Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-30 / 328. szám
- miközben A Művet — ;t is csinál: iyt ir. Én ieked Pécs? ncet, Csorba an, számos okik alkotó és tovább- zellemiségé- fogott meg ilejezve, mimnek a há■könyv, az varázsdoboz készült, ka- látható. A ; gyötrelem tudósportrét gvetőnél ie- ! Békés kör- jényem, no- ugyancsak odaírni adja G.T. :nne, jól felmásokat felsőn meg le- hogy autó- t oda a vidé- i: jelenleg >t tenni, mint li! oltón 1967- yei kórház osztóly jelen- hagyományos folyamatosan ejlesztették a a mellkas- z onkológiát, ihhez meg a különböző ;t is. A se- I ahhoz a irtózik, akik jsárnap is, rházba, ha cs. Az elő- . Mint mond- nyugodt, ha em győződne vannak a Településfejlesztési díj Fűzi Árpád Fűzi Árpád 1954 óta dolgozik a Volánnál, illetve elődeinél. Műszaki területen, technikusként kezdte munkáját, később a vállalatnál különböző beosztásokban dolgozott, 1967-ben 31 évesen lett a komlói üzemegység vezetője, 1973-ban pedig kinevezték a 12. sz. Volán Vállalat igazgatójának. Sokat fejlődött az elmúlt negyedszázadban Baranya megye tömegközlekedése. Lendületesen nőtt az autóbuszok száma, mind több járat közlekedik a városi helyi forgalomban, s a Volán-buszok szinte valamennyi településre eljutnak. Nem kis érdeme van ebben Fűzi Árpádnak. — A személyszállítást — egyéb feladataink mellett — mindig kiemelten kezeltük, munkatársaimmal együtt politikai kérdésnek tekintettük. Éppen ezért, a vidéki vállalatok közül az országban elsőként cseréltük le autóbuszainkat korszerű típusokra, folyamatosan bővítettük buszparkunkat, amivel csökkentettük a zsúfoltságot, egyre több községbe jutottunk el, megépült a pécsi távolsági autóbuszpályaudvar. Az alapellátást a tervezettnél két évvel korábban, 1983-ra mindenhol biztosítottuk: saját erőből, minden külső segítség nélkül bevontunk a tömegközlekedésbe 92 olyan települést, ahová korábban nem jártak autóbuszok. Nem kis feladat hárul a Pannon Volánra, hisz a vidéki vállalatok közül o legnagyobb az utasforgalmuk. A helyi járatok évente 143 millió, a távolságiak 31 millió utast szállítanak. A tömeg- közlekedésben rés?t vevők száma a 15 évvel ezelőttihez képest megduplázódott. Ennek ellenére —• elsősorban az autóbuszbeszerzéseknek és a szervezésnek köszönhetően — a zsúfoltság csökkent. — Elégedett az utasok kiszolgálásával? A jelenlegi anyagi viszonyaink között igen, természetesen ez nem azt jelenti, hogy örülök a buszok késéDinamikus, kiegyensúlyozott asszony dr. Ambrus László- né. Szerinte mindezt annak köszönheti, hogy megadatott neki az, ami csak keveseknek: egész életében, tevékeny munkájában azt tehette, ami végül is a hobbija. Még mint szombathelyi gimnazista kötött életre szóló barátságot a testneveléssel, és tart ez a szoros barátság ma is. Két év híjával mór negyven esztendeje lesz, hogy 1947-ben elvégezve a Testnevelési Főiskolát, mind munkában, mind a pihenést, felüdülést jelentő szabad idejében a sporttal foglalkozhat. — Nagy szerencsének tartom, hogy annak idején a szombathelyi gimnáziumban olyan szuggesztív testnevelő- tanárral, példamutató pedagógussal találkozhattam, aki egész életemre szóló örömforrást fedeztetett fel velem a sportban, —vallotta a sDort- tal történt megismerkedéséről és szövetségkötésének Pro űrbe Pécs Sellei Sarolta - Panyik István eredetéről dr. Ambrus László- né, aki 1955-ben történt Pécsre kerülésétől éppen harminc évig dolgozott a Pécsi Tanárképző Főiskola testnevelési tanszékén. — A TF elvégzése után egy tündéri, kis dunántúli városba, Pápára kerültem a tanítóképzőbe. A szülőhelyemhez való közelsége, a város bája, a kollégák közelsége, a kor levegője akkor sem eresztett, amikor a művelődési minisztériumban ugyan megkérdezve, és annak ellentmondva, utasítással kerültem Egerbe, az akkor induló főiskolára. Később, 1955-ben ugyanilyen nehezen vettem búcsút Egerből és jöttem Pécsre. Ma már persze nem bánom. Több ezer diákkal kerültem így kapcsolatba, akik szinte ott vannak az ország minden részében, fáradozva az egészséges, értelmes fiatalság nevelésén. Paula néni ma is százával kapja a leveleket, üzeneteAz ismert pécsi fotóművészházaspárt aligha kell bemutatni: tevékenységüknek szinte minden szála a városhoz köti őket, s ez elsősorban két jelentős fotóalbumban — az egyik 1975-ben, a másik idén jelent meg — jut kifejezésre. Különleges fotóművészet az övék, éspedig azért, mert nem tudni: a megjelent fotó melyikük műve, és most a vallomás a művészetről, az is mintha egy emberé lenne. Saroltát gimnazista korában egy a Pécsi Balettről készített montázsa — Pokoljárás — lendítette a pálya felé, István Egerben, a tervező vállalatnál kezdte. Egy salgótarjáni fotóművészeti alkotótáborban találkoztak, s természetesen István jött Pécsre. Ö most a DTV állományában van, a felesége a BÉV-ében, mégis kétszemélyes kis alkotóközösségükben két úron keresztül a harmadikat, a várost szolgálják, nem titkolt megszállottsággal. A művészi megszállottság vitte őket a Stonehengebe, Shakespeare Angliájába, Krétórd és Mükénébe (remek albumok születtek ezekből az utakból) és Magyarország különböző tájaira. Várkonyi Nándor ihlette például őket a Dunántúl bejárására és ma is elragadtatott lelkesedéssel beszélnek a tettenért és megörökített hortobágyi nopfelteltéről. Az újságíró a kitüntetés alkalmából vallomásra készteti őket: mi a munkamódszerük, mit jelent számukra a várost fényképezni, van-e kedvenc pécsi témájuk? . .. — Nehézkes a munkastílusunk, de így tartjuk jónak. Nem rohangálunk össze-visz- sza, hanem előbb igen elmélyülted felkészülünk — néha, mint pl. Kréta és Mükéné esetében is, megdöbbentően kevés támponthoz tudunk jutni —, és csak akkor vágunk bele. Az első pécsi albumot sem lehetett volna úgy megcsinálni, ahogy végül is ősz- szeállt, ha nincs Pogány Frigyes az ő igazán nagyszerű Pécs-elemzésével . . . Meggyőződésünk, hogy ezt csak jól előkészítve és igen elmélyül- ten lehet csinálni, különben csak zűrzavar lesz belőle. Gyakran halljuk — persze nem komoly hangnemben —, hogy alig dolgozunk. A megjelent munkáink is azt igazolják: valahogy mindig jó időpontot választottunk, hiszen az őszi és a koratavaszi időt lehet a - leghatékonyabban kihasználni, akkor a legszebbek a színseinek. A járatkimaradásokat, a késéseket csökkentenünk kell, s hogy ez minél kevesebbszer forduljon elő, nagyon szigorúan eljárunk. A következő tervidőszakban a jelenlegi utazási színvonalat szeretnénk megtartani, de őszintén megmondom, ez nem kis erőfeszítésünkbe kerül. Megemlíti, hogy a megyében 255 településről, 77 körzeti iskolába naponta 8000 diákot szállítanak a Volánbuszok. A 4260 dolgozót fogTestnevelési és sportdíj Dr. Ambrus Lászlóné két és korántsem utolsósorban a telefonhívásokat az ország minden szegletéből, a legtöbbet azonban mégis szűkebb pátriájából, Pécs belvárosából. Ugyanis a főiskolán mindenkinek kedves Paula néni, lakókörzetében tanácstag. Huszonhárom éve intézi a lakók ügyes-bajos dolgait, minthogy kiveszi munkáját a teniszszövetség nek. Meg — ha a napszakot vesszük — a kora reggeleken. — A város szüntelen változása miatt mindig új és új nézőpontokat kínál, fényképezni pedig csak haraggal és szeretettel lehet. Haraggal, mert az objektív is tanúsítja, mi minden érték megy veszendőbe; amit az egyik alkalommal megörökítünk, a következőn már nem találjuk. És szeretettel, mert benne vagyunk, együtt élünk, vele, éljük a változásait és őrizzük — fotóinkon — az értékeit. Nagy élmény volt annak idején a festett sirkamrókat fényképezni, a színek csodálatosan jöttek vissza, mára pedig szinte fényképezhetet- lenül elhalványultak. lalkoztató nagyvállalat szocialista brigádjai sok-sok társadalmi munkát végeznek, többek között két könyvtárbuszt készítettek, s legutóbb egy egészségügyi autóbuszt adtak át a megyei tanácsnak. Fűzi Árpád munkáját több kitüntetéssel jutalmazták, így például a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával. Úgy véli, ezek az egész kollektíva elismerését is jelentik. R. N. teendőiből éppúgy, mint a sportszakbizottság teendőiből. S ha még marad ideje, akkor tenisztanfolyamokat vezet, mert a másik örömforrás számára az, ha a tenisszel szövetséget kötött kisebbik és a vitorlázással és síeléssel „beoltott" idősebb fiával el- tölthet egy-egy órát a teniszpályán. K. L. — Kedvenc téma? Úgy érzi az ember, erre csak banális dolgokat lehet mondani. Pedig . . . például a Barba- kán, a püspökvár és környéke .. . ez az együttes annyira rátelepszik a városra, hogy nem lehet elégszer fényképezni, és még ugyanonnan, a lakás ablakából is más és más hangulatot lehet megörökíteni. Csodálatos a székesegyház napfelkeltekor, vagy amikor a négy torony között lebeg a telihold . . . Ä Széchenyi tér? Az egy európai jelenség és mégis végtelenül helyi, ennek az örökké változó helyzeteit sem lehet megúnni . . . Szeretünk itt élni . . . M. L Csorba Győző Esti ablak mögött Tüzeket nyíló fekete rét esti város a völgyben Félénk és izgatott mint aki jót vár de gyanakszik Örömeit bánatait négy fal közé vitte a lélek osztogatja és csillapítja hogy el bírja viselni álmát A tó-tükre-ég messziről a földet mutatja a szemnek Tüzeket nyíló fekete rét fentről borul ránk Két teknöc-héj alul felül meglyuggatva s kívül parázsló burok fehéren izzik a kicsi-nagy lyukakon keresztül Hát én e ragyogásban itt? Négy fal közé szorulva szintén a rét fölött és rét alatt rendezgetem az elmúlt nap kuszaságait készítem álom elé a lelkem: osztogatom és csillapítom a nehezen viselhetőket S még hívatlan vendégek is ülnek körém befejezetlen találkozások árnyai kényes fehér kezükben csábítás és emlékezés Megzavarodva fészkelödöm sajgások és nosztalgiák buzognak föl húsomban A közénk ömlő éj csupán egyetlen éjszakára ment meg Holnap lábam feléjük fordul szemem magukhoz csalogatják Tétova leszek amikor határozottnak kéne lennem A születő cselekvéseket születni vágyók háborítják És aztán itt állok megint tüzeket nyíló fekete rétek összehajló ivei közt gazdag gazda tüz-öre pásztor kinek a fények gondjai hogy mire gyúlnak mire hunynak az újuló meglendülések s nyugvások küszöbénél. Makay Ida Forog Forog arcod az égi vásznon, akár egy örült rendező kínzó rögeszmelátomása, zuhanó, tízezer madár, vergődő szárnyak orgiája, éjbe vakuló láthatár. Már világtalan szemmel nézlek. Az emlék cellafalain vagy az iszonyat és igézet. S arcod, arcod! Ezerszerezve a tér végtelen vásznain. Sugárzik Két éve csak? Már fényévek mögött ami voltál. És ami én, veled. Föloldva arcod az időtől. Messzebb, akár a hült holdkráterek. És oly közel, akár halottunk, ki dolgainkba költözött, és múló arca egyre tisztább. Aki sehol, s ki egyre inkább sugárzik éj és nap fölött. Meliorisz Béla Szindbád elhagyja a várost Kisasszony Szindbád e téli alkonyon elhagyja a várost Ha tanyák mellett visz utam s a szánandó vidék bodor füstjeit hordja a szél a havazásban én bőrének puha illatát érzem s ábrándos szemére min( életre emlékezem Midőn az ablaknál állva a redőnyt némán leereszti ne zokogjon kisasszonyom A kocsis pokrócot dobván a párolgó lovakra topogva várja már urát
