Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-10 / 279. szám
1985. október 10., csütörtök Dunántúli napló 3 Példájukat érdemes követni Közösen játszani, tanulni Magyaregregy barátai Baráti kör alakult Magyareg- regyen. Nagyobbára olyanokból, akiket, noha a sorsuk máshová vetett, sok minden ide köt ma is. Van köztük orvos, jogász, egyetemen oktató fiatal tudós, népművelő, pedagógus könyvtáros, néprajzos; egy-két helybeli tanácsi vezető és sokan még, akiket nem ismerek, de jöttek valahonnan a hivó szóra, mert „hazajáró lelkek". Budapestről, Pécsről, Komlóról. Szászvárról, Vasasról, s ki tudná fölsorolni. Velük, általuk alakult meg ez az — úgy tűnik elszármazottak baráti köre Magyaregregyen. Hosszabb távú és átgondolt közösségi-közéleti programmal; tervekkel, elképzelésekkel: a találkozás örömében, dehát — mondogatták - biztosan készülődnek a búcsúra ... (El is tűnődtem, vajon a falu mozgalmi s egyéb nem tanácsi vezetői is vajon mind zöldséget pucolnak ilyenkor? . . ,) Dehát remélhető, hogy legközelebb már ők is eljönnek, hiszen a baráti kör nemcsak búcsúkor találkozik. A közelebbiek, s a helybeliek úgynevezett klubnapokon is. Mindez az elnök, titkár, szervező jegyzésével készült tájékoztató-meghívó programadó szövegéből is kiderült. Pontosabban az, amiről összeülve, tanakodni-beszélgetni kellene. Az elnöklő pécsi körzeti orvos a falu, a táj múltjáról, törFölmerült egy majdani falumonográfia gondolata is, amelyet, mint a felszólaló pécsi könyvtárigazgató - pártoló tag — is kiemelte, résztanulmányoknak kell megelőzniük. Ehhez pedig tudós szakemberek, toliforgatók segítő készségét kellene megnyerni. A gondolat felvillanyozó érdeklődéssel találkozott. Jóllehet egy ilyen falumonográfia anyagának összegyűjtése, megszerkesztése nem rövid távú program. De bizony kár lenne nem közreadni azt a rengeteg szellemi és tárgyi értéket, ami itt máris összegyűlt, s rendeződik szép sorjával továbbra is ha ez a baráti kör, mint alkotó s a falujáért tenni akaró köA magyaregregyi főutcán Fotó: Läufer László faluról, a faluért. Ahová vagy amelyhez odaköti őket a gyerekkor, a fiatalságuk; a kövek, az utcák, a hazai szó lejtése, az emlékek, a táj, A táj . . . Nyilván nem mondok újat azzal, hogy megejtő- en szép ez a Márévár-környék, sokan járnak erre. Kiránduló- hely ez a vidék. Festői völgyben toppan elénk a takaros, tiszta kis völgyfalu: Magyaregregy. Gondjaival és örömeivel; dalaival, táncaival megőrzött hagyományaival, s itt-ott megéledő népszokásaival. Erre járva sokszor eszembe jutott: mennyi kincs lehet itt, ami pénzzel nem kifejezhető. Ebben a faluban alakult baráti kör az egregyiekből, jobbára értelmiségiekből, akik jöttek egyetlen szóra, csaknem fél százan. Ez még április végén történt, amikor az Arnold- házat avatták, amely fogalom itt, alighanem még ma is. Hiszen a szép, tágas homlokzatú, hosszú tornácos nagy ud- varú falusi ház valaha korcsma és mészárszék, tehát középponti hely volt, ahová az emberek igencsak betértek hírt cserélni, megalkudni valamire, politizálni, eldiskurálni a pohár ital mellett. A házat a tanács pár éve megvásárolta, szépen rendbehozatta, s ma már a falu szabadidős művelődési intézményeként funkciónál. Itt, az intézmény egyik csoportjaként lelt otthonra a maqyaregre- gyiek baráti köre is. Elhatározták, hogy ehelyütt találkoznak évente egyszer, búcsút megelőző szombaton délelőtt. S hogy beszámolnak az eltelt időszakról, és megfogalmazzák a következő év terveit. Ilyen találkozóra szólt a szíves meghívás egy szép kora őszi napfényes hétvégi délelot- tön. Hajtott a kíváncsiság, vajon mi lesz ebből? hiszen hasonlóról városban már hallottam, falun még nem. Gondoltam, lízen-tízenöten csak összejönnek, s akkor már van értelme. Kellemesen csalódtam. A tágas helyiségben alig találtam ülőhelyet, csaknem mindenki eljött. Kivéve néhány helybélit, akire azért számítottak ... Ez, ügy tűnt, csöppnyi üröm lett a ténelméről szólt bevezetésül, jó 10 15 vaskos könyvet tanulmányt felmutatva: van forrásanyag a levéltáron kívül. is, ami a múltat illeti. Azután szó esett a tervekről. Emléket állítani, azaz emlékművet a bányában életüket vesztett egregyi bányászoknak. Gyűjteni kellene (a már ismerteken túl is) a szólásokat, a helyi iréfás történeteket, a dűlőneveket, a ragadványneveket s ki miben, hogyan tudna segíteni. Folyik, csaknem befejezés előtt áll — tudtuk meg a falu kismesterségeinek leírása; a szőttesminták, a bányászelv, a népi orvoslás, a hiedelemvilág és sok más egyéb gyűjtőmunka a honismereti kör jóvoltából. És sok szó esett a jelen gondjairól is: a vízellátás, az utak, járdák, építkezések helyzetéről. É még nagyon sok mindenről, ami a falu mai életével, fejlődésével összefügg. Móricz Zsigmondnak ez az 1937-ben írott regénye nem tartozik éppen a nagy, talán még a közepes művek sorába sem, alighanem aktualitása, személyes vonatkozásai már akkor is fontosabbak voltak, mint művészi értékei. „Jól kipa. naszkcdta magát Máriára, a szerelemre, az egész életre” — írja Móricz Virág. Persze, mára már érdektelen, legföljebb irodalomtörténet, hogy a regény — durván fogalmazva -, „leszámolás" Simonyi Máriával, a volt színésznő-feleséggel, s míg íródott, épp folyt a hosz- szas, keserves válóper. Marad hát a szórakoztató történet, hogy mit bír ki és mit nem bír ki a szerelem, míg új, ki adja fel benne magát, ki nem, ki jobban és ki kevésbé, örök aktualitás, garantáltan szórakoztató csütörtök este. Sem a regény, sem a film nem merészkedik nagy mélységekbe. A regény tán azért, mert sietős, napi folytatásokban irt munka zösség meggyökeresedik, és sorait, tennivalóit egyként gyarapítani képes a jövőben is. Ezen a délelőttön, a jó két és fél órás beszélgetés, azaz, még pontosabban: baráti gondolatcsere közepette valahogy nem éreztem kívülállónak magamat. Elragadott egy kis, egymást jól ismerő, s a kötődés szálaival egymáshoz és a szőkébb pátriához kapcsolódó igazi közösségnek a tenni- akarása. Egyletek, . egyesületek létesülnek, hajnadi olvasókörök, gazdakörök újjáalakulásáról hallani itt-ott, országszerte. Az egregyiek baráti köre hasonló. A falu előbbrejutását segítő célokkal alakult meg ebben a kies mecsekvidéki völgyfaluban. Egyelőre ritka madárként. Pedig Magyaregregy példája követésre érdemes, Wallinger Endre s inkább panasz, mint letisztult tapasztalat, a film pedig azért, mert nem akar többet ,,belelátni" az anyagba, mint ami valójában benne van. Különben is, elég mély a téma maga (,,Ne mondjuk inkább feneketlennek?"): két ember játszmája, viaskodása a másik minél teljesebb birtoklásáért. Még egy kevésbé extrém és az alkut, az „adásvételt" jobban elfedő helyzetben is hálás alapanyag. Filmnek is, regénynek is. Dús Péter, a híres szobrász szerelmes lesz s vesz is magának feleséget, szép, divatos színésznőt, aki túl ezen még egyéniség is, emancipált, hamar kiderül . hát, hogy a választott Vénusz-eszmény a mindennapokban nem hajlandó a szobrász kreatúrájaként, szebben mondva ideáljaként viselkedni. S miért is tenné? Kettejük bontakozó konfliktusában nagy valószínűséggel megjósolható, hogy nem a színésznő lesz a vesztes fél. ű megtalálMunka ésMűvelődés elődöntők Az asztalnak támaszkodva Balaton nápolyit ropogtatnak hárman, dr. Kiss Károlyné, Fe- nvővári Erzsébet és Szeberényi György. Javítja az agyműködést az édesség, kicsit erősítünk mondják nevetve a DDGáz „Keleti Károly" szocialista brigádjának tagjai. Az „erősítésre” szükség is van, pár perc múlva kezdődik a Munka és Művelődés kulturális játék vállalati elődöntője. A tanácsteremben felállítottak egy táblát, a műsorvezető éppen írja a csapatok nevét, húzza a kockákat ahova majd az elért pontok kerülnek. — Különböző felállásokban már több éve részt vesz a brigádunk ebben a kulturális játékban. A vetélkedőket különösen szeretjük - mondja dr. Kiss Károlyné. Fenyővári Erzsébet szerint azért is neveznek be gyakran, mert a saját ismereteikről is képet kapnak, saját maguk előtt is felmérik, milyen a tájékozottságuk. — Nagyon jó hangulatúak a vetélkedők, ha nem hangzana furcsán, azt is mondhatnám, hogy ez egy jó buli — közli Szeberényi György, a szervezési osztály dolgozója. Az évközi felkészülést nem tartják több letmunkának, amúgy is járnának moziba, kiállításokra. A megjelölt tíz irodalmi művet is nagyjából már olvasták korábban. Pécsett hétfőn tartották tizenegy helyszínen a Munka és Művelődés idei elődöntőit. A játékba 209 szocialista brigád jelentkezett és közülük százhetven brigád a vetélkedősorozatra is benevezett. Vetélkedni ugyanis nem kötelező, anélkül is részt lehet venni az MM programjaiban. De a vetélkedőket a brigádok többsége szívesen veszi, sőt amikor a szervezők felvetették, hogy marad- jon-e el ez a forma, élénken tiltakoztak és kérték a vetélkedők megrendezését. A pécsi Doktor Sándor-Zsolnay Művelődési Ház munkatársaival — a DOZSO, a meghirdető szervek egyike — hétfőn egy kis „körutazást" tettünk, néhány vállalat elődöntőjébe hallgattunk bele, beszélgettünk brigádtagokkal. A DOZSO-ban már korábban tartottak módszertani bemutatót, amelyet megnéztek brigádtagok, MM-felelősök, hogy segítséget kapjanak saját vállalatuk elő- és középdöntőinek a megrendezéséhez. Ugyancsak a DOZSO-ban évente tartanak háromnapos továbbképzést a Munka és Művelődés felelősöknek. A terveik szerint a szakszervezeti iskolával közösen havonta egy alkalommal hívják össze majd a felelősöket és tíz hónapon át tartanak a számukra tájékoztatót. A szusszanásnyi szünetben érdeklődöm a Kesztyű és Bőrruházati Vállalat Vadász utcai, 2. sz. gyárában a „Vörös Csillag” szocialista brigád csapatától, hogyan értékelik a vetélkedőt, milyennek tartják a játékot?- A brigádunknak tizennégy tagja van, díszítők vagyunk. A vállalásokat felosztottuk magunk között. Vannak, akik inkább moziba szeretnek járni, mások olvasnak többet. A brigádunk egyébként más vetélkedőkön is részt vesz, szívesen csináljuk. Az MM-ből sok mindent tanulunk, szeretjük. Itt a vetélkedőkön érdekesek a kérdések, kivéve a túl lexikálisakat, amelyeknek nem látjuk értelmét — mondja Hummel Györgyné, aki a brigád vezetője is és bemutatja csapattársait, Sánta Lászlónét és Szombati Sándornét. Felnőtt gyerekeik vannak, már nem baj, ha kevesebbet vannak otthon, sőt a férjek is segítenek az adatok összegyűjtésében évközben, magyarázzák az asszonyoknak. De nemcsak a női nem képviselteti magát a Munka és Művelődés-ben, hanem férfiak is. A MÉV elődöntőjén harmincnyolc csapat játszott, nagy részük férfi csapattagokkal, így például a Kutató-Mélyfúró üzemből a Komarov- vagy a Gagarin-brigád. A brigádtagok sokat dolgoznak, gyakran járnak vidékre, nehezen marad idejük a felkészülésre, de azéit nem mondanának le róla, így is öregbítve a brigádok jóhírét. B. A. Művészeti nevelés — személyes kapcsolatokkal Morvay László és tanítványai „Láss, ne csak nézz!” — Imádom a feladatokat, Amikor a vásznon vagy tanítványaim társaságában valamit felelősséggel meg kell oldanom. Pedagógusként az a legfontosabb feladatom, hogy bemutassam, tudatosítsam az ismert technikai lehetőségeket, és ezáltal diákjaim megtalálhassák a legmegfelelőbb utat saját egyéniségük fejlesztéséhez. Profi művésznek tartom magam, - mondta szinte egyszuszra Morvay László (38 éves), aki 3 éve a JPTE Tanárképző Karának óraadó tanára. Élénken gesztikulálva, szuggesztíven adta elő mondanivalóját. Pécsi műtermében késő este is jelenlévő tanítványok élénk helyeslése kísérte szavait.- Tíz órát tanítottam ma. Igen fáradt vagyok, de meggyőződésem, hogy igazi pedagógiai-nevelő tevékenységet természetes körülmények között, személyes kapcsolatokon keresztül lehet igazán kifejteni - a műteremben lévő főiskolások, korábbi tanítványok figyelnek, néha hangsúlyozottan alátámasztva a tanár úr véleményét. Incselkedni kezdek; mi lenne, fordulok Mor- vayhoz, ha valamelyik tanítvány így szólna: Ne haragudjon, láttam, amiket alkotott, nem vagyok hajlandó egyetlen szavát sem elhinni.- Nézze, kétségtelen, hogy a mi szakmánkban csak az lehet jó tanár, aki tudja, mire képes, és csak azt taníthatja, amit maga is meg tud csinálni. Mindenesetre örülnék, ha valaki ezt mondaná a szemembe, de meg tudnám védeni magam. A vitából pedig mindketten tanulnánk. ügy tartom; a tanárképzősökkel — akinek már elsőben biztos a technikai tudásuk — együttesen ki kell alakítanunk egy „esztétikai kontrollt". Tudatosítani próbálom, hogy a művész, főként, ha tanítani is fog, minden egyes képével ,.pe- dagogizál”. Morvay László korábban Budapesten, képzőművészeti szakközépiskolában tanított. Tagja a Művészeti Alapnak és a Képzőművész Szövetségnek. Több mint tíz éve vezeti az általános- és középiskolásokból álló Gaál Imre stúdiót. A fővárosi fiatalokkal Indiában és Belgiumban is volt közös kiállításuk. Legutóbb pedig Olaszországban voltak, szeptember végén tértek vissza. A velencei Palladium de la Artie nevű művészeti szabadiskola meghívására Morvay László előadásokat tartott a vizuális és manuális készségekkel megáldott fiatalok nevelésének módszertanáról. Technikai bemutatókat is rendezett közösen tanítványaival a sokszorosító grafikai eljárásokról, a tűzzománckészítésről és specialitásukról, a gézgipsz művészi megmunkálásának módozatairól. Ebben a szakkörben a vizuális nevelést tartja elsődlegesnek Morvay, a Láss, ne csak nézz! gondolata jegyében, Morvay László a pécsi Üt- törőházban is vezet szitaszak- kört, a pécsi tanárképzőn irányításával működő Stoliwerk- csoport pedig legutóbb nivó- díjat kapott a megyei amatőr tárlaton. (Kiállításuk most a tanárképző folyosóját látható.) Nyáron sem pihen. Egy Fejér megyei kastélyt bérelnek, itt foglalkozik az érdeklődő fiatalokkal, itt tölti szakmai gyakorlatát néhány pécsi tanárképzős is.- Olyan fiatalokat próbálok „látóvá" nevelni, akikben megvan a hajlam arra, hogy később, művészi tevékenységüket felhasználva tanítsanak is, akik észreveszik a környezetünkben meglévő vizuális problémákat, és megpróbálnak változtatni rajtuk. A művészet nem halott. A művész felelőssége, hogy kinevelje közönségét, nem ugorva - lépve, - fejezte be a beszélgetést Morvay László. Újabb tanítványok érkeztek, feleslegessé váltam. Bozsik L. Míg új a szerelem ja idővel vagy a nagy szerelmet, vagy az igazán pumpálható, öregedő férfit, miért lenne hát hajlandó feladni magát, súrolóasszonnyá görbedni a szobrász tudat alatti, ki nem mondott, csak megszobort igényei szerint? Dús Péter viszont mindenképp vesztes marad. Vagy úgy, hogy nem enged elveiböl-szokásaiból s így szükségképpen, (ráadásul gyorsan is) elveszti élete — talán — utolsó „Vénuszát", vagy úgy, hogy mindenáron megnyeri, megtartja eszmény-feleségét, de művészként, autonóm emberként elveszti önmagát, így közvetve azt a képességét is, hogy valódi, jó Vénuszként faraghassa meg asszonyát. E két véglet között persze, számtalan alku, kompromisszum formálódik, a film tulajdonképp óvatos „szakítópróbák" sora. Szönyi G. Sándor produkciója azon a ponton köszön el a nézőtől, amikor a főszereplők kivételével már mindenki látja, hogy az új szerelem leple alatt telepített aknák talán nem is olyan sokára robbanni fognak és szét is viszik a házasságot. Kállai Ferenc — kiváló partnernője, Sunyovszky Szilvia mellett — ismét, és ki tudja hányadszor alakít emlékezeteset, egy indulatos, drabális vidéki kis- úr és egy kifinomult nagyvilági művész vonásaiból rakva össze Dús Péter figuráját. Jegyzetíró itt kénytelenül témát vált. Múlt héten a Bevégezet- len ragozásról írva Örkényt nevezte ki a Szerelem szerzőjének. Makk Károly Déry Tibor nyomón rendezte filmjét, így az nem lehet az örkény-adaptá- ciók legjobbika. Durva hiba, úgyhogy ahelyett, hogy nyúlós magyarázatokba kezdene a „beszédes" elírásokról, kiveszi a gépből a papírt és megnézi, tényleg Móriczot írt-e a jegyzet legelején? Parti Nagy Lajos
