Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-10 / 279. szám
e Dunántúlt napló 1985. október 10., csütörtök Baranya Szentendréje és Visegrádja — ...és Visegrádja! — emeli fel az ujját figyel- meztetőleg Schiszler János, a Művelődési Ház igazgatója. Ellentnvöndást nem tűröen terel bennünket fel a hegyre — az egyikre a négy közül, hajdanában itt a Duna partján, mint egy hatalmas asztal, lapos fennsík magasodott, ma már ezt mély völgyek, horhosok választják el -, hogy lássuk: fantasztikusan szép innen ránézni a világra! A Várhegyre megyünk, ahol a római erőd volt, s ahonnan előkerült Marcus Aurelius portréja is, ahol most szőlőtőkék kapaszkodnak a homokos talajba, s ahonnan Duna- szekcsőt nézve, szinte a lábunk alá húzódik a nagyközség. A falu pedig már „lent" is szép, dombos-hajlós útjai, a Duna közelsége, a hétvégi és présházak sokasága, a Mohácsig lehúzódó üdülőövezet, a „hegyek" lábához tapadó apró házak - Baranya Szentendréje lehetne . . . — ... és Visegrádja! - válaszolta erre Schiszler János. Soíz Lajos, a nagyközségi közös tanács elnöke bólint. Mutatja a Duna völgyét, a hajdani holtágakat — ma már, sajnos, eliszaposodnak, részben vízügyi szempontok miatt marad el karbantartásuk, részben természeti értékeink kellő megbecsülésének hiánya miatt, hiszen, mint hallom, a helybeli horgászok akár a maguk költségén is vállalták volna az egyik holtág életben tartásához szükséges zsilip megépítését, de próbálkozásuk elutasításra talált —, s oly hévvel dicsekszik az egyedülálló panorámával, mintha bizony nem is évtizedek óta élvezné. Mindent meg akar mutatni: a régi falut, az „újvárost", a nagyközség csaknem 3000 polgárát, a szigeti oldalon lévő római hídfőmaradványokat, a kompot, a halászcsárdát, a löszfalba mélyített házbelsőket, a varrodát, a két, nagyszerű kenyeret sütő pékséget. Mi pedig mentünk vele. Egyszercsak észrevettük: mindent látni szeretnénk. 130 művelettel exportra A Pécsi Kesztyű- és Bőrdíszműipari Szövetkezetnek szerződése volt a mohácsi áfésszel, ennek varrodája pedig — néhány asszonynak adva munka- lehetőséget — itt dolgozott Dunaszekcsön. A szerződést azonban a szövetkezet felbontotta, a Dunavölgye tsz abban a pillanatban „belépett a ringbe”: tíz asszony nem kerülhet az utcára! Lehet ezt az üzemet gazdaságosan is működtetni — mondták a tsz vezetői. Szerződést kötöttek a komlói Carbon- nal, februártól megindult a munka. Csaknem húsz asszony jutott kereseti lehetőséghez, félmilliós nyereségtervük van. A minőség egyre jobb, pedig olyan ruhadarabot kell összevarrniuk irhakabátokat , amelyeken 130 munkaművelet van. Az oldalt írták Török Éva, Mészáros Attila, a fényképeket Proksza László készítette. Halászlé és cigányzene mellett A halászcsárda a mohácsi ÁFÉSZ-é volt. Kétmillió forintért vásárolta meg a termelő- szövetkezet. Mivel fel kellett újítani és bővíteni, —■ a múlt év októberében lezárták. Ebből nemcsak a halászlét kedvelőknek lett gondjuk, hanem az ott dolgozó húsz embernek és a környék egyetlen valódi cigányzenekarának is. Megoldották: a pincérek fix fizetés mellett átmenetileg máshol dolgoztak, a cigányzenekar pedig a borozóban „bazsevált" a hétvégeken. A felújítás nem volt olcsó, de úgy tűnik megérte: az augusztus 1-i nyitás után az első hónap forgalma 600 000 forint. A létesítmény megvétele, felújítása, újbóli beindítása az első lépcső. A második: a mellette lévő büfé. Fél éve nem üzemel az autóbuszállomás szomszédságában — nyilván hiányzik az utazóknak. A tsz meg szeretné vásárolni o mohácsi ÁFÉSZ-töl és reggeliző- helyként működtetni. Reggeliztetni szeretnének egyébként a Halászcsárdában is a jövő év májusától. Főútvonal mellett ez nem megalapozatlan terv. A harmadik lépcső: ellátni a bári ifjúsági tábor lakóit a Halászcsárda konyhájáról főtt étellel. Szólnunk kell az itt főzött halászléről is: a környéken a legolcsóbb, éspedig annak köszönhetően, hogy év elején megállapodnak a ponty árában és azt év közben nem változtatják. Változatlan marad az ár az étlapon is. Egyébként az itt kimért bor a tsz sajátja. Azt mondta róla a holland nagykövet: „Miért is nem lehet nálunk bári rizlinget kapni !" Tekintélye van a pénznek A tsz az utóbbi öt évben 72 százalékkal növelte nyereségét, 47 százalékkal az egy főre eső részesedést. Csak olyan munkába kezdtek, amelynek mérhető haszna volt. Ezért szorult háttérbe az irodaházak külső és belső csinosítása is. Most sem gondolnak rá, mert javában tart a szakosított sertéstelep rekonstrukciója. Erre kell a pénz. A kivitelezési versenytárgyalás — 48 millióról indult - 36,5 millióval zárult, és a Tolna megyei Tanács Magas- és Mélyépítő Vállalat kapta meg a munkát. Most már a a befejezéshez közelednek. Ha elkészül, akkor a jelenlegi 8 ezer helyett 14 ezer sertést bocsátanak ki évente. Rönk helyett parkettfriz vódtak" volna a tágas tájba. S mondhatnám azt is: (ehet mit kezdeni a kevéssel is. Kevés? Fafeldolgozás két műszakban Mondhatnám így is: felesleges keresni az erdőket a nagyközség környékén: mintha „felszíAlig több mint ötszáz hektár. Am a Dunagyön- gye Termelőszövetkezet mégis úgy döntött: meglévő lehetőségként „menedzselik" az erdőt is és a múlt év májusában — több mint 9 millió forintos beruházás eredményeként — átadták a faüzemet. A létesítmény két műszakban dolgozik, termékeiknek biztos piaca van: raklapelemek, szélezetlen szelvények, hordódongák, papucstömbök és parkettfríz. Hz első földgázfáklya falun Tizenöt hónapon belül égett a láng Pécs után Dunaszekcsön lobbant fel először a földgázfáklya Baranyában. A termelő- szövetkezet a bátai tsz-szel közösen építette a fogadóállomást. Előre gondolkodásuknak köszönhetik, hogy amikor a Baranya Megyei Tanács szólt, hogy lehet készíteni a terveket az átállásra, nekik már kész dokumentációjuk volt. A 13,5 millió forintért létes- sített fogadóállomás és a 3,7 kilométer hosszú vezeték a tsz- nek azt jelentette, hogy már tavaly ráköthették a két terményszárítót, a gépműhelyt, a szakosított sertéstelepet, valamennyi szociális létesítményükkel és a fűrésztelepet. Egyben lehetőséget adtak arra, hogy a község csatlakozhasson a vezetékhálózatra. Dunaszekcsön a földrajzi és talajszerkezeti adottságok miatt a terület 40 százalékán lehet földgázvezetéket építeni. Az előzetes felmérés szerint az érintett terület lakóinak 50 százaléka igényelné a földgázt. Ebbe az 50 százalékba tartoznak azok az utcák, amelyek lakói közül sokan az alacsony jövedelmükre hivatkozva nem óhajtják a földgázt. De az 50 százalékba tartozik a Szőlő és a Rózsa utca is, amelynek lakói viszont az újonnan épült házukban földgázt akarnak használni. Az érdekek tehát ütköznek, s a kérdés az: beviszik-e a községbe a vezetéket? Botz Lajos tanácselnök válasza határozott igen. — Mintha meséből lépett volna ki... Az első pillanatban túl kicsinek találtam az udvart, de kiderült: mindennek helye van, s a végén az egész kis porta olybá tetszett, mintha meseillusztráció lenne. És mintha Huintz Ádámné is meséből lépett volna ki. Mert ugyan hol lógódnak teljesen idegeneket ilyen nyílt barátsággal? Persze, mondta, persze hogy megmutatja a pincét, jöjjenek csak be . . . Meg nem tudnám mondani, hogy a nyári vagy a téli konyhába kerültünk-e. Ezt a kis helyiséget már a meredek löszlalba vágták, jól látni a puha, de tartós anyagba ásó vas nyomát, azután a néni eltűnik egy sötét alagútban, mind mesz- szebbről halljuk a hangját: rögtön gyújtok villanyt! Sok ilyen épület van Dunaszekcsön, a „hegyek" lábához ragasztott házakban sok család él. Pincelakás — mondják, de mást kell elképzelni: egy 20—25 méter magas löszlalhoz támaszkodó csinos, sátortetős kis házat - apró, nagyon tisztán tartott udvarban -, mellette egy kisebb épületet, amelyből elindul a löszbe vájva egy labirintus, ahol a télre begyűjtött alágyújtós, a gondosan felvágott tüzelöla, használaton kívüli holmik sorakoznak, mígnem - „Egy tapétoojtón lehet bemenni", mondja Huintz Adámné -, eljutunk, hátulról a kis ház szobájáig. És persze — ugyancsak a löszbe vájva - a pince kis hordókkal, linóm borokkal.- Hát csak jöjjenek máskor is! - hiv bennünket a ház barátságos asszonya.
