Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)

1985-11-25 / 323. szám

1985. november 25., hétfő Dunántúli napló 5 Szakszervezetek megyei küldöttértekezlete (Folytatás az J. oldalról) tói a kérdésekről, amelyek eze­ken az értekezleteken elhang­zottak az életszínvonal-politiká­val, az élet- és munkakörülmé­nyek javításával, a termelés és gazdálkodással, a munkaver- seny-mozgalommal, a szociál­politikával, a gazdasági mun­kaközösségekkel, az üdültetés­sel, a szakszervezeti érdekkép­viselettel kapcsolatban, kritikus és önkritikus hangsúllyal. — A társadalomban jelent­kező igények számbavétele mel­lett jólesően nyugtázhatjuk, fe­lelősségteljesen folyt a vita ar­ról is, hogy mit akarunk tenni annak érdekében, hogy a szo­cialista építőmunkában gyor­sabban haladjunk előre. Azo­nosul tagságunk pártunk XIII. kongresszusa célkitűzéseivel, s oz a kérésük, hogy mindenütt szervezettebb munkát végez­zünk ezek végrehajtásáért — mondotta végezetül az SZMT vezető titkára. A beszámoló, a szóbeli ki­egészítés és a pénzügyi ellen­őrző bizottság jelentése feletti vitában 16-an szólaltak fel. El­sőként Radios Kálmán, a Me­cseki Szénbányák Komló Bá­nyaüzemének küldötte, aki azt hangsúlyozta: a bányászok megértik, milyen nagy szüksége van a szénre az országnak, kö­zel megduplázták a szabadna­pi termelést, de lelkesedéssel, pótműszakokkal, vgmk-val nem lehet a végtelenségig pótolni a műszaki-technikai elmaradást, s ezért a gondok belátható időn belüli megoldását várják a felsőbb szervektől. Péterlai György, a Pannon Volán kül­dötte azt hangsúlyozta, hogy a dolgozók még őszintébb, nyíltabb, kölcsönös tájékozta­tást igényelnek a szakszerveze­ti munkáról, az országos prob­lémákról. Nyújtó Teréz, a Pécsi Dohánygyár küldötte az élelmi­szeripar helyzetéről szólt, meg­állapítva, hogy a műszaki, tech­nikai színvonal nincs arányban a fokozott követelményekkel. Vecsernyés János, a Szentlőrinci Költségvetési üzem küldötte azt szorgalmazta, hogy a kommu­nális és közüzemi szolgáltatá­sokat alapellátásként kezeljék a jövőben. A megyei pártbizottság és a megyei tanács nevében Lukács János, az MSZMP KB tagja, a Baranya Megyei Pártbizottság első titkára köszöntötte a kül­döttértekezletet, s azon keresz­tül a megye szakszervezeti tag­ságát. M'.it mondotta elöljáró­ban: a szakszervezetek kiveszik részüket abból a felelősségtel­jes munkából, melyet bonyolult társadalmi-gazdasági jelenünk­ben végeznek elkötelezetten. Ha jó a szakszervezeti munka — mondotta — az jó a pártnak, a tanácsnak is. A pártbizottság megállapítása: a szakszerveze­tek szerepe megnövekedétt az elmúlt öt év során a területi politikában. Ma, a XIII. kongresszus után mi a feladatunk? Komoly, meg­alapozott munkával kell minden fronton cselekedni, hiszen fejlő­désünk, előbbre lépésünk fel­tétele az egyensúly javítása, az intenzív gazdasági fejlődés. Amikor a szakszervezet egyik fő feladatáról, az érdekvédelem­ről esik szó, nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy, az ér­dekvédelem miből táplálkozik. Az elkövetkező időszak a tettek ideje, mindazt, ami előre visz, becsüljük meg. Az állóvizet, a hatékonyságot nélkülöző gaz­dálkodást, az alacsony műszaki színvonalat, a szabályozókra és körülményekre való hivatkozást fefejtsük el, ösztönözzük a nyi­tottságot és a vállalkozó szel­lemet! A szakszervezetek szá­mára is központi feladat: erő­síteni társadalmunk szocialista jellegét. Mindebben Baranyá­ban is van jócskán feladatunk, hiszen mi sem élünk mindig kellőképpen adottságainkkal, lehetőségeinkkel. Mezőgazda­ságunk jól áll, de ami az ipart illeti, az az átlag alatt teljesít. A mércének pedig nem az át­lagnak, hanem az átlag felet­tinek kell lennie. Különösen nagy figyelmet kell fordítanunk feldolgozó iparunkra, de a ki­termelő ágazatra, a bányászat­ra is. Dr. Hir Géza, a Közalkalma­zottak Szakszervezetének me­gyei titkára a közszolgálatban dolgozók gondjairól, a velük szemben támasztott követelmé­nyekről és megbecsülésük aránytalanságáról beszélt. Jan- dó Béla, a Baranya Megyei Ta­nácsi Magas- és Mélyépítő Vál­lalat küldötte építőiparunk eredményeit és problémáit ele­mezte. Dr. Horváth Csaba, a KISZ Baranya Megyei Bizottsá­gának titkára az ifjúsági moz­galom és a szakszervezetek együttműködésének közös cél­jairól, eredményeiről, és a fia­talok gondjairól szólt. Józsáné László Ilona, a MÁV Pécsi Uzemfőnökségének szakszerve­zeti munkáidról, a vasút eredmé­nyeiről, szállítási feladatainak teljesítéséről beszélt. A SZOT elnöksége nevében Sólyom Ferenc titkár felszóla­lásában eredményesnek, be­csülettel teljesítettnek értékel­te a Szakszervezetek Baranyc Megyei Tanácsának elmúlt öt év beli tevékenységét, s egy­ben megállapította, hogy ez a munka széles társadalmi ak- tivahálózátra támaszkodhatott. A SZOT titkára a magyar sza (- szervezeti mozgalom 25. kongresszusa előkészületeiről szólva, hangsúlyozta, hogy a szakszervezetek egyetértenek és támogatják az MSZMP XIII. kongresszusa határozataiban kijelölt gazdaságpolitikát. A magyar gazdaság megújítása a dolgozók "érdekvédelmének, az életszínvonal megőrzésének, javításának mindent meghatá­rozó alapja. Varga László, a MÉV IV. üzemének üzemigazgatója a munkaerőgondok megoldását célzó műszaki fejlesztés prob­lémáiról és az eddiginél jár­hatóbb útjairól beszélt. N. Sza­bó Sándor, a Pécsi Nemzeti Színház szb-titkára a színház tudatformáló szerepéről és a pécsi színház anyagi-működési gondjairól szólt. Deák Imre, a KPVDSZ küldötte az ágazat dolgozóinak bérgondjait ele­mezte. Holtmann Józselné, a Bólyi Mezőgazdasági Kombi­nát munkaverseny-mozgalmai- nak sikeres formáit mutatta be felszólalásában. Poré János, a Pedagógus Szakszervezet kül­dötte a közoktatás személyi és tárgyi feltételeinek alakulásá­ról, a közoktatás-politikai cé­lok teljesüléséről beszélt. Ma­gyar László, a Vasas Szakszer­vezethez tartozó vállalatok ha­tékonyabb munkájának ered­ményeiről számolt be. Idő hiá­nyában öten írásban adták le felszólalásukat. Neubauer József vitaössze­foglalója után a küldöttérte­kezlet egyhangúlag elfogadta a beszámolót és a pénzügyi el­lenőrző bizottság jelentését, -majd megválasztotta a követ­kező ciklusra új összetételben az SZMT 43 tagú testületét. A szakszervezetek Baranya me­gyei Tanácsa első ülésén meg­választotta elnökségét, amely­nek tagjai: dr. Bödö László, Neubauer József, Simon József, Szőke Attiláné és Varga László, elnöke Szokola Ferenc. Az SZMT vezető titkárának Neu­bauer Józsefet, titkárnak dr. Bödö Lászlót, Simon Józsefet és Szőke Attilánét választották. D. I. —K. F. Tízéves az IH diaporáma stúdiója A tízéves múltra visszatekin­tő Pécsi Ifjúsági Ház szomba­ton este, ugyancsak tíz éve mű­ködő diaporáma-stúdiójának rendezett bemutatót. Szépszá­mú, főként fiatalokból álló kö­zönség élvezte végig a mintegy húsz produkciót. Közülük tizen­kettő jelentette a pécsi diapo- rómások alkotásainak legjavát. Bemutatót tartott két vendég is, Dozvald János és Magyar Ferenc, a hazai fotóművészet és a diaporáma nemzetközi szinten is elismert tekintélyei. Tőlük kértünk véleményt az IH diaporáma-stúdiójának tízéves munkálkodásáról: Magyar Ferenc: — Magyar- országon ez az egyetlen iskola a diaporáma területén. Igaz, hogy ma némi megtorpanás ta­pasztalható a pécsiek körében is, fórumaik, az itt rendezett nemzetközi fesztiválok, és ma­ga a stúdió igen tehetséges stábra épülnek. Vácott és Mis­kolcon is van hasonló kör, de meg sem közelíti a pécsiek szín­vonalát. A diaporáma nem egyszemélyes műfaj: kell hozzá a jó fotó, a jó zene, a drama­turgiai érzék. Mindez együtt te­szi, hogy a pécsi stúdió ilyen jó. Dozvald János: - Nagyon jó közösség a pécsieké, de ők sem tudják megakadályozni azt a megtorpanást, amit a tömeg­kommunikáció mai térhódítása, a videózás elterjedése hozott. Sajnos itt sem jelentkezik az utánpótlás, és ezért a mozga­lom hazánkban nem valósult meg. Pedig kár, hiszen a ma­gyar diaporámának a nyuga­tiakkal ellentétben mindig az volt a jellemzője, hogy nem elé­gedett meg a szép képek egy­másutánjával, és mindig a szel­lem mozgásait igyekezett fel­villantani. Az IH diaporáma-stúdiójának ez év januárjáig Tám László volt a vezetője. Őt akkor Ha­lász Rezső váltotta fel, aki je­lentős eredménynek tartja, hogy a diaporáma tisztázatlan műfajának éppen a pécsi fó­rumokon sikerült meghatároz­ni kereteit, s elfogadtatni a műfajt a hazai fotóművészet képviselőivel. Reméljük, hogy a szombat este látott, sók fantá­ziát, szépséget felmutató est újabb tagokat toboroz majd az IH diaporáma stúdiójába. Gállos Orsolya Kedvesek, csúszósak az utak ÚTINFORM Dél-Dunántúlról Készenlétben álltak a hét­végén a Pécsi Közúti Igazga­tóság mentesítő gépjárművei, de sem szombaton, sem teg­nap nem volt szükség a be­vetésükre. Hó és síkosság se­hol sem mutatkozott Dél-Du­I nántúl útjain, a burkolatot az eső tette nedvessé, csú­szóssá. A 11 üzemmérnökség­nek — Pécs, Harkány, Mo­hács, Szentlőrinc, Tamási, Paks, Szekszárd, Nagyatád, Szántód, Marcali, Kaposvár — nyugodt hétvégi szolgála­ta volt, hallottuk Nagymegye­ri Andrástól, a pécsi közpon­ti ügyelet ügyeletesétől. A Pécsi Közúti Igazgató­ság központi ügyelete vagyis a dél-dunántúli ÚTINFORM egész évben folyamatosan dolgozik. A tavaszi-nyári idő­szakban a viharokból eredő iszapfelhordások, fakidőlések jelentenek munkát nekik, míg ősszel és télen a síkosság, a hó elleni védekezés. E hetek­től tavaszig a főutakat a hó eltolásával, illetve sózással, míg a mellékutakat — külö­nösen a veszélyesnek számí­tó kanyarokat, vasúti átjáró­kat, emelkedőket — homok, salak, kőpor, azaz érdesítő anyagok terítésével igyekez­nek járhatóvá tenni. Bár az elmúlt héten már volt ilyen feladatuk, a me­teorológiai előrejelzés szerint a következő napokban nem várható nagyobb havazás. Eső, illetve havaseső viszont igen, s így az utak nedvesek, csúszósak lesznek, tehát aján­latos óvatosan vezetni. A kö­zelgő ünnepeket távolabb élő rokonaiknál, ismerőseik­nél töltők utazás előtt a kö­vetkező telefonszámokon kaphatnak részletes tájékoz­tatást Dél-Dunántúl útviszo­nyairól. Pécs: 72-15-067, Szekszárd: 74-12-011, Kapos­vár: 82-14-460. T. É. Csontváry-matiné Ramon Calzadilla Havannából Varázslatos hangú baritonis­tát ismerhettek meg tegnap délelőtt a Csontváry-matiné hallgatói. Ramon Calzadilla személyében nagyszerű éneke­si tulajdonságokkal, fölényes énektudással bíró művész ér­kezett Pécsre. Calzadilla kubai, Havannában az Instituto supe­rior de arte de Cuba tagja, aki eddig huszonöt ország opera- szinpadán, hangversenypódiu­mán szerepelt. Hallgatóként azt vártuk vol­na, hogy kubai lévén elsősor­ban az olasz bel canto régiói­ban jeleskedik. Ramon Cal­zadilla azonban a dalirodalom, az opera földrajzi szempontból szinte minden területéről hozott valami meglepetést. Az olasz zeneművészet alkotásait épp olyan könnyedséggel és művé­szi erővel adta elő Varga Márta nagyszerű zongorakíséretével, mint Csajkovszkijt vagy Wag­nert. A klasszikus szerzők után hazájának, Kubának dalaiból adott ízelítőt a kisszámú, de igen- lelkes közönségnek. Mint mondta, remek, érzékeny hall­gatóságra talált a pécsiek kö­rében, s igen dicsérte Varga Márta zongorakíséretét. Pesten, az Erkel Színházban a Pillangókisasszony bariton­szerepét énekli a következő na­pokban. Majd Scarpia követke­zik, a debreceni Tosca-előadá- son. Utána koncertestek Mad­ridban, Barcelonában. Február­ban Mexikóváros, majd a Prá­gai Tavasz és júniusban egy nemzetközi fesztivál Bulgáriá­ban. G. O. Az MSZMP Központi Bizott­ságának meghívására novem­ber 16. és 24. között látogatást tett hazánkban a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt pártmun­kás-küldöttsége Yos Son-nal, a Központi Bizottság tagjával, a Külügyi Bizottság elnökhelyette­sével az élen. A küldöttséget fogadta Szű­rös Mátyás, a Központi Bizott­ság titkára. A kambodzsai vendégekkel megbeszélést folytatott Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője és Őszi István, a KB osztályvezető-helyettese, vala­mint Barity Miklós külügyminisz­ter-helyettes. Véleményt cserél­tek a nemzetközi helyzet né­hány időszerű kérdéséről — kü­lönös tekintettel az európai és a délkelet-ázsiai térség problé­máira —, áttekintették a kétol­dalú kapcsolatok alakulását. A delegáció ellátogatott Ba­ranya megyébe, ahol a helyi társadalmi és politikai felada­tokkal, az ipari és a mezőgaz­dasági üzemek munkájával is­merkedtek, és találkozott Lukács Jánossal, a KB tagjával, a me­gyei pártbizottság első titkárá­val. Befejezte egyhetes magyaror­szági látogatását az argentin békeküldöttség, mely Aldo Tes- siónak, az argentin kormány béke- és leszerelés ügyekért fe­lelős tanácsadójának vezetésé­vel ismerkedett hazánk társa­dalmi életével, a magyar béke­mozgalom munkájával. Az élet peremén... A bisztróba menet láttam ezt a férfit, amint a lépcsőháza kát-lakó sokat járta, lepedőnyi leszürkült vászonba kötött bátyúval és most ott áll az üvegajtó előtt levett kalappal, a haját uj­jaival igazgatja-fésüli, a bá­tyút kint hagyja, bejön, az asztalomhoz kéredzkedik. A többi asztal foglalt, délidő­ben főiskolások, egyetemis­ták költik el olcsó ebédjüket, vagy éppen idogálnak, fe- ketéznek. A férfi — kora nincs - régi úri cúgoscipőt visel, fekete csíkos pantallót - amely valaha frakkban folytatódhatott volna —, de emberünk vastag pulóvert hord, kihajtott kockás inget, háromnegyedes, itt-ott el- feslett irhabundáját maga mögé dobja a szék támlájá­ra. A két melegszendvicset — amelyet kétdeci vörössel kért - hosszú pengéjű bics­kájával vágja falatokra és csendesen eszeget. Időnként hátrafordul, kinéz az ajtó elé, ellenőrzi a bátyút.- Mit árul? - szólítom meg. — Veszek. Ezt-azt veszek, aztán eladom a vásárban Először össze kell gyűjteni, szortírozni, van amiért fize­tek, van ami ingyen sem kell. — Szávai kereskedő . . . — Szerényebben, uram, szerényebben . . . Inkább „handlé". Tudja mi az? Mondjuk házaló. Az apám - isten nyugosztalja - még igazi handlé volt, ő még az utcán, kapualjakban kiabált is, nyúlbőrt, tollat, üveget, kocátokat vásárolt, vagy ku- nyerált. Én nem kiabálok. A házmesterek felküldenek a szemétledoboó helyiségeibe, van ott annyi holni, csak vá­logatni kell. örül, ha elvi­szem, de néha — szombaton­ként — be is csöngetek a lakásokba. Megduplázom neki a vö­rös bort, és ő beavat a handlé-ténykedés titkaiba. Ami nem is titok. A rajta le­vő öltözetet is úgy szedte össze a bérházakban, szinte bagóért, amit aztán felérté­kelve - heves alkuk révén — elad a vásáron. Mindig, mindennek van, vagy lesz új gazdája. Női, férfi-, gyer­mekruhák néha meghökken­tően jó állapotban kerülnek ki a szemétbe. Aztán a régi könyvek - ezekre a fiatalok körében talál vevőt. Átad­nak egy új lakóházat, a hurcolkodó lakók valóságos limlomhegyet hagynak az utcán és a járdaszélen, teknők, lavórok, rozzant szekreterek, fémalkatrészek, kopott szőnyegek. Az új la­kásba nem jut számukra hely. Ekkor jön a handlé kis kézikocsival és kiválogatja. Ami marad, az már igazi szemét.- A kukákban is guberál? — Soha, uram! Az nem az én asztalom, hanem a . . . szóval tudja, kikről van szó1 De ha annyira kíváncsi, megmondom magának, hogy abban is van pénz: össze­szedik a kenyereket és disz­nót hizlalnak a hulladékon. — És egy handlé mennyit keres? — kérdem. — Megélek belőle, nyu­godt lehet. Gyárvárosban van egy kis szoba-konyhásom, az élettársamé volt, de ta­valy meghalt, most egyedül vagyok. — Talált-e valami értéke­sebbet? — Ha mesét vár tőlem, csalódni fog: semmit! Egy­szer egy százast egy nagyka­bát zsebében, össze volt gyűrve. De a ruhák, cipők jó állapotban vannak. Ab­ban van a pénz. 'Esténként rendbehozom a hazahórdott cuccot, van amit kimosok, foltokat kiszedem, ‘kikefélem, szellőztetem, aztán viszem a vásárokra. A közeli vásá­rokra persze, mert nálam fontos, hogy az útiköltségen kívül maradjon még hasznom is. Nálam ez így megy! — jegyzi meg és ravaszul hu­nyorít a szemével. — Gaz­daságosság a lényeg. Érti, ugye?! A pénztárcája — amelyet előhúzott fizetéskor — tele van százasokkal, meg né­hány lila bankjeggyel. ,,Ha­vonta járok errefelé . . . így szombaton megtalál, ha van valamije...!" — mondja búcsúzóul az öreg handlé. Rab Ferenc A „handlé"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents