Dunántúli Napló, 1985. október (42. évfolyam, 270-299. szám)
1985-10-14 / 283. szám
1985. október 14., héttő Dunántúlt napló 3 A könnyű sör nehéz sorsa Ellentmondó nézetek egy új termék botladozó kezdő lépéseiről Tetszik, nem tetszik - sörivó nemzet lettünk. Csakhogy a 'sör - jól tudjuk — sörhasat csinál, ami bizony nem a legelőnyösebb „viselet". És sokan vannak, akik egészségi okokból sem fogyaszthatják a magas szénhidráttartalmú és kalória- értékű söröket, pedig őlk is — Pécsett pl. három és fél ezer cukorbetegről tudnak — szívesen meginnának egy-egy pohár habzó italt. Rájuk is, meg a sörhasat ereszteni nem akarókra is gondoltak, midőn kitalálták a „könnyű sört”. Amikor a nagykanizsai sörgyár éppen készült ennek a sörfajtának a gyártására (amit a fogyasztó a diétás termékek egyezményes jeléről, a sárga karikáról ismerhet meg), elmondták, hogy pl. az USÁ-ban a fogyasztott sörmennyiség nagyobb hányada — könnyű sör. A pécsi üzletekben viszont hetek, a vendéglátó helyeken pedig hónapok óta nem lehet ilyen sört kapni. Miért? Mindenekelőtt a Pannónia Sörgyár pécsi kirendeltségéhez — a forgalmazóhoz — fordultunk. Varjas Tibor kirendeltségvezetőtől megtudtuk, hogy amikor rendelnek a kereskedelmi és a vendéglátó vállalatok, ők hoznak Extrát — ez a könnyű sör hazai neve - Kőbányáról, vagy Böcsről. Utoljára július elején volt rendelés 300 ládára, azaz 6000 üvegre. Ha nincs rendelés, nincs Extra sör. Ezzel szemben ... Klotz István, a Konzum-ABC vezetője: „Bízva a söriparban, havi 100—200 rekeszre szóló szerződéses rendelésünk van. Abban érezzük felelősnek ma gunkat, hogy elmulasztottunk rákérdezni, amikor nem jött a rendelt mennyiség." (Ugyanis a Konzumban is vagy másfél hónapja nincs könnyű sör.) Szentiványi Zoltán, a Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat áruforgalmi osztályvezető-helyettese: „Tudomásom szerint, a sörgyár hozat esetenként egy-egy vagonnal, s akkor ideszólnak, hogy osszuk el. Különben 50 pécsi - közepes és nagyobb forgalmú - üzletünkben árusítunk könnyű sört, ha van ...” Matarics Ferenc, a Baranya Megyei Vendéglátó Vállalat áruforgalmi osztályvezető-helyettese: „A folyamatos szállítással van a baj. Úgy kellene, hogy a sörgyárnál mindig legyen ebből a fajtából, hogy ha kérünk, tudjon szállítani. Oe a gyár semmit sem tesz a tárolásért. Persze, mi is hibásak voltunk, hogy nem erőszakoskodtunk, s nem úgy foglalkoztunk ezzel a sörfajtával, ahogy a vendég érdeke megkívánja, így aztán a vendég is elszokott tőle ..." A ZÖLDÉRT közvetlenül a nagykanizsai sörgyártól szerzi be a Kanizsai Extrát. Vándori Andrásné osztályvezető-helyettestől megtudtuk, hogy hosz- szabb szünet után szerdán érkezett szállítmány. Tudomása szerint a gyár a nyári hónapokban leállt - a balatoni ellátás biztosítása érdekében — ennek a sörnek a palackozásáról. Valóban: a pécsi ZÖLD- ÉRT-üzletekben — ahol egyébként is forgalmazzák — nem lehetett ilyen sört kapni. Úgy tűnik, egymásra mutogatásról van szó, miközben diétás sör — nincs. Amiről egyébként nem árt tudni, hogy 90 napos szavatossági idejű, tehát az üzletek is tartalékolhatnak belőle, hogy a diétás készítmények között mindig legyen, s a vendéglátó helyeken is elférne pár láda, hogy az ilyent kérő vendéget ne kelljen elutasítani. H. I. A megtestesült ábrázoló geometria A Möbius-szalag pécsi megformálója Csonka László, a diófából faragott művével Munkásőrök segítsége a földrengés károsultjainak A múlt hét végi és az e hét végi szabadnapokon — szombaton és vasárnap — munkásőrök érkeztek Szekszárdról, Tamásiból, Nagykanizsáról, Várpalotáról, Ajkáról Berhidára, hogy társadalmi munkában se. gítsenek a földrengés okozta károk helyreállításában. Több mint száz munkásőr — kőművesek, ácsok, tetőfedők, villany- és vízvezetékszerelők — eddig több mint 5000 társadalmi órában végeztek szakipari és segédmunkát. A várpalotai műn- kásőregység péti szakasza például a tervezéstől a kivitelezésig felépítette alapító munkás- őrtársuk özvegye, Joósz Gyulá- né házát, amelynek kulcsát e hét végén adták át. Az ajkai munkásőrök a közintézmények helyreállításával végeztek társadalmi munkát. A munkásőrök a beruházási vállalat és a községi tanács irányításával a következő hétvégeken is folytatják a helyreállítási munkálatok segítését. Vizsgálják a többgyermekes családok helyzetét Az ország minden megyéjén ben megkezdték a többgyermekes családok társadalmi, demográfiai helyzetének vizsgálatát. A Népességtudományi Kutatóintézet egészségügyi védőnők közreműködésével mintegy 3500 három, és többgyermekes család életkörülményei, sorsa, problémái iránt érdeklődik. Tájékozódnak: mennyi a családok havi fizetése, van-e más, rendszeres jövedelmük, részesülnek-e különféle juttatásokban. Különösen azt szeretnék tudni: mennyivel többet költenek élelemre, ruházkodásra, a mindennapi szükségletek kielégítésére, mint a kis családok. Jut-e pénzük üdülésre, szórakozásra, megtakaríthatnak-e, s ha igen, mennyi pénzt, megfelelőnek vélik-e anyagi ellátottságukat. Az első ilyen jellegű vizsgálat október végén fejeződik be. A válaszokat számítógéppel összegzik majd a kutatók, s a vizsgálatban részt vevők véleményét értékelve képet alkothatnak a többi nagycsalád helyzetéről, problémáiról is. Először a szoborral találkoztam, és csak utána a készítőjével, Csonka Lászlóval. A szobor diófából készült, és egy háromszor megpödrött végtelen kört, szalagot ábrázol. Ha vasállványán körbeforgatjuk, a forgás minden fázisában új meg új alakkal lep meg bennünket. Közben akaratlanul is elgyönyörködünk a diófa tökéletesen megmunkált szép felületében. Azt hittem, egy fiatal konstruktivista készítette szobrot látok, és először azt sem tudtam, hogy az újabbkori geometria megalkotójának, Möbiusnak a szalagja forog előttem. Készítője Csonka László hetvenkét éves pécsi munkásember, aki egyáltalán nem nevezi szobornak ezt a qyönyörű plasztikát. Azt mondja, egy geometriai problémát akart végiggondolni, és azt próbálta a lehető legtökéletesbben megvalósítani. —- Valahol találkoztam a Möbius-szalag leírásával. Möbius a Bolyai-féle geometria továbbvivője. Foglalkoztatni kezdett ez a különös forma, és évek kellettek hozzá, hogy ebből egy ilyen szobor legyen. Akkor csak a geometriai, matematikai része érdekelt a dolognak. Külön asztalkát készítettem hozzá, külön szerszámokat, és egy évig dolgoztam az elkészítésén, hiszen egy tömbből kellett kifaragnom. Aztán megpróbálta ugyanezt legömbölyített, hurkaformából is megcsinálni, és készített további plasztikákat a körrel, a szalaggal való játék jegyében — sohasem szoborra, mindig a geometriára gondolva. Olyan geometriára, amely a térben ábrázolja a testeket. Eközben pedig olyan fajta plasztikái születtek, mint amilyeneket a konstruktivista szobrászok alkotnak előszeretettel. Arra kérem, beszéljen magáról, az életéről. Itt született Pécsszabölcsön. Pesten tanult műbútorasztalosságot, de azt félbe kellett szakítani. Nehéz volt itt, Pécsett szakmát találni, nem is sikerült a faiparban, (gy lett építő- és díszítőlakatos, vasas szakmunkás. Akkor viszont állás nem jutott — csak műhelysöprögetés három évig. Ez már a bányánál történt, ahol végül külszíni fejtésre került. Gépkezelőként dolgozott tizenhárom évig, és húsz esztendő után jutott el eredeti szakmájához, a lakatossághoz. Innen ment nyugdíjba, igen korán, egy idegbénulás miatt. — Azután is megpróbáltam mindenféle munkát, — meséli Laci bácsi —, hiszen kevés volt a nyugdíj. így kerültem végül a megyei múzeum restaurátorműhelyébe. Amikor megtudták, hogy szerszámlakatos voltam, mindjárt felvettek. Két teljes kovácsműhely berendezését hoztam rendbe, használati eszközöket a néprajzi osztály számára, számos tárgyat a bányászati múzeumba, a Fekete-kapui ásatás leleteit. . . — Itt a múzeumban megkapott valami. Közelebb kerültem a művészetekhez. Festeni kezdtem. Aztán megismertem a Möbius-szalag leírását. Sokszor eszembe jut, hogy tízéves koromban kellett volna találkoznom mindezzel. Akkor kellett volna elkezdenem. Most már nem megy. Ami megmaradt, az az olvasás. Nagyon sokat olvasok ma is, szépirodalmi és tudományos könyveket. Aztán újra mutat valamit, amit én megintcsak szobornak neveznék. Egy fogaskerekeken forgó mobil szobrot, amely az égitestek mozgását mutatja be — hiszen Laci bácsit a csillagászat is érdekelte. A pécssza- bolcsi Puskin Művelődési Házban természettudományos szakkört vezetett az ötvenes években, és sokat ügyködött annak idején azon, hogy legyen Pécsett csillagászati kör. Már nyugdíjas éveiben, igaz, hogy csak negyvenöt évesen részt vett egy tanfolyamon, amelynek nyomán jogosítványt kapott előadások tartására. Ha nem is mondljuk ki, mindketten arra gondolunk, hogy Laci bácsinak tanulnia kellett volna annakidején, és akkor talán más szinten, másképp va. lósul meg minden: geometria, csillagászat, a tereken, kultúrákban való gondolkodás. A megismerés iránti vágy ma, hetvenkét éves korában sem hagyta el, és bizonyára ez teszi, hogy találkozásaink alkalmával kiegyensúlyozott, derűs embernek ismertem meg Csonka Lászlót. Gállos Orsolya Kapcsolatunk az európai kultúrával Írta: Köpeczi Béla művelődési miniszter A madridi találkozó záró- dokumentumának határozata szerint Budapesten rendezzük az Európai Kulturális Fórumot, amely az alkotás, a kultúra terjesztése és a kulturális együttműködés kérdéseivel foglalkozik. A fórum nemcsak a megértést, a párbeszéd folytatását, végső fokon a béke megőrzését szolgálja, hanem annak tudatosítását is, hogy az idegen kultúrák megismerése minden ország érdeke. Magyarország az elmúlt negyven esztendőben tudatosan törekedett arra, hogy nyitott és széles körű kapcsolatokat tartson a világ kultúrájával. Elsősorban a korábbi egyenlőtlenségeket kellett megszüntetni, amelyek a nyugati és a keleti kultúra befogadását jellemezték, és bepótolni azt a lemaradást, amely a szocialista országok irodalmának és művészetének hazai megismertetésében mutatkozott. Egy emberöltő alatt sikerült elérni, hogy a Szovjetunió népeinek és a többi szocialista országnak szépirodalma, zene- és képzőművészete folyamatosan jelen legyen Maqyarországon. A hatvanas évektől kezdve megismerhettük a nyugati világ új művészeti jelenségeit és irányzatait is. Kezdettől fogva nagy súlyt helyeztünk a klasszikus értékek terjesztésére, amelyeket legjobb íróink és művészeink mutattak be a magyar közönségnek. A helsinki konferencia utáni években az európai országok közötti kulturális kapcsolatok eredményesen fejlődtek. Bár a gazdasági nehézségek hátráltatták a kulturális együttműködés anyagi alapjainak bővítését, előtérbe került a minőség és a kölcsönösség követelménye. Nemzetközi kulturális kapcsolataink kereteit kormányközi kulturális egyezmények, kulturális vegyesbizottságok, intézményközi megállapodások és műszaki-tudományos egyezmények alkotják. Európában nyolc szocialista és 18 tőkés országgal van egyezményes kapcsolatunk, és további 3 tőkés állammal kormányközi munkatervvel egyenértékű csereprogramunk van. E munkatervek keretében egyetemi és főiskolai ösztöndíjasokat küldünk és fogadunk, konferenciákat és szimpóziumokat rendezünk, művészeti rendezvényeket, kiállításokat tartunk. Számos európai nagyvárosban rendszeresen sor kerül egy-egy magyar kulturális hétre, amikor kiállításokkal, filmszemlékkel és zenei rendezvényekkel szerepelhetünk a külföldi közönség előtt. Különösen sok kiállítást rendeztünk külföldön. Igen élénk az érdeklődés a magyar zenepedagógia és a kortárs magyar zeneművészet iránt; Magyarország pedig különösen a XX. századi külföldi zeneszerzők műveinek előadásában vállal úttörő szerepet. Előadóművészeink is sokat szerepelnek külföldön, s e téren „kivitelünk" jóval meg is haladia a „behozatalt". Kulturális és tudományos külkapcsolataink fejlődésének fontos része a tanulmányutak rendszere. Az utóbbi 10 esztendőben a Nyugatra utazók száma megduplázódott. A felszabadulás óta minden száz, Magyarországon megjelent könyvből 19 fordítás, s ezzel a világstatisztikában igen előkelő helyen szerepelünk. Magyar szép- irodalmi műveket elsősorban a szocialista országokban, s különösen a Szovjetunióban adnak ki jelentősebb számban - az angol és francia nyelvterületen a magyar szépirodalmat alig népszerűsítik. Nem más a helyzet a filmforgalmazás terén sem: a szocialista országokban számos filmünket játsszák, a tőkés országokban viszont — az évi 70—80 nálunk bemutatott nyugati filmmel szemben — alig vesznek át magyar filmet kereskedelmi forgalmazásra. Megközelítő viszonyosságról leginkább a zeneművészet területén beszélhetünk nyugati vonatkozásban is. Ezek a példák azt mutatják, hogy bizonyos területeken a kiegyenlített csere- kapcsolatok a szocialista országokkal alakultak ki, a nyugati kultúránk Magyar- ország elsősorban befogadója. Az európai tőkés országokkal ugyan sokat fejlődtek kulturális kapcsolataink, de sokszor egyoldalúak és viszonzatlanök. Leginkább Ausztriával és Finnországgal sikerült kiegyensúlyozott és sokoldalú együttműködést megvalósítani: az utóbbi esetében csaknem 20 testvér- város, barátság hetek, társadalomtudományi együttműködés, különféle szimpóziumok és nyelvtanfolyamok jelzik a máshol még kiaknázatlan lehetőségeket. Kulturális külkapcsolataink fontos területe a magyarság nyelvének és művelődésének megismertetése a külföldi szellemi élettel. A világ 25 országban, 83 felsőoktatási intézményben 236 oktató foglalkozik magyar nyelv és más hungarológiai tárgy oktatásával. A nagy egyetemeken hungarológiai központok épülnek ki: eddig Berlinben, Bécsben, Párizsban és Rómában működik ilyen egyetemi centrum. Nő a magyar intézetek jelentősége is, ezek a magyar művelődés terjesztésének közDontjai Berlinben, Bécsben, Helsinkiben, Párizsban, Prágában, Rómában, Szófiában és Varsóban. 1958 óta hazánkban is szervezünk nyári egyetemeket, ahol eddig megközelítően 25 ezer hallgató fordult meg mintegy 40 országból. A szocialista országokból legtöbben az NDK-ból, a tőkés országokból pedig a Német Szövetségi Köztársaságból jöttek. Reméljük, hogy a Kulturális Fórum Európa-szerte felhívja a figyelmet a magyar kultúra, a magyar művészet értékeire, és idehaza is tágítja azoknak a körét, akik az európai művelődés eredményeire kíváncsiak. A fórum így egyszerre szolgálhatja a kulturális nyitottság és nemzetköziség követelményét, és jelentős állomás lehet a helsinki úton.
