Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-30 / 328. szám

Dr. Dóber Ilona egy túlsúlyos gyermeket vizsgál. Jó jegyeket csak ügyességgel lehet elérni Túlsúlyos gyerekek Kulcsszerepet játszik az anyák kulturáltsága — A törődést nem lehet süteménnyel pótolni Azok a gyermekek, akiket iskolaorvosi, gyermekkörzeti orvosi, vagy más vizsgálatok során kiszűrnek túlsúlyosság miatt, a Pécsi Gyermekklini­kán az Egyesített Intézmények égisze alatt működő gyer­mekanyagcsere-gondozóba ke­rülnek. — Sajnos, a kövérség ma hazánkban népbetegség — mondja Dóber Ilona, az anyagcseregondozó vezető or­vosa. - Létrejöttében a bioló­giai tényezők mellett igen je­lentős szerép van a környe­zetnek is. Ha egy gyerek hoz­zám kerül, az első és legfon­tosabb, hogy eldöntsem, áll-e a kövérség hátterében hor­monzavar vagy veleszületett genetikai rendellenesség. Az esetek többségében nem ezek a kövérség okai, hanem sok­kal inkább külső környezeti életmódbeli tényezők. A kövérek száma nagy, és sajnos egyre nő. Ennek okait próbálták feltárni. Elhatároz­ták, hogy felmérik, milyen a kövér gyerekek aránya Pé­csett az iskolás korosztályon belül. Az 1983—84-es tanévben indítottak egy felmérést. 3600 gyereket vizsgáltak meg sok­féle szempont szerint. A vizs­gálat eredménye: a gyerekek 12 százaléka kövér. Kutatták az életmódjukat is. 2000 iskolás gyerek szüleihez intéztek kérdéseket. Kiderült, nem a szülők anyagi helyzete a meghatározó, hanem az anyák iskolai végzettsége. A szakmunkásképzőt végzettek gyermekei között sokkal több volt a kövér: 17 százalék. A főiskolát, egyetemet végzett anyák gyerekei között 11 szá­zalék volt a gyakoriság. A nyolc általánost vagy annál kevesebb iskolát végzettek gyermekeinél ugyancsak ki­sebb gyakoriságot találtak, 10,3 százalék. Ez esetben a szülők alacsony iskolázottsá­gához feltehetően alacsony jövedelem társult. — A vizsgálataink során ka­pott eredmények egyértelműen bizonyítják, hogy az anyák iskolai végzettsége, kulturált­sága kulcsszerepet játszik a család életmódjának, ezen belül táplálkozási szokásai­nak és napirendjének alakítá­sában. Megfigyelhető, hogy a kövér anyák gyermekei között több az elhízott. A gyermekkori elhízásnak szociális okokon kívül pszicho­. HÉTVÉGE lógiai okai is lehetnek. Ezt látszik bizonyítani, hogy az elsőszülött gyermekek között, az egygyermekes családokban és a gyermeküket egyedül nevelő szülők gyermekei kö­zött több a kövér. Sokszor oka a gyermekkori elhízásnak, hogy az anya részben saját magának, részben kifelé má­soknak azzal akarja bizonyí­tani, hogy gondos és jó szülő, hogy a gyerekét túleteti. Úgy gondolja, ha finom sütemé­nyeket süt neki, akkor bepó­tolja azt a mulasztást, hogy például keveset tud foglal­kozni vele. — A kövérség ellen nemcsak a helyes táplálkozással, ha­nem rendszeres mozgással is lehet védekezni. A helytelen, a mozgásszegény életmód ki­alakításához, bármilyen hihe­tetlen, hozzájárul az iskola is. A gyermek a nap nagy ré­szét ott tölti, a napköziseknek reggeltől estig, mozgásra ke­vés lehetőségük van, a heti három testnevelési óra sem bizonyult elegendőnek. A kö­vér gyermek pedig még eze­ken sem vesz nagyon részt, mivel mozgása ügyetlen, a többiek kinevetik, félrehúzó­dik, a szülő kérésére esetleg fel is mentik. A testnevelő ta­nár akkor kap elismerést, ha minél több, eredményeket pro­dukáló, jól sportoló gyermeket tud kiállítani, akik egy-egy versenyen díjakat nyernek. Ilyen gyermek azonban osztá­lyonként csak 8—10 van. Azért is elismerést kellene adni a tanárnak, ha nincsenek ugyan élsportolói, de az egész rá­bízott ifjúság rendszeres moz­gását, testi kondíciójának ja­vítását biztosítja. Aztán a jó testnevelési érdemjegyeket mind ügyességi feladatokkal lehet elérni. Ebben a kövérek­nek nincs esélyük, és nincse­nek sikerélményeik. Az isko­lákban nincs lehetőségük olyan sportot űzni, ahol az erejüket érvényesíthetnék. — A túlsúlyos gyermekek­nek hiába mondjuk, hogy mo­zogjon rendszeresen. Mikor és hol tegye ezt? Az egyesületek szóba sem állnak velük. Ott eredménycentrikus edzés fo­lyik, ami érthető. Csak az nem, hogy aki nem verseny­szerűen akar sportolni, csupán az egészsége érdekében na­ponta közel annyit mozogni, mint amennyit egy edzésen kell, annak nincs erre lehető­sége. Ilyen sportkör, ilyen egyesület nincs. Sarok Zsuzsa Pécs nagy vállalkozása Egymilliárd a föld alatt — Nagy kiterjedésű pincék már nincsenek — Egyet újból leírhatunk a várost terhelő gondok közül A Pécsi Állami Gazdaság gombapincéje a Bajcsy-Zsilinszky úton 1974. katasztrofális esztendő volt Pécs kétezer éves történel­mében. Ekkor tetőzött az az évek óta tartó kársorozat, amit a város alatti pincerendszer ro­hamos állapotromlása idézett elő. Abban az évben, de kü­lönösen az első felében szin­te nem volt nap, amikor ne tör­tént volna valahol — leginkább a belvárosban — pinceleszaka­dás és épület-megroggyanás, megnyíltak az utcák és utak, közművek rongálódtak meg... Pécs az addig eltelt években őszén azonban már a tárca­közi bizottság javaslata alap­ján külön ÁTB-felterjesztés nél­kül folyósították a következő évi keretet: 147 millió forintot. És megállapították az ötödik ötéves tervidőszakra vonatko­zó keret összegét is: 690 mil­lió forintot. Akkor úgy vélték, hogy három középtávú terv­időszakra lesz szükség ahhoz, hogy Pécs e „történelmi örök­ségtől" egyszer s mindenkor­ra megszabaduljon. Ma már másként fest a do­Vannak olyan nézetek is, mi­szerint nem volt elég hatékony az eddig végzett munka. A tö­medékelések, pincemegszünte­tések utólagos ellenőrzésére a Földmérő és Talajvizsgáló Vál­lalatnak van jogosultsága. Megállapította: a hibák 60 százaléka (mi egyébként a valós munkák fél százaléka!) ún. főtehiány, vagyis az, ami­kor a pince boltozata alatt a tömedékelés után injektálási hibából adódóan kisebb leve­gőréteg marad. Ez főleg az ez év végéig 1010-et szüntet­nek meg, ezeknek a hossza 36 km. A maradó 88-nak a hossza 8 km. A 157 megerősí­tendő pincéből 112 készül el az év végéig. Láthatjuk: a nagyján valóban túl van a vá­ros. A város haszna A megszüntetettekről, minthogy azok már nincsenek, nem ér­demes tovább szót ejteni. Kell azonban a megerősítettekről, mégpedig a hasznosításukról. Ez az első pillanattól kezdve gondot jelentett, minthogy az esetek többségében nem va­lósultak meg a szép elképze­lések, leginkább azért, mert a szükséges kiegészítő beru­házások miatt nehezen akad vállalkozó szellemű igénybe ve­vő. így volt ez a Rákóczi út— Felsőmalom utca sarok alatti nagykiterjedésű pincével, me­lyeket a megerősítés kapcsán reprezentatív módon alakítot­ták ki a pécsi felsőoktatási in­tézmények központi pinceklub­ja céljára. Több évig tartó költséges munka után újabb évek teltek el, míg végre a közelmúltban lemondott a pin­céről a művelődésügyi tárca. A város most pályázatot fog kiírni ennek a pincének a hasznosítására, amelyet gom­batermesztésre vétek lenne fel­használni. A Jókai utcában egy, a célnak éppen megfele­lő alakzatú pincét úgy állítot­tak helyre, hogy futófolyosó­ként hasznosuljon. Az iránta mutatott lelkesedés azonban A Bányászati Múzeum ásványtára a Káptalan utcai pincerendszerben. a maga erejéből próbált úrrá lenni a mind nagyobb mérete­ket öltő veszélyhelyzeten. Az innen-onnan elcsipegetett fo­rintok azonban az igazi kár- elhárításra nem voltak elegen­dők, ahonnan viszont el kel­lett venni, ott megmaradt a megoldatlan feladat. Hasonló gondokkal, hasonló módon küszködött Eger is. Csökkenő ütemben 1974 őszén az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium irányítása alatt tárcaközi bi­zottság alakult a két város megsegítésére, majd egy évvel később 1975. november 13-án - az Állami Tervbizottság fog­lalkozott az üggyel és határo­zott a Pécsnek 1976-ra jutta­tandó nagyösszegű állami tá­mogatásról. Ennek most van tíz esztendeje, s ez alkalom­ból vállalkozunk annak az át­tekintésére, hogy mi is történt ez alatt az évtized alatt. Kezdjük egy lényegbevágó megállapítással: megszűnt a veszélyhelyzet. Már a tárcaközi bizottság megalakulása is „gyorssegél­lyel" járt — 1975-től meg lehet vetni a szisztematikus munka alapjait, az Állami Tervbizott­ság döntése viszont a hosszú távú állami támogatás előtt nyitott kaput. Igaz, az ÁTB ak­kor még úgy foglalt állást, - az 1976-ra szóló 90 milliós tá­mogatás mellett -, hogy ki kell dolgozni a pincékkel kapcso­latos munkák programját és azt egy év múlva az ÁTB elé kell terjeszteni, s majd akkor döntenek a továbbiakról. 1976 log. Éspedig azért, mert vál­tozott a népgazdaság teherbí­ró képessége, s emiatt már a hatodik ötéves tervre kapott támogatás összege is jelentő­sen csökkent; a két tervidő­szak fordulóján az éves ke­ret az 1980-as 183 millióról 1981-ben 70 millióra mérséklő­dött. Egyébként az ötödik öt­éves tervben a tényleges fel- használás 673 millió forint volt, a hatodik ötéves terv várható­an 249 millió, a hetedik ötéves tervre pedig a várható támo­gatás összege 150 millió fo­rint lesz. De azért — ha a tíz év előtt tervezettnél mérsékel­tebb ütemben is - belátható időn belül leírhatjuk a várost terhelő gondok sorából a pin­céket. Vagy mégsem? Ellenőrzött munkák A közel egymilliárdos prog­ram után — azt látjuk — még mindig előbukkan egy-egy is­meretlen pince. Legutóbb pl. a Rákóczi út felújítását akasz­totta meg három pince, pedig évekkel ezelőtt alapos munká­val teremtettek akkor tisztának hitt helyzetet. Hát akkor hogy van ez? Már a kezdet kezde­tén világossá vált, amikor az ismert üregkutatási módszerek itt sorra kudarcot vallottak, hogy a leggondosabb kutatás mellett is fognak maradni fel­táratlan pincerészek, amelyek­nek a létével számolni kell. De ez az „együttélés" már egé­szen más lesz, mint az egy év­tized előtti, hiszen a komoly veszélyt jelentő nagykiterjedé­sű pincék ma már nincsenek. 1979 előtt végzett, egyébként garanciaköteles munkáknál ta­pasztalható. Bevált módszerek Érdemes áttekinteni az al­kalmazott módszereket. A ko­rai szakaszban úgy vélték: be­tonnal legegyszerűbb dolgoz­ni. De hamar rájöttek, hogy ez drága, gátat képezve meg­zavarja a felszín alatti vizek mozgását és nehezíti a későb­biekben a közműmunkákat is. Rövid ideig üdvözítő megol­dásnak tekintették a duzzadó pernyebetont, ami azonban tízszeresen szilárdabb a pécsi termett talajnál. Más próbál­kozások után a közönséges so­vány cementhabarcs — a H 6- os minőségű vakolóhabarcs — minősült, ennek szilárdsága kb. azonos a meszes kötőanyagú pannon homokéval, s 1979 óta csak ezt alkalmazzák. A megerősítéseknél az ural­kodó módszer a bányaidomkö- ves és a téglafalazás. Az alábbi erős, de nem esztétikus, az utóbbi viszont fizikai tulaj­donságaiban a legkedvezőbb és a legszebb is, ami döntő szempont a későbbi fel- használást illetően (I. a Bar- bakán-pincét és a Bástya-sörö­zőt). Ezekután lássunk néhány számot! A pinceprogram kere­tében összesen 1255 pincével kellett számolni. 1985 végéig ebből 1122-ben végzik el a ki­tűzött feladatot, maradt tehát a továbbiakban még 133 pin­ce. A már említett összesből 1098 a megszüntetendő és 157 a megerősítendő. Az 1098-ból szép csendben elaludt. Ugyan­úgy csend van a Hunyadi út 2. (a Boldogság Háza) alatti két­szintes pince körül is. A volt Lánc utca egyik korábban megerősített pincéje viszont a most épülő garzonházak klub­ja lesz . . . Egyébként a hasz­nosított pincéknek a 85 szá­zalékában gombatermesztés fo­lyik. No és mi a haszna a vá­rosnak a hasznosításból? A sok-tízmilliós befektetés ellen­tételeként évente kb. 100 ezer forint jött vissza bérleti díj­ként, ami az eddigi tarifa sze­rint négyzetméterenként is nagyon is jelképes 1 forint volt. Nem hagyhatjuk viszont emlí- tetlenül, hogy Pécs néhány fon­tos közművelődési intézménnyel gazdagodott a pincéi révén: a Széchenyi téren a Pécsi Galé­ria, a Vasarely-képtár alatt a Bányászati Múzeum, a Mun­kácsy Mihály utcában az ak- várium-terrárium. A sort kiegé­szíthetné az elefántos tömb és a Széchenyi tér alatti — rész­ben már közmüfolyosóként hasznosított — pincerendszer egy részében berendezett pin­cetörténeti múzeum, amelyről évekkel ezelőtt már szó volt, de újabban mintha erről is megfeledkeztek volna. A pécsi pincékkel kapcsolat­ban jelentős közmű- és útfej­lesztések is történtek. Ezeket következő írásunkban tekintjük át. Hársfai István

Next

/
Thumbnails
Contents