Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-22 / 320. szám
6 Dunántúlt napló 1985. november 22., péntek Magazin A kiállítás egyik legértékesebb darabja, a királypuccsban „szereplő" Junkers F—13-as fi repülés múzeuma Október 22-én a városligeti Petőfi-csarnokban megnyílt a Közlekedési Múzeum repülés- történeti és űrhajózási állandó kiállítása. Veress István főigazgatót kértük meg, mutassa be a főváros eme új látványosságát. — Repülőgépeket, repülés- történeti emlékeket a múzeumban már korábban is láthattunk. Mennyiben új a most megnyílt kiállítás? — Az egy híján száz éve alapított Közlekedési Múzeumban 1917-től kezdve az egyéb közlekedési ágazatok mellett helyet kapott a repülés is. Az épületet a második világháború folyamán lebombázták, ezután az új helyen 1956 óta volt látható a repüléstörténeti kiállítás. Itt azonban az anyagot jobbára zsúfolt körülmények között tudtuk csak elhelyezni, sőt a gépek egy része hangárban volt. 1982-ben született meg az a határozat, hogy valamennyi értékes repüléstörténeti emlékünket egy helyen, az újjáépített Petőfi- csarnokban helyezzük el. — Ipari, közlekedési műemlékeink sajnos nem minden esetben maradnak fenn épségben, gyakran éppen a gondatlanság miatt. Ezek a gépek milyen állapotban voltak, mielőtt ide kerültek? — A legkülönbözőbb repülési szervek, így a Malév, az MHSZ, a Néphadsereg stb. mindig nagy barátai voltak a Közlekedési Múzeumnak. Az ő összefogásuk nyomán sikerült összegyűjteni, restaurálni a most kiállított gépeket. Értékes dokumentumokat kaptunk a repülés hőskorából egykori neves repülők leszármazottai- tól, illetve a még élőktől is. A sok társadalmi munka mellett így is 9 millió forintot fordítottunk a berendezésre. Most pedig nézzünk körül, mi látható a múzeum mintegy 4000 m2-es területén. A kiállítás bevezető szakasza tablókon idézi fel a repülés krónikáját, Mongolfier-ék léghajókísérletétől kezdve a Wright testvérek motoros repülésén át Gagarin űrutazásáig. A következőkben a repülés elméletének fejlődésével, a légi járművek és motorok tervezésével ismerkedhet meg a látogató. A kiállítás kétségtelenül leglátványosabb része az a csarnok, ahol történelmi gépek eredeti példányait tekinthetjük meg. Köztük a Róma elnevezésű magyar tervezésű sportgépet, amely 1925-ben készült, és mindössze 18 lóerős motorja dacára három világcsúcsot is felállított. A múzeum legértékesebb darabja egy ezüstös testű Junkers F 13-as, amelyen IV. (Habsburg) Károly 1921-ben Svájcból Magyarországra repült, hogy átvegye a hatalmat. A puccskísérlet meghiúsult, a gép viszont épségben vészelte át a történelem viharát. Egész teste fémből készült. Helyet kapott a gyűjteményben négy olyan repülőgép is, amelyet idősebb Rubik Ernő tervezett. A legnagyobb kiállított gép egy AN— 2-es (sok közülük még ma is aktív), amelybe be is szállhatnak a látogatók. Gazdag választékot kínál a repülőgépmotorok gyűjteménye is. Érdekes összehasonlítani egy apró, 25 lóerős motort, az IL 18-as 4000 lóerős hajtóművével. A kiállítás egy másik része a repülőgépgyártás technológiáját mutatja be. A hőskor gépeinek szerkezeti elemei még fából készültek, rájuk vászonborítás került. Később elterjedt a hegesztett acélcsövekből készített vázszerkezet, amelyet a napjainkban is használatos alumínium váltott fel. Hasonló fejlődést kísérhetünk véAz európaiak lassan kihalnak Az első iparilag előállított magyar repülőgép, a Lloyd L—1 1914böl A 2000. évben Nyugat-Euró- pa a világ lakosságának még 4,5 százalékát alkotja, de arra kell számítani, hogy 2025-ben az európaiak hányada a Föld lakosságában már csak 3,3 százalék lesz. Hogyan fogják az európaiak akkor a nyugdíjakat kifizetni, vagyis munkájukkal az ahhoz szükséges összeget előteremteni — ezt a kérdést teszik fel már régóta Európában. Ehhez járul még egy gond: ki fogja még a Földön tiszteletben tartani az európaiak viszonylag apró csoportjának érdekeit? Az EGK „Gazdasági és Szociális Bizottsága" tanulmányt terjesztett elő erről. A bizottság tanácsadóként a munkáltatókat, a munkavállalókat, a középosztályt és a fogyasztókat képviselte. A gyermekek száma csak Írországban és Görögországban olyan magas — szülő korban lévő nőkként átlagosan 2,1 —, amilyenre szükség van ahhoz, hogy a világ lakosainak száma legalább a jelenlegi szinten maradjon. Franciaországban családonként 1,8 gyermek születik, az NSZK-ban 1,27. A születések száma — állapítja meg a tanulmány — 1975 óta nem volt ilyen alacsony az EGK-hoz tartozó országokban. Az első gyermek többnyire még hagyományos tervszerűséggel érkezik. A másodiknál hasonló a helyzet. A harmadik kisbabát azonban sok házaspár elutasítja. Nem akarnak kettőnél több gyermeket. A Gazdasági és Szociális Bizottság most a tanulmánnyal kapcsolatban néhány állam teljesen elavult családpolitikájának megváltoztatását követeli. Ezek az államok, akárcsak a háború utáni években, még mindig abból indulnak ki, hogy a feleség nem folytat kereső foglalkozást, pedig sürgősen szükség lenne a sokgyermekes kereső anyák tehermentesítésére. Azonkívül szolidárisán el kellene ismerni, hogy csak a gyermekes családok biztosítják egyáltalában a jövő nemzedékek valamennyi tagjának jólétét. Ennek az új politikának ki kell terjednie a rugalmas munkaidő bevezetésére is — jelentette ki a francia Burnel, a tanulmány szerzője. (Die Presse) Ázsia leghosszabb hídja A közelmúltban Malaysiában átadták a forgalomnak Ázsia leghosszabb hídját. A 13,5 kilométer teljes hosszúságú Pe- nang-híd az azonos nevű észak- malaysiai szigetet köti össze a szárazfölddel. A híd építését, amelynek erős földrengéseket is ki kell bírnia, 1982 tavaszán kezdték. Az építési költségek elérték a 335 millió dollárt. A több mint hároméves építkezés alatt balesetek miatt összesen 20 munkás vesztette életét. Farkas Bertalan visszatérő űrhajója, a Szojuz—35-ös, a Szovjet Tudományos Akadémia ajándéka (Fotók: Hauer Lajos — KS) gig a repülőgépek műszerezettsége terén is. A magyar repülés történetét elsősorban modellek szemléltetik. Itt van Endresz György és Magyar Sándor óceánrepülők világrekorder Lockheed gépének 1 :10-ej méretarányú modellje, mellette láthatók a tragikus sorsú Endresz tárgyi emlékei is. Tablókról kaphatunk képet a mai magyar légiközlekedésről, a Malév gépparkjáról, az új Ferihegyi repülőtérről, a földi repülésirányítás fejlődéséről. Időrendben az űrkutatási részleg zárja a kiállítást. Többek közt itt van az a Szojuz— 35-ös űrkabin is, amelyen Farkas Bertalan a világűrben járt. — Kiállításunk európai színvonalú — mondja Veress István —, amely mind a rendezés terén, mind az anyag sokrétűségében megnyilvánul. Ezt bizonyítja 26 eredeti repülőgép is. Gondoltunk a külföldi látogatókra is; a magyarázó szövegeket németül, angolul és oroszul is elolvashatják. — Világszerte az a kiállítás- rendezők törekvése, hogy a látogató ne csak passzív szemlélője legyen a kiállításnak, hanem aktiv résztvevője. Mit tesznek önök ennek érdekében? — Egyebek közt az egyik kis sportgépbe egy számítógépes szimulátort szereltünk, amelybe be lehet ülni, s a gyerekek kipróbálhatják a le- és felszállást. A gépekhez egészen közel lehet menni, lépcsőkről az ablakukon át beléjük is lehet nézni. Videomagnóról rendszeresen vetítünk repüléssel kapcsolatos kisfilmeket. A későbbiekben számítógépeket is szeretnénk bevezetni. Ennek használata során a látogató „kikérdezheti” a gépet, amelynek kijelzőjén megjelenik a válasz. A terveink ezzel kapcsolatban mór megvannak. Sajnos nem tudjuk fűteni a csarnokot, ezért decembertől a leghidegebb téli hónapokra be kell zárnunk a kiállítást, amely egyébként az országos múzeumi nyitvatartásnak megfelelően hétfő kivételével naponta 10—18 óráig látható. Németh Géza A golyóstollat adta a világnak Az ő találmányával rovom ezeket az emlékező sorokat. A golyóstollal, amely egyszerre ceruza és toll is, mint ahogyan a piacra került új „készülék" első reklámja mondta. „Eterpen: kettő együtt — ceruza is, toll is." Ezek a hirdetések 1943-ban jelentek meg az argentin lapokban. Amint Biró László József önéletírásában elmondja, a jelmondat mellett a golyóstoll két szárnynyal volt ábrázolva, ami azt kívánta jelképezni, hogy ez a toll a földön és a levegőben egyaránt használható. Argentínának - ahová a Magyarországot 1938 szilveszterén elhagyó egykori budapesti lapszerkesztő röviddel a második világháború kitörése után érkezett és ahová már Magyarország hadbalépése után, csodával határos módon sikerült kimenekítenie a családját is —, ebben az időben már élénk légiforgalma volt; a légiutazás közben az atmoszférikus nyomáskülönbségek miatt a hagyományos töltőtollakból állandóan szivárgott a tinta, s ezáltal használhatatlanná váltak, így hát a golyóstollak legelső nagy megrendelői éppen a légitársaságok köréből kerültek ki. A világhírűvé vált Bírónak — a világ jelentős részén a golyóstollat ,,biro"-nak nevezik — gyakran föltették a kérdést, hogy miként jutott az írásban korszakalkotót hozó gondolatra. És ő újra és újra a ró jellemző türelemmel elmagyarázta, hogy a nyomdában elromlott töltőtolla, valamint a rotációs gép tökéletes működése együtt késztette őt töprengésre. Egy körforgós készülékről töprengett, amelynek töltőtoll alakja van. Képzeletében felderengett egy parányi hengerecske képe, akkoráé, amely egy írószerszámba alkalmazható, és amelynek az a lényege, hogy a festéket automatikusan felszedve, működés közben nyomot hagy a papíron. Igen ám, de ez a bizonyos hengerecske, bármilyen kis méretűre is készítenék, csupán egy irányba gördülhetne. Henger helyett tehát valamilyen más idomot kell kitalálni, amely minden irányban egyformán gördülhet. „Villámcsapásként futott végig agyamon a megoldás, golyóval kell helyettesíteni a hengert." A kísérletezés már Budapesten elkezdődött. Elkészültek a golyóstollról az első vázlatok. Egy barátja, Gel- lért Imre (elpusztult a második világháborúban), aki műszaki végzettségű volt, kivitelezhetőnek ítélte. Közben fivére, aki nemcsak orvosnak tanult, mint maga Biró László József is, hanem meg is szerezte a doktorátust, de nem volt kedve az apjuktól örökölt fogászati rendelést folytatni, a megfelelő festék összeállításán dolgozott. Bíró boldogan vetette magát bele a munkába. „Sosem volt ínyemre semmiféle lekötöttség — írta. — Ha múltamra visszatekintek, egész sor olyan eltérő foglalkozást űztem, melyek egyikénél sem maradtam meg huzamosabb ideig. Hiszen voltam orvos- tanhallgató, autóversenyző, grafológus, biológiai kutató, biztosítási alkalmazott, foglalkoztam hipnotikus terápiával, de voltam szállítmányozó, festőművész, újságíró, könyvkiadó, szobrász és feltaláló. Az első világháború utáni három évtized alatt, a golyóstoll feltalálásáig, annyi mással is foglalkoztam, hogy az a gyanúm, néhányat még ki is felejtettem a felsorolásból." Egy hiányzott belőle: az üzleti érzék. így történt, hogy a már előbb Buenos Airesben letelepedett Láng házaspár, aki őt kivándorlása idején befogadta, nagyon ügyesen kiforgatta őt a találmány sok százmilliós hasznából. Miután a legelső nagyobb összeg befutott és abból többszörösen visszakapták a befektetett tőkéjüket, arra hivatkoztak, hogy a pénzzel Bírónak és családjának életét megmentették. Tehát — hangzott a furcsa logika — mivel pénzzel nem lehet mindent kifizetni, ezért a nagy humánus tettükért újabb részesedés jár nekik. Biró: „Pedig nem is akármilyen méretű vagyon kecsegtetett, hanem olyan, amely még amerikai viszonylatban is kimagaslóan jelentősnek számított. Kevesen tudták, hogy ebből a mesés vagyonból nekem jelenték télén morzsák jutottak . . Ha most visszagondolok hogy ha csak valamivel is több pénzügyi érzékem van milyen mérhetetlen vagyon hoz juthattam volna a talál mányommal, semmiféle elé gületlenséget nem érzek Annyi éven át küzdöttem, és annyi küzdelem árón sikerült diadalra vinnem az elgondolásomat, melyből — ceruzát és a töltőtollat jóval túlszárnyalva - a világ legelterjedtebb írószerszóma lett, és ez a tudat minden meg nem szerzett vagyonért bőségesen kárpótol.” A napokban érkezett Buenos Airesből a szomorú hír: Biró László meghalt. Bár a golyóstollért nem jár Nobel-díj, találmányának jelentősége mégis korszakalkotónak nevezhető. Pintér István
