Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)

1985-10-19 / 287. szám

Leletek Eskü Ha sikerülnek a szemesz­terek, műszakiak lesznek így is. Bár nem kötelezi őket majd semmire semmi sem. Adott . szavuk legalábbis nem. Esküt tesznek a tanévnyi­tón. Valaki elöolvassa a szö­veget: „Én . . .", az évfolyam utána mondja: én..., majd sorra a mondatokat. Az es­kü végefelé hosszabbodik az előolvasott szakasz, mire el­hangzik az utolsó szó, az es­küt tevők elfelejtik az elejét. Még csak nem is motyognak. Csend van. Ebben maradnak. Olyan nagy jelentősége nincs: hiába esküszünk anya- könyv-vezető előtt, csak el­válunk; titoktartásra, csak el­pletykáljuk . . . Tudom, nem ezen fog múl­ni, milyen emberek lesznek ők 10-20 év múlva. Valószí­nű, hogy százalékban ugyan­annyi lesz köztük majd a jó szakember, a lemorzsoló­dó, a karrierista, a más föl­dön szerencsét próbáló . . ., mint az esküt tett társaik kö­zött Mégis! Parlag Jó tizenöt éve kezdték a földmunkákat, buldózerek te- raszositották Szegedi Róza háza mellett a Badacsony ol­dalát a nagyüzemi szőlőnek. Akkoriban már a bazaltot sem bányászták, kímélendő a hegyet, a tájat. Azóta Szegedi Róza házá­nak tetején benéznek a ma­darak, a móló kövek között gyíkok napoznak, s a tágas teraszokon gazdagon tenyé­szik a gaz. Hogy védje a he­gyet — valószínű: megköti a földet, az eső nem hordja így a Badacsonyt a Balaton­ba. Maszek csábítgat a pincé­jébe szürkebarátra. Mérce A vállalkozó három óráro kapott közterületfoglalási en­gedélyt. Amit negyed órával túllépett. Megbüntették - ez így helyes, csak úgy ne fog­laljon senki közterületet, még ha apró fennakadás volt is a betonszállító kocsik menet­rendjében. Akkor sem. Még precedenst teremtene, s elő­fordulhatna, hogy mások hó­napokra, évekre tennék ugyanezt. Kerülgetem a belvárost. Jog „Alulírott azzal a kéréssel fordulok a Tisztelt Bíróság­hoz, hogy nevem rriegváltoz- tatósához hozzájáruljon. Édesanyám a törvény szerint még vélelmezett apám fele­sége volt az én fogantatásom pillanatában, de már régóta külön éltek, s édesanyám va­lódi édesapámmal élt együtt. Amikor észrevették az én je­lentkezésemet, vélelmezett apóm és édesanyám beadták a vájópert, majd mindhár­man bejelentették, 'hogy ki az én valódi édesapám, aki. vállalt engem, s hogy kérik, megszületésemkor az.ő nevét vehessem fel. Azt a választ kapták, hogy ez lehetetlen, mert a törvény szerint én vé­lelmezett apám gyermeke vagyok, s nem édesapámé, s ilyen kéréssel csak én fordul­hatok a Tisztelt Bírósághoz. Ekkoriban én még egyálta­lában nem rendelkeztem jo­6. HÉTVÉGE goimmal, mozgási lehetősé­geimben például teljesen korlátozva voltam, édes­anyám egyébként teljesen rám koncentráló testében. Ezért, most megszületésem után öt nappal írom e kér­vényt: hadd legyek én nevem szerint is valódi édesapám gyermeke. Kérésemet azzal indokolom, hogy időközben vélelmezett apóm és édes­anyám már elváltak, s édes­anyám valódi édesapámmal már születésem előtt össze­házasodott. Tisztelettel: (olvashatatlan aláírás) a kérelmező gyermek ügyvédje” Tér A szép, igazi közterek olyan területek, melyeket körbeépítettek házakkal. A házakba mór be nem férő élet kifolyik a térre, s betölti azt. Mostanában meg keletkez­nek üres területek, amiket nem építettek be. Vagy le­bontották, ami ott volt. Hogy mégis legyen a helyén vala­mi, felszórják murvával. Gép­kocsiknak épp jó. Örs No, jó: a tanárnak piros Skodája van, az iskolának meg ezért Piros Skoda üttö- rőőrse. De honnan a Büdös Zokni őrs neve? Ki sem találhatom, az ész megáll. Itt tartunk. Butik Illik szidni a butikosokat. Hogy felvásárolják a pelen­kákat, az Olcsó Áruk Boltját, a fehér trikókat, amikből ezt meg azt varratnak, amikre ezt meg amazt nyomatnak, aztán eladják jó pénzért. Ha nem szidni illik őket, akkor irigyelni. Ahogyan ko­rábban a benzinkutasokat, a nőgyógyászokat — mert annyi a pénzük, mint a pely­va. Nagylelkűen megengedő feltétel: „ha nem lopnak, csalnak, akkor is”. Ha úgy lenne, az a ren­dőrök dolga, ügyészeké, bí­róké. Hogy így van: a mienk - megállapítjuk, hogy olcsó méteráruból varrták silány festés utón, aztán megvesz- szük. S nagyon divatosak le­szünk: különösen ha szidjuk, s irigyeljük is, akitől megvet­tük. Ebben van gyakorlatunk: „naggyá" teszünk rétegeket, csoportokat, aztán bűnbakot csinálunk belőlük. S mikorra azokká tesszük őket, mór rá is szolgálnak többnyire - közülünk valók: megmutatják mennyivel különbek nálunk. Ha másban nem, rongyró- zásban. Szempont Állunk a sorban, fagylaltra várva. Előttünk . egy kis srác mondja az anyjának: Oda jár ám a mj su­linkba.- Kicsoda?- Hát ez a gyerek, akiké ez a cukrászda - mondja. Nézi egy darabig a mai kí­nálatot, s hozzáteszi: - De jó neki. . .- Mert annyi fagyit ehet, amennyit akar? — kérdezi az anyja. Á, dehogyis. Tudod mennyit fog örökölni? Bodó László Fél évszázad hűség L élekben már búcsúznak a lakástól. Bár még minden a helyén van. A szobát elválasztó könyváll­ványon néhány száz könyv. Filmművészeti lexikon, értel­mező szótár, a világirodalom klasszikusai, egy faragott fiú­fej (úgy emlékszem a Sallai utcában élt egy mester, az ké­szített ilyeneket) ... A szek­rénysoron tejüveg asztalilám­pa, korsógyűjtemény, televízió, virágok. A térelválasztó mö­gött a „hálószoba”, két heve­rő egyvonalban. Lenézünk az erkélyről (talán ők is utoljára, pedig hány kedves órát eltöl­tőnek itt), a Doktor Sándor utcán összefüggő gyöngysor­nak tűnnek az autók fényszó­rói. A sötétbe burkolózott Me­cseken sziporkáznak az apró fények, a városháztorony alatt fényözönben sejlik a belváros.- Nem sajnálják itthagyni nyolc esztendő után ezt a la­kást, a kilátást. Ságodi Sándor és felesége szinte egyszerre sóhajtanak: sokat gyötrődtünk, míg elhatá­roztuk magunkat, dehát ha úgy adódik, kell egy kis zúg, ahol elkülönülhetünk egymástól . . .- Mostantól nem járok be rendszeresen dolgozni - mond­ja Ságodi Sándor -, itt a 24 emeletesben ebben az egy szobában élünk ... *- Az uramnak volt tíz esz­tendeje egy szívinfarktusa, az­tán később ízületi gyulladás kínozta, esténként korán sze­ret lefeküdni, én meg csak ülök itt, nem akarom, hogy a tévé zavarja . . . Ságodi Sán- dorné, a Pécsi Orvostudomá­nyi Egyetem Cika nénije in­kább csak úgy magának mondja, de látszik, hogy az ésszerű okok, az eggyel több szoba őt sem nyugtatta meg a költözködéssel kapcsolatban. Az ő életükben a helyváltoz­tatás ugyanis szokatlan jelen­ség: Ságodi Sándor éppen fél évszázadig dolgozott a POTE-n. illetve a fakultatív szétválás előtt a Pécsi Tudományegyete­men. Apja 1923-tól egy évti­zedet, Sándor fia ugyanannyi ideig voltak az egyetem alkal­mazásában. Cika néni húsz évet, az ő édesapja pedig ti­zet töltött ott. A családnak éppen egy évszázadig volt az egyetem kenyéradó gazdája.- Az egyetem, a POTE, az ön életében fejlődött .hazánk egyik legjelentősebb oktatási és egészségügyi intézményévé, ön milyen szerepet játszott ebben? Tudom, a kérdés szerényte­lenségre, túlzott szerénységre is csábíthat, Ságodi Sándor bölcs tárgyszerűséggel a mun­kájáról, beosztásairól beszél. — Konyhafiútól, a főmérnök­ségig tucatnyi beosztásban dolgoztam, olyan ez az ötven év szolgálati idő, mint egy hosszú házasság: ha megma­rad, az mindkét fél érdeme. — Lássuk talán az ön serpe­nyőjében levő dolgokat? — Az elemi iskola elvégzése után fémipari szakiskolába mentem (ez amolyan szakmun­kásképző iskola volt), el kell mesélnem ezt is, mert külön­ben nem értené meg különbö­ző munkáimnak hátországát Ezután elvégeztem a Felsőfém- iparit, majd később, 55 éves koromban a Munkavédelmi Főiskolát is. Mindig a gazda­sági igazgatóságon dolgoz­tam. Míg a rektori székekben olyan tudós emberek váltották egymást, mint Lissák, Boros, Donhoffer, Huth, Cholnoky, Ti- gyi, Flerkó professzor urak, az ő munkájukhoz a gazdasági, technikai lehetőségeket is meg kellett teremteni, hát ebben a csapatban teljesítettem szolgálatot én is, mint egy ka­tona. hogy az orr-fül-gége, az uroló­giai, a bőr-, a ll-es bel- és sebészet, a Szülészet, a Gyer­mekklinika milyen régi épüle­tekben működnek, akkor köny- nyű elképzelni, mennyi tataro- zási, felújítási munka volt. Az új eszközök beszerzése, kar­bantartása milyen gondot je­lentett az elmúlt évtizedekben. Csak a nagyberuházás kap­csán több millió forint értékű újítást adtunk be munkatár­saimmal, többségük ma mj; például a 400 ágyas működé­sének fontos része . . .- S abban a bizonyos má­sik serpenyőben mit találunk?- Úgy érzem az egyetem honorálta tevékenységemet. Sokféleképpen lehetne persze megfogalmazni a „hogyant", én a legegyszerűbbet válasz­tom: többször Kiváló Újító ki­tüntetést kaptam, kétszeres arany törzsgárdatag vagyok, megkaptam a felszabadulási jubileumi emlékérmet, a Mun­ka Érdemrend ezüst fokozatát, Á pécsi 400 ágyas klinika udvari homlokzata- Műszaki-beruházási osz­tályvezető voltam, amikor a Kürt utcában megépült a ga­rázs, a kazánház, a konyha, majd ezt követően a 400 ágyas, az elméleti tömb, a biofizika . . . Úgy is gondolhat­ja, hogy ezek megépítése, sőt tervezése az építőkre, terve­zőkre hárult, ez igaz is. Viszont nekünk az volt a felelőssé­günk, hogy évtizedekig mi dolgozunk, élünk benne. A ter­veket, a munkákat ennek tu­datában kellett nap mint nap figyelemmel kísérni, s hót bár állami nagyberuházás volt, mégiscsak a mi pénzünket köl­tötték, nem volt mindegy ho­gyan, mire . . . S- persze a 4Ó0 ágyason kí­vül ma is nyolc klinika műkö­dik, ha csak végiggondolja, Kiváló Dolgozó jelvényeket, most pedig Bauer professzor úrtól az 50 éves emlékplaket­tet, úgy tudom ez csak ket­tőnknek van meg . . . — Igen, elmúlt az első ötven év - szól közbe csendesen Ci­ka néni. Mindig olyan célokat tűztünk magunk elé, hogy ha megérjük Sándor érettségijét, aztán ha megérjük Gábor érettségijét, ha, ... ha a nyug­díjat, ha megérjük, hogy lesz egy kis tanyánk valahol a he­gyen, ahol virágokat, gyümöl­csöt, szőlőt ültetünk ... Hét év múlva lesz az ötvenedik há­zassági évfordulónk . . . Min­dig azt mondtuk: ha, ha... S lám.- Nem sikerült a szüret - mondják szinte egyszerre. Szin­Ságodi Sándor te vidáman. Nem a termés miatt, sokkal inkább az elfog­laltság miatt örülnek a tanyá­nak. A „hálószoba" falán es­küvői kép, aztán a gyerekek, az unokák képei. — Naponta kimegyünk o ta­nyára - tér vissza Ságodi Sán­dor az előbbi témára. A 27-es végállomásától két kilométerre van az ürögi-tetőn. Gyalog közlekedünk, nincs autónk . . . — Én meg most visszamen­tem dolgozni. Amikor hat éve húszévi munka után eljöttem (az egyetem postai szolgálatá­nál dolgozott), azt mondtam, többet soha. Most meg az el­ső hívó szóra mentem - mond­ja Cika néni. V alahogy hosszabb ideje érzem, hogy nincs vé­ge ennek a riportnak. Ságodi Sándor is, felesége is olyan fiatalosak . . . Ságodi Sándor negyven éve párttag, az utóbbi években a POTE pártbizottságán a nyilvántar­tást vezette, s a készülő em­lékszobán dolgozott. Ugyan mondta, hogy december 31-ig bejár dolgozni, bár már a sza­badságát tölti, de egy pilla­natig sem gondoltam, hogy ennyi idő után bármelyikük is befejezettnek tekinti a mun­káséveiket. A tanyát előhoz­zák percenként, de . . .- Az új évben tehát eljön' a hosszú pihenés . . .?- Igen - mondja Ságodi Sándor -, de azért majd her egy kicsit pihentem, bejárok majd, néni kész még az az em lékszoba . . . Tegnap volt hatvannyolcadik születésnapja. Lombosi Jenő A helyi tömegközlekedésben , résztvevők nagy része' Pécsett bérlettel utazik. A bérletesek aránya jelentősen' meghqladjo oz országos átlagot, havonta mintegy 110 000-en váltanak különböző bérleteket. A város­ban jelenleg a Nevelési ■ Köz­pontban, a budai állomáson, az újmécsekaljai autóbuszállo- móson, a 48-as téren a Var- sány űtcában és a Citrom ut­cában árusítanak ' bérletet, o Citrom utcai kivételével min­denhol c$ak a hónap végén és elején. Lévén, hogy csak a Citrom utcai bérletpénztár működik egész hónapban, s kedvező he­lyen a város központjában van, oz utasok közül sokan itt' vál­tanak bérletet; az iroda négy ablakánál havonta 45 000 bér-' letet adnak el. Illetve adtak el . . . Ugyanis ezt az épületet a kö­zeljövőben lebontják. A Volán­nak október 24-ig el kell hagy­nia a helyiségeket, ezért a Vá­rosi Tanács és a vállalót úgy állapodott meg, hogy a belvá­iíiNjgjHiö rosban a tanács biztosit ideig­lenesen olyan épületet, ahol a' Volán árusíthat bérletet. Az eredeti elképzelések szerint ugyanis idén őszre oz új, vég­leges bérletpénztárbo — a Kossuth térre költözött vol­na a Citrom utcai, de mivel a Kossuth téri autóbuszállomás Lenin térre helyezése nem va­lósult meg, így ideiglenes meg­oldást kellett keresni. Azt ugyanis nem vitatták hogyan­nak a 45 000 embernek to­vábbra is lehetőséget kell ad­ni arra, hogy a városközpont­bon válthassa meg bérletét. így október 28-tól a Jókai tér 3. szám alatti épületben fognak bérletet árusítani, csak­úgy mint a Citrom utcában, egész hónapban. De hogy a zsúfoltságot enyhítsék, — fő­leg o hónap első napjaiban a tanács és Volán megállapo­dása értelmében a Rákóczi út 75—77. számú épületben lévő volt dohánybolt helyén is nyit a vállalat egy bérletpénztárt. A Jókai téren kívül a Varsaay utcában is egész hónapban megvásárolhatók a bérletek, a Rákóczi úton, a 39-es autó­busz végállomásánál, a Neve­lési Központnál lévő vég'óllo-’ másnál, az-újmecsekaljai vég­állomásnál és a Budai állo­máson pedig mindén hónap­ban 28-tól, az ezt követő hó­nap 6-ig. A Pannon Volán már eddig is megjelent a nagyobb válla­lótoknál bérletárusításjal, most ezt a szolgáltatását bővíteni szeretné. Várja azoknak a vál­lalatoknak, intézményeknek üzemeknek a jelentkezését,, ahol a dolgozók nagyobb számban váltanak bérletet. A pécsi bérletpénztárakról, a nyitvatartási rendről a válla­lat tájékoztatja az utasokat. R, N. r • Uj helyeken a bérletpénztárak

Next

/
Thumbnails
Contents