Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-12 / 281. szám

Natúra-hullám A gyógynövények egy része kerüljön vissza a gyógyszertárakba! Hír: Az országban Pécsett tartottak először tanfolyamot gyógyszerészeknek gyógynö­vényekről. Még 50 évvel ezelőtt is a gyógyszertárakban megtalál­hatók voltak az ilyen-olyan gyógynövények. A gyógyszeré­szek ismerték ezek hatását, maguk készítettek különböző keverékeket, sőt kertjükben maguk termesztettek is gyógy­növényeket. A régi orvosok ugyancsak ismerték a gyógy­növényeket és a gyógyításban alkalmazták őket. Aztán jött a II. világháború és a háború utáni évek mint­ha kifújták volna ezt a tudást a fejekből. A közelmúltban tartott pécsi tanfolyam azt lát­szik bizonyítani, hogy hosszú idő után a szakma figyelme is­mét az elfelejtett természetes gyógyászat felé fordult. A tanfolyamon előadóként részt vett dr. Szendrei Kálmán, a Szegedi Orvostudományi Egyetem gyógynövény- és drogismereti intézetének pro­fesszora, dr. Szapár Endréné, az Egészségügyi Minisztérium főgyógyszerésze, valamint Fo- garassy József, a Herbária Országos Gyógynövényforgal­mi Közös Vállalat vezérigaz­gató-helyettese. — Minden eddiginél inten­zivebbé vált az igény a gyógy­növények iránt, kozmetikusok is egyre gyakrabban nyúlnak a növény alapú szerekhez, most lám, a gyógyszerészek is egy héten át erről tanácskoztak . . . Dr. Szendrei Kálmán: — Az egész világon általá­nos folyamat a visszatérés a természeteshez. Ennek a na- túra-hullómnak része a gyógy­növények felé fordulás. Magyarországon a háború utón nagy fejlődésnek indult a gyógyszeripar. Olyan gyógy­szereket produkáltak, ami csu­pa ,,nagyágyú” volt. Az orvo­sok és az emberek is hozzá­szoktak, hogy a betegségeket gyorsan szüntessék meg. Pél­dául, ha kap valaki egy vírus­infekciót, azt antibiotikumok­kal 2—3 nap alatt el lehet fújni. Vagy, ha valakinek fáj a feje, vagy a foga, fájdalom- csillapító tablettától 5 perc alatt elmúlik. Ezekkel a gyógy­szerekkel nem tudtak verse­nyezni a gyógynövények. Csak menetközben derült lei, hogy azért nincs minden meg­oldva. Bár a nagyhatású gyógyszerek szükségesek, ha valóban nagy a baj, ha más­sal nem lehet segíteni, de az egészségmegőrzésben, az egészség helyreállításban ko­moly szerepük van a gyógynö­vényeknek, sőt ezen a terüle­ten előnyben vannak bármilyen kémiai szerekkel szemben. Ha­tásukat ugyan lassabban fejtik ki, de tartósabban. — A különböző új készítmé­nyek kivizsgálása, engedélyez­tetése túlságosan hosszú és bonyodalmas. Évek múlnak el, mire az alkalmazásra az en­4. HÉTVÉGE gedélyt megadják. Úgy gon­dolom, ennek valóban így kell lenni a kémiai vagy az egyes növényi kivonatokkal készült gyógyszerek esetében, de vajon szükséges ugyanilyen procedúrának alávetni a népi gyógyászatban ősidők óta használt gyógynövényeket is? Dr. Szapár Endréné: — Vizsgálatok nélkül senki nem jelenthet ki semmi bizto­sat, semminek nem lehet hiva­talosan bizonyítani a hatását. A gyógyszerbizonyítási eljárás­nak világszerte megkövetelt szabályai vannak. Sokszor a vizsgálatok során kiderül, hogy az adott szer valóban rendel­kezik a feltételezett hatással, ugyanakkor egészségkárosító anyagok is vannak benne. Ez egyébként csak tartós fogyasz­tás után, évek múlva derülne ki. — A Herbária termékeit százezrek logyasztják. Ezek a növények is átestek ezen a szigorú és hosszadalmas en­gedélyeztetési eljáráson? Dr. Szapár Endréné: — Én a gyógyszertárakban árusítóitokról beszéltem. Az egészségügyi törvény szerint ugyanis a gyógyszertárak csak törzskönyvezett gyógyszereket vagy készítményeket árusíthat­nak. A törzskönyvezési proce­dúrának pedig a világon min­denütt szigorú előírásai van­nak. Mi is azon vagyunk, hogy a gyógynövények, vagy legalább egy részük visszake­rüljenek hivatalosan a gyógy­szertárakba, viszont minden­képp ésszerűtlemség lenne eb­be a hosszadalmas és nagyon költséges vizsgálati eljárásba belekényszeríteni. Azon dolgozik most mindenki, hogy egészsé­ges kompromisszumot találjunk. Fogarassy József: — Mi, a Herbária mindig azt mondtuk, nem gyógyítani akarunk — hiszen ezt csak or­vos teheti — és nem gyógy­szereket árusítani, hanem olyan vényeket, teákat, amelyek jó kiegészítői lehetnek az orvos által előírt szereknek. Így nem vetették alá ezeket a növénye­ket ennek a bonyolult bizo­nyítási eljárásnak. Egyébként a Herbária ma már olyan kor­szerű laboratóriumokkal ren­delkezik, amelyekben sokféle vizsgálat elvégezhető. Például eddig nem kellett azt nézni, hogy az adott növényben mennyire találhatók meg a felszívódott növényvédő szerek. Most ez is feladatunk, hiszen az exDortunk igen jelentős, és a külföldi vevő erre is kíváncsi. Dr. Szendrei Kálmán: — Mi valamennyien, akik el­jöttünk Pécsre, erre a tanfo­lyamra, azon vagyunk, hogy minél előbb minél több gyógy­növény kerüljön ismét a gyó­gyászatba, természetesen a mai előírások figyelembevétele mellett. Húsz-harminc év lema­radását azonban nem lehet máról holnapra behozni. Az orvosok, gyógyszerészek szem­léletét is meg kell változtatni. Ezért volt jelentősége a pécsi tanfolyamnak, mert itt elkez­dődött valami. Sarok Zsuzsa Üj arcok a tanácsi vezetésben Városhiányos térség Sellye a VII. ötéves terv küszöbén Beszélgetés Lénárt Lászlóné dr. tanácselnökkel A siklósi „járás" legnyuga­tibb települése - a falu vé­gén túl van a területhatár, on­nan kezdve már a szigetvári „járás", — s ez is meghatáro­zó tény Sellye mai életében. Úgy szokták mondani: város- hiányos térség. Siklós 40, Pécs 47, Szigetvár 30 km-re van. Ilyen távol a legközelebbi vá­rosoktól közvetlen környezeté­nek is a természetes központ­ja az ormánsági nagyközség. Igazából azonban — ma leg­alábbis — még csak hézago­son felelhet meg ennek a szükségszerű követelménynek. — Nem hiszem, hogy Sellye életében az lenne a lényeges — jelenti ki Lénárt Lászlóné dr., a Seflye Nagyközségi Kö­zös Tanács elnöke —, hogy vá­ros legyen-e, de az igaz, hogy azokat a funkciókat, amelye­ket a városok miatt el kell látnia, el tudja látni és nem is akárhogyan. A fiatal tanácselnökasszony az 51-ről 35-re csökkentett létszámú tanács egyik sellyei tagja, éspedig abban a vá­lasztókerületben, ahol gyere- keskedett, s ahol a szülei ma is élnek. így tért vissza Sely- lyére. — A „hivatalos" elszakadás akkor történt, amikor beirat­koztam a jogra és Pécsett let­tem egyetemi polgár. Csá- nyoszróra mentem férjhez, ma is ott lakunk a családdal, 1980-ban kezdtem dolgozni Drávasztárán a tsz jogtaná­csosaként, ahonnan 1982-ben „átcsábítottak” Sellyére a víz­gazdálkodási társuláshoz. — A közélet? — 1980-ban lettem Csá- nyoszrón tanácstag, akkortól a járási HNF-bizottság tagja is, és Sellye, Csányoszró és társ­községei területi összekötője. — így Sellyével is megvolt a kapcsolata ... — A HNF révén mindent tudtam a faluról, bár az itteni vérkeringésbe igazából akkor kerültem be, amikor a vízgaz­dálkodáshoz jöttem. Nagyon szerettem a népfrontban tevé­kenykedni. Szerintem egy cso­dálatos szervezet, csak még jobban meg kellene erősíteni, hiszen a falvak nagyszerű ösz- szefogó ereje. — Mit gondol, miért éppen önre esett a választás, hogy tanácselnök legyen? — Talán mert sikerült a víz­társulásnál jó kapcsolatokat kialakítani a dolgozókkal... Elfogadtak, ezt érezni lehet. Nehéz is volt eljönni onnan. Eljött és most már lejárt az a bizonyos száz nap is. És nem is akármilyen száz nap! Az új tanács elé kellett vinni a he­tedik ötéves terv frissen kidol­gozott koncepcióját. — Hogyan kezdte? — Amikor láttam, hogy mi­lyenek a pénzügyi lehetőségek — a koncepció szerint az öt évre szóló településgazdasági alap 146 millió forint, amiből a működési kiadások 128 mil­liót tesznek ki, a fejlesztési le­hetőségek pedig alig haladják meg a 18-at — rá kellett jön­nöm, hogy erősíteni kell a kapcsolatokat a gazdálkodó szervekkel, s hogy nekem sze­mély szerint is fel kell vennem velük a kapcsolatot, ha meg akarom valósítani az elképze­léseimet. Ezért is volt már megbeszélésünk a vezetőkkel arról, hogy mik a tanács el­képzelései, s mik az övék, mi­lyen terveik vannak 1990-ig, tehát hogy ismerjük meg egy­más lépéseit. — És mire jutottak? — Például arra, hogy meg­van a lehetőségünk az elő­döm, Sági Mihály által kez­deményezett tornacsarnoknak a teljes egészében helyi ösz- szefogással és helyi erőforrá­sokból történő megépítésére. 650 diák jár az általános is­kolába, 150 a szakmunkáskép­zőbe és van egy tornaszoba. Nagyon nagy a tornacsarnok­ra az igény, támogatják is. És nemcsak tornaterem lesz, más községi célokra is ki tudjuk majd használni. — Maradjunk az oktatásnál. Mit terveznek? — Volt egy vizsgálódásunka gyermeklakosság körében, ami arra mutatott, hogy az óvo­dáskorúak száma csökkenni fog, az általános iskolásoké pedig kissé még emelkedik, aztán stagnálás következik. A hatodik ötéves tervben négy tanterem építését irányozták elő. Ezek nem épültek meg, most pedig már nem is akar­juk, hiszen a 21 tantermünkre 20 tanulócsoport jut. Viszont javítani kell az oktatás felté­teleit. — A középiskolások? — Szigetvárra, Siklósra, Pécsre járnak. Én még a sely- lyei gimnáziumban érettségiz­tem. Nagyon szép emlékeim vannak, jó iskola volt. Ma is hiányzik az a pedagógus-ér­telmiség, amely itt dolgozott. Amikor a Vajszlóval való vetélkedésről beszéltünk, szó­ba került a pár éve nagy vi­hart kavart ügy: a hétvégi or­vosi ügyelet átcsoportosításá­nak a szándéka. — A lakosság akkor nagyon felbolydult, s csak az akkori megyei tanácstag közbenjárá­sára maradt itt az ügyelet. Ez volt az előzménye, hogy beke­rült a koncepcióba az egész­ségügyi centrum fejlesztése. Olyant akarunk, ahol megvan együtt minden, ami az alap­fokú egészségügyi ellátáshoz tartozik: felnőtt és gyermek­körzeti rendelő, fogászat, la­boratórium ... Az Édesanyák úti rendelő fejlesztéséről van szó. Hogy mennyit tudunk megcsinálni a hetedik ötéves Közel szói házhelyet parcelláztak a községben Lénárt Lászlóné dr. a Sellye Nagyközségi Közös Tanács el­nöke tervben, még nem tudom, de a gazdálkodó szervek és a szakmunkásképző ajánlatot tettek a hozzájárulásra. És ez az első számú téma, aminek a megvalósításához a település- fejlesztési hozzájárulás formá­jában a lakosságra számí­tunk. — Mi foglalkoztatja még Sellyét? — A jövő évre ütemeztük a nagyközségi ivóvíz vastalaní- tását. Most alakítjuk meg Drá­vasztárán a vízműtársulást, az első felmérésünk szerint a la­kosságnak több minta 90 szá­zaléka vállalja a részvételt. Kákicson is kutat kellene fú- ratni; ha a vastalanításon lesz megtakarításunk, akkor erre kerítünk sort. Az elődeim szép öröksége a ■ szennyvíztársulás, a 70-es évek eleje óta végzett 30 milliós beruházás. Ez a tár­sulás az év végén megszűnik, a még ellátatlan területekre új társulást kell létrehoznunk. — Mi a helyzet a lakásépí­tésben? — Nálunk természetesen csak magánerős építés van, a telekigényeket a tervidőszak végéig ki tudjuk elégíteni, s csak 89-90-ben — ha vala­miért jobban fellendülne az építési kedv — kell majd új te­rületről gondoskodni. A fiata­lok, alacsonyjövedelműek első lakáshoz jutását támogatja a tanács: évente félmillió forin­tos az alap, az elosztás az igénylők száma szerint törté­nik, s szeretnénk már idén is adni. — Van-e a tanácselnöknek valami titkolt vágya? — A melegvizes strand ... Évekkel ezelőtt volt itt olajku­tatás. Az 1952 méter mély kút az alapcélját illetően meddő volt. viszont több rétegben 70 -80 fokos vizet találtak, ami­nek a hozama is jó. Mi min­dent lehetne ezzel csinálni, még mielőtt a fürdőmedencé­be jutna a meleg víz! Hársfai István A Kun Bála utca Läufer László felvételei Újdonságok a Herbaria Bajcsy-Zsilinszky úti Gyógynövényszak­üzletéből Lauer Györgyi felvétele A gyógynövények reneszánsza

Next

/
Thumbnails
Contents