Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-01 / 270. szám

e Dunántúli napló 1985. október 1., kedd Nemzet ::x:x:*;;y:X::*::::X;Xx: X>SX*X*S>!‘X*X** ::x:x ;X;X;X;X;X:X;X:XXX;X:X:X:: közi m agazin Viaskodás a szegfűk földjén Eanes elnök Tekintélye, erkölcsi tőkéje óriási Portugáliában az október 6-i parlamenti választások előtt soha nem látott méreteket öl­tött a plakátok és jelszavak háborúja. A jobboldali, ó-kon­zervatív Demokratikus Szociális Centrum szórólapjai szerint ,,A CDS a jövő felé repül". A politikai színskála ellenkező pontján álló kommunista párt tömören egy mondatba sűrí­tette az utóbbi évek történetét: „Hét kormány kilenc év alatt: a PS, a PSD, a CDS megbu­kott." Házasság­kudarcok Valóban, az elmúlt évtized­ben az ibériai ország élén a három polgári párt: szocialis­ták (PS), szociáldemokraták (PSD), és centrumpártiak (CDS) koalíciói vagy éppen egyszínű kormányai váltogat­ták egymást. A három párt - sokszor elveit is feladva — min­den elképzelhető természetes és természetellenes politikai há­zasságot kipróbált már. A fa­sizmust 1974 tavaszán meg­döntő szegfűk forradalma óta eltelt időszak hat ideiglenes és nyolc alkotmányos kormá­nyának tevékenysége, a gyak­ran ismétlődő választások nem hoztak érdemi változást a gaz­dasági válsággal küszködő, s az európai ranglétra egyik utolsó helyén álló ország éle­tében. A közvéleménykutatások eredményei arra utalnak, hogy a portugál választópolgárok szemében inflálódott a politi­ka és a politikusok becsülete. Egyedül Ramalho Eanes, köz­társasági elnök tartja magát szilárdan, mint a pártpolitikai machinációkon felülálló, vitat­hatatlanul tisztességes egyéni­ség. Az elmúlt években kor­mányzási felelősséget vállalt pártok és pártvezérek mind­mind presztízsveszteséget szen­vedtek. Portugáliában a hiva­talos statisztikák szerint is 335 ezer a munkanélküliek száma, akik közül csupán 83 ezer kap segélyt. Százezres nagyságrend­re rúg azoknak a dolgozóknak és alkalmazottaknak a serege, akik a magánvállalkozások pénzügyi nehézségei miatt hó­napokon, sőt nem egy esetben egy éven keresztül nem kapták meg bérüket. Rózsaszínű álmok A gazdasági fellendülés je­lei egyelőre nem mutatkoznak, bár a hivatalos portugál poli­tika nagy reményeket fűz a közös piaci tagsághoz. A szo­cialisták és a tőlük jobbra álló pártok úgy vélekednek, hogy a jövő januárban életbe lépő EGK-tagság gyars fejlődést hoz. A realistábbak - élükön a Portugál Kommunista Párt­tal — viszont azzal érvelnek, hogy a csatlakozás kiszolgál­tatott helyzetbe hozza az el­maradott ibériai országot, amely kénytelen megnyitni pia­cát a fejlettebb államok előtt. A közös piaci belépés, és a vele járó előnyök hirdetése a három polgári párt választási kampányának központi gon­dolata. A szocialistáktól a centristákig mindenki azt hir­deti: pártjuknak köszönhető az ország gondjait egy csapásra megoldó közös piaci belépés. Miközben a kampány diktál­ta szükségletek szerint folyik a jövendő rózsaszín ecsetelése, a közelmúlt gazdasági, társa­dalompolitikai megpróbáltatá­saiért senki nem vállalja szí­vesen a felelősséget a válasz­tók előtt. Az idén nyárelőig kormányzó szocialista-szociál­demokrata koalíció - éppen választási megfontolások miatt — felbomlott. A csak nevében szocialista, de valójában jobb­oldali konzervatív párt szaba­dulni akart a csődtömegtől, s cserben hagyta Mário Soarest. Új párt a színen A szocialisták, akik kisebb­ségi ügyvezető kormánnyal igazgatják október 6-ig az or­szágot, kénytelenek ezzel a politikai ballaszttal a válasz­tók elé állni. A két jobboldali párt — a PSD és a CDS — ve­zetői, minden vitájuk ellenére elérkezettnek látják az időt, hogy összefogásuk révén végre egy olyan időszak következ­hessen, amikor a jobboldal stabilan gyakorolja a hatal­mat. .Lisszaboni megfigyelők nem kis esélyt adnak annak, hogy a jobboldal valóban ki­szoríthassa Soares pártját a hatalomból. Új tényező a portugál poli­tikában egy frissen létrejött párt, a Demokratikus Újjászü­letés Pártja. Az Eanes elnök hívei által szervezett tömörülés bevallott célja az, hogy az egy évtizede kialakult politikai patthelyzetet - a három párt váltógazdálkodását - megtörje. A PRD ideológiája éppúgy tisz­tázatlan, mint leendő válasz­tótábora, vagy éppen szövet­ségi politikája. Egy bizonyos: épít Eanes tekintélyére és vi­tathatatlan erkölcsi tőkéjére. Nehéz megjósolni, hogy ez elegendő lesz-e az erőviszo­nyok megváltoztatásához, a jobboldali offenzíva megállítá­sához. A portugál kommunis­ták és Povo Unido (Egyesült Nép) elnevezésű választási szö­vetségük mindenesetre remény­kedik benne, hogy a PRD meg­jelenése akadály lehet a jobb­oldal számára. A portugáliai választási me­netrendnek október 6-a csupán az egyik állomása. Januárban a leköszönő Ramalho Eanes helyére választ új államfőt Portugália. Az indulók - min­denekelőtt a szocialista Mário Soares - esélyeit és politikai jövőjét azonban már az októ­beri voksok eldönthetik. Pár hét múlva nemcsak a szavaza­tok megoszlása, hanem a rész­vételi arány is jelzi majd: mit akarnak, s mennyire bíznak a változás lehetőségében a számtalan szavazást megért portugálok . . . Major Soares miniszterelnök hivei hivei körében. A kormányfői széktől elbúcsúzik? CW* OS wt N|0«f S . PPQDtJZtR EM PÁZ! á$ «ap m—infiiMiärTT *-f*ynt^ Tüntetés Lisszabonban Ki felel a megpróbáltatásokért? (Fotó: MTI Külföldi Képszolgálat — KS) Az Alpok nem trélál! Nászágy az űrben Az amerikai űrhajózási hivatalnak, a NASA-nak belátható időn belül tö­rődnie kell majd a hosszan tartó űrutazások megterve­zésekor űrhajósai és ürha- jósnői szerelmi életével is. Ezt mindenesetre egy nő tanácsolta neki, aki csak tudja. A NASA-nak számí­tásba kell vennie az intim kapcsolatok lehetőségét, ha nemenként hat-nyolc nőt és férfit akar arra az állandó űrállomásra kül­deni, amelynek 1992-től kell a Föld körül keringe­nie — jelentette ki most Yvonne Clearwater, aki az egyik kutatócsoport vezető­ié, mely azt a megbízást kapta a NASA-tól, hogy dolgozzon ki javaslatokat az űrállomás szállásainak lakhaSvá tételére. Szerinte az a kilá'ós, hogy nőknek és férfiaknak hosszasan kell eqyütt dolgozniuk, fel­veti a szexuális kapcsola­tok iaényét. Ha embereket 90 napra összezárunk, be kell terveznünk az intim kaocsc'ntok lehetőségét is — mondia. Clearwater asz- szony és kolléganője cso­portjuk építész-, mérnök- és pszichológustagjaival eayüt* azon a véleményen van, hogy az űrállomáson házaspároknak hangszige­telt alvóhelyiséget kell ad­ni, amelv biztosítja a qyen- néd együttlétek diszkréció­ját. ______________ Dí szhalak az Amazonasból A világ legnagyobb fo­lyójábái, az Amazonasból évente tömegével halász­szák ki azokat a parányi halakat, melyeket aztán min1 akváriumi díszhalakat elsősorban Nyuqat-Euró- pába, az Egyesült Álla­mokba és Japánba expor­tálnak. Kereskedelmi becs­lések szerint tavaly több mint 13 millió díszhalat in­dítottak távoli útjára az Amazonas parti metropo­lisból Manausból. Cervino (Matterhorn), Eiger, Jungfrau, Monte Rosa: az Al­pok csúcsai amelyek az euró­pai városlakók számára a ten­gerpartokkal azonos vonzerőt jelentenek, évente több tucat alpinista halálát okozzák. A balesetet az óvintézkedések, fi­gyelmeztetések ellenére leg­többször tulajdon felelőtlensé­gük máskor — s ez a ritkább eset — a körülmények szeren­csétlen összejátszása idézi elő. Tény, hogy sok az olyan bal­eset, ami elkerülhető lenne. A hegyi mentők egyetérte­nek abban, hogy lejárt a csú­csok meghódítására tornacipő­ben és orkándzsekiben útnak induló turisták kora. Mégis, a múlt évben a zermatti hegyi mentőknek több mint hétszáz esetben kellett a sziklafalakon rekedt alpinisták segítségére sietni, sokszor az éjszaka kö­zepén. Az ő feladatuk, hogy kórházba szállítsák a sebesül­teket vagy a legszomorúbb esetekben felkutassák a holt­testeket. Az utóbbi időben az Alpok évente 40—60 áldozatot szedett Svájcban. Az értelmeken halál elkese­ríti az alpinizmus hozzáértő szerelmeseit. Az meg különösen elgondolkodtató, hogy az áldo­zatok között időről időre hegyi vezető is van. Augusztus elején egy vaudi hegyi vezető zuhant le hat méter magasból a Mat­terhorn déli (olasz) oldalán, amikor a számos rögzített hegymászókötél egyikén ka­paszkodott a csúcs felé és a kötél elszakadt. A baleset után valamennyi előre felerősített, idők folyamán elhasználódott kötelet láncokra cseréltek le. Carlo Gobba zermatti hegyi mentő szerint a szerencsétlenül járt alpinisták legtöbbje a kö­vetkező három aranyszabály egyike ellen vét: Nem veszik figyelembe az időjárási előre­jelzéseket, pedig gyakran elő­fordul, hogy a hajnali jó idő alig néhány óra múlva, amikor a hegymászók már félúton van­nak, alaposan elromlik. A má­sik hiba, ha rosszul választják meg a felszerelést, vagy nem megfelelően használják. Sok­szor a kitűnő minőségű hegy­mászó kampók a hátizsákban lapulnak. Végül a leggyakoribb eset, hogy ezért jutnak bajba, mert nem ismerik a terepviszo­nyokat, s rosszul becsülik fel a csúcsra való feljutás idejét. Kü­lönösen a Matterhorn meghó­dítására indulók közül követik el sokan ezeket a néha végze­tessé váló hibákat. Augusztusban a hegyi men­tők gyakran látják helikop­terükről, hogy a meredek szik­lafalakon szinte egymást érik a mászókötelek. A svájci Alpok Champs Elysée-jének nevezett csúcsa meghódítására olykor egyszerre száznyolcvanon is út­nak indulnak - állítja Gobba. A hegymászókra akár csoport­ban, akár egyénileg kereked­nek fel, ugyanazok a veszélyek leselkednek. Augusztus elején egy hat fiatalból álló alpinis­ta-csoport rekedt negyvennyolc órára a rossz idő miatt a Simplon közelében, ráadásul a helikopter sem tudott leszállni közelükben a köd miatt. Két nappal később a csodával ha­táros módon élve találtak rá Alphuben-ben egy huszonöt méter mély sziklahasadékban két nyugatnémet alpinistára. Többen látták, amint legurultak a hegyoldalról és még időben értesíteni tudták a hegyi men­tőke. Másoknak nincs ilyen sze­rencséjük. A múlt hónapban egy belga hegymászó zuhant a mélybe, mivel szíve mászás közben felmondta a szolgála­tot; egy nyugatnémettel pedig kőomlás végzett A mentés nem ingyenes. A repülés költsége percenként 35 svájci frank, ezen kívül mint­egy 150 frankos alapköltséget számolnak fel. Egy akció akár 1500 svájci frankba is kerülhet. Ehhez jön még a kórházba szál­lítás közben szükséges orvosi ellátás költsége. A társaságok, amelyek üzleti forgalmának 12—15 százalékát teszi ki ez a bevétel, más szolgáltatást is nyújtanak. Ök biztosítják a menedékhelyek és az éttermek ellátást, helikopteres turista- kirándulásokat szerveznek. Ha ezek jelentősége nem is mér­hető a mentéshez, ez sem cse­kély feladat. A 3820 méteres Petit Cervin-en például 1976—- 1980 között épült étterem és drótkötélpálya munkálataihoz húszezer helikopter-fordulóra volt szükség. Feketék, fehérek, indulato A brixtoni gyújtózsinór, amely az elmúlt négy évben mintha átnedvesedett volna, szeptem­ber 28-án, szombaton reggel megint égni kezdett. Hogyan is történt? Dél-Lon- donnak ebben a kerületében sok fekete él. Egyikük a 38 éves Cherry Groce asszony, aki hat gyermekével a délnek vezető főút, a Brixton Road tőszom­szédságában lakik, akaratlan és vétlen véres komfliktus ki­robbantója lett. Mi is történt valójában? Mrs. Groce aludt még, amikor szom­baton rátörtek a rendőrök. Fel­kelt megnézni, ki az, de mielőtt a küszöbhöz ért volna, az ajtót betörték a civilruhás, fegyve­res detektívek. A fegyverek meg a kutyák láttán hátrált, vissza a hálószobájába. Ott érte, hátulról a halálos lövés - ki tudja, miért. Végül is nem őt keresték, hanem egyik fiát, akit rablásban való bűnrészes­séggel gyanúsítanak. Alig néhány órával később Mrs. Groce háza előtt, utána pedig a brixtoni rendőrségnél kisebb csoportosulás támadt — „fasiszták, gyilkosok" — kiál­tozták a gyülekezők. A csoport idővel tömeggé dagadt és ki­egészült a súlyosan sebesült asszony hozzátartozóival is. Sötétedés előtt fiatalok egy kis csoportja behatolt a rendőr­ség épületébe, de kiszorítot­ták őket. Tizenöt percre rá benzinespalackok és téglák re­pültek az épület falának és ab­lakainak, a rendőrségi irodák­ból kisvártatva lángnyelvek csaptak ki. Fél hétkor meg­érkeztek a tűzoltók, s ugyan­ebben az időpontban roham­felszerelésben rendőrök vonul­tak ki. A tömeg szétoszlott ugyan, de néhány tucat fiatal pár száz méterrel arrébb „meg­rohamozott" egy benzintöltő állomást, és a „zsákmánnyal” felgyújtotta személygépkocsik egész sorát. Késő éjszaka volt már, ami­kor a Scotland Yard „erősí­tést" küldött Brixtonba és haj­nal, mire a lázongás elült. Az események nem tűnnek újszerűnek. Nagyon is emlékez­tetnek arra, ami két héttel ko­rábban Birminghamben tör­tént, már csak azért is, mert mindkét esetben a rendőri ön­kény izzította fel a szenvedé­lyek parazsát, s a dühödt tá­madások is elsősorban a rend­őrök ellen irányultak. Pedig nyilvánvaló, hogy a nagy­városok, London, Bradford, Birmingham stb.) színes bőrűek lakta negyedeiben tapasztal­ható feszültségekért, amelyek az ott élők helyzetének nagy­fokú kilátástalanságából táp­lálkoznak, nem a rendőrség a felelős. De ők a harag legké­zenfekvőbb célpontjai, s amikor rendőrt „kell vagy lehet ütni", szinte menetrendszerűen meg­kezdődik a fosztogatás, az „ügyek irányítását" pedig a legkülönfélébb bűnöző csopor­tok — és egyáltalán nemcsak színes bőrűek — veszik át. Az incidensek hatása is ki­számítható. A legújabb brix­toni dráma nyomán például minden valószínűség szerint erősödik és népszerűbbé válik majd az Enoch Powell-féle rasszista platform. Powell „anyagilag támogatott kitele­pítést” (finomabban — hazate- iepítést) javall a szerinte kö­zelgő általános véres felfor­dulás megelőzésére. E nézeté­be ugyan a hatvanas években mint politikus belebukott, még­is, hívei szaporodnak, s a brix­ton i hoz hasonló események kétségkívül az ő malmára hajt­ják a vizet. Víziója szerint a brit nagyvárosok fokozatosan „elfeketednek” vagy „elszíne- sednek”) az ország megfosztó- dik „természetes jellegétől" és előbb-utóbb kormányozhatat- lanná válik. Mindez természetesen hom­lokegyenest ellenkezik a kon­zervatív párt hivatalos felfogá­sával. Általánosan hibának, nemtörődömségnek minősül czonban a színes bőrűek tö­meges letelepítése az 50-es 60-as években — holott ezeket az embereket a gazdasági kon­junktúra szívta fel, tőlük (is) zsírosodott a tőke s főként ál­taluk váltak betölthetővé olyan, szakképzettséget nem, vagy alig igénylő állások, amelyeket a képzetet és öntudatos brit dolgozók nem vállatlak el, amit nem „kellett" elvállalniuk, hogy megélhessenek. Történt persze mindez még a .munka- nélküliség előtt, a teljes fog­lalkoztatottság zenitjén, amikor feketének lenni nem jelentette a kallódásra ítéltséget. Aczél Endre

Next

/
Thumbnails
Contents