Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-06 / 245. szám

1985. szeptember 6-, péntek Dunántúlt napló 3 Palkonya Proksza László felvétele A kisközségek élni akarnak A Villányi Nagyközségi Párt- bizottság irányítása alá két ta­nácsi körzet, a villányi és a magyarbólyi tartozik. Tíz tele­pülésen 7800 lakos él, s mint­egy 40 százalékuk a nyolc kis­községben: Palkonyán, Villány- kövesden, Ivónbattyánban, Kis- jakabfalván, llocskán, Lapón- csán és Kislippón. — Pártbizottság területén tiz pártalapszervezet működik. Eb­ből kettő, a villányi és a ma­gyarbólyi lakóterületi alapszer­vezet, a többi az üzemekben, intézményekben működik: a Mezőgép villányi üzemében, a MÁV körzeti üzemfőnökségé­nél, a Pannonvin Borgazdasá­gi Kombinát szőlészeti és borá­szati üzemében, három a vil­lányi termelőszövetkezetnél -— ezeket pártvezetőség fogja ösz- sze — és külön alapszervezetük van a villányi pedagógusoknak. A 25 fős pártbizottságunk irá­nyítása olatt a tíz alaoszerve- zetben 230 pórttaq tevékenyke­dik, ebből 63-an lakóterületen. — sorolja az adatokat Weimert Mihály, a Villányi Nagyközségi Pártbizottság titkára. Jövőre tölti be az ötvenedik évét és 1960 óta él ezen a területen. Eredeti hivatása szerint vasutas; s ízig-vériq annak vallja ma­gát most is. 1960-ban került a magyarbólyi állomásra forgalmi szolgálattevőnek, 1981-ben ól- lomásfőnök-helyettes lett. 1970- től 1984-ig a vasutas alapszer­vezet titkára volt. Két éve ke­rült a nagyközségi pártbizott­ság élére. Csak 17 éve számít villányi lakosnak. Korábban olyan aprófalvaknak minősülő településeken lakott, mint La- páncsa és llocska. Nemcsak hi­vatalból ismeri tehát jól az ap­rófalvak gondjait, hanem saját tapasztalatból is. Az aprófalvas településjelleg gondjai a párt szervezeti éle­tében is jelentkeznek. Mór az alapszervezetek felsorolásából is kitűnt, hogy az apró társ­községekben nincsenek alap­szervezetek. — Általában elmondható, hogy az üzemi, intézményi alapszervezetekben hatéko­nyabb a szervezeti élet, mint a lakóterületi alapszervezetekben. A közös munka összefogja az embereket. A lakóterületi alap­szervezetek párttagjainak közel fele nyugdíjas, s ezeknek is nagy hányada felmentett a pártmunka alól egészségi ál­lapota, vagy kora miatt. A fog­lalkozás szerinti megoszlás is nagyon differenciált a lakóte­rületi pártalapszervezetekben. Az apró településeinken fal­van ké nt alig két—három párt­tag él, mégcsak pártcsoport alakítására sincs mód. Három községben, Palkonyán, Iván- battyánban és Villánykövesden a villányi termelőszövetkezet 3. alapszervezete fogja össze a párttagokat. Ök egyébként is a termelőszövetkezet nyugdíja­sai. Beszélgetés Weimert Mihállyal, a Villányi Nagyközségi Pártbizottság titkárával „A falu és a város közötti különbség csökken, de a falusi lakosok életkörülményeinek javítása to­vábbra is fontos feladat. A kistelepülések ellátá­sára nagyobb gondot kell fordítani” — állapítot­ta meg az MSZMP XIII. kongresszusának határo­zata. Ezekkel a követelményekkel és felaoatokkal — különösen olyan aprófalvas jellegű megyében, mint Baranya — nap mint nap szembe kell néz­niük a nagyközségi pártbizottságoknak. A kisközségekben nincsenek önálló pártrendezvények. Helyi politikai tényezőt ezekben az aprófalvakban a KISZ a Ha­zafias Népfront képvisel és nem­régtől a községi elöljáróság. — Milyen szerepet töltenek be a párttagok abban a fel­adatban, hogy az aprólalvak gondjai megoldódjanak, eny­hüljenek, megtarthassák lakos­ságukat? — Pártbizottságunk minden olyan elképzelést, fejlesztést tá­mogat, sőt politikai eszközök­kel kezdeményez, ami a kisköz­ségek lakosságmegtartó képes­ségét erősítheti, növelheti. Ezekben a községekben nincs helyben munkalehetőség, a ke­reskedelmi ellátás elmarad a jogos igényektől és kivétel nél­kül valamennyi apróközségünk-' ben egészséges ivóvízre lenne szükség. A társközségekben élő párttagjaink pártfeladatot tel­jesítve tevékenykednek a nép­frontmozgalomban, képviselik településük érdekeit tanácstag­ként. Akár a pórt, akár a ta­nácsi, akár a népfront fóru­mait tekintjük, mindenütt a párttagok képviselik leghango­sabban, legmarkánsabban a kisközségek érdekeit, szorgal­mazzák az alapvető gondok megoldását. Az elmúlt tanács­tagi választások jelölőgyűlé­sein szinte valamennyi társköz­ségben élesen vetették fel, hogy az emberek saját falujuk­ban akarnak élni, sőt jobban élni, s ennek érdekében köve­telik az önállóságot is maguk­nak. Saját maguk közül akar­nak választani tanácstagot, s nem székhelyközségben élőt. így történt például llocskán, ahol kifejtették a jelölőgyűlé­sen; az emberek nem akarnak a falujukból elköltözni és a fiataljaikat is maradásra ösz­tönzik, de engedjék meg ne­kik, hogy saját fiataljaik közül választhassanak maguknak ta­nácstagot, elöljáróságot. S meg is választották a jelöltjü­ket tanácstagnak. Mindinkább általános tapasztalat, hogy a társközségekben élők saját fia­taljaikban látják a település jö­vőjének biztosítékát, nekik és velük együtt akarják előterem­teni a jobb életfeltételeket. — Lehet-e sorrendet állítani a megoldásra váró feladatok között és milyen változás vár­ható a következő öt évben? örvendetes, hogy a jövő­ben kétszer annyi jut majd a kisközségeknek, mint eddig. Tartok attól, hogy most már ez a kétszeres összeg is kevés lesz. Ha a gondokat és a fel­adatokat rangsoroljuk, első he­lyen mindenképpen az egész­séges ivóvíz szerepel. A Villá­nyi Nagyközségi Tanács a kö­vetkező öt évben meg akarja valósítani az egészséges vízel­látást valamennyi társközség­ben. Ezt a célkitűzést a pártta­gok társadalmi munkafelaján­lások és pénzbeni hozzájárulás kezdeményezésével és szerve­zésével támogatják. Palkonyán például már igen közel van a vízműtársulás megalakulása. Családonként 40 000 forinttal járulnak hozzá a palkonyaiak. A másik fontos feladat a keres­kedelmi ellátás javítása. Ebben háromnegyed év óta lényege­sen jobbak a lehetőségek mint korábban voltak. A fejleszté­sekre képtelen alaphiányossá vált Villányi ÁFÉSZ január 1- vel egyesült a tőkeerős Sikló­si ÁFÉSZ-szal. Ezt az egyesü­lést a lakossági ellátás javí­tása érdekében pártbizottsá­gunk is erőteljesen szorgalmaz­ta. Már az első néhány hónap is jelentős eredményeket ho­zott a székhelyközségek keres­kedelmi ellátásában. A székhelyközségek gondjai elsősorban a kereskedelmi el­látásnál találkoznak az apró­falvak problémáival, mert még olyan nagy községben is, mint Villány, az ellátás színvonala, választéka elmarad a lakosság igényeitől. A többi feladat más jellegű. Villányban például a gyermekintézmények fejleszté­se, s ezen belül az általános iskola 4 tanteremmel való bő­vítése, valamint környezetvédő szempontból a szennyvízvezeték és a tisztító kapacitás bővítése a sürgető feladat. Tanácsi fel­mérés szerint ezekre a célokra hajlandók leginkább pénzt és társadalmi munkát áldozni a villányiak. A székhelyközségi és iársközségi érdekek tehát sok mindenben eltérnek egymástól a fejlesztési célok meghatáro­zásánál. Az értékes, mindenki­nek hasznos kompromisszumért egyeztetni kell az érdekeket, hogy az összefogás megvaló­sulhasson. Az emberek közéleti ak­tivizálása a legsúlypontosabb feladatunk mondja erről Weimert Mihály, a nagyközségi pártbizottság titkára. — Az em­berek érdeklődnek a politika, a községpolitika iránt, az ha tartalmas, az egész közösséget, vagy személy szerint őket érin­tő témák kerülnek vitára. Meg- nverhetőek a közös feladatok vállalására, ha véleményeiket, javaslataikat érvényesülni látják a tervekben, intézkedésekben. Dunai Imre A fiatalok és a közélet Korán kezdeni Cselekvőbb részvételre lenne szükség Gyakori panasz: az em­berek nem tudnak igazán közéletet élni, gyakran nem képesek mihez kezdeni még a meglévő lehetőségekkel sem. Sajnos, e jelenség gyö­kerei a fiatalabb korba nyúl­nak vissza. Sokan nem tanul­ják meg már ifjúságukban a helyes nyilvános viselkedést. Még ha nem is adunk tel­jesen igazat a régi szólás­mondásnak, ami szerint: ,,Amit nem tanult meg Jan­csi, nem tudja azt János”, elfogadhatjuk, hogy a köz­életi szereplést már a gyer­mek-, a serdülőkorban meg kell ismerni. Á közélet fórumai A fiatalok politikai szer­vezete a Kommunista Ifjú­sági Szövetség. Természetes tehát, hogy a közéletre való nevelést ennek kell magára vállalnia. Ennek a szervezet­nek kell kialakítania azt az ifjúsági közéletet, amely kö­zösségi emberré formálja a fiatalokat. S mi legyen azok­kal, akik nem tagjai a szö­vetségnek? Különösen a vál­lalati, szövetkezeti szerve­zettség marad el az oktatá­si intézményektől. A KISZ ér­dekképviseleti feladatából is következik, hogy a KISZ-en kí­vüliek ilyen irányú nevelését vállalnia kell. De hol élnek manapság a fiatalok közéletet? Elsősor­ban munkahelyeiken, isko­láikban. Ma már összeha­sonlíthatatlanul több lehető­ség van erre, mint tíz—tizenöt évvel ezelőtt. A KISZ-nek ugyanis olyan úgynevezett jogosítványai vannak, ame­lyek korábban nem is voltak. Viszont hamarabb jöttek lét­re a közéleti formák, mint azok a KISZ-tagság belső igényéből következtek volna. Sok helyen sokáig nem is tudtak kellőképpen élni olyan Jehetőségekkel, mint az ifjúsági parlament, vagy mint a képviselet a különbö­ző vállalati szervekben, stb. így aztán előfordult, hogy a fiatalok afféle fejbólintó já- nosokként mentek a felnőttek testületéinek az üléseire. Mások nem az őket küldő testületek, hanem legföljebb a saját véleményük alapján szóltak a megvitatott témák­hoz. Legtöbbször azért, mert nem adtak elég időt a fiatal, tapasztalatlan küldötteknek arra, hogy. az ügyeket — amelyekben a KISZ-eseknek is állást kellett foglalniuk ­saját testületeikben is véle­ményezzék. Igaz az is; sok­szor a fiatalokon múlott, hogy megbukott a KlSZ-kép- viselet, saját bátortalansá­guk miatt. Mindezek az ifjúsági köz­élet gyermekbetegségei vol­tak, amelyek közül jó néhá­nyat már ki is nőttek, főleg ott, ahol a felnőttek is segí­tettek. Ma már a KlSZ-tag- ságot véleményezési, egyet­értési jog illeti meg, sőt képviselőinek bizonyos kér­désekben vétójoga is van. Mondani sem kell, milyen fontos eme jogok gyakorlása éppen akkor, amikor a poli­tikai, gazdasági, társadalmi fórumoknak is megnőtt a je­lentőségük az intézmények, vállalatok életében. Részvé­tel a döntések előkészítésé­ben, beleszólás saját sorsuk intézésébe, ez fontos szerepe ma az ifjúsági közéletnek. A vitathatatlan fejlődés el­lenére még ma is gyakran hallani: a fiatalok nem él­nek igazán közéletet. Mi a tartózkodás oka? Kétségtelen, hogy az ifjú­sági szövetség nem szakítha­tó el a társadalomtól. Az if­júság is a társadalom jel­lemző jegyeit viseli magán. Például nehéz a fiatalok pá­lyakezdése. Éppen abban az időszakban kell szakmai tu­dásukat bizonyítaniuk, ami­kor a családalapítással járó gondok kötik le őket: a be­illeszkedés, a lakásszerzés. . . Bizony jócskán van, ami le­kösse erejüket, s egyhamar kiderülhet; a közéleti tevé­kenységre nem marad sem idő, sem energia, elviszi azt a túlórázás, a különmunka vállalás. Érdemi beleszólást Hogyan lehet e kivédhe­tetlennek látszó érveket el­lensúlyozni? Csakis egyféle­képpen. Ha olyan közéleti körülményeket teremtünk, amelyek között a fiatal úgy érzi, érdemes részt venni a mindennapos politizálásban. Ha azt tapasztalja, hogy szavának súlya van, hogy vé­leményét figyelembe veszik a döntések meghozatala előtt, ha nemcsak fejbólintóst vár­nak tőle, hanem érdemi be­leszólást is, akkor bizonyára megtalálja módját, hogy job­ban, cselekvőbben részt ve­hessen az ifjúsági és a fel­nőtt közéletben egyaránt. Gőz József Számítástechnikai verseny középiskelásoknak A Dunántúli Napló szerkesz­tősége — a Baranya, a Somogy, a Tolna és a Zala Megyei Ta­nács művelődési osztálya és a megyei KISZ-bizottságok egyet­értésével és támogatásával — számítástechnikai versenyt hir­det a négy megye valamennyi középfokú tanintézetének diák­jai részére. A versenyen részt vehet Ba­ranya, Somogy, Tolna és Zala megye gimnáziumainak, szak- középiskoláinak és szakmun­kásképző intézeteinek mind­azon diákja, aki az 1985—86-os tanévben is az intézet hallga­tója. A versenyre programok ké­szítésével lehet nevezni: a programokat zsűri bírálja el, s a zsűri javaslata alapján hívja meg szerkesztőségünk Pécsre a legjobb szoftvereket készítő versenyzőket a döntőre. A verseny célja a középisko­lai számítástechnika-oktatás segítése, ezért a nevezési prog­ramok elbírálásának elsődle­ges szempontja, hoqy azok mennyire használhatók az is­kolai oktatómunka szakterüle­tein. KATEGÓRIÁK: SZÁMÍTÁSTECHNIKAI PROGRAMOK- Megkülönböztetett érdek­lődéssel várunk olyan progra­mokat, melyek a számítástech­nika oktatásában segédkeznek: a BASIC-nyelvet, vagy annak egy részét feldolgozó oktató programokat, a számítógép működését bemutató progra­mokat, vagy új programozási eljáró sokat. SZAKTÁRGYI PROGRAMOK- Bármely, a tanrendben szereplő tárgy tanítását segítő; a tanórai demonstrációban fel­használható; egy-egy tantárgy önálló tanulásában segítő programok. Figyelem! A versenyzők ta­nulmányozzák át a Tudomány- szervezési és Informatikai Inté­zet programajánlatát, s kerül­jék az olyan témájú programok írását, melyek abban már sze­repelnek. TUDNIVALÓK A verseny első fordulója jel­igés. A programokat kazettán kérjük beküldeni, melyhez mel­lékeljenek megfelelő program­leírást, a program használatá­hoz szükséges legfontosabb tudnivalókkal. A kazettára kér­jük kétszer felvenni a progra­mot. Zárt borítékban kérjük a készítő nevét, adatait, iskolájá­nak pontos címét, s tanárának nevét. A programokat HT 1080Z iskolaszámítógépre írják a versenyzők, BASIC-nyelven. Grafikák megjelenítésére stb. a szoftver tartalmazhat gépi kódú szubrutint. Beküldési határidő: 1985. október 1. Cím: Dunántúli Napló szerkesztősége, „Számí­tástechnikai verseny”, 7601 Pécs, Hunyadi út 11. Pf.: 134. A verseny döntőjére szóló meghívókat 1985. október 15-ig postázzuk, a döntőre november elején kerül sor. A verseny egyéni, de a leg­eredményesebben szereplő versenyzők iskoláját külön is díjazzuk. A versenyt anyagilag támo­gatók névsora: a KSH Számí­tástechnikai és ügyvitelszerve­ző Vállalat baranyai, somogyi, tolnai és Zala Megyei Igaz­gatósága, a Comporgan Rend­szerház, a Neumann János Szá­mítógéptudományi Társaság szervezete, a SZAMOK, a 12. sz. Volán Vállalat, a DÉDÁSZ, a Pannónia Műszaki Fejlesztő Agrárinnovációs Közös Vállalat. A Dunántúli Napló szerkesztősége Legfontosabb az egesaeséges ivóvíz

Next

/
Thumbnails
Contents