Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-24 / 292. szám
1985. október 24., csütörtök Dunántúlt napló 3 H Bajadér Julius Brammer és Alfréd Grünwald, a szövegkönyv írói bizonyára álmodni sem mertek volna a 20-as évek elején, hogy az akkor kuriózumnak számító Bajadér unokáik, sőt, dédunokáik előtt is sikerre vihető. Talán még a komponista Kálmán Imre sem jósolt ilyen hosszú életet művének. A Bajadér jó kasszasikert aratott 1921-ben a bécsi Carl Theatrer ősbemutatóján ugyanúgy, mint egy évvel később a budapesti Királyi Színház premierjén, ahol Fedák Sári és Rátkay Márton mellett Latabár Árpád is sokat tett e sikerért. Pécsett már több mint két évtizede nem játszották a darabot. Lehet, hogy azért, mert megvárták a legideálisabb szereposztás lehetőségét, vagy mert úgy vélik, a Latabár-di- nasztia legifjabb tagján keresztül most juthatnak legközelebb az operett eredeti előadói stílusához. És persze, feltételezhetjük azt is, hogy a színház vezetése számolva a közönség érdeklődésével, az elmúlt idők igényes darabjait koncepciózusán beépíti repertoárjába. A Bajadér története — bár nem tér el az operettklisétől — egzotikusabb a megszokottnál. Az európai környezetben nevelkedett Radjam hercegnek hazája törvényei szerint rövid időn belül házasságot kell kötnie, hogy elfoglalhassa ősei trónját. Ö azonban a neki kiszemelt hindu arák helyett Párizs híres primadonnáját, Odettet kívánja nőül. Szerelmük nem mindennapi. Belekeveredik a misztikum, amely szerint a herceg a keleti emberek szuggesz- tív erejével akkor is rábírhatja Odettet a szerelemre, ha az ellenáll neki. S miközben a mellékszereplők mulatságos történeteire is fény derül, a szerelem szálai önmaguktól egymásba fonódnak. Operettsiker a Pécsi Nemzeti Színházban észrevétel: az első felvonás végén a színpad mozgás ritmusa, a zenei végszó és a függöny leeresztése nincs szinkronban. És ez a hatást zavarja. A rendezői koncepciót mindenekelőtt stílushű koreográfiák segítik. Váradi M. István a szólisták (Ábrahám Zoltán és Három Edina) és a kar (a művészeti szakközépiskola tánctagozatos tanulói) számára olyan elérhető táncnyelvet komponált, amely látványával, tartalmi-formai kisugárzásával egyaránt figyelemre méltó. A díszlet- és jelmeztervező munkája (Csik György) annál ellentmondásosabb. Miközben az .egyszerű-nagyszerű”, praktikus díszletek önmagukért beszélnek, s a kosztümök java része ,,egy-egy költemény”, addig a fehér-fekete-arany színek diszharmóniája homályosabbá teszi a látvány varázsát. A megtekintett négy előadás minden szereposztásban kellemes estét ad. Mindenekelőtt az első primadonna (Bukszár MárRadjamit második szereposztásban Kovács Attila énekli megnyerőén. Hangja az alsó és középső fekvésekben szép tónussal határozottan cseng, a magas régiókban azonban elvékonyodik. Az operett igazi szenzációja Latabár Árpád bemutatkozása. Az „ifjú Latyi" teljesen felszabadultan, elődeihez méltó tehetséggel, ügyességgel és fur- fanggal alakítja Cloche Napoleon szerepét. Ugyanezt Mato- licz József kisugárzó játéka is emlékezetessé teszi. A csokoládégyáros szerepében más-más előjellel N. Szabó Sándor és Pállai Péter remekel. Marietta szerepében a három szubrett közül mindenekelőtt Dévényi Ildikó tetszett a Latabár Árpáddal való felszabadult azonosulásért, az énekes-táncos adottságok legjobb kihasználásáért és őszinte művészi alázatáért. Füsti-Molnár Éva biztonsággal, jól megoldotta feladatát. Ma- ronka Csilla tehetsége feltűnő, szubrettként azonban nem győzött meg. A Pécsi Nemzetei Színház az eredeti szöveg átdolgozásával (Kolozsvári Andor, versek: Kulinyi Ernő), Kálmán Imre zenéjének érintetlenül hagyásával állította színre A Bajodért. Ez az alapállás egyfajta hitelesség átadásának és befogadásának lehetőségét kínálja. Hiszen a kálmáni muzsika dalla- mi-harmóniai világával — ha más hullámhosszokon is — ugyanolyan érzelmi környezetet teremthet ma, mint századunk első negyedében. Elég itt utalni tudott és tudat alatti nosztalgiánkra. A rendező Szegvári Menyhért okosan felismerte ezt a lehetőséget. Mindvégig a zene iránti tisztelettel építi jeleneteit és vezeti színészeit. Színpadképei világosak, áttekinthetők. Külön említést érdemel a revülépcső, a bárvilágítás, a porláng és a nehézfüstfelhő alkalmazása. S ami a legfontosabb: mértéktartó lendületével olyan belső izzásban tartja a darabot, amelyben a színész, (énekes) egyénisége kitárulkozhat, a közönség pedig önfeledten szórakozhat. Egyetlen Füsti Molnár Éva és Matoricz József ta) és az első bonviván (Sipe- ki Tibor) énekes teljesítménye, valamint a zenekar akusztikailag is szép színekben csengő megszólalása révén. Bukszár Márta Odette szerepében magabiztosan, a zöngék teljes skáláján, dinamikus kifejező- erővel énekel. Sipeki Tibor Rad- jami herceg szerepében ugyanezeket az erényeket felcsillantja, hangja azonban puhább, bársonyosabb, ahogy azt a szerepe megkívánja. Nagy Annamária, mint Odette altosabb hangi adottságaival is szépen, tisztán intonálva oldja meg feladatát. Búváry Lívia ugyanúgy ura a nehéz énekesszerepnek. Alakítását kirobbanó temperamentuma, érthető szövegmondása teszi vonzóvá. roro: v_sen uaszio A mellékszerepekben Kovács Dénes, Sipos László, Németh János, Bánky Gábor, Wagner József, Radnay György és Bors Ferenc fel-felcsillanó játékkedvével tűnt ki vagy kapcsolódott o siker folyamatába. Az énekkar (karigazgató és karmester Károly Róbert), a húsz tagra csökkentett létszám ellenére igen szépen, egységesen szólt, a zenekar is remek játékkal örvendeztetett meg bennünket. És nem véletlenül, hiszen az orcheszterben esté- ről-estére a Pécsi Szimfonikusok legkiválóbb zenekari művészei is ott ülnek. Bornemissza Géza Boltbim és kőnvutőrban Ha nincs elég példány... Kötelező és ajánlott olvasmányok után kutatva Benne járunk már az új tanévben: tanárok, diákok dolga megszerezni a kötelező és ajánlott irodalmi műveket. Foghíjasak lesznek a könyvtárak polcai, az iskolások végigjárják a könyvsátrakat, a könyvesboltokat. Gyűlik olvasnivaló - ha meg lehet szerezni. A nevelők egy része a tanév kezdetekor megvételre ajánlja a műveket, ám a könyvesboltokban általában nem tudják megmondani, hogy a központi elosztás után érkezik-e, és ha igen, mikor a kívánt ^Jcönyv. Mindez évente visszatérő gond. A pécsi Széchenyi téri könyvesboltban az általános iskola felső tagozatában kötelező négy műből három, a harminc ajánlottból hét volt kapható szeptember végén. A belvárosi könyvesboltokban másutt sem jobb a helyzet: a kérdéses könyvekből kevés érkezik, s minthogy minden évben nem adják ki őket újra, így a következő évben ismét nehéz lesz a beszerzés. A megyei könyvtár gyűjtőkörét elsősorban a tizennégy éven felüliek érdeklődése határozza meg, középiskolások nagy számban kölcsönöznek itt. Mégis: az Antigonéból 18- 20 darab van mindössze, sorban állnak az Aranyemberért és más Jókai-müvekért. A gyermekkönyvtárakban az érintett irodalom maximum 12-15 rongyosra olvasott példánya próbálja kielégíteni az igényeket. Ez a szám nem vonatkozik az ajánlott olvasmányokra, és különösen nem az olyan „kuriózumokra", mint az Anna Frank naplója, Beumarchais: A sevillai borbély című vig- játéka, hogy ne is említsük Csiky Gergely: Buborékok című színművét. Ahogy Mörcz Róbertné és Bernáth Jánosné Pécs városi magyar szakfelügyelők elmondták, a legtöbb probléma a tantervbe újonnan bekerült könyvekkel van:- Sokáig hiányoztak a Lassie-könyvek, A kis herceg, szinte alig lehet beszerezni olyan drámákat, amelyek a nyolcadik osztályban kerülnek sorra. Kevés Sütő András-mű- vet kapni. Az olvasmányok legnagyobb része azonban megtalálható az iskolai könyvtárakban, amelyek általában jól fel vannak szerelve. Az iskolai könyvtárak valóban enyhítenek a gondokon, különösen a pécsi Építők úti Általános Iskola állománya kiemelkedő, de a Berek utcai 8000 darabos gyűjtemény is figyelemreméltó. Itt a kötelező olvasmányok mindegyike megtalálható, de hiányzik néhány olyan új magyar és világirodalmi alkotás, amelyekkel nyolcadikban ismerkednek az iskolások. Pedig az általános iskolai nevelés és oktatás terve a módszertani alapelvek között kiemeli, hogy a könyvek kellő mennyiségben álljanak a tanulók rendelkezésére. Érdemes elgondolkodni azon is, hogy a nyolcadik osztályból kikerülő tizenévesnek milyen lehetősége van a folyamatos művelődésre, mennyiben kelti fel az érdeklődését, olvasási, ismeretszerzési vágyát egy — a könyv hiányában és elolvasása helyett — öt-tíz percbe sürített, inkább lexikális, mint lényegi tudást adó tanórai ismertetés.- Ha a kívánt könyvet éppen nem lehet megvásárolni, a könyvtári kapacitás pedig ily kicsi, hogyan oldhatja meg a pedagógus az anyag elsajáttit- tatásának gondját? Jó példával jár elöl a Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karának II. számú Gyakorlóiskolája, ahol a kötelező és ajánlott irodalmakat évente beszerzik és árulják. A Széchenyi István Gimnázium és Szakközépiskola egyik magyartanára, dr. Pintér Zoltánná szerint igazán komoly fönnaka- dás nincs náluk a munkában:- A gyerekek negyven-ötven százaléka rendelkezik saját példánnyal. Szülői értekezleteken ajánlani szoktuk a könyv- vásárlást. Azért is, mert ezek a könyvek általában a családi könyvtár alapvető részei is. Ügy tudom, az iskolai könyvtárakban öt tanulónként kell biztosítani egy-egy példányt. Nálunk a tanév alatt mindenki kezébe eljuthat a kérdéses mű. Az 500-as számú Zrínyi Miklós Szakmunkásképző Intézetben 670 elsős 25-30 példányt talál az iskolai tékában Tamási Áron: Ábel a rengetegben című könyvéből. A második évfolyam egy része megveszi Shakespeare Rómeó és Júliáját, az utolsó évesek is hozzájuthatnak Solohov: Emberi sors című regényéhez. A tanári gyakorlatról Király György, a magyar munkaközösség vezetője beszélt: — Az intézmény sajátos jellege miatt itt a szakmai képzés az elsődleges. A szaktárgyakhoz kapcsolódó munkák nagy számban meg is találhatók a könyvtárunkban. Kötelező olvasmányok viszont csak irodalomból vannak, ezeket leginkább tanári magyarázattal, tanulói kiselőadással ismertetjük. A tárgyból vizsga nincs, csak az érdeklődés felkeltésére szorítkozhatunk. Fel kéne idézni a már-már elfeledett reformkori gondolatot: „a kiművelt emberfőkben van a nemzet igazi hatalma.” Úgy tűnik, ehhez a hatalomhoz nem mostanában jutunk, legalábbis addig nem, míg a könyvtárak maximális kihasználásával, az iskolai gyűjtemények anyagi támogatásával, ügyes szervezéssel az olvasnivalók beszerzésének problémája meg nem oldódik; hiszen társadalmi feladatunk és felelősségünk, hogy gyermekeink olvasó, értő emberekké váljanak. Hodnik Ildikó Képernyő elő*« S zombat este nyolctól tizenegyig, egy átlag szombat átlag estéje, krimi, diszkótánc, rendezői sorozat. A nézettség kiszámíthatóan igen nagy, az érdeklődés, az izgalom, egyáltalán az élmény valószínű feleakkora. Minden réteg és igény megtalálja a magáét és egyik se kap semmi különöset. Néződik lazán és lassacskán a televízió. Mintha az utóbbi időben kevesebb lenne a krimi, ami nem jelenti azt, hogy válogatott, jobb darabok kerülnének a képernyőre, sőt, a múltkori Tetthely és ez a szombati Derrick kitűnt unalmasságával. Mintha a különben igen szimpatikus és tiszteletreméltó Derrick felügyelőt egyre jobban zavarná a bűneset maga, a bűneset, mely miatt nem jut elég ideje és energiája páciensei és a nézők nevelésére. Pedig nem mondhatni hogy torlódnának az események, bőven van idő kellemes és bensőséges sörözésekre, biliárdra, mely alatt kiderül, amit úgyis tudunk, hogy a páciens valamit kétségbeesetten takargat, hogy vergődik és szorong. Amit megintcsak tudunk, hogy eme szorongást Derrick és a derék Harry fel fogja oldani, persze csak az utolsó pillanatban. Akkor aztán van ajtórobbantás, láblövés, kézbilincs, a történtek visszaper- getése. Addig meg: „húzódik az idő". Olyan ez a sorozat lassan, mint valami pipaszívó verseny. Ki tudja tovább szívni a pipát anélkül, hogy egy pillanatra is elaludjon a parázs. Komoly technika szükséges hozzá, rutin és önfegyelem. Ügy látszik, lehet egy krimi fordulatait is olyan óvatosan adagolni, és beosztani, hogy a néző el ne aludjon, viszont az istenért fel ne parázsol- jon az izgalom, el ne fogyjon a cselekmény dohánya idő előtt. Csak míg ott apróka füstök szállnak, itt nagy, bodor pszichológizá- lás, illatos, ismerős és teljesen érdektelen. Rutinnal pedig bírja a krimiipar, a bevált márkanév is nagy vonzerő. A nézettség gyaníthatóan csak növekszik a harmadik magyar diszkó- táncbajnokság döntőjére. S növekszik tán a tetszés is. Ha már ottragadt a képernyő előtt, próbál figyelni jegyzetíró, próbálja holmi tanulságokon törni a fejét, pedig egyszerűen csak unatkozik. Holott minden együtt van, lüktető zene, fények, produkció, vetélkedő, mi kell még? Unalomérzetem — próbálom körbejárni — alighanem a hozzánemértőé, akinek úgy a zene, mint a ráimprovizált, vagy koreog- rafált mozgás meglehetősen egyforma. Balettből pantomimből, ritmikus sporgim- nasztikából, talajtornából áll össze — nekem legal- lábbis — ez a tánc és ki tudja miből még. Egyik se és mégis mindegyik — mondanám — holott úgy tűnik: egyik se és mindegyik se. Feltűnő, hogy mennyire kevés a figura, aki a rövid versenyprogram alatt valami igazán sajátosat, elütőt, érdekeset tud produkálni. Talán a pécsi versenyző az egyedüli kivétel. A többiek meglehetősen összemosódnak. Ügy látszik a gyakorlottság, az ügyesség, az odaadás kevés az emlékezetes produkcióhoz. Valamit, valami mást ki is kell találni. Nem előbbiek helyett, persze, hanem ezeken felül. Tíz órára, a Danyelija-soro- zat filmjére valószínű élmény és nézettség aránya megfordul. Kevesek kapnak - - többet. Pedig nyitott, naiv, romantikus, kellemes film a Moszkvai séta, levegője van, bája, tele a hatvanas évek elejének bizakodásával, vórakozásávol, őszinteségével. És nyolcvanöt őszén nem is tanulság nélküli visszanézni. Parti Nagy Lajos Gyors- és gépíró- verseny Az Országos Gyorsíró- és Gépíró Versenybizottság az idei évben is kiírta a dolgozók gépiró- és gyorsíróversenyét, melyet Baranya megyében 1985. november 11-én (hétfőn) délelőtt 9.00 órai kezdettel rendeznek meg a Baranya Megyei Tanács (Pécs, Rákóczi u. 34.) nagy tanácskozó termében. Az Országos Gyorsíró- és Gépíró Szövetség Pécsi Helyi Csoportja 1985. november 2-ig várja az írásos jelentkezéseket, külön megjelölve a gyorsírás fokot és azt, hogy villany-, illetve mechanikus Írógépen kíván-e versenyezni o jelentkező. Nevezési díj gyors- írási fokonként, illetve gépírási versenyszómonként (sebességi, hibátlansági) 10 Ft, mely a verseny napján a helyszínen fizetendő! Szombat
