Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-23 / 291. szám

1985. október 23., szerdo Dunántúlt napló 3 Megoldást keresnek a gondokra A 43 fős 1/3 osztály, az 508-as szakmunkásképzőben, ahol 19-en tanulnak hiányszakmát A kihaló szakmák megmentéséért A fiatalok nem jelentkeznek szívesen tímárnak, bocskoros- nak, bútornádazónak, cirokseprőkészitönek, nádfonónak, gombkötőnek, paszományosnak. S még lehetne folytatni a sort. A kihaló szakmák megmentéséért az Ipari Minisztérium, a KIOSZ, a szakmunkásképző intézetek és a Művelődési Miniszté­rium konferenciát rendezett. Pécsett a napokban gyűlnek össze a kisiparosok, a KISZ-vezetök, iskolaigazgatók, hogy megoldást keressenek a gondokra. tmtki beszélgetések Ifjúsági pszichológiai tanácsadás Divatba jöttünk Turisták, delegációk jártak hazánkban a világ minden tájáról Soha ennyi külföldit még nem fogadott az or­szág, mint az idén. Rá­adásul a Keletről és Nyu­gatról érkezett turisták lényegesen több időt és pénzt költöttek el nálunk, mint korábban. Divatba jöttünk! - állítják az ide­genforgalom szakemberei. Az üdülni, a pihenni vágyó vendégek mellett egyre több az utazásokat előkészítő látogató. Az el­telt félévben szinte egyet­len hónap sem akadt, hogy ne érkezett volna érdeklődő valahonnan. Májusban például a Tou­ristik Union International, az NSZK harmadik legna­gyobb utazási irodájának munkatársai jártak nálunk. Júniusban kubai, július­ban csehszlovákiai és viet­nami utazási irodák veze­tői tárgyaltak Magyaror­szágon. Augusztusban kí­nai, szeptemberben hol­land küldöttséget fogad­tak a hazai irodák. Ok­tóber elején Budapesten rendezte meg tizenharma­dik kongresszusát az ANVR, a holland utazási irodák szövetsége és itt tartották éves találkozó­jukat a Lufthansa euró­pai kereskedelmi igaz­gatói. Az utóbbi években kon­tinensünk csaknem vala­mennyi országából érkez­tek hivatalos delegációk Pécsre is. A Baranyával ismerkedő finn, görög, olasz és török idegenfor­galmi szakembereknek tet­szett a sok látnivaló, a gazdag lehetőség, a sok­színű kínálat. Angol, NSZK-beli lapok írtak az itteni látogatásról elis­merő, tájékoztató cikkeket. Divatba jöttünk? Két­ségtelenül! Egy pécsi szak­ember szerint azonban ahhoz, hogy ezt meg is tarthassuk, alaposan fel kell készülni a következő szezonra. Fontosak a részletek is, aztán a nyelv­tudás, a pontos számolás és az udvariasság. Olyan légkört kell teremteni, hogy az ideérkező barátként menjen el, jó érzéssel, kedvező benyomásokkal. F. D. Természetesen a gyors tech­nikai fejlődés „kihalásra" ítél néhány szakmát, de az már inkább beidegzett, rossz néze­teken múlik, hogy olyan mes­terségek is kihalóban vannak, amelyekre napjainkban egyre nagyobb szükség volna. A ci­pészeknél évekig hangoztatták: nem kell újabb szakembereket képezni, olcsóbb másik cipőt venni. Következménye az lett, hogy a mestérek száma egyre csökkent. Ugyanez a helyzet az órásoknál, tímárok­nál, üvegezőknél könyvresta- urótoroknól. Pécs valamikor híres cipész­város volt. Ma már méretes ci­pőt kevesen készíttetnek, csak javításra van igény. Az alap­anyag nagyon drága. A tímá­rok nehezen tudják a szerszá­maikat beszerezni. Hogyan lehetne ismét visz- szaszerezni a mesterségek rangját? A nyolcadikat vég­zett fiatalokat milyen úton le­hetne egy-egy kihaló szakma felé irányítani? Pécsett az 508. számú Szak­munkásképző Intézetben kap­tak helyet elsősorban a hi­ányszakmák: Ki hogyan került ide? — Cipésznek készülők —- mondta az elsőéves Szarka József. — Nagybátyám is az, szívesen dolgoztam mindig bőrrel. Orsós Sándor hegesztő lesz, pedig ácsnak készült, de nem vették fel arra a szakra. Kresz Norbert először Pécs­re, a Széchenyi Gimnáziumba jelentkezett autószerelőnek. Most elsőéves lakatostanuló. — Nem vfettek fel a szak­középiskolába, de édesapám lakatos, ezért választottam ezt a szakmát. Majd a szakmun­kásvizsga után leérettségizem! Tisza Béla élete legnagyobb részét az Alföldön töltötte. Szívesen nézte, hogy patkol- ják a lovakat ezért döntött úgy, hogy kovács lesz. Czimbák Ágnes ebben a tanévben szerzi meg a szak­munkásbizonyítványt: cipőgyár­tó tanuló. — Cukrásznak készültem, de oda nem vettek fel, így lettem cipőgyártó. Megszerettem. A tanműhelyben készítettünk mintadarabokat. Egyébként a Pécsi Cipőipari Szövetkezetben szalagon dolgozom. Krausz Zoltán kovács lesz. — Az édesapám egyik ba­rátja ajánlotta ezt a szakmát. Nyaranta a berkesdi termelő- szövetkezetben a kovácsok mellett dolgoztam. A —- A vállalatok minden év­ben beadják az iskolánknak az igényüket, hogy hány szak­munkásra lenne szükségük — mondotta Móricz Ottó, az 508. számú Szakmunkásképző Inté­zet igazgatója. — Harminc­hat hegesztő helyett ebben ez évben csak egyet iskoláztunk be, a kovácsoknál öt helyett szintén egyet, 12 tímárt vár­tunk, kettő jelenkezett, cipő­gyártó tanulónk meg egyálta­lán nincs, önként a hiányszak­mákra alig-alig jelentkeznek. Még a kényszerpályázók közül is kevesen választják a he­gesztő, a kovács a könnyű- szerkezetű lakatos, a kádár, a szövő, a fonó, a cipész, a ci­pőfelsőrész-készítő, a tímár, a cipőkészítő szakmát. Persze, a közvéleménynek is nagy sze­repe van a hiányszakmák ki­alakulásában. Ha valamelyik mesterséghez köpeny, vagy vé­dőszemüveg kell már nem ajánlják a gyerekeiknek a szü­lők. A szövőknél a monotóni­át és a keresetet említik hiba­ként. A Baranya Megyei Pályavá­lasztási Intézet már megpró­bált lépni, hogy a hatodik­nyolcadik osztályos gyerekek időben megismerkedjenek a szakmákkal. Az 508. számú szakmunkásképzőben is rend­szeresen van kiállítás a tanu­lók munkáiból, sőt a város vál­lalatai és üzemei is segítenek. Az érdeklődés? Hát arról nem mindig lehet a legjobbakat elmondani. Idén nyáron először rendez­tek az 508. számú szakmunkás- képzőben egyhetes tábort ál­talános iskolás gyerekeknek. Bemutatták nekik az üzemek, vállalatok munkáját a helyszí­nen és videón. — 14 éves korban kevés gyerekben alakul még ki a szakmai szeretet. Aszerint vá­lasztanak, hogy lehet-e gmk-t alakítani, maszekolni — foly­tatta beszélgetésünket Móricz Ottó. — Sokan elhagyják szakmájukat, mert könnyű át­menni egyik területről a má­sikra. Nem jellemző azonban az, hogy még egy szakmát ki­tanulnak. Farkas György 64 éves mo­hácsi tímár, bocskoros, 51 éve dolgozik. — Elveszett a szakmánk be­csülete. A fiam tavaly nyár óta szeretne leszerződni hozzám és szakmunkásvizsgát tenni, de ez egyszerűen lehetetlen. A városban csak egyetlen iskola tanára törődik a kihaló mes­terségekkel. Videót készít a munkánkról és megpróbálja ezt az iskolában bemutatni. A szakmák minden fortélyát csak igazi mester mellett lehet megtanulni úgy, hogy a mű­helyben az ember mindent vé­gigcsinál. Hiányoznak ma már azok az iparosok, akik a szak­területük minden részét isme­rik. Szalai Kornélia A felnőttek többnyire nosz­talgiával emlegetik a tinéd­zserkort, és legszebb emlékei­ket származtatják ebből az életszakaszból. Mintha a ser­düléssel együttjáró aggodal­mak, nemegyszer kínzó fe­szültségek nyomtalanul eltűn­nének. A kamaszkori vissza­emlékezések vidám események­ről szólnak, az érzelmi alap­hangulat felidézése nélkül. Csupán néhány nagy író és költő alkotásában található utalás arra, hogy a varázsla­tosan szépnek, felhőtlennek megénekelt serdülőkor időn­ként nehezen elviselhető és ijesztő mélységekbe taszítja az ifjú embert. Valóban, a serdülés és fel­nőtté érlelődés mindenkiben bizonytalanságérzetet erősít fel. Az addig használt viselke­dési sémák és alkalmazkodási formák már nem elégségesek, mert a gyermekszerepből kinő­ve olyan új szerepek felvételé­re kényszerül a fiatal, melyek hiteles megvalósításához még nem rendelkezik megfelelő esz­köztárral és készségekkel. Ne­hezíti a sikeres szerepelsajátí­tást, hogy gyakran a felnőttek gesztusaiból és jelzéseiből kell megalkotnia az alkalmazko­dáshoz szükséges szerepkészle­tét és kevés szóbeli közlés, ér­telmezés segíti ebben. Sajátos, néha megoldhatat­lannak látszó problémák feszí­tik a fiatalokat és minden egészséges kamasz küszködik az alábbi problémákkal: Ki is vagyok én? Milyen is vagyok? Miért éppen ilyen? Viszem-e valamire? Milyen pályát válasszak? Hogyan önállósítsam magam, ha szüleim anyagilag (gyakran érzelmileg is) függésben tarta­nak? Hogyan lehet könnyen, sike­resen ismerkedni? Nekem ez miért nem sikerül? Vajon eléggé lérlias, illetve nőies vagyok-e? Miért nem fogadnak el kor­társaim? E bizonytalanságok azt jel­zik, hogy a fejlődés akadá­lyokkal teli, melyek leküzdése nem kis erőfeszítést igényel és A korábbi esztendőkhöz ha­sonlóan az 1985 86-os tanévben is megrendezi a diákpolitikusok országos vetélkedőjét a KISZ KB középiskolai és szakmunkás- tanuló tanácsának titkársága. A téma ezúttal a haladó ifjú­sági mozgalmak múltja, jelene, nagyobb eseményei, szellemi, politikai irányzata. A selejtezőket levelező for­mában bonyolítják le. A nevező gyakran hosszan elnyúló fo­lyamat. Felgyorsíthatja az aka­dályok vételét, ha olyan fel­nőtt ember nyújt átmeneti se­gítséget, aki az emberi prob­lémák megoldásához jó szak­ismerettel rendelkezik és külö­nösen jártas a fiatalokat érintő pszichés gondok rende­zésében. Kilenc éve indult és áll a fiatalok rendelkezésére az ifjú­sági pszichológiai tanácsadás. A gondjával jelentkező fiatalt egyetlen vagy néhány „jó” be­szélgetés hozzásegíti, hogy ön­magát és helyzetét jobban megértve és elfogadva meg­birkózzék nehézségeivel. A kapcsolat felvétele nem köny- nyű, hiszen a panaszok között a leggyakoribb éppen a gát­lásosságra való utalás és kö­vetkezményeként kapcsolatte­remtési nehézség jelentkezik, mint életkori tünet. Sokan hó­napokig készülnek a beszélge­tésre és az első találkozást megelőzően nagyon izgulnak. Többen baráttal jelennek meg, vagy osztálytársukat kísérik. Előfordul az is, hogy az „együttjárást” próbálgató fia­tal pár kér segítséget. A kezdeti szorongás hamar oldódik és a közös gondolko­dás bátorító és önbizalomnö­velő, ugyanakkor a fiatal olyan tapasztalatot szerez, hogy érdemes segítséget igé­nyelnie átmeneti problémái gyorsabb megoldásához. A tanácsadásra megjelenő fiatal „felnőttes" tanácsok he­lyett kapcsolatot és érdeklődő odafigyelést kap, mely mintául szolgál további találkozásai­hoz. Hatására képessé válik emberközi viszonyait jobban rendezni. A gondokkal teli fiatal csak annyit mond el magáról, amennyit fontosnak érez. Név, iskola, munkahely, lakcím köz­lése nem szükséges. A tanács­adók szakmai titoktartása biz­tosított. A pszichológusok hét­főn és csütörtökön 17—19 óra között várják az érdeklődő fiatalokat az Ifjúsági Házban. (Levélcím: „Ifjúsági Pszicholó­giai Tanácsadó", 7604 Pécs, pf.: 25.) csapatok november, valamint január közepén egy-egy füzetet kapnak majd, ezekben 5—8 fel­adatot találnak. A feladatok megoldásait postán, esetleg személyesen juttathatják el a résztvevők a vetélkedő központ­jába, az 1390 Bp., Pf: 1744., illetve a Budapest, 1388 Új­pesti rakpart 37—38. alatti cím­re. Szilágyi Vera Diákpolitikusok országos vetélkedője Pécsett, a Vasút utcában, a MÁV területet biztosított dolgozói számára garázsépitésre. Az igazgatóság alkalmazottjai Hirden vásárolták az előregyártott garázsokat, maguk állítják fel és rende­zik a terepet. Legfontosabb a termelést segítő tevékenység Javuló szociális ellátottság a MÁV BFF-nél A szakszervezeti bizottságok is elsősorban a termelést, gaz­dálkodóst segítő tevékenység­re fordítják a legnagyobb gondot, s ehhez igazodik az érdekvédelmi munka, az újító mozgalom, a munkaverseny, a brigádmozgalom szervezése. Ez érvényes a BFF-re, azaz a MÁV Biztosítóberendezési Fenntartási Főnökségének szakszervezeti bizottságára is, ahol az elmúlt héten tartották a választásokat. Wilhelm Józsetné függetlení­tett szakszervezeti bizottsági titkár számolt be az elmúlt öt évi munkáról, s beszámolójá­ban ő is először a gazdaságot segítő tevékenységet értékelte. Ennek központi gondolata a költségek csökkentése, a haté­konyságra való ösztönzés volt. A beszámoló utáni hozzászólá­sokban mindazok, akik szót kértek, elsősorban a munkakö­rülményeket, a szociális hely­zetet érintették felszólalásaik­ban. A BFF esetében ötszázöt­venegy dolgozóról van szó, akiknél a szociális ellátottság egyik legfontosabb kérdése az üzemi étkeztetés biztosítása. Több csomóponton, a fenntar­tási üzemek székhelyén műkö­dik üzemi konyha, ahol pedig nem, ott a munkahely anyagi­lag hozzájárul az étkezéshez. Ám mégis van probléma e te­rületen: máig is megoldatlan a hetelő munkát végző szere­lőcsoportok számára a meleg étel biztosítása. Ezen a jövő­ben feltétlenül változtatni kell. Szó esett a lakáshelyzetről is; az elmúlt öt évben a MÁV segítségével a BFF-nél hat­vannégy dolgozó jutott lakás­hoz, hatvanötén kaptak ka­matmentes kölcsönt. A munka- körülmények javításánál is ér­tek el eredményeket: Nagyka­nizsán a távközlési műhely fel­újításakor bevezették a gáz­fűtést; Dombóvárott az új táv­közlési góc elkészültével több egység végleges helyére ke­rült; néhány szolgálati helyen melegvíztárolókat szereltettek föl; nagyjából megoldódott az egyenruha- és védőruhagond is, amely korábban állandóan napirenden szerepelt. Fontos helyet kapott a beszámolóban az újítási mozgalom: az el­múlt öt évben összesen 52 200 forint újítási díjat fizettek ki. A szakszervezeti bizottsági ülésen tíz főbizalmi és bizalmi kapott munkájáért jutalmat, majd a testület tagjai megvá­lasztották a következő időszak tisztségviselőit. Szakszervezeti bizottsági titkár ismét Wilhelm Józselné, az elnök Regős Jó­zsef lett. Megválasztották a hét főből álló bizottságot — ezzel a testület negyvenegy főre egészült ki -, s a szak- szervezeti munkabizottságokat. A XI. Vasutas Kongresszusra Honos Antalt delegálta a tes­tület. D. Cs.

Next

/
Thumbnails
Contents