Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-15 / 284. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúli flaplo XLII. évfolyam, 284, szám 1985. október 15., kedd Ara: 1,80 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A tartalomból: Ipari szakkönyvtári alközpont Pécsett (5. oldal) M/'t mond a jogszabály? (6. oldal) Ismét „palota” a pécsi postapalota (5. oldal) Kiadós esó kellene mar Küldöttségek érkezése az Európai Kulturális Fórumra A kedden megnyíló Európai Kulturális Fórumra hétfőn újabb küldöttségek érkeztek Budapestre: Ausztria küldöttségét Wolfgang Schallenberg nagykövet, a bolgár delegációt Ceorgi Jordanov miniszterelnök-helyettes, a bolgár kulturális bizottság elnöke, a csehszlovák küldöttséget Miroslav Válek szlovák kulturális miniszter, a francia delegációt Francois-Régis Bastide nagykövet, Írországét Edward ). Brennan nagykövet vezeti. Iz- land küldöttségének élén Knu- tur Hallsson áll. Liechtenstein delegációját Le Compte Mario von Ledebur, az NDK-ét Hans- Joachim Hoffmann kulturális miniszter, Norvégiáét Dagfinn Stenseht nagykövet, Portugália küldöttségét J. C. De Treitas F. Fafe, Romániáét Nicolae Veres nagykövet, a Szovjetunióét Pjotr Gyemicsev kulturális miniszter, Törökország delegációját pedig Cenap Keskin vezeti. fi Hazafias Népfront Titkárságé na k Ülése A Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkársága hétfőn Pozsgay Imre főtitkár elnökletével rendkívüli kibővített ülést tartott, amelyen a Minisztertanács felkérésére megvitatta a VII. ötéves népgazdasági tervről szóló törvényjavaslat tervezetét. A tervezethez Marjai József miniszterelnökhelyettes és Craveró Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese fűzött indoklást. A testület általánosságban egyetértett a VII. ötéves terv fő céljaival, azzal, hogy a terv a termelés hatékonyságának erőteljes fokozását, a műszaki haladás gyorsítását, a gazdaság külső és belső egyensúlyának további megszilárdítását, a gazdasági fejlődés ezeken alapuló élénkülését, a lakosság élet- színvonalának érzékelhető növelését és az életkörülmények további javítását szolgálja. A beható vitában elhangzott észrevételeket, javaslatokat a Népfront titkársága eljuttatja a Minisztertanácshoz. Évi ezer mázsa sajtos, sós és édes terméket állít elő a Pannónia ÁFÉSZ üzemeltetésében működő ostyái»' előállított árukat a Kaposvári és a Pécsi Füszért forgalmazza. A sombereki tsz földjein már 500 hektáron elvetették a búzát Képünk a gazdaság palotabozsoki területén készült Fotó: Erb János lfetík a búzát Javában vetik az őszi búzát. A megyében csaknem 60 000 hektáron juttatják földbe a magot, s e munkának az üzemek eddig 20-50 százalékát végezték el. Kellene már egy jó kiadós eső. A dunaszekcsői Dunagyön- gye Termelőszövetkezetben őszi búzát és őszi árpát 1100 hektáron vetnek, melyből a mai napig 250 hektárral készültek el. Náluk különösen száraz a talaj, ugyanis a tavaly szeptemberi 43 milliméter eső helyett idén csak 9-et mértek, októberben pedig még egy csepp sem hullott. Ha rövidesen nem jön csapadék, lehet, hogy le is kell állniuk a munkával. A talajt eddig 500 hektáron készítették elő, s általános tapasztalat, hogy a kukorica' utáni területekkel vannak a legnagyobb gondok. A mag földbe juttatását Dunaszek- csőn hagyományos vetőgépekkel végzik, s itt Gubik Endre traktoros azzal büszkélkedhet, hogy 12 éves John Deer traktorával ő veti el a terület mintegy 90 százalékát. A vetőmagok közül e tsz-ben a szegedi fajtákat részesítik előnyben, de jelentős arányt képviselnek a Hatvanezer hektár az előirányzat Baranyában — A modern technika birkózik a szárazsággal martonvásáriak és a szintetikus populációk. Háromszáz hektár kész a 700-ból a mohácsi Új Barázda Termelőszövetkezetben. Kettős kapcsolású IH-6200-as típusú vetőgépükkel kétszer 8 órás műszakban dolgoznak napi 60 hektáros teljesítménnyel. A vetőmagellátásra nem panaszkodnak, ők is, mint az üzemek többsége, a Dombóvári Vetőmagtermeltető és -Értékesítő Vállalattól szerezték be. A talajelőkészítés 90 százalékán már túl vannak, szántás nélküli nehéztárcsás előkészítést alkalmaztak. A szárazság nekik sem kedvez, a jövő hét elején azonban már a befejezésről kívánnak hírt adni. Jövőre több mint 500 hektárról Baranjkát fognak betakarítani a sombereki Béke Őre Termelőszövetkezetben, mely náluk az idén 6,8 tonnával fizetett hektáronként. Hasonló eredményt értek el a GK-Sze- geddel is. Magját most 320 hektáron vetik, összes őszibú- za-területük 1100 hektár, ennek 50 százalékán már földben a szem. Ahogy a palotabozsoki határhoz közeledünk, messziről látszik, hogy hol dolgoznak a gépek. A három Fortschritt traktor, s az általuk húzott IH vetőgépek fölött magasra száll a por. — Csoda, hogy bírják ezek a gépek - mondja Auth Vendel traktoros — s a magokat földbe tömörítő gyűrűs henger sérüléseire mutat. Ök egyébként héttől hétig dolgoznak, előreláthatóan a hónap végéig, mert ekkorra várják a befejezést. Balog N. A kultúra hatalma M ár régen nem vita tárgya az, hogy a kultúrának hatalma, méghozzá egészen sajátos hatalma van. Nem ismer határokat, keresztültör mindenféle érdeken, és előbb vagy utóbb minden haladó gondolkodású emberhez eljut. Innen fakad az, hogy minden reakciós rendszer valamilyen formában alapvetően kultúraellenes, s minden haladó rendszer nagymértékben támogatja a kultúrát. S a kultúra eme sajátossága teszi lehetővé, hogy létrejött az Európai Kulturális Fórum, s nem kis megtiszteltetés számunkra, hogy éppen Budapest lehet otthona ennek az igen fontos tanácskozásnak. Akkor, amikor az utóbbi évtizedben nemegyszer tanúi voltunk és vagyunk élesedő politikai ellentéteknek, fegyverkezési versenynek, nem lehet eléggé értékelni az ezzel szembenálló, s immár tíz éve tartó, a Helsinki értekezleten deklarálódott folyamatot, mely az európai biztonságot és együttműködést szolgálja. Harmincöt ország képviselője vesz részt a Kulturális Fórumon, különböző anyanyelvű küldöttek fejtik ki nézeteiket a legfontosabb kulturális kérdésekről. De a harmincöt ország képviselőjének közös anyanyelve is van, s az nem más, mint az európai kulturális anyanyelv. Természetesen minden országnak, népnek, nemzetiségnek megvan a maga története. De létezik egy európai történelem is, mely valahol a görög szigetvilágban keletkezett, s melyet Marx az emberiség normális gyermekkorának nevezett. A kitűnő angol marxista történész pedig, Gordon Childe az európai civilizáció bölcsőjeként tekintett a hajdani homéroszi világra. S nem patetikus kijelentés, hogy ami háromezer évvel ezélőtt kezdődött a görög szigeteken, annak egyenes, ha nem is konfliktusmentes folytatása az, ami a napokban Budapesten törté- n i k. Mert mit is jelent a görög kultúra? Nem többet és nem is kevesebbet, mint azt, hogy egyáltalán kultúráról beszélhetünk. A trójai háború az a nagy vízválasztó, ahol eldőlt: a nyers erőszakot végérvényesen legyőzi a bölcsesség, Aresz világa felett Athene győz. Sajnos, az évezredek során ez csak végső fokon bizonyult igaznak, mert nemegyszer az erőszak, az ostoba kegyetlenség jutott időlegesen pozícióhoz. De legyőzni soha nem volt képes a kultúrát. S még valami, nem kevésbé fontos dolog tudatosult a homéroszi világban. A győztes görögök meglátván a trójai főpap, Laokoon és fiai tragédiáját, sírásra fakadtak, a barbár trójaiak pedig száraz szemmel, a megrendülés legcsekélyebb jele nélkül fogadták az esetet. Az érzékenység a történelem folyamán először itt merült fel, mint a kultúra elengedhetetlen feltétele. Az ember történetileg szerzett, megszenvedett tulajdonsága, hogy akkor is érzékenyen reagál környezetének, szűkebb és tá- gabb világának eseményeire, ha azok nem befolyásolják közvetlenül az ő életét. Mert éppen az érzékenység teszi lehetővé annak megértését, hogy minden egyes ember az -egész emberiség része, s éppen ezért az emberiség ügye végső fokon minden egyes ember személyes ügye is. Manapság, az űrfegyverek korában egyre világosabb mindenki számára, hogy nem lehetnek partikuláris érdekek, hogy az európai biztonság és együttműködés része az általános leszerelés és béke ügyének. Mégis, éppen a kulturális hagyományok miatt az általános felelősség mellett beszélhetünk egy speciális európai felelősségről, éppen a közös európai történelem jogán. De senki ne gondolja, hogy ha európai múltról, közös gyökerekről, a görög-római és zsidó-keresztény mitológiáról beszélünk, valamiféle múltba fordulásról volna szó. Éppen ellenkezőleg. Európa népeinek van közös múltja, de a tét az, hogy jövője is legyen. Nap mint nap láthatjuk, az együttműködésnek, a különböző társadalmak, államok közeledésének sok módja van. Lehet politikai, gazdasági, tudományos stb. kapcsolat, s ezen belül is számtalan lehetőség. De nincs olyan jelentéktelennek tűnő együttműködés, mely valójában ne jelentene egy apró lépést előre. Ebben a folyamatban a kulturális területek kiemelkedő szerephez jutnak. Miért? Nagyon egyszerű, s ugyanakkor nagyon nehéz erre válaszolni. Illyés Gyula Bartók című versében így ír: ......béh üdvös i rt adsz azzal, hogy a jaj siralmát, ami fakadna belőlünk, de nem fakadhat, mi helyettünk — kik szív-némaságra születtünk — kizenged idegen húrjaival!" Igen, a művészet képes arra, amire semmi más nem képes, hogy amit az emberek még nem tudnak kimondani, amit a politikus, a tudós talán még nem lát világosan, amely jelenség még éppen csak körvonalazódik, a művészet a maga sajátos eszközeivel kifejezésre juttassa. Az Európai 'Kulturális Fórum feladata éppen óz, hogy a harmincöt ország megismerje egymás értékeit, hogy a harmincöt európai ország minél több figyelmet fordítson arra, hogy a kulturális alkotások eljussanak a íegilletékesebbek- hez, a széles tömegekhez, mert akkor annál kevesebb lesz az előítélet más népek, országok iránt. A z emberek egyenlősége sok helyütt még politikai harc kérdése, a művészetben azonban evidencia. A művészetben magától értetődik, hogy minden ember egyenlő, minden érték, bárhol is jött létre, az emberiség kincse. De bármennyire is evidens a művészet, a kultúra hatalma, szükség van ennek tudatosítására. Ezért foglalkozik a Fórum a nevelés, a kutatás, az együttműködés problémakörével is. Minél több értő és érző ember látóköre tágul azáltal, hogy más országok, népék életét, múltját, hagyományait megismeri, annál eredményesebb az egymás megbecsülését, tiszteletben tartását szolgáló minden erőfeszítés. Az együttműködés tehát a biztonság feltétele, az együttműködés pedig nagymértékben függ egymás sokoldalú megismerésétől, közös és sajátos értékeinek felfedezésétől. Hermann István
