Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-30 / 328. szám

- miközben A Művet — ;t is csinál: iyt ir. Én ieked Pécs? ncet, Csorba an, számos okik alkotó és tovább- zellemiségé- fogott meg ilejezve, mi­mnek a há­■könyv, az varázsdoboz készült, ka- látható. A ; gyötrelem tudósportrét gvetőnél ie- ! Békés kör- jényem, no- ugyancsak odaírni adja G.T. :nne, jól fel­másokat fel­sőn meg le- hogy autó- t oda a vidé- i: jelenleg >t tenni, mint li! oltón 1967- yei kórház osztóly jelen- hagyományos folyamatosan ejlesztették a a mellkas- z onkológiát, ihhez meg a különböző ;t is. A se- I ahhoz a irtózik, akik jsárnap is, rházba, ha cs. Az elő- . Mint mond- nyugodt, ha em győződne vannak a Településfejlesztési díj Fűzi Árpád Fűzi Árpád 1954 óta dolgo­zik a Volánnál, illetve elő­deinél. Műszaki területen, technikusként kezdte munká­ját, később a vállalatnál kü­lönböző beosztásokban dol­gozott, 1967-ben 31 évesen lett a komlói üzemegység ve­zetője, 1973-ban pedig kine­vezték a 12. sz. Volán Válla­lat igazgatójának. Sokat fejlődött az elmúlt negyedszázadban Baranya megye tömegközlekedése. Lendületesen nőtt az autóbu­szok száma, mind több járat közlekedik a városi helyi for­galomban, s a Volán-buszok szinte valamennyi településre eljutnak. Nem kis érdeme van ebben Fűzi Árpádnak. — A személyszállítást — egyéb feladataink mellett — mindig kiemelten kezeltük, munkatársaimmal együtt po­litikai kérdésnek tekintettük. Éppen ezért, a vidéki vállala­tok közül az országban első­ként cseréltük le autóbuszain­kat korszerű típusokra, folya­matosan bővítettük buszpar­kunkat, amivel csökkentettük a zsúfoltságot, egyre több községbe jutottunk el, meg­épült a pécsi távolsági autó­buszpályaudvar. Az alapellá­tást a tervezettnél két évvel korábban, 1983-ra minden­hol biztosítottuk: saját erőből, minden külső segítség nélkül bevontunk a tömegközleke­désbe 92 olyan települést, ahová korábban nem jártak autóbuszok. Nem kis feladat hárul a Pannon Volánra, hisz a vidéki vállalatok közül o legna­gyobb az utasforgalmuk. A helyi járatok évente 143 mil­lió, a távolságiak 31 millió utast szállítanak. A tömeg- közlekedésben rés?t vevők száma a 15 évvel ezelőttihez képest megduplázódott. En­nek ellenére —• elsősorban az autóbuszbeszerzéseknek és a szervezésnek köszönhetően — a zsúfoltság csökkent. — Elégedett az utasok ki­szolgálásával? A jelenlegi anyagi viszo­nyaink között igen, természe­tesen ez nem azt jelenti, hogy örülök a buszok késé­Dinamikus, kiegyensúlyozott asszony dr. Ambrus László- né. Szerinte mindezt annak köszönheti, hogy megadatott neki az, ami csak kevesek­nek: egész életében, tevé­keny munkájában azt tehet­te, ami végül is a hobbija. Még mint szombathelyi gim­nazista kötött életre szóló barátságot a testneveléssel, és tart ez a szoros barátság ma is. Két év híjával mór negyven esztendeje lesz, hogy 1947-ben elvégezve a Testnevelési Főiskolát, mind munkában, mind a pihenést, felüdülést jelentő szabad ide­jében a sporttal foglalkoz­hat. — Nagy szerencsének tar­tom, hogy annak idején a szombathelyi gimnáziumban olyan szuggesztív testnevelő- tanárral, példamutató peda­gógussal találkozhattam, aki egész életemre szóló öröm­forrást fedeztetett fel velem a sportban, —vallotta a sDort- tal történt megismerkedésé­ről és szövetségkötésének Pro űrbe Pécs Sellei Sarolta - Panyik István eredetéről dr. Ambrus László- né, aki 1955-ben történt Pécsre kerülésétől éppen har­minc évig dolgozott a Pécsi Tanárképző Főiskola testne­velési tanszékén. — A TF elvégzése után egy tündéri, kis dunántúli város­ba, Pápára kerültem a taní­tóképzőbe. A szülőhelyemhez való közelsége, a város bá­ja, a kollégák közelsége, a kor levegője akkor sem eresz­tett, amikor a művelődési minisztériumban ugyan meg­kérdezve, és annak ellent­mondva, utasítással kerültem Egerbe, az akkor induló fő­iskolára. Később, 1955-ben ugyanilyen nehezen vettem búcsút Egerből és jöttem Pécsre. Ma már persze nem bánom. Több ezer diákkal kerültem így kapcsolatba, akik szinte ott vannak az ország minden ré­szében, fáradozva az egész­séges, értelmes fiatalság ne­velésén. Paula néni ma is százával kapja a leveleket, üzenete­Az ismert pécsi fotóművész­házaspárt aligha kell bemu­tatni: tevékenységüknek szin­te minden szála a városhoz köti őket, s ez elsősorban két jelentős fotóalbumban — az egyik 1975-ben, a másik idén jelent meg — jut kifejezésre. Különleges fotóművészet az övék, éspedig azért, mert nem tudni: a megjelent fotó me­lyikük műve, és most a vallo­más a művészetről, az is mintha egy emberé lenne. Saroltát gimnazista korában egy a Pécsi Balettről készített montázsa — Pokoljárás — lendítette a pálya felé, Ist­ván Egerben, a tervező vál­lalatnál kezdte. Egy salgótar­jáni fotóművészeti alkotótá­borban találkoztak, s termé­szetesen István jött Pécsre. Ö most a DTV állományában van, a felesége a BÉV-ében, mégis kétszemélyes kis alko­tóközösségükben két úron keresztül a harmadikat, a várost szolgálják, nem titkolt megszállottsággal. A művészi megszállottság vitte őket a Stonehengebe, Shakespeare Angliájába, Krétórd és Müké­nébe (remek albumok szület­tek ezekből az utakból) és Magyarország különböző tá­jaira. Várkonyi Nándor ihlet­te például őket a Dunántúl bejárására és ma is elragad­tatott lelkesedéssel beszélnek a tettenért és megörökített hortobágyi nopfelteltéről. Az újságíró a kitüntetés al­kalmából vallomásra készteti őket: mi a munkamódszerük, mit jelent számukra a várost fényképezni, van-e kedvenc pécsi témájuk? . .. — Nehézkes a munkastílu­sunk, de így tartjuk jónak. Nem rohangálunk össze-visz- sza, hanem előbb igen elmé­lyülted felkészülünk — néha, mint pl. Kréta és Mükéné esetében is, megdöbbentően kevés támponthoz tudunk jut­ni —, és csak akkor vágunk bele. Az első pécsi albumot sem lehetett volna úgy meg­csinálni, ahogy végül is ősz- szeállt, ha nincs Pogány Fri­gyes az ő igazán nagyszerű Pécs-elemzésével . . . Meggyő­ződésünk, hogy ezt csak jól előkészítve és igen elmélyül- ten lehet csinálni, különben csak zűrzavar lesz belőle. Gyakran halljuk — persze nem komoly hangnemben —, hogy alig dolgozunk. A megjelent munkáink is azt igazolják: valahogy mindig jó időpontot választottunk, hiszen az őszi és a koratavaszi időt lehet a - leghatékonyabban kihasznál­ni, akkor a legszebbek a szín­seinek. A járatkimaradásokat, a késéseket csökkentenünk kell, s hogy ez minél keve­sebbszer forduljon elő, na­gyon szigorúan eljárunk. A következő tervidőszakban a jelenlegi utazási színvonalat szeretnénk megtartani, de őszintén megmondom, ez nem kis erőfeszítésünkbe ke­rül. Megemlíti, hogy a megyé­ben 255 településről, 77 kör­zeti iskolába naponta 8000 diákot szállítanak a Volán­buszok. A 4260 dolgozót fog­Testnevelési és sportdíj Dr. Ambrus Lászlóné két és korántsem utolsósor­ban a telefonhívásokat az ország minden szegletéből, a legtöbbet azonban mégis szűkebb pátriájából, Pécs belvárosából. Ugyanis a fő­iskolán mindenkinek kedves Paula néni, lakókörzetében tanácstag. Huszonhárom éve intézi a lakók ügyes-bajos dolgait, minthogy kiveszi munkáját a teniszszövetség nek. Meg — ha a napszakot vesszük — a kora reggele­ken. — A város szüntelen vál­tozása miatt mindig új és új nézőpontokat kínál, fényké­pezni pedig csak haraggal és szeretettel lehet. Haraggal, mert az objektív is tanúsítja, mi minden érték megy ve­szendőbe; amit az egyik al­kalommal megörökítünk, a következőn már nem találjuk. És szeretettel, mert benne vagyunk, együtt élünk, vele, éljük a változásait és őrizzük — fotóinkon — az értékeit. Nagy élmény volt annak ide­jén a festett sirkamrókat fényképezni, a színek csodá­latosan jöttek vissza, mára pedig szinte fényképezhetet- lenül elhalványultak. lalkoztató nagyvállalat szo­cialista brigádjai sok-sok társadalmi munkát végeznek, többek között két könyvtár­buszt készítettek, s legutóbb egy egészségügyi autóbuszt adtak át a megyei tanácsnak. Fűzi Árpád munkáját több kitüntetéssel jutalmazták, így például a Munka Érdemrend ezüst fokozatával, a Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatával. Úgy véli, ezek az egész kollektíva elis­merését is jelentik. R. N. teendőiből éppúgy, mint a sportszakbizottság teendőiből. S ha még marad ideje, ak­kor tenisztanfolyamokat vezet, mert a másik örömforrás számára az, ha a tenisszel szövetséget kötött kisebbik és a vitorlázással és síeléssel „beoltott" idősebb fiával el- tölthet egy-egy órát a te­niszpályán. K. L. — Kedvenc téma? Úgy ér­zi az ember, erre csak baná­lis dolgokat lehet mondani. Pedig . . . például a Barba- kán, a püspökvár és környé­ke .. . ez az együttes annyi­ra rátelepszik a városra, hogy nem lehet elégszer fényké­pezni, és még ugyanonnan, a lakás ablakából is más és más hangulatot lehet meg­örökíteni. Csodálatos a szé­kesegyház napfelkeltekor, vagy amikor a négy torony között lebeg a telihold . . . Ä Széchenyi tér? Az egy európai jelenség és mégis végtelenül helyi, ennek az örökké vál­tozó helyzeteit sem lehet megúnni . . . Szeretünk itt élni . . . M. L Csorba Győző Esti ablak mögött Tüzeket nyíló fekete rét esti város a völgyben Félénk és izgatott mint aki jót vár de gyanakszik Örömeit bánatait négy fal közé vitte a lélek osztogatja és csillapítja hogy el bírja viselni álmát A tó-tükre-ég messziről a földet mutatja a szemnek Tüzeket nyíló fekete rét fentről borul ránk Két teknöc-héj alul felül meglyuggatva s kívül parázsló burok fehéren izzik a kicsi-nagy lyukakon keresztül Hát én e ragyogásban itt? Négy fal közé szorulva szintén a rét fölött és rét alatt rendezgetem az elmúlt nap kuszaságait készítem álom elé a lelkem: osztogatom és csillapítom a nehezen viselhetőket S még hívatlan vendégek is ülnek körém befejezetlen találkozások árnyai kényes fehér kezükben csábítás és emlékezés Megzavarodva fészkelödöm sajgások és nosztalgiák buzognak föl húsomban A közénk ömlő éj csupán egyetlen éjszakára ment meg Holnap lábam feléjük fordul szemem magukhoz csalogatják Tétova leszek amikor határozottnak kéne lennem A születő cselekvéseket születni vágyók háborítják És aztán itt állok megint tüzeket nyíló fekete rétek összehajló ivei közt gazdag gazda tüz-öre pásztor kinek a fények gondjai hogy mire gyúlnak mire hunynak az újuló meglendülések s nyugvások küszöbénél. Makay Ida Forog Forog arcod az égi vásznon, akár egy örült rendező kínzó rögeszmelátomása, zuhanó, tízezer madár, vergődő szárnyak orgiája, éjbe vakuló láthatár. Már világtalan szemmel nézlek. Az emlék cellafalain vagy az iszonyat és igézet. S arcod, arcod! Ezerszerezve a tér végtelen vásznain. Sugárzik Két éve csak? Már fényévek mögött ami voltál. És ami én, veled. Föloldva arcod az időtől. Messzebb, akár a hült holdkráterek. És oly közel, akár halottunk, ki dolgainkba költözött, és múló arca egyre tisztább. Aki sehol, s ki egyre inkább sugárzik éj és nap fölött. Meliorisz Béla Szindbád elhagyja a várost Kisasszony Szindbád e téli alkonyon elhagyja a várost Ha tanyák mellett visz utam s a szánandó vidék bodor füstjeit hordja a szél a havazásban én bőrének puha illatát érzem s ábrándos szemére min( életre emlékezem Midőn az ablaknál állva a redőnyt némán leereszti ne zokogjon kisasszonyom A kocsis pokrócot dobván a párolgó lovakra topogva várja már urát

Next

/
Thumbnails
Contents