Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-22 / 290. szám

1985. október 22., kedd Dunántúli napló 3 A Krisztina téri méretes szabóságban Tizenkétmillió forint támogatás az OKISZ-tól Korszerűsödő szolgáltatóhelyek Jelentős összegű támoga­tást kaptak üzlethálózatuk s állóeszközeik felújításához, ügyfélfogadó helyeik korsze­rűsítéséhez a Baranya Me­gyei Ipari Szövetkezetek egyes kiemelt szolgáltatást nyújtó egységei. Szükségük volt erre a segítségre, mert leromlott üzlethelyiségeik, műhelyeik rendbetételéhez fejlesztési forrásaik csökke­nése miatt alig volt saját pénzük. A szövetkezetek igé­nyeit a KISZÖV gyűjtötte össze, s javaslataival azt az Ipari Szövetkezetek Orszá­gos Tanácsához továbbítot­ta. Az OKISZ ekkor pályá­zatot hirdetett támogatás elnyerésére a fodrászipari, kozmetikai, fényképész, a méretes ruházat és cipő ké­szítésével és javításával, a tartós fogyasztási cikkek ja­vításával, s a textiltisztítással foglalkozó szövetkezetek ré­szére. Kotáth Józsefnek, a Ba­ranya Megyei KISZÖV mű­szaki osztályvezetőjének tá­jékoztatása szerint me­gyénkben a Fodrászipari Szövetkezet 35 fiókja, a Vil­lamos- és Gépjavító Szövet­kezet 7 boltja, a Fényké­pész Szövetkezet 9 műterme, a Pécsi Minőségi Ruházati Szövetkezet 7 üzlete, s az Autójavító Kisszövetkezet 2 egysége kért és kapott ki- sebb-nagyobb támogatást, együttesen 12 millió forin­tot. A festők, kárpitosok, kő­művesek már eben az év­ben megkezdhették tevé­kenységüket, s a munkákat várhatóan 1987-ben fejezik be. Már megszépült Pécsett a Minőségi Ruházati Szövet­kezet Mátyás király utcai szűcsrészlege, s a Jókai ut­cai és Krisztina téri mére­tes szabóság festésével és mázolásával is végeztek. Mohácson befejeződött a női kozmetika és pedikűr­szalon korszerűsítése, Pécsett pedig már jó néhány fodrász­üzlet kapott új arcot, így a Szalai, a Jókai, a Surányi utcai női, s a Bem, a Baj- csy-Zsilinszky és Perczel ut­cai férfifodrászat. Teljes átalakítást hajtot­tak végre a Sallai utca 31. sz. alatt lévő fotóműterem­ben, s itt hamarosan új stú­dió is nyílik. A pécsi Boltív­közben lévő és a mohácsi mű­terem felújításával, valamint a Diósi úton lévő autójaví­tó műhely tetőszerkezetének rendbehozatalával is vár­hatóan ebben az évben vé­geznek. Balog N. Korszerű lakások Szentlörincen ü kezdők 1950. október 22-én alakultak meg az első tanácsok Tananyag: az értekezlet- kultúra A vállalat gondolkodó agya Clnott arcok, cigarettafüst. Egy ember áll és mond vala­mit, ami senkit sem érdekel, a hallgatók rejtvényt fejtenek, fir- kálgatnak. — így lehetne jelle­mezni sajnos igen sok értekez­letet. S rendezzük a megbeszé­léseket, tanácskozásokat, álvi­tákat hétről hétre. Minden ha­tás nélkül. Pedig az ok könnyen meg­szüntethető. Nem kell több: csak megtanulni együttműköd­ni, kommunikálni, egymással csoportokban dolgozni és meg­felelően kiosztani a szerepeket. Egy Volán-vállalatnál vizsgála­tot folytatott a vezetők között egy pszichológus. Az összegyűlt tapasztalatok és eredmények alapján egyhetes intenzív tré­ningsorozatot tervezett. Szituá­ciós játékokon keresztül döb­bentette rá a résztvevőket veze­tési hibákra és az addig egy­más ellen dolgozó csoportok megtanultak a vállalat érdeké­ben együttműködni. Ez egyik legfontosabb része az értekez­leteknek is, amelyek csomó­pontjai a szervezeten belüli in­formációáramlásnak. Az Apáczai Csere János Ne­velési Központ Pécsett a közel­jövőben rendszeres szolgálta­tássá teszi az értekezletkultúra tanítását, amit a vállalatok és intézmények tőlük megrendel­hetnek. Ez tulajdonképpen egy személyi számítógéppel segített értekezletfejlesztési program. Minden egyes alkalommal egy ülést játszanak végig, ahol az elhanazottakat számítógépbe táplálják. Minden csoport ké­szít egy, a saját vállalatára ér­vényes problémalistát, amit a kisebb, 4-5 fős társaságok ele­meznek. Az itt kapott eredmé­nyeket betáplálják a számító­gépbe, amely egyénre szabott visszajelzést ad arról, hogy ki­nek hogyan változott meg a vé­leménye a beszélgetés során, mekkora a csoporton belül az egyetértés. A tanácskozás végé­re a gép kirajzolja, hogy ki, mi­lyen súllyal vett részt a végső döntés kialakításában. Minden résztvevő visszajelzést kap arra is, hogy milyen hatásra és ho­gyan változtatta meg a véle­ményét. Közben a döntést hozó testületek kommunikációs haté­konysága fokozatosan fejlődik. A megbeszélések rövidebbek lesznek. A félreértések meg­szűnnek, ugyanis a rejtett cso­portviszonyok világossá válnak. A módszer akkor igazán ha­tékony, ha többször megismét­lik, s minél változatosabb for­mában. Dramatikus játék se­gítségével a vezetők jobban megismerik egymást és a kö­zöttük lévő rejtett konfliktusok okait. A szituációkat videofilm­re veszik, visszajátsszák és ér­tékelik. Sz. K. Időközben megőszültek, né­melyikük elfáradt. Többségük már nyugdíjas, szemükben, ar­caik ráncában három és fél évtized munkája, mindig a ta­nácsokon, ki a közélet gyalo­gosaként, ki tisztségviselőként, átéltek nehéz éveket és szép perceket, kezük alatt falvak képe változott, utcák rajzolód­tak a házak közé, óvodákból, iskolákból gyerekek rajzanak haza, vízcsapokból engedik te­le a fazekakat öreg házakban is, kiverekedtek kölcsönöket, épí­tőanyagot, tüzelőt, gázvezeté­ket, falugyűléseken vitatkoztak a lakókkal, felsőbb szintű ta­nácsokon szakemberekkel. Ők, a kezdők, akik a tanácsok megalakulása óta dolgoznak a közigazgatásban. Dr. Boros Károly — Ma szerda van. Nézzünk végig a hét első három napjá­nak programján. — Naptár kell hozzá — mondja dr. Boros Károly, a Berkesdi Községi Közös Tanács elnöke —, mert lehetet­len lenne fejben tartanom. Hétfő: Szilágyra mentem, egyik társközségünkbe, vízesárkot ásatunk, ezt csak a helyszínen lehet ellenőrizni. Utána Bogád következett, a termelőszövetke­zetnél jártam, szállítsák már el gyorsabban az árok vonalából kivágott fákat. Eilend követke­zett: a temetőbe vezető utat kátyúzták — kérte az elöljá­róság —, megnéztem, hogyan állnak. Kedden már reggel hétkor a TöZÉP-nél voltam szénért, tanácsi intézményeink egy részének nem volt mivel fűtenie, nyakunkon a hideg, ezt nem lehet telefonon elin­tézni, kaptunk is annyit, amennyi kellett, mindenhol in­dulhatott a fűtés —- utoljára a tanácson .. . Ezen a napon sok ügyfelünk is volt, velük is fog­lalkozni kellett, majd Pereked­re mentem, járdát, főzőhelyet építenek ebben a társközsé­günkben, megnéztem a bolt épületét is, van-e pótolnivaló a múlt évi rekonstrukciót kö­vetően. Szerdán a fő téma a jelölőgyűléseken elhangzott kérdésekre adandó válasz volt, természetesen írásban, sok időt igényelt. — Mindezt csak munkaidő alatt nem is lehet végigcsinál­ni. — Munkaidő? Soha sincsen vége. Határ nélkülinek tűnik az életútja is. Nagyon messzire kell visszamennünk, mondjuk Lovászhetényig. Különös volt ilyen szempontból is a dr. Bo­ros Károlyhoz hasonló régi ta­nácsi dolgozók, tisztségviselők elmúlt három és fél évtizede: majdnem mindegyikük több faluban dolgozott, s az új he­lyeken kezdés, az új gondok­kal, másféle emberekkel való találkozás mindig többletener­giát kívánt. Dr. Boros 1952- ben már tisztségviselő volt Lo- vászhetényben, vb-titkár, hat éven keresztül. Hosszúhetény- ben 1964-ig volt, itt Berkesden több mint két évtizede dolgo­zik. — Az energia, a kötelesség­tudat, a feladatokkal, célok­kal azonosulni: ez csak az egyik oldal. Más részről ott vannak a szabályozók, a törvé­nyek, a pénzügyi lehetőségek. Végül is ezektől is függ egy tanácselnök, vb-titkár pályá­jának sikeressége. — Kétségtelenül, s ebből a szempontból Berkesd sajátos helyzetben van: a tanács soha sem kapott pénzt komolyabb állami fejlesztésre. Néha bi­zony túl kellett néznünk a sza­bályozókon, rugalmasan ke­zelni a pénzügyi megkötéseket, lehetőségeket. . . Itt, ebben a faluban volt először az, hogy a lakosság adta össze a pénzt az útra, bérbe vettünk gépeket, etettük, fizettük a munkásokat — szívesen is voltak nálunk az útépítők. Végül is önköltségen készült el az út. Sok más léte­sítményünket is ennek köszön­hetjük, a lakosság rendkívül aktív részvételének. Egy évti­zede pedig rájöttünk: az a legjobb, ha saját építőbrigád­dal dolgozunk. — Elismerik a faluban, a társközségekben? — Jó a viszonyom az itt élőkkel, de természetesnek te­kintem, hogy nem mindenki kedvel. Érdekes tapasztalattal a tavaszi tanácsválasztás is szolgált: utóbb néhány embert megkérdeztem, kire szavaztak. Mondták: nem rád, mert te úgyis tanácselnök vagy . . . Azt hitték, ez hivatalból van. — Most 54 éves, jó néhány esztendő van még a nyugdíjig. Tapasztalatai közül mit adna át legszívesebben a fiatal ta­nácsi dolgozóknak? — Volt egy tanítóm, ő mondta, s maradt meg bennem azóta is, százszorosán igazol­tan már: a jó munkához meg­felelő ember, eszköz is kell, de a legfontosabb: kedvvel dol­gozni. Dr. Hortobágyi Ferenc — Az utolsó 10—20 év volt igazán olyan, amikor alkotni, fejleszteni lehetett. Előtte a pénzügyi szabályozók, megkö­tések ezt nagy mértékben kor­látozták. Ebből következően akkoriban nem volt hálás fel­adat, tanácsi vezetőnek lenni, sőt, így is mondhatom: meg­lehetősen népszerűtlen volt. . Beszolgáltatás, begyűjtés — nem tudom, halott-e róla? Amit erről az időről tanultak, nem biztos, hogy azonos a hétköz­napok igazságával. Akkoriban Drávaszerdahe- lyen voltam tanácstitkár, előt­te Baranyajenőn dolgoztam, csak négy évig lehetett egy helyen maradni. Következett Harkány, majd — utolsó állo­másként — Szentlőrinc. Az első évek, a kezdeti időszak gyak­ran jut az eszembe. Ma már persze megvontam a mérleget, s azt mondom: minden körül­mények között meg lehet sze­rezni az emberek bizalmát. Ha ma végigmegyek Szent­lörincen — 1957-től itt dolgoz­tam —, eszembe szökik: micso­da elhanyagolt kis falu volt ez! Sehol egy járda, ha igen, szedett-vedett. Ez is volt az el­ső feladat: járdaépítés és ment is, mert akkoriban az em­bereket könyebben lehetett kö­zös célokra mozdítani. Mégis 1977-re mondhattuk el: min­den utca rendbe lett téve. Ma mindenhol kopognak a cipők Szentlőrinc utcáin. Az emberek? Soha sem vol­tak egyformán jók, vagy rosz- szak. Ismertem olyan csend­őrt, akivel együtt mentettük a katonaszökevényeket, s is­mertem olyan embert is taná­csi tisztségviselő koromban, akivel sehogysem lehetett együtt lépni egy szép cél érdekében. Annyi bizonyos: jól­lehet, már 1981-től nyugdíjban vagyok, nyugodt maradhatok: az a folyamat, ami annak ide­jén Szentlörincen elindult, ma is tart. Fejlesztenek, szépülnek, gazdagodik a nagyközség, kényelmesebb lesz itt napról napra az élet. Nagyon sok mindent kellett azért tenni, hogy az 1957-es kis falu, a 3000 lakosú Szentlő­rinc nagyközséggé váljon, ahol most 7000 ember él. Már több mint húsz éve minden utcában víz van, a hetvenes évekre el­készültünk a szennyvízhálózat­tal is, felépült 1000 lakás, 1960-ban lett készen a strand­fürdő, 1966-ban az új általá­nos iskola, kilenc év múlva egy másik, az elmúlt évtized közepétől számos új munka­hely létesült, főleg asszonyok­nak, van Szentlörincen idősek napközi otthona, elég óvoda, bölcsőde. Bármelyik generáci­ót nézem, érezhetik a gondos­kodást. Most társadalmi elnökhe­lyettes vagyok. Szívesen vállal­tam, nem gondoltam, hogy ezen a választáson is bizalmat kapok. Kicsit ugyan nehezeb­ben dolgozom, balesetem volt a nyáron, cseresznyeszedés közben leestem a fáról, volt elég bajom miatta, de lassan kilábalok belőle. Még így sem érzem azonban a megbízatást fárasztónak. Az a véleményem, hogy nem fáraszt senkit a munka — ha újat akar. Én pe­dig még szeretnék elérni va­lamit. Mészáros Attila Világslágerek videolemezen Egy nagyképernyős színes ké­szülék, egy hangszóró, néhány nyomógonmb, 'egy slágerlista és egy nyílás a bedobandó pénznek — nagyjából ilyen a legújabb zenegép, amely most már nemcsak hangot, de képet is ad a befizetett forintokért. A Budapesti Nemzetközi Vá­sár Skála-negyedében mutat­ták be a látogatóknak. A be­rendezés belsejében lézertech­nika olvassa le a videolemezek jeleit. A felvételeken világhírű előadók, együttesek, listavezető slágerek láthatók. A videolemezek — természe­tesen épp úgy, mint a hagyo­mányos zenegép esetében — a kívánságnak megfelelően cserélhetők, újabb és újabb számokkal pótolhatók. A VJB Video Disc elnevezésű szerkezet azonban még egy különleges dolgot is tud: két műsor közötti ■holtidőben különféle reklámo­kat sugároz. A berendezést Svédország­ban gyártották és Magyaror­szág az első kelet-európai ál­lam, ahol bemutatták. Tervek szerint, ha megfelelő érdeklő­dés mutatkozik, a Skála for­galmazza. Kezelése, működte­tése nem igényel különösebb szakértelmet, jól bírja a hasz­nálatot és ritkán hibásodik meg. A szórakoztató elektronika legújabb vívmányait felhaszná­ló videodiszkó hazai elterjedé­sének egyetlen akadálya való­színűleg az ára lesz. Egyelőre nem tudni ugyan, hogy meny­nyibe kerül, ám a gyártók aján­lata szerint a videolemezeket célszerű havonta cserélni. A gépben tárolt 60 korong folya­matos pótlása mindenesetre nem lehet olcsó. F. D. Újabb látványosságok a Balaton-parfon A keszthelyi Helikon Kas­télymúzeum és a Balatonszent­györgyi Közös Községi Tanács közösen helyreálilíttatja az épü­lő kis-balatoni tározó szomszéd­ságában lévő Vörs községben található szép régi kúriát. A patinás épületben már jövőre megnyílik a Kis-<Balaton élővi­lágát bemutató állandó kiál­lítás. Egyidejűleg Balatongyö­rök határában is dolgoznak egy kúria helyreállításán. A tóközeli épületben Nagy End­re afrikai trófea-, festmény- és grafika-, továbbá néprajzi gyűjteménye kerül közönség elé. A híres tanzániai vadász közreműködésével a kúria nagy kiterjedésű parkjában va­daskertet is kialakítanak. Olyan állatokat - például ma­darakat, bivalyt, stb. — telepí­tenek, amelyek ugyan a hazai faunát képviselik, de rokonaik Afrikában is megtalálhatók. Velük együtt lakója lesz a parknak egy oroszláncsalád is. Harmincöt év a tanácsokon

Next

/
Thumbnails
Contents