Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-28 / 296. szám
1985. október 28., hétfő Dunántúlt napló 5 Rejtvényfejtő verseny dr. Aczél László emlékére A boltozaton csillog a nemespenész, s ahogy a stek-lámpa meg-meg mozdul Wingert Antal kezében, megélednek a pince izzadtságcseppjei. Nemes bort, a villányi hegy ajándékát őrzik a hordók. Maga a pince — történelem. Nyolcvan- hat méter hosszan kígyózik; az első 57 méteres szakasz úgy 400 esztendős. .— Olvastam valahol — mondom —, hogy az Oportó bőven terem, minden esztendőben lehet számítani rá. Wingert Antal biccent a fejével. — Az idén is? — Nem panaszkodhatom, jól termett. Kint, a hegy derekán, a Somsics-dűlőben 2000 négyszögölről szedtük le az idén, a fagy nem bántotta. Bár a cukorfok nem érte el a hatvanhárombeli 21 fokot, nem lesz rossz az idei bor sem. Hát akkor: „Glück auf” — ahogyan a pincebejárat fölött áll. A nagyapa, az első világháború egyik villánykövesd'i hőse írhatta fel, Wingert Ferenc, övé volt ia környékben az első beton-erjesztő kád, 19 után megmaradt fél karjával formázta, írta falra az évszámot, s a kezdő betűket: W. F. (Állítólag az oltványkészítést angol- nyelves metodikával is ő kezdte a vidéken.) Ebben a kádban tisztut le az idei termés is, s került a fegyelmezett, elvágólag sorakozó hordókba. Wingerték ma Hondával kapálják a szőlőt és japán permetezőkkel védik a tőkéket. — Tudja-e, miként jött rá az ember a metszésre? Az úgy volt, hogy egy szamár megrágott egy sort, s aztán, amint termőre fordult, csodálkozott el a gazda, hogy ez a sor többet ad. Fiatal srác koromban mondta ezt Lakatos András, a főkertész. Vendégkönyvet vesz elő: itt, a világ egyik legszebb pincesorán, a villánykövesdin, szinte mindenkinek van. Japánok, lengyelek, franciák, németek s ki tudja, még hány náció írta bele elismerő, köszönő szavait. Kérdem is: hogy van az, hogy így vasárnap délelőtt szinte minden pince kapuja tárva, vendégvárón? — Hát a kocsmába menjek? — kérdez vissza huncutkásan: Anti bácsi. Kozma Ferenc fi Pécsi Bőrgyár FELVESZ • közgazdasági PÉCSI BŐRGYÁR szakközépiskolai végzettséggel rendelkező dolgozót, lehet kezdő is. JELENTKEZNI LEHET A VÁLLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN, Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 52. Jövőre Pécsett rendezik a nemzet-közi marat-oni rejh/énykészífő versenytMíg a verseny zajlott, szót váltottunk Tiszai Lászlóval, a versenyt szakmailag segítő, zsűriző és díjazó Füles újságnak a főszerkesztőjével. Tőle tudtuk meg, tavaly először Jugoszláviában, az idén pedig májusban Pécsett, a Vasutasok Művelődési Házában rendezik meg a nemzetközi maratoni rejtvénykészítő versenyt. Erre a csapatoknak 24 óra áll rendelkezésükre, tavaly a jugoszlávok ezen idő alatt 16 méter és 10 centi hosszúságú rejtvényt szerkesztettek, míg a második helyen végző magyarok 5 centi híján 13 métert. A pécsi találkozón, melyre a jugoszlávok, a csehszlovákok és a lengyelek mellett egy észtországi csapat is jelentkezett, a magyarok szeretnék elvinni a pálmát. Még egy érdekes hír, a Füles felvette a kapcsolatot a Games nevű amerikai rejtvénymagazinnal, elmúlt számaikban kölcsönösen közöltek egymástól rejtvényfeladványokat. A szerencsés amerikai megfejtők a Füles ajándékcsomagjait kapják, benne egyebek mellett fél kiló kalocsai piros- paprikával és dedikációval ellátott Rubik-kockával, míg a magyarok többek között farmernadrágot nyerhetnek. A dr. Aczél László emlék- verseny vasárnapi eredményei: haladó fokon első a budapesti MEDOSZ-Vízügy Balaton csapata, második ugyanezen egyesület Tisza csapata, harmadik Orosháza, s csak negyedik a a pécsi Vasutas Művelődési Ház csapata. Haladó fokon első Tatabánya (csapatukba beugrott egy pécsi fejtő), második a budapesti MEDOSZ - Vízügy, harmadik Debrecen. A győztesek és a helyezettek a Művelődési Ház és a Füles szerkesztősége által felajánlott díjakat kapták... M. Z. Maga a pince - történelem Ami a fehérben a tokaji, az vörösben a villányi... Vasárnap Pécsett, a Vasutasok Szakszervezete Művelődési Házában került sor a dr. Aczél László emlékversenyre. Az ország minden részéből érkezett 33 csapat zsúfolásig megtöltötte a ház termét. Volt közöttük tizenéves és hetvenéves, segédmunkás és matematikus, orvos és vasutas. A négyfős csapatok haladó és mesterfokon versenyeztek, négyféle rejtvényt kapva feladványul, melyeknek hibátlan megfejtését díjazták. Építők megyei szak- szervezeti küldött- értekezlete Több mint 18 000 szervezett dolgozó és nyugdíjas képviseletében szombaton tanácskozott az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének megyei küldöttértekezlete. Az építők pécsi szállójában Medvetzky Antal titkár terjesztette a küldöttek elé a megyebizottság jelentését az elmúlt öt évben végzett munkáról. Sokat javult az alapszervezetek részvétele a gazdasági tervek kialakításában. A testületi ülések és a szocialista brigádvezetők jól szolgálták a tulajdonosi szemlélet erősítését. A megyebizottság kiemelt figyelmet fordított a munkaverseny segítésére, de megállapította azt is, hogy a menetközbeni jutalmazás nem megoldott. A megyebizottsági üléseken évenként tárgyalták és intézkedéseket javasoltak a bér- és jövedelmi, valamint a szociális helyzet javítására. Szorgalmazták, hoqy a differenciálásnál részesítsék előnyben a termelés- irányítókat, a nehéz fizikai munkát végzőket, a több műszakban dolgozókat és a pályakezdő fiatalokat. A beszámoló felett tartalmas vita folyt, a küldöttek közül felszólalt Papp László, Ferk Sándor, Meggyes József, Varga Jenő, Balogh Ágnes, Kiss László és Kukái Zoltán. A javaslatokban többek között elhangzott, hogy a kőbányászat részesüljön a többi bányákhoz hasonló elbánásban, és hogy javítani kell a szakmunkásképzés feltételeit. A megyei vezetés nevében felszólalt Rózsahegyi István, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának osztályvezetője, egyebek mellett hangsúlyozva az építés fontosságát, mely nélkül nincs előrehaladás. Jónak minősítette a meqvebizottság munkáját Takács László, a szakszervezet központi vezetőségének titkára. A Szakszervezetek Baranya Megyei Tanácsa értekezletére 13, az ágazati szakszervezet XXXIV. kongresszusára 23 küldöttet választottak, köztük Lukács Jánost, az MSZMP KB tagját, a megyei pártbizottság első titkárát. Bejelentették, a megyebizottságot nem választják újjá, megyei titkárságot hoznak létre, melynek élére az országos elnökség Medvetzky Antalt nevezte ki. M. Z. A budapesti MEDOSZ Vízügyi „Balaton" mesterfokú csapata o díjátvétel után. Erb János felvétele Két vidéki út között rövid kávészünetre be-betérnek az irodába a gépkocsivezetők és rakodók. Felhörpintik a meleg italt és indulnak is. Szabó Károly ebben a hónapban a harmadik hétvégén dolgozik. Láthatóan szívesen vállalja ezt a munkabeosztást. — Mindenki szeretne tüzelőt kapni, muszáj szombaton, vasárnap is dolgozni. És amióta anyagilag megtaláljuk a számításunkat a hétvégi munkával, nem panaszkodunk — mondja Szabó Károly rakodó. Rozman Sándor gépkocsivezető meséli, hogy a megrendelők nagyon örülnek a hétvégi szállításoknak, otthon is vannak, be tudják rakodni a szenet, a brikettet. A Dél-dunántúli TÜZÉP pécsi, Megyeri úti telepén a Volán 12. sz. Vállalat kirendeltségén szombaton harmincnégy, vasárnap harminchat kocsival dolgoztak, kilencszáz tonna szenet szállítottak a megye különböző községeibe. A ki- rendeltség vezetője, Bognár András elmondta, hogy a korábbi szénkimaradás és leltár miatt szükséges a hétvégi műszakok tartása. Szeptemberben minden hétvégén, októberben pedig az első kivételével szintén mindegyik szombaton, vasárnap dolgoztak. Reméli, hogy novemberben „utolérik” magukat. A MÁV Pécsi Igazgatóságán a hétvégére ezernyolcszáz vasúti tehervaqon kiállítását igényelték a különböző vállalatok, gyárak. Vasárnap például a Dunaújvárosi Vasmű, a gyé- kényesi kavicsbánya, a Megveri úti TüZÉP-telep, a komlói szénbányaüzem rendelt vagonokat. A Magyarországon termelt cukorrépából Jugoszláviában feldolgozott első cukorszállítmány érkezett meg tegnap a villányi állomásra, ahonnan teherautóra rakva, az ország különböző részeibe szállítják. Tüzelöszállfitás vidékre Az élet peremén A lécek között benyúlok, '’elhúzom a rigíit, és még kissé meg kell emelni a kaput, hogy benyithassak. A kései és áldásos napfényben egy öregember ül az agyonsikált hokedlin, fejét a falnak támasztja, lehunyt szemére billentett kalappal szunyókál. Amikor megszólítom, csak egy résnyire nyitja a szemét, aztán hüvelykujjával maga mögé int: „Hozzon ki valamit és üljön ide mellém ...” A téglaházikó egyetlen szobából áll, a bejáratnál kartonfüggöny választja je a kis konyhát, ahol polcokon fűszerek, tisztára mosott edények állnak, régi zománcos tűzhely, kis gyermeksámlin zománcozott vödör ivóvízzel, falnak támasztva lavór. A falon régi, homályos képek, futballcsapat térdig érő gatyákban, aztán a harmincas évek Színházi Magazinjából kitépett fotó, a korabeli sztár, Rökk Marika hosszú combokkal, csípőjét övező nagy toliakkal, fején cilinder... A vesszőből font kerti széket rakom ki az öreg mellé. „Maga nem idevalósi, ugye?” — kérdi: „Azért, mert nem láttam még erII — Meg sem kérdi, miért jöttem? — Minek. Majd elmondja, ha akarja. Errefelé jó népek járnak. Itt vannak a kertek, szőlők . . . Egész családok járnak föl reggel, többnyire autókkal, de sokan gyalog is. Este vissza. Beköszönnek, én meg vissza, eny- nyi az egész. Csak ennyi? A hetven fölötti öregember fekete, ám eléggé kitérdesedett, csíkos nadrágot visel, és fehér inget, szóval pedáns a maga lehetőségein belül, akár csak a rendben és tisztán tartott kis házára, parányi kertjére. — Addig jó, tavasztól őszig, szóval amíg jönnek a városiak, beszélgetünk egy kicsit, mégis nem vagyok egyedül. A múltkor jön egy fiatalember, úgy tudom, rendőr, talán tiszt, itt van egy kis gyümölcsöse, képzelje, megáll a ház előtt és hozott egy televíziót. Azt mondta, régi már, ő vett egy újat, ezt nekem szánja. Hozott hozzá drótokat is, kicsit homályos a kép, de jó. A másik meg elhozza a gyógyszeremet a patikából, vagy képesújságokat, igaz, régiek, de nálam az idő nem számít. — Sok gyógyszert szed? — Nem. Csak ha göthös vagyok... köhögök, ilyesmi... — Család? — Nincs. Soha nem is volt. Valahogy így alakult. Az apámnak volt lakatosműhelye annakidején, kitanultam mellette a szakmát, aztán Pestre kerültem, dolgozgattam. Amíg az öcsém élt, lejártam hozzá ide, ezt a házat hagyta rám. Neki sem volt semmije. A nyugdíjból elvagyok, csak a téltől félek, nem a hidegtől, mert tüzelőm van, csak az egyedüllét rossz, mert ugye akkor eléggé kihalt ez a vidék. Csak néztem a mennyezetet, a repedések olyanok mint a folyók, meg a hegyek... A folyók szépek — mondja elmélázva. — Dolgoztam hajón, a gépházban, régen persze. Az volt szép, végig a Dunán ... kikötők ... sok szép fehérnép .... Aztán látja, nekem egy sem jutott belőlük. A szikár öregember benyúl a függöny mögé, a szerszámos ládáját a vállára akasztja, átmegy a túlsó dombra, hívták, hogy dél fele kint lesznek, csinálja meg a zárat a kapun. A sajátját nem zárja be, tárva hagyja az ajtót, kaput. Figyelmeztetem rá, de csak legyint: „Ide csak hozhatnak, vinni semmit!” Rab Ferenc Szépek a folyók... munUaH
