Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-09 / 278. szám

1985. október 9., szerda Dunántúli napló 3 A Gagarin-brigád druszákat keres A brigádmozgalom megújításáért A gmk és a brigád Közelebb az élethez Amikor a aal« la keués Mit tehet a kereskedő? Kereskedelmi és ellátási gondok Szentlőrincen Huszonöt éve alakult, el­sők között a városban is. Amikor Pécsett járt Gagarin, akkor vették fel az első űr­hajós nevét. Idéntől MHSZ- brigád is, merthogy mind­egyik brigádtag belépett az MHSZ-be, igy a teljes nevük: a Zsolnay Porcelángyár Ga- garinról elnevezett MHSZ szocialista brigádja. A hu­szonöt év alatt egyszer vol­tak a vállalat kiváló brigád­ja, a bronz, ezüst és arany fokozat pedig arányosan el­osztva az évekre. Most, megünnepelni az évfordulót, keresnek Gagarinról elneve­zett szocialista brigádokat, hogy vetélkedjenek egymás­sal pontosságban: városi lö­vészversenyt kezdeményeztek a Gagarin-brigádoknak. Az ismerkedés után arról be­szélgetünk, hogy mintha meg torpant volna az utóbbi évek­ben a brigádmozgalom. A hár­mas követelményből a munko még ment volna, de a szocia­lista módon való művelődés és életmód leegyszerűsödött a beragasztott szinház- és mú­zeumjegyekre, családi estekre. Formálisak lettek a vállalások, formális lett az értékelés f> emiatt. Az sem kedvezett a brigád­mozgalomnak - mondják hogy lehetőség nyílt sokhelyütt gmk-ra, mellékesre, s ki az az öntudatos, aki társadalmi mun­kában dolgozik, amikor teheti pénzért. Azért nem ilyen egyszerű ez A Gagarin brigád tagjai vasas szakmunkások, tudnak hegesz­teni, szerelni, s hegesztenek, szerelnek bizonyára a gyárka­pun kívül is. De a társadalm: munkát sem kerülik el nagy ív­ben. Sőt, hogy MHSZ-brigórl lettek, még sokasodott is ilyen jellegű munkájuk: a gyárnak, a Berek utcai iskolának, s hát a Magyar Honvédelmi Szövet­ségnek sok mindent megcsinál­nak brigád-, azaz társadalmi munka keretében.- Ettől szocialistább a bri­gád? — kérdezem. A választ abban kapom meg, hogy mondják, lendíteni kellene a brigádmozgalmon. Elhagyni teljesen a formális elemeket, megtalálni a valódi feladato­kat. A brigádoknak mégiscsak az adott igazi lehetőséget, hogy számítottak eszükre, te­hetségükre, akarásukra a ter­melésben. Hogy a termelés jobbítására nyílott olyan lehe­tőség is, hogy vállalati gazda­sági munkaközösségbe tömö­rüljenek az emberek, az még nem zárja ki a szocialista bri­gádok tevékenységét. Ha má­sért nem, hát azért, mert itt a többség. Nézzünk egy példát a Gaga­rin brigád életéből. Klasszikus, szocialista brigádnak való vál­lalás az újítás. Újítanak is, egyénileg, páran összefogva, akár más brigádtagokkal és közösen is. Ilyen közös újításuk volt az ek-ktródagrafitozás ki­dolgozása. Az érvényes rendel­kezések szerinti legmagasabb újítási díjat kapták érte: ami­kor elosztották, kapott minden­ki 500 forintot. Pedig az az újítás idén is hasznot, megta­karítást hoz a gyárnak, s fog öt, tíz év múlva is. Néhány éve még az gátolta az újítókedvet sokhelyütt, hogy a nyereség­keret terhére kellett fizetni: so­kan nem nézték jó szemmel tehát azokat, akik az ,,ő zse­bükből" vették ki a pénzt. Ma már az adózctlan nyereségből fizetik az újítást — kisebb „er­kölcsi" nyomás is nehezedik az újítókra. Nem tartjuk elképzelhetet­lennek a brigáddal, hogy pél­dául az újítási szabályzatok korszerűsítésével javulhat ismét a helyzet. S eljutunk odáig: talán nem is általában kellene a brigádmozgalmat megújítani, hanem a részleteket — mint például amilyen az újításokra vonatkozó jogszabályok — kel­lene a mai élethez közelebo vinni. Valamikor, mondják, a komplex brigádok voltak az ideálisak. Aztán azok - mond­ván, hogy a termelésirányítók, sőt a brigádértékelök ne le­gyenek brigádtagok - meg­szűntek. Ök mindenesetre komplex-pártiak: a brigádok többre lennének képesek a műszakiakkal együtt, mint nél­külük, a termelésben is. Vecscra Géza tagja még a brigádnak a huszonöt évvel ezelőtti alapítók közül. Farkas József tőle vette át a brigád­vezetői feladatokat: nem kell nagyon győzködnie Varga Gyu­lát, Ott Józsefet, Légrádi Zol­tánt, vagy a többieket — hiszen szeretnének megint a vállalat kiváló brigádja lenni. A Gagarin brigádok lövész­versenye majd minden bizony­nyal beszámít az értékeléskor, dehát azt nemcsak ezért csi­nálják, hanem azért, ami miatt ezáltal MHSZ-brigád is lettek: szeretnek együtt lenni, sportol­ni, célba lőni azzal a fegyver­rel, amit ők tettek pontossá. B. L. Idős asszony lépeget a gár­dán, kezében szőlő és kenyér, a délutáni uzsonna utolsó fa­latjai. A szép barna cipódarab szinte kínálja magát, legszíve­sebben kérnék egy falatot, de az illem visszatart. — Volt egy időszak, amikor a házi kenyér igen finom volt, aztán jött egy olyan, amikor egyszerűen nem lehetett meg­enni — sorolja tapasztalatait Tóth Sándorné. — Egy időben baj volt az alföldi kenyérrel, most mindegyik elég jó. A bol­tokban 3—4 félét látok, az­előtt kukoricás, meg rozske­nyeret is hoztak Pécsről, de mi nemigen kedveltük. Szentlőrinc bármelyik utcá­ján nyugodtan megállhat az ember, a helybeliek szívesen elkalauzolják. Sőt, a kíváncsi látogató nemcsak azt tudhat­ja meg, hogy melyik üzlet hol található, de azt is, hol mit, vagy éppen mit nem lehet kap­ni. — A háború óta ilyen még nem volt, hogy ne lehessen ecetet és piros paprikát venni — panaszolja Tóthné. — Nem tudom mi lehet az oka, de nagy szégyen, hogy ebből sincs elég. Most ugyan azt láttam, hogy kapható erős paprika, de ahol kisgyerek van, ott példá­ul nem vehetik meg. Máskü­lönben szerintem itt aránylag jó az ellátás, legalábbis amire nekünk szükségünk van, az többnyire kapható. Néhány sarokkal távolabb, a Deák Ferenc utcában már több gondot jeleznek a vála­szok. Vargáné Várhalmi Edita közeli iskolában tanít, ' lakása két bolt között majdnem fél­úton van: — Déltájban még szinte minden van a boltban. De ké­sőbb — teszem azt, mi például az iskolával egész délután krumplit szedtünk — nem biz­tos, hogy kapok tejet. Elkép­zelhető, hogy a kenyér is fogytán van. Alapjában véve azonban mégse panaszkodha­tunk. Mégis, amit talán legin­kább hiányolok, az a füstölt áru. Igaz, az utóbbi időben mintha javult volna egy kicsit a helyzet. Két órával a zárás előtt alig egy-két vásárló sétál az üzlet­ben. A fehérköpenyes eladók lényegesen többen vannak, mint később kiderül, nem ok nélkül. A szentlőrinci 39-es ABC-ben mára várták a Füszért túrajáratát, helyette azonban csak egy távirat érkezett, amelyben az állt, hogy a szál­lítmány késni fog. Pedig a készletek igencsak fogyóban vannak. A bolt dol­gozói kapásból 10—15 féle árucikket is sorolnak, mi min­den hiányzik, vagy nem sike­rült beszerezni. Igaz, nem vár­ják tétlenül a szállítókat, amit lehet, maguk hajtanak fel. Időnként a megyehatárt is át­lépik, hogy egy-egy hiánycikk nyomába eredjenek. — Legutóbb nem tudtunk fogkrémet szerezni, nincs olcsó szappan, hiánycikk a W. C.-pa­pír és a papírzsebkendő — sorolja Bocz Jánosné boltveze­tőhelyettes. — Paprikát, para­dicsomot, burgonyát, hagymát és tojást a termelőktől vásá­rolunk. Van azonban, amit nem lehet ilyen úton-módon besze­rezni, így nálunk is hiánycikk a piros paprika és az ecet. — Úgy hirlik, néhány hete az alapvető élelmiszerekből is gond volt. — A múlt szombaton nem lett elég a tej, most viszont 120 litert vittek vissza. Nem lehet kiszámolni, mikor mennyi tejre, kenyérre van szükség. Előfordul, hogy egyik nap ke­vés a kenyér, a másik nap — bár ugyanannyit rendelünk — a felét sem tudjuk eladni. — Előkerülnek az augusztusi számlák. Minden egyes napot jelző cédulán egy-egy szám áll: 52, 55, 32, 22- Augusztus 21-én 419 kiló kenyér maradt meg, ez volt a csúcs. Szeptem­ber 4-én 92, a következő na­pon 23, majd újabb egy nap múlva 35 liter tejet küldtek vissza. — Azon a bizonyos szomba­ton, ami miatt a vásárlók rek­lamáltak, egy óra hosszat nem volt kenyerünk _ mondja Var­g a Lászlóné üzletvezető-helyet­tes. — Utána kétszer is kap­tunk, mégpedig meleget. A he­lyi sütőüzem vezetője személye­sen hozta a friss cipókat. Más kérdés, hogy a napi egyszeri szállítás miatt délután már nem szívesen vásárolnak az emberek. — Rendszerint negyed hat­ra jövünk dolgozni, akkor leg­többször már itt a kenyér —• teszi hozzá Bocz Jánosné. Ha kedvező az időjárás, nincs kü­lönösebb gond, de ha esik az eső, vagy erősen fagy — bár­mennyire vigyázunk — azt az áru megsínyli. Az egyedüli megoldás szerintem az lenne, ha a sütőipar vállalná a dél­utáni szállítást is. A szentlőrinci kenyérgyár mintegy hét-nyolcszáz méter­nyire van az üzlettől. A távol­ság igazán nem nagy, hiszen olykor-olykor az is előfordul, hogy a bolt dolgozói gyorsan átfutnak egy-egy kosár kenyé­rért. Hivatalosan azonban nincs utánrendelési lehetőség, holott a helyi sütőüzem kapa­citása a hét legtöbb napján csak részben kihasznált. Ferenci Demeter Heten a Gagarm-brigad tagjai közül „Mindig segíteni akartam...” Továbbra is tevékenyen - nyugalomban Szilcs István megyei NEB-elnök a népi ellenőrzés felelősségéről Szűcs István, a mohácsi Né­pi Ellenőrzési Bizottság elnöke még nem igazán érzi magát nyugdíjasnak. A hét három napján bejár volt munkahe­lyére, segít az utódjának a munkaterületeket megismerni. — Mindig nyakig voltam és vagyok is a munkával — kezd­te beszégetésünket Szűcs Ist­ván, akivel természetesen régi munkahelyén találkoztunk. Hogyan lesz valakiből népi ellenőr? Szűcs István a múlt­tal kezdi. Homorúdon — ahol jelenleg is él a szövetkezeti mozgalomban kezdte. Először terményfelvásárló, később ügy­vezető elnök és 1956-tól 1961- ig a mohácsi Földművesszövet­kezet elnöke lett. Közben állan­dóan tanult: mezőgazdasági technikusi és középfokú szám­viteli képesítést szerzett. Ele­inte nem is akart NEB-elnök lenni. — Két—három hétig is agi­táltak, mire beleegyeztem. Szerettem a szövetkezeti mun­kát. Lassan aztán megkedvel­tem minden gondjával, bajá­val együtt a népi ellenőrzést is. A NEB elsődleges felada­tát mindig abban láttam, hogy segítsen a vállalatoknak, üze­meknek és természetesen az egyéni bejelentőknek is. Bíz­tak bennünk az emberek, szí­vesen feltárták a gondokat, problémákat. Nagyon sok pa­naszügyet elintéztünk, de azt is nyíltan megmondtuk,, ha va­lakinek nem volt igaza. Évente három-négy közpon­ti vizsgálat mellett a mohá­csi NEB több helyi jellegűt is indít. Foglalkoztak a környe­zetvédelemmel is. Ennek ered­ményeként hatvan szemétgyűj­tőt helyeztek el a városban, és a környezetvédelmi felügyelők is megkezdték a munkát. Tár­sadalmi szerződést kötöttek az iskolák, vállalatok Mohács szé­pítésére. Ezenkívül áttekintették még a munkaerő-gazdálkodás, bérgazdálkodás, a szolgálta­tások és a falusi emberek hely­zetét. — Nemrég a falusi lakosság ellátása és a kistelepülések megtartó ereje került napi­rendre. Az ankétokon az em­berek őszintén elmondták gondjaikat. Somberekén ennek eredményeként cipőfelsőrész­készítő üzemet létesítettek, hogy az,ott élő nők is eljárhas­sanak dolgozni. — Sajnálom itthagyni, mert nagyon jól éreztem itt magam. Az ellenőreinket nem nehéz bevonni a munkába. Látják a vizsgálatok eredményeit, ugyan­is mindig tájékoztatjuk őket a változásokról. Jó érzés az is, hogy az eltelt évek alatt az. üzemekben, vállalatoknál javult a belső ellenőrzés színvonala, s azt is elértük, hogy ott is van már, ahol eddig nem volt. Munkájának „üres ars poeti­cáját" így fogalmazza meg: — Mindig segíteni akartam, de ha meg kellett büntetni valakit, akkor megtettem. Itt az emberekkel nagyon meg kell tanulni bánni, és én min­dig is embercentrikus voltam. Ezért a vizsgálatoknál is figye­lembe vettem, hogy az adott vezető vagy beosztott téve­dett-e vagy a saját zsebére dolgozott. Ugyanis szerintem kockázat nélkül nincs vezetés. Húsz éve tanácstag, és hu­szonhét éve munkásőr. Soha nem volt igazán egy szabad pillanata, de ő nem is tudja másképp elképzelni az életét. A népi ellenőri munká­ban az a legnehezebb, hogy mindent bizonyítani kell, ne­hogy embereket ártatlanul megvádoljanak. A vizsgálato­kat ezért nagyon diszkréten kell levezetni, ugyanis a legtöbb panasz a vezetők ellen szól. Hogyan alakulnak a nyugdí­jas évei? Jelenleg a mohácsi NEB elnökhelyettese és megyei tanácstaq. Sz. K. Marklin-játékok magyar—NSZK kooperációban A Lemezórugyór kooperá­ciós megállapodást kötött al­katrészek szerelésére, külön­féle lemezjátékok készítésére az NSZK-beli Mörklin céggel, a világ egyik legnevesebb já­tékgyártójával. A megállapo­dás értelmében a magyar vál­lalatnál szerelik össze részben saját gyártmányú, illetve az NSZK-beli partnertől érkező alkatrészekből a Mörklin mo- dellvasútjaihoz a síneket. A kisvasutakhoz külön megren­delés alapján vasúti, kocsikat is szállítanak. Az első meg­bízatásukat háromféle modell­re kapták, s ezekből novem­ber végéig 90 ezret küldenek el. A Lemezórugyór részt vesz a Mörklin fémépítők gyártásá­ban is, amihez különféle fém- szerelvényeket készítenek majd győri gyárukban. A szentlőrinci kenyérgyárban a délutános műszakban dagasztás- hoz készítik elő a lisztet.

Next

/
Thumbnails
Contents