Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-05 / 244. szám
1985. szeptember 5., csütörtök Dunántúli napló 3 Körkérdés tanévkezdéskor: Felújított tanteremben zajlik a III. B. irodalomórája a Pécsi Leöwey Gimnáziumban Fotó: Proksza László Hogyan kezdődött a szeptember? — Hogyan kezdődött a tanév? — ezzel a kérdéssel kopogtattunk be szeptember első napjaiban néhány baranyai iskolába. Először Pécsett, éspedig két kertvárosi iskolában érdeklődtünk. Berek utcai Általános Iskola, dr. Komanovics Józsefné igazgató: — Az utaztatással oldódtak meg a gondjaink, ugyanis egy első, egy második, egy harmadik és egy negyedik osztályunk naponta utazik a Szigeti úti iskolába. Sajnos, ennek ellenére még mindig tanítunk délután is, egy elsős, egy másodikos, két harmadikos és két negyedikes tanuló- csoportot. — A szülők nem örülnek annak, hogy a gyermeküknek utaznia kell, ezt tudjuk. De ami tőlünk telik, megtesszük: negyed nyolckor innen, az iskola elől indulnak a gyerekek a tanítónőjükkel: az utazást a város fizeti; kisebb létszámú osztályokban tanulhatnak a Szigeti úton; délelőtt van a tanítás és ebéd után a napközis foglalkozás. Ennél jobb megoldás nem kínálkozik a mi helyzetünkben. A Testvérvárosok terén kedvezőtlenebb a helyzet. Troska Gyula igazgató tájékoztatott arról, hogy o 6—700 gyermek számára épült iskolában ma 1160—1200 körüli a létszám, 280—300 gyerek utazik naponta a Petőfi, a Szigeti, a Tiborc úti és a Hal József Általános Iskolába. — Pontosabb létszámot csak úgy tudnék adni, ha belenéznék a kimutatásainkba. A beköltözések miatt nálunk naponta emelkedik a tanulólétszám. Iskolánk igazán korszerű oktatásra készült, de a zsúfoltság miatt minden egyes helyiséget, fakultációs, középcsoportos termet, laboratóriumot tanteremként kell használnunk. Harminc gyerekre tervezték az osztálytermeket, de általában 36-40-en foglalnak helyet bennük. A napközi, a menza iránt is érdeklődtünk: — Azért is utaztatunk más városrészekbe, mivel a napközibe nem tudjuk fogadni a jelentkezőket. A felsősök közül, ahogy az másutt is lenni szokott, nem tudunk vállalni napközist, a negyedikesek közül csak azokat a gyerekeket, akik különlegsen nehéz körülmények között élnek, harmadikosok közül is keveset. A napközisek egy részét sem tudjuk a teljes, ötórás programban foglalkoztatni, hanem másfél-kétórás tanulásra visz- szük el őket - az iskolán kívül. A szülők segítenek keresni szabadon álló közös helyiségeket a lakótelepen, napközis foglalkozás céljára. Ilyen helyzetben is megindították a tagozatokat a Testvérvárosok terén: az angol, az ének-zene mellett kezdődött idén a testnevelés is — ebből viszont kimaradnak azok, akiknek utazniuk kell a távolabbi városrészekbe. Dr. Komanovics Józsefné úgy mondja, a Berek utcában mintegy tíz éve élték át a lakótelepi iskola fent elsorolt gyermekbetegségeit. Osztálylétszámaik alsóban most 30— 32 fő, felsőben 27-30; javult a napközis helyzet, minden alsóst fel tudtak venni, s minden kérelmező kap ebédet. Második éve működik az iskolában és nagyon népszerű az angol tagozat, tavaly megkezdték a fakultációs oktatást. Sokféle iskolai .és közművelődési szakkört tartanak fenn nemcsak a tanulók, hanem a környék lakói számára is. Következzék ezután egy vidéki iskola: Hosszúhetény.- A sok gond után most már elmondhatjuk, hogy köny- nyebb évek következnek mondja Dallos Nándorné igazgató. — Szinte új még az iskolánk, idén két újabb tantermet építettünk a tervezett előtt négy hónappal, így megmenekültünk a változó tanítástól. December a határideje a tornatermünk befejezésének . — de ez is elkészül még az ősszel. Háromszózhuszonöt tanulónk van, sajnos, 40-es csoport is akad a felsőtagozaton, mivel sok tanuló szüleivel Komlóra költözött, és ezért össze kellett vonnunk tanuló- csoportokat. Teljes a nevelői létszámunk. Évek óta most van először egy képesítés nélküli nevelőnk, mivel váratlanul kellett valakit helyettesítésre felvennünk. Aki kér, az nálunk kap napközit. Osztályonként égy napközis csoportunk az alsó tagozaton és egy-egy összevont csoport a felsőn. Jövőre szeretnénk elindítani a számítógépes klubunkat - négy számítógép vásárlásra készülünk ezen az őszön. Tankönyvek utón érdeklődve minden általános iskolában azt a választ kaptuk, hogy elenyésző kivétellel a szállítmányok mindenhová megérkeztek. A gimnáziumokba eddig a szükséges könyvek 75 százaléka jött meg, a többit ezen a héten várják. Őket a tan- könyvkiadó előre tájékoztatta a szállítások üteméről, omire eddig még nem volt példa. Ügy látszik, nyugvópontra jutott a korábban oly sok bosz- szúságot okozott tankönyvellátás, bár a komlói szakmunkásképző 25 darab szakmai könyvet vár még mindig a megrendelésből. Pontosan szállított a TANÉRT is, időre minden megérkezett például a hetényiek két új tantermébe és a készülő tornaterembe. Viszont nagyon panaszkodnak a megrendelők az iskolabútorok minőségére. Gyenge-a pozdorja-alapanyag, a csapok, szögek már szállítás közben kipotyognok a bútorokból, van olyan szekrény, amit ezért össze sem lehet rakni. A reklamációra a TANÉRT udvarias választ ad: a panaszt orvosolni fogják. Az épületrekonstrukció miatt nehéz évek ezek a pécsi Leöwey Klára Gimnázium számára. Bernáth Józsefné így beszélt az iskolakezdésről: — Időre befejeződött a helyreállítás első blokkja, a bejárattól keletre eső rész, négy tanterem. Mivel a felújítás folytatódik, az évkezdés költözködéssel járt együtt, és idén sem szűnik nálunk a tanteremhiány: tanítunk a volt Szakközépiskolában és a Dolgozók önálló Gimnáziuma helyiségeiben. — A német nemzetiségi nyelvoktatás harminc éve alatt most először tudtunk két párhuzamos osztályt indítani — igen nagy volt az érdeklődés. Német nemzetiségi tánckarunk augusztus 20. alkalmából átvette a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Augusztus végén érkezett vissza Szabó Szabolcs vezette nagykórusunk Olaszországból. Ézek tehát az évkezdés hírei. És az, hogy szeptember 15-től indulunk szüretelni a Villányi Állami Gazdasághoz. Komlón, az 501. sz. Csizmadia Gyula Szakmunkásképző Intézetnél zártuk a sort. Itt csendes, nyugodt évkezdés volt, a nyári festés után ki- csinosodva várta az iskola a tanulókat. Minden osztály teljes létszámmal indult, csak a vájár szakon állnak üresen, betöltésre várva a helyek — idén is. Gállos Orsolya Évszázados iskola Tíz óra előtt néhány perccel már a Park mozi soraiban ültek az ünneplők. Pontban tízkor felcsendült a Himnusz, s megkezdődött a Pécsi Ágoston téri Általános Iskola jubileumi tanévnyitója. Az 1985-86-os tanév kezdetén egyben az intézmény megnyitásának századik évfordulójára emlékeztek. Az ünnepség első részét itt, a folytatását az iskolában tartották. A folyosón lépni sem lehet. Az egykori és mai tanárok, tanítványok, vendégek sora a lépcsőkig kígyóztak. Most leplezik le azt a márványtáblát, amelyet a centenárium alkalmából avatnak. A táblán Gáspár Sándor: Száz éves az iskola című versének első szakasza: Immár száz éve állnak e falak, hivatást betöltőn, fedél alatt. Nem fellegvár, nem épület-csoda, mégis hatalmas ez, mert iskola. (Ezt a verset hallhattuk az ünnepségen. Korona Erzsébet az iskola egykori tanulója sza volta. Itt köszöntötték a költőt a 85 éves Gáspár Sándort, ak részt vett a centenáriumi ren dezvényen, s ezt a verset kife jezetten az Ágoston térieknek írta. Meleg szavakkal méltatta az iskolát Csorba Tivadar, a városi Tanács művelődési osztályának vezetője, s hatvanezer forintot adott át nekik, azzal a kéréssel, hogy a tanulók javát szolgáló célra költsék.) Három nagy teremben kiállítások. Az iskola történetéből, az úttörőcsapat életéből és a tanárok munkáiból. Iskolatörténet képekben, és jegyzőkönyvek, naplók másolatában, egykori tárgyak bemutatásában. Megsárgult képek és iratok, kopott eszközök. Kik vannak a fényképeken, kik írták a dolgo. zatok külalakjára, hogy „csinos”, kik rázták a kisharangot, amely tanórára szólította a diákokat? Alkotó pedagógusok. Festmények, grafikák, ötvös és kézimunkák készítői. Köztük Gádor Emil, Takács Dezső, Bencze György és Dani Sándor munkái. Gádor Emil is eljött az ünnepségre. Nem szabadul az egykori tanítványok gyűrűjéből. Közöttük van olyan is, aki ma itt tanít. A művész a nagy forgatagban sem feledkezik meg valamiről, amit tálán már akkor elhatározott, amikor meghívták az ünnepélyre. Itt akar hagyni valamit, ami több mint jelkép. Két kedves sort, amelyekről most még nem tudjuk, hogy kinek szólnak. Ezt írja: „A tanév legjobban rajzoló diákjának 500 forintot ajándékozok. Gádor Emil.” (Énekelt az iskola-kórus, majd Dómján Erika I. osztályos taCentenáriumi ünnepség az Ágoston téren nuló szavalta Szalai Borbála Utolérem a bátyámat című versét. Az ő bátyja már iskolás, idejár az Ágoston térre, s a most ugyancsak itt I. osztályos húga, a korához képest igen érdeklődő. Olyannyira, mintha tényleg utol akarná érni a bátyját. Dr. Faust Fülöpné igazgató mondott tanévnyitó ünnepi beszédet. öt gépelt oldalba sűrítve számolt be arról, hogy a nyáron száz gyermeket üdültet- tek, hogy e tanévtől bevezették felcipelni a kofák csomagjait a Búza-téri piacra, s ezért mindig kaptam valamit, s utána jöttem iskolába. Most azt nézegetem, hogy a lépcsők ugyanolyanok, mint annak idején voltak, pedig ezek már biztos nem ugyanazok! Az igazgatói iroda csendes. Dr. Faust Fülöpné csak percekre hagyja magukra az ünneplőket. — 1885. augusztus 31-én nyitotta meg kapuját ez az iskola a gyerekek előtt. Egy 1913 —14 évi tantestületi jegyzőA 100 éves iskola elsősei már a betűkkel ismerkednek Erb János felvétele az angol nyelvoktatást, s emlékezett az iskola száz évére. Két tiszteletet parancsoló korú, élénk tekintetű hölgy ül egymás mellett. Veér Józsefné született Pfeifer Erzsébet és özvegy Balogh Dezsőné született Pfeifer Lujza, — egykor az iskola tanulói voltak. — Rég volt, amikor mi ide jártunk, csak halvány emlékeink vannak erről az épületről, de az biztos, hogy nagyon megváltozott, megszépült — mondja Ba. loghné. — A mai ünnepségről nem szívesen beszélnénk, mert mi elfogultak vagyunk. Az igazgatónő, Faustné, aki már 22 év óta itt van, ugyanis a nővérem lánya. — Én nagyon szegény gyerek voltam —, emlékezik az 1904- ben született Tibor István, aki egykor szintén itt tanult, s később Pécs felső- és középfokú oktatási intézményeiben tanított. — Reggelenként leszaladtam a kisállomásra, segítettem könyv szerint az akkor idejáró gyermekek szüleinek legnagyobb része szegény, napszámos ember volt, akik reggeltől késő estig dolgoztak. Az I. és II. világháború alatt katonai célokra használták az épületet. A fel- szabadulás után többször felújították. Legutóbb 1974-től 76-ig, amikor kicserélték a szinteket elválasztó födémeket, korszerűsítették a fűtést és a világítást. Az utolsó mondatokat mór a folyosón mondja, miközben az egyik tanterem ablakához lép. — Itt a közelünkben megkezdődött a szanálás — mutat az utcára — olyan jó lenne, ha egy kis terüleiet kapnánk sportudvarnak, szabadidős foglalkoztatónak. A több mint 400 gyermekünknek nagyon kellene. Ketten lépnek hozzá, invitálják egy mosolygó társaság felé — egykori tanárok, tanítványok várják. Törölt É. Nézve a veszprémi tévéta- láIkozó ősbemutatóit, aligha csak jegyzetírónak tűnt fel, hogy e majdan bemutatásra kerülő tévéfilmek, tévéjátékok többsége hol játszódik. A „hol" alatt egyszerűen azokat a tereket, belső tereket, lakásokat értem, melyekben a szereplők mozognak, élnek. Hiszen életük tere rójuk vall s valamiképpen jellemző. Nos, az tűnt fel, hogy ezek a terek mennyire tágasak milyen nagyok négyzetméterben. Óriási belmagasságok, hatalmas, áttekinthetetlen, koszlottan kényelmes nappalik, homályos, melegpuha zugok, mindenfelé. Tér van, levegő van, lehet járkálni föl-aló, ha kell lehet bukfencezni. Elképzelhető persze, hogy ezek a produkciók, illetve helyszínek a véletlen szeszélyéből kerültek egymás mellé, de lehet kicsit bizonytalanul gyanakodni valamely tendenciára, hogy tudniillik úgy látszik, mintha mindennapi konfliktusaink hangsúlyozottan attraktív s tulajdonképpen irigylésreméltó környezetben játszódnának. Szorongás és bezártság éppúgy, mint boldogság és szabadság, szóval mintha minden csak tágas, levegős „belvárosi" lakásokban lenne modellálható. Abban nincs különös, hogy a kamera azért mégis ott érzi jól magát, ahol van helye mozogni, ahol „van mit" fényképeznie s érthető, hogy a szereplőknek is tér kell, hely jellemző mozgásokhoz, kifejező fel-alá jórkálások- hoz s erre egy panelkalitka nyilván kevésbé alkalmas. Csak éppen ma erről a panelkalitkáról mondható el legkevésbé, hogy nem jellemző, csak éppen ezek a tág, szép, puha terek a szekrénysorba beszorított képernyőn látszanak, szemben a kihúzható ággyal, két fotellal, dohányzóasztallal, ahol alig-alig van, illetve marad egy tévétornányi hely. Hogy aztán mikor mi a tipikus, a tág tér, vagy a szűk panel, az esetről esetre változik, nyilván mindig arra van szükség, amelyik jobban segít az adott produkció atmoszféráját megteremteni, amelyik mint látvány, mint díszlet is „üzen”. Jegyzetíró jól emlékszik Tarr Béla néhány éves Panelkapcsolat című filmjére, melyben számára az volt az egyik legnagyobb élmény, hogy a megfulladásig szűk helyszín, az, hogy a kamera alig tudott megmoccanni a panellakásban, szóval a tér hogyan tudott szerves részévé válni a filmnek s hogyan tudta szavak nélkül, sőt' a szavaknál Is jobban közvetíteni azt a sivárságot, monotóniát, amiről a film, a történet szólt. Sokkoló volt persze eléggé, meg is kapta érte a magáét a rendező, holott csak pontos volt. karakteres. Nyilván a dráma ettől még elmaradhat s lehet másfél szobában gazdagon és százhúsz négyzetméteren is beszorítottan élni, mégis úgy érzem, hogy ama bizonyos hitelt, az itt és most hitelét nem a tág terek fogják megteremteni elsősorban. Az tény, hogy pl. kényelmesen tévétornázni azokban lehet s egészen nagy nappali kell ahhoz, hogy egy öttagú család ne ütközzön össze milliószor.. Csakhát hol vannak ezek a hatalmas nappalik, hol vannak tömegesen. S ha akarom, felfoghatom úgy is, hogy azt mondja a tévétorna, azt mondják a tévéfilmek, hogy kéne lenniük. Ahol meg és amíg nincsenek, ott sorba áll lapjával a család s kinéz az erkélyajtón ót a tág terekre. Ha ellát a szomszéd tízemeletes mellett • De erről az aerobic nem tehet. Parti Nagy Lajos Tág terek