Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-14 / 312. szám
e Dunántúlt napló 1985. november 14., csütörtök Beremend határában a Dél Kő az ország egyik legdélibb települését jelzi. Határőr község, nincs határátkelő állomása. Hírét az országban a hatalmas gyárnak, a Beremendi Cement Műnek köszönheti, a cement révén ismerhetik a település nevét távoli tájakon, ahonnan másfél évtizede idejöttek az emberek a jó munka- lehetőség ígéretével, aztán szétszéledtek a környékbeli falvakba, a többség a közeli városba Siklósra. S ezzel megnövekedtek a távolságok Beremend és a környező világ között. A megyeszékhelytől mért ötven kilométeres távolság is időnként kétszer akkorának tűnik, ami a nagyközség fejlesztését illető döntésekben mérhető? — gyakran így érzik Beremenden. Mit hozott a nagyközségnek a gyárkolosszus? Hogyan lehet egy nagyvállalat árnyékában élni? — ezekre a kérdésekre keresik a választ Beremenden, amikor a település jövőjét tervezik, és keresik a helyüket, útjukat... Beremendi diákok Pécsett „Kivándorlók” Néhány, Beremenden dolgozó siklósi az átköltözés többek között azzal indokolta, hogy a gyerekek továbbtanulásával is számoltak. Nem kell bizonyítani, hogy a négyszázharminc kisdiák ha három épületben is, de jó kezekben tanul. S a nagyközségi tanács következő terve, négyéves program, az iskolaépületek felújítása, amire több mint hárommillió forintot költenek. A fűtés korszerűsítését épp a napokban fejezték be. Albert József, az általános iskola igazgatója a gyarapodás mellett viszont arra büszke, hogy egy-két gyerek kivételével minden beremendi diák továbbtanul. Negyven százalékuk szakközépiskolában, a többiek szakmunkásképzőben. A gyerekek többsége Pécsre megy kollégiumba, a közeli siklósi gimnáziumot kevesebben választják, lehetetlen a rendszeres bejárás, holott a két település gépkocsival tizenöt-húsz percre van egymástól. Az iparitanuló-képzés bázisa a BCM, jórészt a villanyszerelő és a lakatos szakmáSertéshizlalás háztájiban A következő évben a háztáji állattartással is számolva korszerű darálót épít a termelő- szövetkezet. — ötmillió forintot költünk rá saját fejlesztésünkből — mondja Várdai Károly, a tsz főagronómusa, siklósi lakos —, most szerezzük be a berendezéseket. egy év múlva termelünk a vasvázas szerkezetű épületben. Hat—hétszáz vagon kapacitásra tervezzük, ez a saját hat-hétezer sertésünk, és a háztájiban hizlalt ugyanennyi tápellátására elegendő. S az eddigi szállítási költségek megszűnésével — a tsz-köz pontból vittük ki a sertéstelepre — olcsóbban tudjuk a takarmányt előállítani. Helyben szabják a cipőfelsőrészt Idén egyenesbe jutott a Dózsa termelőszövetkezet cipőüzeme, jövőre már szép nyereséget várnak. Két évvel ezelőtt telepítették a régi cementgyár irodaépületeibe a Baranya Megyei Cipőipari Szövetkezettel közösen. A kertészetből jöttek át négyen- öten, de munkalehetőséget találtak itt a beremendi asz- szonyok is. A tanulóéven túl vannak: megszűntek az anyagellátás gondjai, idén már Bonyhádró! is kapnak megrendeléseket, rendszeres munkát. A szabászok megtanulták a szakmát, márciustól helyben szabják ki a felsőrészeket. Az itt dolgozók ma három—négy és fél ezer forintot keresnek. ban kapnak itt gyakorlati képzést a tanulók. S a BCM műszaki szakembergárdájában vannak szép számmal egykori — Azt mondják a beremen- diek, hogy tervszerűtlennek tűnik a kisajátítás. Magosics Mihály, a mészkőbánya üzemvezetője: — A bányatelep, egy négyzetkilométer terület, 1972-ben úgy lett kijelölve, hogy rajta magántulajdonok: szőlők, présházak, telkek, szántók vannak. Ezek alatt pedig értékes mészkő. Az 1966-os kutatás kétszázezer tonnás évi termelést állapított meg, most ezerháromszáz—ezerötszáz tonnát tudunk adni évente egymillió tonna cementhez. — Tervszerűen? — 1975-ben dolgoztuk ki a kisajátítási ütemet 2030-ig, amit ötévenként hajtunk végre. Ma a terület 35—40 százaberemendi iskolások. S bizonyára nem véletlen, hogy az iskola nevelőtestületének zöme visszajött tanítani. lékát kisajátítottuk. 1984-ben azonban átdolgoztuk a tervet, mert a déli részen sok pinceház károsodott, a helyreállításuk nem lett volna gazdaságos. Azonban fél év múlva újra elő kellett venni a terveket, ekkor találták meg a barlangot, ami állítólag rendkívüli ritkaságokat rejt. Csakhogy éppen a bánya közepén, a legmagasabb falban van. A vita még tart,hogy mi legyen a sorsa, a mai álláspont, hogy megmarad az utókor számára. Csakhogy emiatt egy 3,7 milliós pillért meg kell hagyni. A bányának művelni kell, kénytelenek vagyunk a mélyebb fekvésű területek felé mozdulni. Ezért gyorsultak fel a kisajátítások. Filterpor talajjavításra Érdekes kísérletsorozat fejeződött be a Gödöllői Agrártudományi Egyetem növénytermesztési tanszékén. A BCM filtereiben felhalmozódott port vizsgálták, és kiderült, hogy eredményesen alkalmazható a talajjavításában: a talaj el- savanyodósát gátolja meg, s mivel több kálciumoxidot tartalmaz, jobb eredményt lehet elérni, mint a kőliszt őrleménynyel. A Bólyi Mezőgazdasági Kombinát püspökbólyi telepén már végeztek félüzemi kísérleteket, amelyek igazolták a gödöllői eredményeket. A kísérletsorozat most arra keresi a választ, miként lehet kijuttatni a talajba, illetve a műtrágyákhoz keverni a filterport. A BCM egyébként beruházásba kezdett, a filterek megrongálódott házát kicserélik és az NSZK Lurgi cégtől jövőre kapják meg az új filtereket. Vágóhíd december végéig? A nagyközség központjában, a húsbolt mellett üzemelő vágóhíd rendkívül jó húsellátást nyújtott. Azonban csak ez év december 31-ig engedélyezték a működését, mert nem felel meg a közegészségügyi elvárásoknak. Meg kell szüntetni, vagy külterületen felépíteni, de erre senkinek sincs pénze. A termelőiszövetkezetnek lenne terve, több feldolgozott húsárut tudna kínálni az áfésznek is. Azonban Ligeti József, a Siklósi ÁFÉSZ elnök- helyettese azt mondja, hogy december végén megszüntetik a vágóhidat, viszont a következő hetekben megállapodást kötnek a Baranya Megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalattal a boltok ellátására. Az előzetes megállapodás szerint az évi százöt tonnás húskeretet szállítják Bere- mendre. Az áfész konkrét megállapodást a sertéstenyésztő szakcsoport átadásáról kötött a termelőszövetkezettel, s ezt végre is hajtják január 1-től. A közösségért A nagyközségi tanácson nyilván tapasztalatból mondják, Beremend közéletén meglátszik, hogy az itteni gazdálkodó egységek központjai máshol vannak, áfész, Bólyi Kombinát, vagy a helyben lévők vezető szakemberei is másutt laknak. Mégsem tűnik ellentmondásnak, hogy a megkérdezettek egybehangzóan állítják, jó a kapcsolat a községgel. Segítik pénzzel, társadalmi munkával a település terveinek megvalósítását, óvoda, iskola felújításban, tornaterem építésben például. S nincs olyan nagyközségi fejlesztés, amelyben ne vállalnának munkát, hiszen minden évben asztalhoz ülnek, egyeztetik a terveket. — A BCM idevonzotta az embereket 1972—73-ban az ország minden részéről — mondja Németh László, a nagyközségi tanács elnöke —, fiatal szakemberek telepedtek le. Elkészült a József Attila lakótelep, száznegyven lakással, összkomfortot nyújtottunk, léptünk egyet a városiasodás felé. — Mégis megindult a kivándorlás. — 1972-ben 4500 lakosa volt a községnek, 1980-ban 3400, 1985-ben 3250. Tizenhárom év alatt 1300 ember elköltözött. A többségük Siklósra, a BCM- lakótelep építése ott folytatódott, A lakás- és munkalehetőségen Az 1980-as évek a fordulat évei a nagyközség életében. Az utóbbi öt évben hetvenöt közművesített telket tudnak átadni az építkezőknek. 1982- ben a régi gyár felszámolásával feloldották az építési tilalmat, és ettől számítható, hogy csökkent a kivándorlás Bere- mendről. A statisztika: 1980-ban tízen, 81-ben és 82-ben hatan, illetve kilencen építkeztek, 1983-ban csak ketten, de tavaly tizennégyen. Főleg az Ady Endre utcában, és a Gorkij fasorban. Aztán a régi gyár rekultivációjának befejezésével újabb telkeket parcelláznak. A tanácselnök mondja: - A megyei tanács támogatásává1 jó árajánlattal adjuk a telkeket: a fiatal házasoknak, több- gyerekeseknek kedvezményes telekárat számítunk, és kölcsönöket is igényelhetnek. A nagyközségi tanács pedig hároméves programot indított, kamatmentes kölcsönt ad az építkezőknek. Idén négyszáznyolcvanezer forintot adtunk át az OTP-nek, ebből nyolc család kap hitelt. kívül Beremend nem tudott többet adni. A nagyközség egyharmadán építési tilalom volt, az emberek Villányba, Siklósra, a környékbeli kisközségekbe mentek építkezni. Nincs átmenő forgalma, a közlekedés sem volt megfelelő. A szolgáltatásban nem tudott nyújtani. 1975-ben az Áfész- központ áttelepült Siklósra, 1982-ben megszüntették a vasútvonalat. Ezek a körzetesítések éreztették a hatásukat. Az élelmiszerellátás például jó volt, de egy ruháért órákat kellett utazni. Aztán most a vágóhíd is megszűnik, pedig a húsellátás kimondottan jó volt. — Merre terjeszkedhet a község?- Ezt szerettük volna megtudni évekkel ezelőtt, amikor megbíztuk a DTV-t az általános rendezési terv elkészítésével. Kiderült, hogy Beremend kétharmada szabálytalanul épült, nincs meg a BCM mészkőbánya körül az ötszáz méteres védőtávolság. A tervező- munka leállt. Egyelőre ezen a hetvenöt telken tudunk építkezni. A bánya telekhatár nincs rendezve. Az országos előírásokat a hetvenes évek elején nem kérte senki számon. Most minek alapján mondják ki a telekhatárt, építési védőtávolságot? A BCM pedig 1980-tól több millió forintot fizet ki por-, zöld- és robbantási kár címen. Elterjedt Beremenden: évek, évtizedek múlva nem lesz itt zöld, kopár lesz minden. Az oldalt írta Gáldonyi Magdolna, a felvételeket Proksza László készítette. Megújuló kereskedelem Tavaly adta át az áfész a nagyközség központjában a szép ABC kisáruházat, amelynek áruválasztéka is bőséges. A boltfejlesztés következő terve: a régi gyár területén lévő kis üzletet újítják fel háromszázezer forintból. Jövőre korszerű élelmiszer-háztartási üzletet adnak át ezen a peremterületen is. Szőlők a bánya telkén Telkek, rendezési terv nélkül
