Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-12 / 281. szám
2 Dunántúli napló 1985. október 12., szombat Lázár György válasza (Folytatás az 1. oldalról) Bevezetőben a kormány nevében megköszönte, hogy a vitában felszólaló, véleményét kifejtő valamennyi képviselő egyetértett a kormány munka- programjával. ígéretet tett arra, hogy a felmerült észrevételeket, javaslatokat az elkövetkező hetekben feldolgozzák, nagy részüket a VII. ötéves tervjavaslat véglegesítésekor hasznosítják, illetőleg a terv részét képező társadalmi, gazdasági programok kidolgozásakor, vagy — ha az lehetséges — haladéktalanul érvényesítik. Kifejezte azt a véleményét: a vita is hozzájárult ahhoz, hogy a kormány még megalapozottabb javaslatot terjeszthessen majd az országgyűlés elé a VII. ötéves tervről. Elismerően szólt a hozzászólások oldottságáról, arról, hogy minden kérdésről — a valaha talán kényesnek nevezettekről is — azzal a természetes nyíltsággal esett szó, ami csak a közvéleményünket jellemző demokratikus légkörben lehetséges. Minden korábbinál nagyobb hangsúlyt kaptak a társadalom egészét foglalkoztató kérdések. Hogyan tehetjük eredményesebbé a szocialista építőmunkát, miként hasznosíthatjuk jobban a társadalmunkban rejlő lehetőségeket, milyen módon fejlesszük tovább a demokratizmust. Lázár György egyetértett azokkal, akik a kormányprogram tervezetében foglaltakat az eddigi munka folytatásának tekintik, hangsúlyozva ugyanakkor azt az új vonást, hogy a feladatok sorában most már nem az egyensúly megteremtése kerül az első helyre, hanem annak megszilárdítása. Más szóval: nem a korlátozás, hanem a fejlődés programja ez. — Ennek tudatosítása különösen azért fontos — mondotta —, mert a gazdaság lendületbe hozása más megoldásokat kíván, mint az egyensúly megszilárdítása. Az előrehaladáshoz ugyanis elengedhetetlen az irányítási rendszer továbbfejlesztése, amit nem elég csupán igényelni, kívánni — el is kell viselni az ebből származó ' következményeket. A program végrehajtásának feltételeiről szólva a Miniszter- tanács elnöke egyetértett azokkal a felszólalókkal, akik feszítettnek, de reálisnak értékelték a kormány előterjesztésében foglalt feladatsort. Több képviselő foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy eddig tartalékaink felszínre hozásában a szükségeshez képest lassabban haladtunk előre. Az észrevételekhez hozzáfűzném: nálunk sokkal gazdagabb országok sem engedhetik meg maguknak, hogy dolgozóik a törvényes munkaidőnek csak körülbelül 80 százalékát használják ki, mint ahogy az ma nálunk történik. — Más tényezőket is említhetek: például állóeszközeink, meglevő termelő berendezéseink kihasználtságát, vagy exportált termékeink „életkorát". Kezünkben van egy jelentős eszközállomány, nagy szellemi kapacitással számolhatunk, s ezeket pótlólagos beruházások nélkül, vagy kevés pótlólagos beruházással is jobban fel kell használnunk. Ez is segíthet abban, hogy erőforrásokat teremtsünk, elvégezhessük az elengedhetetlen befektetéseket, s ezután még gyorsabban haladhassunk előre. Lázár György ezután a társadalom aktivizálásának fontosságát hangsúlyozó hozzászólásokra reagálva kifejtette: bátrabban kell élni a demokratikus viták lehetőségével, a társadalmi kontroll eszközével. A szemléletet itt is, de más területeken is tovább kell formálni, hozzáigazítani az új követelményekhez. A miniszterelnök válasza után határozathozatal következett. Az országgyűlés a kormány programját tartalmazó előterjesztést jóváhagyólag - egyhangúlag — tudomásul vette. Töruenyjauaslat az 1984. eui költségvetés végrehajtáséról Hetényi István pénzügyminiszter előterjesztése Ezt követően az elfogadott napirendnek megfelelően Hetényi István pénzügyminiszter terjesztette elő az 1984. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot. A tavalyi pénzügypolitikai törekvések a népgazdaság több éve előttünk álló céljait szolgálták: a külgazdasági egyensúly javítását, a külföldi adósság csökkentését, és a lakosság fogyasztásának szerény mértékű emelését. E célok szolgálatában a költségvetés a jövedelmek átcsoportosításávol elősegítette, hogy a megtermelt nemzeti jövedelem elosztása igazodjék a külső egyensúly követelményeihez: a belföldön fel nem használható jövedelmet megtakarítsuk, és létrejöjjenek az életkörülmények javulásának, a kulturális és szociális ellátásnak a tervezett anyagi feltételei - mondotta a miniszter. A vállalatok és szövetkezetek fejlődő gazdálkodása biztosította, hogy az ország nemzeti jövedelme összehasonlító árakon számítva 2,7 százalékkal emelkedjék. Az összes jövedelem folyó árakon 9 százalékkal nőtt. és 8 százalékkal növekedhetett a belföldi felhasználás: az ütemkülönbség a külső egyensúly javítását szolgálta. A lakosság pénzjövedelme is emelkedett, több mint 9 százalékkal, és ez a fogyasztói árak több mint 8 százalékos növekedése mellett lehetővé tette a reáljövedelmek egy főre jutó 1 százalékos emelkedését. Hozzá kell tenni azonban, hogy az árszínvonal viszonylag gyors növekedése 1984-ben is nehezítette a bérből élők és a nyugdíjasok helyzetét; e rétegek reáljövedelme — ha nem tudtak kiegészítő jövedelemhez jutni - elég széles körben tovább csökkent. A költségvetés hiánya közel áll a tervezetthez: az 1983. évi kereken 6 milliárddal szemben 3,6 milliárdot tett ki, azaz alig tért el attól, amit az ország- gyűlés jóváhagyott. A kiadások közül a legnagyobb tétel a költségvetési intézményeké és a társadalom- biztosításé. Ezekre kereken 300 milliárd forintot fordítottunk, ami 9 százalékkal több, mint az előző évi. Igyekeztünk megfelelni a takarékosság követelményének úgv, hogy biztosítani tudtuk: a szociális, kulturális és az életszínvonalat közvetlenül szolgáló kiadások valamivel gyorsabb ütemben nőttek mint ahogyan 1983-ban. Lehetőség nyílott új szociálpolitikai intézkedések végrehajtáséra is, amelyek több, mint 3 milliárd forinttal növelték a la- I ság jövedelmét. A családi pótlék, a gyermekgondozási segély, és meghatározott körben a nyugdíjak összegét emelni tudtuk. Hetényi István a továbbiakban rámutatott. — A vállalatok sokszor kényszerűen nagy terhet vállalnak a költségvetési kiadások finan(Az országgyűlés csütörtöki ülésén felszólalt dr. Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese is, akinek beszédéből — anyagtorlódás miatt - ma közlünk néhány, az egészségügyről és szociális célokról szóló részt.) Az egészségüggyel kell kezdenem. Nemcsak mint számomra legkedvesebbel, hanem mint a legmeggyőzőbb programok egyikével. Köztudott, hogy az utóbbi öt évben az egészségügy fejlesztését kiemelten kezeltük. Ennek ellenére komoly gondokkal kell megküzdenünk ezen a területen. Az átlagot meghaladó mér- • tékű támogatás sem volt elég, hogy a mind drágább gépeket és épületeket megfizessük, hogy valamennyi elöregedett kórházunkat, rendelőnket rendbehozzuk, hogy az egyre nagyobb számban jelentkező betegeket tisztességgel ellássuk. A legtöbb fejfájást mégsem ez okozza. Sokkal inkább az, hogy a megfeszített munkának nagyon lassan mutatkozik meg az eredménye. Az emberek egészségi állapota nem javult, a halálozás mutatói rosszak. Hiába vannak jól képzett szakembereink, viszonylag tűrhe-' tőén felszerelt intézeteink, ha például az infarktusban meghaltak kétharmada el sem jut a kórházig. Nem gyógyítható eredményesen vagy sehogy sok betegség, amely az ártalmas szokásokból, az egészségtelen életmódból ered. Változatlanul a legkevésbé képzett fizikai dolgozók vannak kitéve a legtöbb kockázatnak. Az egészségügy képtelen egyedül megküzdeni azokkal a károsodásokkal, amelyekért az egyén és annak egészségét veszélyeztető környezete a felelős. Mi lenne, ha nemcsak az egyre sokasodó betegekkel törődnénk? — tették fel maguknak önkritikusan és reálisan a kérdést az orvosok, és válaszul elkészítették az első olyan társadalmi-szakmai programot, Törődjünk az egészségesekkel és a megelőzéssel is Dr. Csehák Judit felszólalása amelynek hangsúlyozott célja az egészség megőrzése, az egészséget veszélyeztető kockázati tényezők csökkentése és harmadsorban a gyógyítás. Azt ajánlják, hogy a kormány és maga az egészségügyi tárca is a jövőben az egészséges emberekre, az egészség ügyére fordítson több pénzt, több figyelmet. Egészségügyi gyermekotthonok építése helyett az anyák és gyermekek védelmére költsünk, gyermekideggondozók, kórházak bővítése helyett inkább a családok támogatására fordítsunk több gondot. Az egészségre vonatkozó ismereteknek, a nevelésnek, az otthoni és a munkahelyi egészségvédelemnek a korábbinál nagyobb szerepet szánunk — a járadékosok, baleseti ellátások, táppénzen lévők számának csökkentését remélve. Mindezek, valamint az egészséaes életmód propagálása érdekében az orvosoknak, egészségügyieknek foglalkozniuk kell a sport- és testnevelés üqyével. Meg kell ismerkedniük az alkoholizmus és az úi szenvedélybetegségek megelőzésének bonyolult módszertanával, a tömegkommunikáció lehetőségeivel, sok, egyáltalán nem szokványos feladattal. Gyógvítani már tudunk, de meg kell tanulni azt is, miképpen lehet kevesebb a gyógyítandó. Rendkívül nehéz ez a napi feladatok súlya mellett. Azt sem állítanám, hogy mindenki lelkesen helyesel. Az átállást azonban nem halogathatjuk, mert az első eredmények csak hosszabb távon, 10- 15 év múlva jelentkezhetnek. — A művelődésügyben a gyermekvédelem tennivalóit is hasonló felfogásban gondoltuk végig. A veszélyezteteti gyermekek nagy számát és helyzetét ismerve sem mondhatunk mást, mint azt, hogy az egészséges családoknak kell megadnunk minden segítséget gyermekeik harmonikus felneveléséhez. A szülők képzettségén, szaktudásán, lakáshelyzetén, keresetén, egészségi állapotán sok minden múlik. Családalapításuk feltételeit, gyermekeik ellátásának körülményeit, együttmaradásuk esélyeit kell anyagi eszközökkel és szakszerű tanácsadással, szolgáltatásokkal javítanunk, hogy minél ritkábban kerüljön sor válásra, intézeti elhelyezésre, állami gondozásra. Családvédelmi központok kiépítését, a nevelési tanácsadók, az iskolapszichológusi hálózat, a lakó- területi szolgáltatások, a nevelőszülői rendszer bővítését tervezzük, mert nem vezethet eredményhez, ha csak újabb nevelőotthonokat és javítóintézeteket építünk, ha a bírák és gyermekfelügyelők számát növeljük. Ebben az összefüggésben nyer új tartalmat az általános iskolai végzettség jelentősége, a szakmunkás-bizonyítvány haszna, a pályakezdés nehézségeinek csökkentése — hangsúlyozta Csehák Judit, azután így folytatta.- A közoktatás elsődlegességét is azért hangsúlyozzuk, mert minden gyereket megbízható tudással, kötelességre és a munka szeretetére nevelve, egészségesen és erősen, biztos értékekre támaszkodva szeretnénk kiengedni az életbe. Olyan irányítási, bérezési, gazdálkodási, módszertani változásokat tervezünk, amelyek erősítik és természetessé, mindennapivá tehetik a családok és a pedagógusok, a munkahelyek és az oktatók, az iskolák és a lakóhely kapcsolatait. A társadalombiztosítás eddigi, majdnem százéves gyakorlata azt igazolta, hogy a rendelkezésre álló pénzeszközöket. nemcsak segélyekre, betegségi ellátásra, rokkantnyugdíjra kell elköltenünk. Sokszorosan megtérül a nevelésre, a propagandára, az egészségvédelemre, az átképzésre és a rehabilitációra fordított ösz- szeg. Viszont igen drága következménnyel kell számolni, ha a megelőzésben restek és szűkmarkúak vagyunk. A társadalombiztosítás éppen ezért elsődlegesen a csalódok támogatósát, a gyermekgondozási díj kiterjesztését, a családi pótlék értékállandóságának megteremtését, az átképzést, az egészségi állapotnak megfelelő munkahelyek kialakítását szorgalmazza. A korábbinál nagyobb érzékenységgel kell ugyan minden rendelkezésünkre álló eszközzel támogatnunk a segítségre szorulókat, de ez a napi és sürgető kötelezettség sem ment fel bennünket egy olyan hosszabb távra szóló, értéktartó biztosítási ellátás kimunkálása alól, amely jobban elismeri a munkát, a társadalmilag hasznos tevékenységet, amely szigorúbb feltételek alapján és nagyobb társadalmi ellenőrzés mellett nyújt emberhez méltó és biztonságos megélhetést idősnek, betegnek egyaránt. szírozásából. Ennek ára van, például az, hogy a vállalati beruházások 1984-ben 2 százalékkal csökkentek az előző évihez képest. Miközben csupán 2 százalékkal nőttek a beruházások, mégis örvendetes, hogy a vállalatok e nehéz helyzetben is* 11 százalékkal több műszak.' fejlesztési alapot képeztek, mint korábban. A nehéz körülmények között természetesen nőtt a pénzügyi nehézségekkel küszködő vállalatok száma. De a közhiedelemmel ellentétben, azért ez sem általános jelenség. A vállalatok többsége növelte eredményességét. Tavaly 600 olyan vállalat volt, ahol a nyereséget egyik évről a másikra több mint 20 százalékkal sikerült növelni. Ezzel szemben 48 nem mezőgazdasági vállalat zárta összesen 2 milliárd forint veszteséggel gazdálkodását. Az alaphiányos vállalatok száma körülbelül száz, ebből mintegy tizenötöt tekintünk olyannak, amely valóban súlyos gondokkal küszködik és a terhek részbeni rendezése 3 milliárd forinttal terhelte az állami költ- séavetést. Az 1985-ös év nehéz körülmények között indult, és az erőfeszítések ellenére sajnos kiderült, hogy nem egyszerűen téli problémákról van szó. Az eredmények csak igen lassan javulnak. Már most világos, hogy az állami költségvetés hiánya meg fogja haladni azt, amit az országgyűlés jóváhagyott, és úgy vélem, hogy éppen a struktúra átalakítása, a kedvező folyamatok élénkítése, a szociális, kulturális stabilitás indokolja, hogy ne ragaszkodjunk mereven a jóváhagyott hiány adatához, hanem a lehetséges keretek között a gazdaság eredményességét szolgáló támogatások terén tegyünk lépéseket. Nagyon időszerű és sürgető az MSZMP Központi Bizottságának 1984 áprilisi állásfoglalásában meghatározott komplex gazdaságirányítási feladatok végrehajtása. A szabályozókat, az intézményi és döntési rendszert megújító munkában elengedhetetlennek tartjuk a költségvetés megreformálását is. Ennek a folyamatnak egyes lépései már az 1986. évi költségvetésben is tükröződni fognak. Ismételten szembe kell néznünk azzal, hogy a hatékony termelés kibontakoztatását a költségvetési politikának nem az állam jóléti és struktúra- alakító feladatainak csökkentésével, hanem a veszteségek csökkentésével kell szolgálnia. A kormány a kívánatos folyamatok meggyorsítása érdekében a népgazdaság, valamint a súlyos qazdálkodási gondokkal küzdő vállalatok hitelezőinek és dolgozóinak érdekeit egyaránt szem előtt tartó jogszabálytervezeteket fog kidolgozni. A vállalatok viszont joggal számítanak arra, hoqy a veszteségek csökkentéséből felszabaduló összegek egy része a jól dolgozó vállalatok közvetlen terheit mérsékli majd. Feladatnak tekintjük a vállalatok és a lakosság önkéntes megtakarításainak további ösztönzését, mert ez is segít abban, hogy a költségvetési terhek mérséklődjenek. A pénzügyminiszter végül elmondotta, hogy a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság alapvetően pozitívan értékelte a pénzügyi és költségvetési politika szerepét, de rámutatott arra a jogos igényre is, hogy a költségvetési tervezés legyen megalapozottabb, az évközi módosítások valóban csak az ésszerű rugalmasság igényéhez igazodjanak. A költségvetési bevételek mintegy 82 százalékát kitevő vállalati és szövetkezeti befizetések közül elsősorban a társa- dalombiztostíási járulék és a nyereséget terhelő adók emelkedtek. A támogatáscsökkenés legnagyobb része abból adódott, hogy a fogyasztói árkiegészítések mérséklődtek. A termelési támogatások csökkenését évközi intézkedések is elősegítették, így például 10 százalékkal mérséklődött ai ipar, a közlekedés, a belkereskedelem támogatása. A vállalatoktól származó nettó — támogatásokkal csökkentett —- bevételek részarányának, vagyis a központosításnak a növekedésében a korábbiaktól eltérően kiemelkedő szerepet játszott a támogatások és adóvisszatérítések 15,6 milliárd forintnyi mérséklése. A kifizetett bérekkel és jövedelmekkel, valamint a kisvállalkozások terjedésével függ össze az, hogy 1984-ben erőteljesen nőttek a költségvetésnek a lakosságtól származó bevételei. A lakosság 1983-hoz képest több mint 20 százalékkal nagyobb összeget fizetett be a költségvetésbe társadalombiztosítási és nyugdíjjárulék címén. A lakossági adók és illetékek 2,6 milliárd forinttal haladták meg az 1983. évit. Ezt döntően a kisvállalkozási formákban részt vevő magánszemélyek számának és adó alá vonható jövedelmének gyors növekedése eredményezte. A költségvetés felhalmozási célokra fordított kiadásának nagyobbik hányada — mintegy 80 százaléka — a központi és a vállalati szövetkezeti beruházások finanszírozását, kisebbik része pedig a magánerőből való lakásépítés támogatását és bizonyos gazdálkodó szervezetek fejlesztési forrásainak kiegészítését szolgálta. A tanácsi intézmények kiadása 81,5 milliárd forint volt, az előző évit 6,2 milliárd forinttal haladta meg. Mivel a társadalmi közkiadásokon belül elsősorban az alapvető helyi egészségügyi, oktatási és kommunális ellátások kielégítésére összpontosultak a gazdasági források, 1984-ben tovább folytatódott az az irányzat, hogy a tanácsi költségvetési szervek kiadásai gyorsabban növekszenek, mint a központiak. Az egészségügyi és szociális szervek kiadása 32,3 milliárd forint volt. Az egészségügyi hálózat 1400 gyógyintézeti ágy- gyal bővült. Az oktatás, a kultúra, a sport és a tudományos kutatás 1984. évi kiadása 54 milliárd forint volt, az előző évinél 2,7 milliárd forinttal több, 1054 új tanterem létesült. A gyermek- és ifjúságvédelem ráfordításai 1984-ben 11,5 százalékkal növekedtek. A társadalombiztosítás kiadása 120 milliárd forint volt, 12 százalékkal több, mint 1983- ban. Az 1984-ben végrehajtott szociálpolitikai intézkedések 3,6 milliárd forinttal növelték az érintettek jövedelmét. A családvédelemre fordított kiadás 24,1 milliárd forint volt, 3,3 milliárd forinttal (15,9 százalékkal) több, mint 1983-ban. Ezen belül családi pótlékra 18 8 milliárd forint jutott (3,3 milliárd forinttal több, mint 1983-ban). Felszólalás Varga Gyula (Zala m. 2. vk.), az MSZMP Zala Megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára, a terv- és költségvetést bizottsáq előadója elmondotta, hogy a kormány által benyújtott, a Magyar Népköztársaság 1984. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslatot az országgyűlés állandó bizottságai felelősen és nagy aktivitással vitatták meg. A bizottságokban hatvanegy képviselő szólalt fel, tett javaslatot a qazdaság kedvező folyamatainak erősítésére, a kedvezőtlen jelenségek megszüntetésére. A bizottságok az 1984. évi költségvetés végrehajtásáról szóló jelentéssel egyetértettek. A terv- és költségvetési bizottság megállapította: a terv ösz- szességében gazdaságpolitikai céljainknak megfelelően (Folytatás a 3. oldalon)
