Dunántúli Napló, 1985. november (42. évfolyam, 300-328. szám)
1985-11-02 / 301. szám
Október elsejétől kezdték el gyártani a Tubes I. típusú lakószoba- garnitúrát, mely az angol exportra készülő kiegészítő asztalkával kerül forgalomba. Fotó: Läufer László Gyors termékváltás a Pécsi Bútorgyárban Alkotó munkát kémek — képesek-e rá? Innováció, kreativitás - és a fiatal műszakiak A megbecsülés helyreállítása hosszú, nehéz folyamat Az árbevétel- és a nyereségnövelés érdekében bővíti választékát a Pécsi Bútorgyár. Az idei árbevétel 250 millió forint, amiből 17 milliós nyereség várható. Nyugateurópai piacon 16, szocialista országokban 17 millió forintért értékesítenek hagyományos és új bútorokat. Feltűnő a ■ tőkés piac megerősödése, ahol tavaly még csak 11 milliós forintos eladást könyvelhettek el. — Még jobban előtérbe került a minőségjavítás és a határidőtartás kérdése — mondja Markos Györgyné gazdasági igazgatóhelyettes. —- Ezért emeltük az üzemeinkben 50 százalékkal a mozgóbért. A bel- és külföldi piac egyformán igényes, nem köny- nyű eladni. Nem elégedünk meg a szintentartással, jövőre 18—20 millió forintos értékesítést tervezünk Nyugat-Euró- pába. A kitűnő minőség biztosításáért a kettes és hármas üzemet elsősorban exportfeladatok teljesítésére tervezték át. Itt összpontosul a csúcstechnológia, amit tovább javítanak. így például folyik az ófalui széküzem korszerűsítése. Jövőre olasz és osztrák furnérvágó, valamint többfejes gyalugépet vásárolnak lízing szerződés keretében. •— Nem sajnáljuk a pénzt a műszaki, technológiai fejlesztésre — tudjuk meg Horváth Sándor igazgatótól. — Másképp aligha sikerülne termékösszetételt változtatni, új piacot szerezni. Jelenleg 20—25-féle termék készül a gyárban. Többnek a gyártása visszaszorulóban, mivel nem kelendőek belföldön. Ilyen sorsra jutnak például a Baranya IX., a Misina szekrénysor, valamint bizonyos típusú kárpitos heverők. Újakkal váltják fel őket. Ilyenek az idei kifejlesztésű, már sorozatban is készülő Rita szekrénysor, valamint a Tubes lakószobabútor. Belföldre szánt jövő évi érdekesség a Berta rusztikus szekrénysor. A jugoszláviai zcntai és temerini. valamint a pécsi gyár termelési kooperációjában négy mintadarab ebből megszülé- tett. Az együttműködés révén a gyártók speciális alkatrészeket, részelemeket cserélnek. Az összeszerelést, a bútorkialakítást mindenki maga végzi. A pécsieknek azért éri meg a közös vállalkozás, mert hiánycikknek számító frontfelületi részegységekhez, alapanyagokhoz jutnak. Beruházással nem jár az üzlet, nincs szükség frontfelületelőállító speciális eszközök vásárlására. Zökkenőmentesnek ígérkezik az anyagellátás. Jelenleg a furnérokat és a díszítőelemeket csak önálló gazdasági munkaközösségek bevonásává' tudják előteremteni. Biztosak abban, hogy venni fogják a kétajtós és vitrines tölgyfaszekrényeket, mert nálunk népszerűek az ehhez hasonló, sötétre pácolt jugoszláv bútorok. Most az ártárgyalások zajlanak a Skála-Coop bevonásával. A Berta pillanatnyi irányára 38 ezer forint. A Pécsi Bútorgyár a külföldi kereskedők részére is gazdag választékot kínál. Ez évtől exportálják nagyobb tételben többek között Angliába, Franciaországba és Svédországba a Capri és az Attila széket, az esztergályozott zacc-asztalt, a nagy étkezőasztalokat. Jelenleg kifejlesztés alatt az új bárszék és dohányzóasztal, valamint a Páfrány szekrénysor. A mintadarabok eljutnak NSZK- ba és Kanadába is. Sok piacon az eddiginél is többféle újdonság eladásával igyekszik gazdaságos üzletet kötni a Pécsi Bútorgyár. Csuti J. Két körülmény is indokolja, hogy a fiatal műszakiak helyzetével ismét foglalkozunk. Az egyik: két és fél év elteltével ismét megkértük korábbi hasonló tárgyú beszélgetésünk néhány résztvevőjét: mondják el, mi változott azóta. A másik: a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem és a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola két szociológusa által végzett reprezentatív mérnökvizsgálat tanulságai (DN. 1985. okt. 29.), sok tekintetben átírják, megváltoztatják a közvéleményben kialakult mérnökképet. Kérdésünk tehát így szól kerekasztal-be- szélgetésünk résztvevőihez: — Van-e kedvező, netán kedvezőtlen változás, s milyen további akadályát látják annak, hogy a Hatol műszakiak hamarabb, eredményesebben bekapcsolódhassanak az innovációs lolyamatba? Dr. Odrobina András docens, Pollack Mihály Műszaki Főiskola: — Anélkül, hogy túlértékelném, máris látszik valamelyes kedvező hatása annak, hogy a tavaszi pártkongresszustól kezdve sok fórumon a korábbinál hangsúlyosabban merült fel a műszakiak, mérnökök megbecsülése. Két éve gépész szakra iskolánkon mindössze kilenc diók jelentkezett. Ez a szárr legutóbb megközelítette a húszat, ami a kétszáz átirányítottál együtt azt jelentette, hogy az ötven férőhelyre már lehetett válogatni. A mérnökök jövedelméről nekem mások a személyes tapasztalataim. Nyolc—tíz éve végzett hallgatóink átlagosan csupán 7000 forintot keresnek, s megközelítőleg még egyszer ennyi a jövedelmük a mellékesből, ami gmk-tól a segédmunkáig bármi lehet. A baj ott van, hogy nem értékes, valóban mérnöki szellemi munkával, innovatív tevékenységgel tudják ezt megkeresni. Kiszámítottam: egy mérnöknek negyven munkásév alatt mintegy hárommillió forintra van szüksége ahhoz, hogy lakást vásároljon, s az ehhez ma már tisztességes létfeltételként hozzászámítandó kocsit, egykét évente a külföldi utazást is elérhesse. Ehhez kell — elvben — negyven évig havi átlagban hétezer forint, de a másik hét is feltétlenül szükséges, mert ez a mindennapi élethez: a ruházkodáshoz, két gyerek felneveléséhez, a fizikai és szellemi reprodukcióhoz szükséges. A baj az, hogy ezt a — mai árakon számított — „második hetet", ami a „software"-hez kívánatos már csak rablómunkával képes megszerezni. Nagyvonalúbb. kedvezőbb indításra lehetne. sőt, kellene — jogi eszközökkel is — lehetőséget teremteni ahhoz, hogy mindjárt a kezdésnél anyagilag kedvezőbb körülmények közé kerüljön. hogy ne legyen benne az érthető görcs, hogy „ráérjen innoválni” ...Tudom, ez mai körülményeink közt utópiának tűnik, ám ahhoz, hogy a több évtizedes visszaesést megfordítsuk, ha kis szakaszokban is, de konkrétan is lépni kell előre . . . Bobula András villamos- és gazdasági mérnök, DÉDÁSZ: — Egy találmány, újítás, tá- gabban az innováció, sajnos, még mindig csak évek múlva fizet. Egy kezdő mérnöknek, műszakinak viszont most kell a pénz ahhoz, hogy lakása legyen. Én is hallottam az utóbbi két évben jelentős fizetésilletve jövedelem-emelkedésekről. Rossznak azt tartom, hogy a nem innoválók jövedelme is legalább ilyen vagy ezt jóval meghaladó mértékben emelkedett. Ezek a léptékek és arányok egyelőre nem szolgálják az innováció presztízsét. . . Mi ösztönzi jobb munkára az embert? A jövedelem, a felelősség a családért, a szakmaszeretet és a környezet elismerése. Szerintem ez utóbbira még tudatosabban kellene építeni: a vezetők adjanak tekintélyt az alkotó műszaki tevékenységnek, illetve a mérnökök igyekezzenek is ezt megszerezni. Ezt a legkevésbé sem segíti elő az a tény, hogy a műszaki tevékenységet „felügyelő" vezetők több mint felének nincs meg az ehhez előírt végzettsége. Ez nem azért kell, hogy csak „legyen", de mindenesetre az egyik fő feltétele a hozzá tartozó tevékenységtípusok, az emberi szakértelem helyes megítélésének. Ez a helyzet egyebek közt gátolja azt is, hogy a fiatal, képzett műszakiakban megtestesülő szellemi tőke kifejtse hatását, gyorsabban realizálódjon. Török László gépészmérnök, Fémipari Kisszövetkezet, Szabadszentkirály: — Kisszövetkezeti lehetőségeinkből adódóan nálunk lehet keresni, mégis azt tapasztaljuk, hogy a fiatal mérnökök egy része menekül a munkától; úgy látszik, túlságosan mély nyomokat hagyott bennük a tétlenség „hagyománya”... Én egyébként a rossz személyzeti munkában látom a fiatal műszakiak megbecsülésének legfőbb akadályát. Még mindig nem kellőképpen ismerjük el az egyént, az „egyszem” embert; a jó vezetők nincsenek megbecsülve, mert többé-kevésbé egyértelmű vezetői követelményrendszer sincsen. Pontosan kidolgozott követelmények nem léteznek, nincs köztünk — sportszóval — erősorrend: lista arról, ki, mire képes, alkalmas. Többek közt ez az oka a rendeletek, jogszabályok elburjánzásának is: ezzel kívánunk szabályozni, rendet tenni, holott egy tehetséges, lelkiismeretes, hozzáértő ember maga szabályoz, annak nem kell rendeletileg eldönteni, mekkora készletre, épületre vagy gépre van szüksége. Pedig az egyértelmű, pontos mérőeszközt már régen megtaláltuk; a nyereséget a termelési érték adott százalékában . . . Tudni kell felfedezni és megkülönböztetni az eltérő tehetségtípusokat. Innovációra korántsem mindenki alkalmas, de a munkája más szempontból értékes lehet. Felelősségünk nem csekély, minthogy nem megfelelő környezetben o fantázia, a törekvés, az innovatív készség vissza is fejlődhet! Bánó Péter építőmérnök, Déldunántúli Tervező Vállalat: — Igen nagy hiányosságnak tartom, hogy még mindig nem használjuk ki eléggé szellemi erőforrásainkat. Szellemi exporttol foglalkozó vállalataink a hazai tudományos-műszaki kapacitásnak még mindig csupán az emberi részét értékesítik; ritkán jut eszükbe, hogy valami itthon komplexebbé téve, külföldön jóval nagyobb haszonnal lenne eladható. Léptékeink időben sem igazodnak az innováció felgyorsult tempójához: mindent lefékez például egy találmány elbírálásának ásatag szerkezete, nehézkes folyamata. Nem a televízióban, hanem a valóságban kellene olyan mechanizmus, ami nem néhány nap, hanem néhány óra alatt szerez gyártót egy életrevaló ötletnek . . . Dr. Odrobina András: — A mérnökök minőségének, azaz kreatív, alkotó szellemének romlása a főiskolán is pontosan lemérhető. Felvételizni jönnek hozzánk jeles érettségivel olyanok, akiknek még elképzelésük sincs arról, milyen elven működik a robbanómotor, hogyan lesz a mecseki uránércből atomenergia. Ennek mélyebb okai közt látom a társadalom műszaki kultúrájának általános sorvadását, emögött pedig azt, hogy a pedagógus- pálya elnőiesedésével a gyerek készségei, motivációi kissé egyoldalúan a művészeti, humán irányokba fejlődnek. ' Gyermekeink műszaki téren is túlságosan készen kapnak mindent. Nincs rá módjuk, hogy alapvető jártasságokat szerezzenek, ami nélkülözhetetlen feltétele az olyan jellegű érdeklődés, a magasabb szintű motivációk kialakulásának, amiből később a gazdasági fejlődésünkhöz elengedhetetlen műszaki kreativitás kinőhet. Varga J. Elsőéves hallgatók a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán Fotó: Tóth László Baranyai sikernövény Kiemelkedően fizetett a napraforgó Premizál, felárat fizet a növényolajipar Megéri a napraforgó termesztése. Ahol magasok a termésátlagok, azt tartják, hogy a 10 tonnás kukoricának is versenytársa a jövedelmezőség szempontjából. Hazánk egyébként azzal dicsekedhet, hogy az utóbbi években Franciaország mögött a második legnagyobb hozamokat takarítjuk be hektáronként a világon. A baranyai üzemek eredménye pedig országosan kiemelkedő, termésátlagunkkal mindig élvonalban vagyunk, idén pedig a közel 2 és fél tonnás átlaggal megszereztük az első helyet. Az utóbbi 10 évben a vetésterület mind országosan, mind a megyében megháromszorozódott, s ezzel párhuzamosan az átlagtermelés is közel háromszorosra nőtt. Ez utóbbiban nagy szerep jutott a fajtapolitikának, a francia, jugoszláv, amerikai és magyar hibridek térhódításának. Az iregi csíkos madáreleségül szolgál, s bár jelentős meny- nyiséget exportálunk belőle, aránya elenyésző az olajnyerés céljából termelt többi fajta között. Mivel majdnem minden üzem tagja valamilyen rendszernek, így az értékesítés is ezeken keresztül történik. Jelentős felvásárló még a TSZKER, s mint mondják, a napraforgót nem nehéz eladni. Annál több gondot okoz viszont a tárolás, mely részben a feldolgozóknál, a Növényolajipari és Mosószer- gyártó Vállalat gyáregységeinél, nagyrészt viszont a mezőgazdasági üzemeknél történik. Némiképp enyhített a gondokon a vejti tsz 500 va- gonos burgonyatárolójának ilyen célú hasznosítása és a növényofajipari vállalattal közösen létesített tárolók belépése. Ilyen például a legutóbb elkészült egyházasko- zári, szentlőrinci és magyarszéki 1000—1000 tonnás tároló. A feldolgozókban jelenleg 600-650 000 tonna napraforgóból készítenek olajat és margarint, de a VII. ötéves tervben ennek 100 000 tonnával való növelése szerepel. Ennek megfelelően a növény- olajipar különbözőképpen ösztönözni kívánja a termelőket. Ilyen például az idei áremelés s az olajtartalom szerinti premizálás, vagy a betakarítást korábban kezdőknél számított felár. A 100 000 tonna növelést azonban a hektáronkénti terméshozamok javításával kellene elérni, mert a fertőzések elkerülése végett a területi növekedés nem tanácsos. Ugyanabba a táblába 5—6 évnél korábban nem szabad ezt a növényt vetni. Az újpetrei, a szalántai, a szentlőrinci és a geresdlaki tsz-ben például 3 tonna feletti hektáronkénti átlaggal fizeA szentlőrinci termelőszövetkezet a rigóczpusztai száritóban tárolja a napraforgókészletét. Fotó: Läufer László tett a napraforgó. A szentlőrinciek tovább kívánják növelni a jelenleg 650 hektáros vetésterületet. Egy 50—100 hektáros növelés náluk a vetésforgó betartásával még megoldható. Dr. Gergely László tsz-elnök véleménye szerint a magas termésátlag titka a megfelelő fajta kiválasztásán túl az őszi talajel- munkálás, a műtrágya kijuttatás, a növényvédelem és betakarítás idejének jó megválasztása, s e munkák minőségi elvégzése. A jó termés napraforgóból 6—8000 forint eredményt hozhat az üzemeknek hektáronként, s mivel az éves szinten termelt olaj 75 százaléka exportra, főképp nyugati exportra kerül, e növény népgazdasági haszna igen jelentős. Balog Nándor HÉTVÉGE 5.
