának itt is. így viszont, hórihorgasok hiányában elavult az a játék, amit Magyarorszá­gon látni. Meg aztán a bí­rók. . . Nálunk többet megen­gednek a játékosoknak. Nem fütyülnek minden apróságért, nem büntetik a kemény, de nem szándékos megmozduláso­kat. Az itten! NB l-ben a játék­vezetők másként állnak a ko­sárlabdához, himestojásnak né­zik a parketten küzdőket. Akik­hez nem szabad nyúlni, akiket mindenáron védeni kell. Pedig ezzel elkényeztetik őket, amire nincs szükség. Marijanovics eddigi legna­gyobb gondja hogy nehezen ért szói társaival. Ö nem beszél magyarul, de Rabékkal azért a kosárlabda nemzetközi konyha­nyelvén társalogni tud. Persze, a játék hevében nincs idő ka­cifántos, összetett mondatokra, ott a vezényszavak is elegen­dők. A bírókon kívül azzal sincs kibékülve, hogy nem megy annyira a pontszerzés neki, mint szeretné. Sorozatban akar­ja szórni a 30 pontokat, ám ez eddig nem sikerült. Mindazok, akik látták a PVSK-ban szere­pelni, tanúsíthatják, nagyon jól jártak vele a vasutasok. — Vannak nyelvi nehézsége­ink de mi a tv jóvoltából a jugoszláv kosárlabdán nőttünk lel, ezért meg tudjuk érteni egymást. Zoran a tipikus jugo­szláv stilust játssza: ugrás, a lepattanóval azonnal indítás, gyors dobás — mindezt maxi­mális sebességgel. Nagy nyere­ség nekünk. Centerként, bedo­bóként is használható. Ahhoz képest, hogy a negyedik osztá­lyú csapat tagja volt — proli. És milyen ,.rugói" vannak. . ,? Idővel jobban össze tudunk ve­le szokni, akkor még többet tud majd nyújtani — vélekedik róla a játékostárs, Rabb Gyu­la­Edzője, Szamosi Nándor sem fukarkodik a dicsérettel ha Marijanovicsról van szó, — Kitűnően alkalmazkodott a társakhoz, és ők is hamar befogadták. Leigazolásával szí­nesebb lett a játékunk. Nem az udvariasság mondatja ve­lem: érdemes volt őt megsze­reznünk. Legutóbb például a kaposvári győzelmünkben oroszlánrészt vállalt. Ami a so­rozatos kipontozódásait illeti: tudja már, hogy mit nem sze­retnek a magyar bírók. Csak­hogy a játék hevében el-elle- ledkezik minderről, és sorra belújják neki a személyit. Nem kell sok idő ahhoz, hogy úgy játsszon, ahogy a játékvezetők is szeretnék. Marcona külsejű, jókorára megnőtt kosaras. Nem kétmé­teres, nem is színesbőrű, de et­től függetlenül, kitűnő játékos. Aki nem hiszi, járjon utána. A PVSK meccseire. . . H. L. Jóidéig nem kényeztette el a televízió a PMSC-t, igaz, ebben meghatározó volt a csapat középszerűsége. 1978 őszén közvetítették Pécsről a PMSC-Üjpesti Dózsa talál­kozót — még a PVSK-pályá- ról, majd 6 évet kellett vár­ni az újabb közvetítésre. 1984 őszén aztán a Honvéd elleni találkozó került a kép­ernyőre. Most viszont a csapat ki­tűnő eredményei arra az el­határozásra késztették a te­levízió sportosztályának ve­zetőit, hogy ismét közvetít­senek Pécsről. Egy ilyen köz­vetítés anyagilag is kedvező a rendező klub számára. Ez­úttal különösen jól jött ez a plusz bevétel, hiszen a zu­hogó eső és a kellemetlen hideg sokakat elriasztott a nézőtérről. Mennyit fizet egy bajnoki mérkőzésért a televízió? Az összeget meghatározza a csapatok helyezése a baj­noki tabellán. Az így kiala­kult átlagot behelyettesítik egy táblázatba, ahol a kü­lönféle pénzösszegek szere­pelnek. A PMSC—Vasas' ösz- szecsapás tarifája 130 ezer forint volt, ebből lejön az OTSH-nak járó százalék, és 110 ezer forint körüli a pi­ros-feketék tiszta haszna. De az igazi nagy üzletet a hir­detések jelentik. A televíziós közvetítés miatt külön hirde­tések is kerültek a pályára. Ezeket az ülőhelyi oldalon helyezték el, ezzel az oldal­lal voltak szemben ugyanis a kamerák. A bevétel a hirde­tésekből 300 ezer forint kö­rüli. Maradjunk néhány gondo­lat erejéig még a televízió­nál. Nagy sikert aratott az a kísérlet, amit két héttel ez­előtt láthattunk, akkor vala­mennyi NB l-es találkozóról összefoglalót készítettek, és másnap a képernyőre került a műsor. Egyelőre még tech­nikai nehézségek akadályoz­zák ennek a műsornak a rendszerességét, de az már biztos, hogy tavasszal két fordulóban is lesz hasonló összefoglaló. A jelenlegi jog­szabályok szerint ezekért az összefoglalókért nem kell jogdíjat fizetnie a televízió­nak, mert 15 percnél rövi- debbek az egyes felvételek. A távlati terv az, hogy rend­szeresen legyenek ezek a műsorok. Az NB II. legnépszerűbb játékosa jelenleg a Honvéd Szabó Lajos SE-ben futbal­lozó Lehota. Az NB l-es klu­bok többsége megkereste már a góllövőlistát vezető csatárt, de ő úgy döntött — legalábbis a héten a Nép­sportban ezt nyilatkozta —, hogy a Vasasba megy. Szombaton délelőtt a saj­tópáholyból nézte végig a PMSC-Vasas összecsapást a fővárosi együttes ügyvezető elnöke, ár. Kertai Ta­más. Elmondta, hogy nem ennyire egyértelmű az ügy_ mert a hamarosan le­szerelő játékost 1988-ig köti érvényes szerződés a Duna­újvárosi Kohászhoz. Csak ak­kor lehet a Vasas játékosa, ha a Kohász hozzájárul a szerződés felbontásához. A dunaújvárosiak viszont halla­ni sem akarnak erről. A Va­sas már ajánlott cserejá­tékost, de a Kohász vezetői a szurkolóikra hivatkoznak, akik nem bocsátanák meg, ha elengednék a gólerős csatárt. Két nagy visszatérés is volt a szombati fordulóban. Több hónapos szünet után ismét játszott a Dózsában Kardos és védett a tatabányai ju­niorban Kiss Imre. A kapus két évvel ezelőtt éppen Pé­csett sérült meg, majd ez év elején az NSZK-ban műtöt­ték meg. Térdszalagját egy bika szalagjával helyettesí­tették, és most léphetett is­mét a pályára. Hiányzik vi­szont a Siófok csapatából a karmester, Bódi. Azt beszé­lik, hogy a középpályás szá­mára kifizetődőbb, ha sé­rült. Ha játszik, akkor keve­set keres, mert mostanában ritkán szerez pontot csapata. A táppénzbe viszont még be­számít a sikeres tavaszi idő­szak is, a pletyka szerint ez többet hoz a konyhára. | Egy-iksz-kettő | A VDN totó- tippjeit a 45. já­tékhétre Ha­casi László vas­betonszerelő, szellői lakos, a kertvárosi to­tózó törzstagja állította össze. E heti tippelőnk 10 éve játszik kollektív szel­vénnyel. Eddigi találatai közül amelyért 8100 forintot vehetett fel. A 45. hét tippjei: 1. Hannover—Bochum. Tipp: 1, x. 2. Schalke 04—Frankfurt. Tipp: x. 3. VfB Stuttgart—Kaiserslautern. Tipp: 1, x. 4. Bayreuth—FC Homburg. Tipp: 1, x. 5. Kassel—Aachen. Tipp: x. 6. Blau-Weiss 90—Bielefeld. Tipp: 2. 7. TB Berlin—Fortuna Köln. Tipp: 2. 8. Duisburg—Solingen. Tipp 1. 9. Internazionale—Napoli. Tipp: 1, x. 10. Juventus—Róma. Tipp: 1, x. 11. Udinese—Milan. Tipp: 1. 12. Verona—Fiorentina. Tipp: x. 13. Bologna—Cesena. Tipp: x. 1. 14. Saarbrücken—Mannheim. Tipp: 1. ÚJRA CSENG AZ ARANYCSENGO A DOIVHJS ÁRUHÁZAKBAN Ha november l-e és december 16-a között vásárol, sorsjegyet kap Az első sorsolás december 17-én lesz, az akcióban részt vevő áruházban, a helybeli nyeremények közül. A második sorsolás december 20-án lesz a budapesti DOMUS Áruházban (XIII., Róbert Károly krt. 67.). # I. díj: kétszemélyes tengerentúli utazás. # II. díj: képmagnó. 0 III. díj: HiFi-torony. % További díjak: vásárlási utalványok. volt egy 12-ese, vasárnapi 7

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents