Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-05 / 244. szám

1985. szeptember 5., csütörtök Dunántúli napló 3 Körkérdés tanévkezdéskor: Felújított tanteremben zajlik a III. B. irodalomórája a Pécsi Leöwey Gimnáziumban Fotó: Proksza László Hogyan kezdődött a szeptember? — Hogyan kezdődött a tan­év? — ezzel a kérdéssel ko­pogtattunk be szeptember első napjaiban néhány bara­nyai iskolába. Először Pécsett, éspedig két kertvárosi iskolá­ban érdeklődtünk. Berek utcai Általános Iskola, dr. Komanovics Józsefné igaz­gató: — Az utaztatással oldód­tak meg a gondjaink, ugyanis egy első, egy második, egy harmadik és egy negyedik osz­tályunk naponta utazik a Szi­geti úti iskolába. Sajnos, en­nek ellenére még mindig ta­nítunk délután is, egy elsős, egy másodikos, két harmadi­kos és két negyedikes tanuló- csoportot. — A szülők nem örülnek an­nak, hogy a gyermeküknek utaznia kell, ezt tudjuk. De ami tőlünk telik, megtesszük: negyed nyolckor innen, az is­kola elől indulnak a gyerekek a tanítónőjükkel: az utazást a város fizeti; kisebb létszámú osztályokban tanulhatnak a Szigeti úton; délelőtt van a tanítás és ebéd után a nap­közis foglalkozás. Ennél jobb megoldás nem kínálkozik a mi helyzetünkben. A Testvérvárosok terén ked­vezőtlenebb a helyzet. Troska Gyula igazgató tájékoztatott arról, hogy o 6—700 gyermek számára épült iskolában ma 1160—1200 körüli a létszám, 280—300 gyerek utazik napon­ta a Petőfi, a Szigeti, a Tiborc úti és a Hal József Általános Iskolába. — Pontosabb létszámot csak úgy tudnék adni, ha belenéz­nék a kimutatásainkba. A be­költözések miatt nálunk na­ponta emelkedik a tanulólét­szám. Iskolánk igazán kor­szerű oktatásra készült, de a zsúfoltság miatt minden egyes helyiséget, fakultációs, közép­csoportos termet, laboratóriu­mot tanteremként kell hasz­nálnunk. Harminc gyerekre tervezték az osztálytermeket, de általában 36-40-en fog­lalnak helyet bennük. A napközi, a menza iránt is érdeklődtünk: — Azért is utaztatunk más városrészekbe, mivel a nap­közibe nem tudjuk fogadni a jelentkezőket. A felsősök kö­zül, ahogy az másutt is lenni szokott, nem tudunk vállalni napközist, a negyedikesek kö­zül csak azokat a gyerekeket, akik különlegsen nehéz körül­mények között élnek, harma­dikosok közül is keveset. A napközisek egy részét sem tud­juk a teljes, ötórás program­ban foglalkoztatni, hanem másfél-kétórás tanulásra visz- szük el őket - az iskolán kí­vül. A szülők segítenek keresni szabadon álló közös helyisé­geket a lakótelepen, napközis foglalkozás céljára. Ilyen helyzetben is megindí­tották a tagozatokat a Test­vérvárosok terén: az angol, az ének-zene mellett kezdődött idén a testnevelés is — ebből viszont kimaradnak azok, akik­nek utazniuk kell a távolabbi városrészekbe. Dr. Komanovics Józsefné úgy mondja, a Berek utcában mintegy tíz éve élték át a la­kótelepi iskola fent elsorolt gyermekbetegségeit. Osztály­létszámaik alsóban most 30— 32 fő, felsőben 27-30; javult a napközis helyzet, minden alsóst fel tudtak venni, s min­den kérelmező kap ebédet. Második éve működik az isko­lában és nagyon népszerű az angol tagozat, tavaly meg­kezdték a fakultációs oktatást. Sokféle iskolai .és közművelő­dési szakkört tartanak fenn nemcsak a tanulók, hanem a környék lakói számára is. Következzék ezután egy vi­déki iskola: Hosszúhetény.- A sok gond után most már elmondhatjuk, hogy köny- nyebb évek következnek mondja Dallos Nándorné igaz­gató. — Szinte új még az isko­lánk, idén két újabb tanter­met építettünk a tervezett előtt négy hónappal, így meg­menekültünk a változó taní­tástól. December a határideje a tornatermünk befejezésének . — de ez is elkészül még az ősszel. Háromszózhuszonöt ta­nulónk van, sajnos, 40-es cso­port is akad a felsőtagozaton, mivel sok tanuló szüleivel Komlóra költözött, és ezért össze kellett vonnunk tanuló- csoportokat. Teljes a nevelői létszámunk. Évek óta most van először egy képesítés nél­küli nevelőnk, mivel váratlanul kellett valakit helyettesítésre felvennünk. Aki kér, az nálunk kap napközit. Osztályonként égy napközis csoportunk az alsó tagozaton és egy-egy összevont csoport a felsőn. Jövőre szeretnénk elindítani a számítógépes klubunkat - négy számítógép vásárlásra készülünk ezen az őszön. Tankönyvek utón érdeklődve minden általános iskolában azt a választ kaptuk, hogy el­enyésző kivétellel a szállítmá­nyok mindenhová megérkez­tek. A gimnáziumokba eddig a szükséges könyvek 75 száza­léka jött meg, a többit ezen a héten várják. Őket a tan- könyvkiadó előre tájékoztatta a szállítások üteméről, omire eddig még nem volt példa. Ügy látszik, nyugvópontra ju­tott a korábban oly sok bosz- szúságot okozott tankönyvel­látás, bár a komlói szakmun­kásképző 25 darab szakmai könyvet vár még mindig a megrendelésből. Pontosan szállított a TAN­ÉRT is, időre minden megér­kezett például a hetényiek két új tantermébe és a készülő tornaterembe. Viszont nagyon panaszkodnak a megrendelők az iskolabútorok minőségére. Gyenge-a pozdorja-alapanyag, a csapok, szögek már szállí­tás közben kipotyognok a bú­torokból, van olyan szekrény, amit ezért össze sem lehet rakni. A reklamációra a TAN­ÉRT udvarias választ ad: a panaszt orvosolni fogják. Az épületrekonstrukció miatt nehéz évek ezek a pécsi Leö­wey Klára Gimnázium számá­ra. Bernáth Józsefné így be­szélt az iskolakezdésről: — Időre befejeződött a helyreállítás első blokkja, a bejárattól keletre eső rész, négy tanterem. Mivel a felújí­tás folytatódik, az évkezdés költözködéssel járt együtt, és idén sem szűnik nálunk a tan­teremhiány: tanítunk a volt Szakközépiskolában és a Dol­gozók önálló Gimnáziuma helyiségeiben. — A német nemzetiségi nyelvoktatás harminc éve alatt most először tudtunk két párhuzamos osztályt indítani — igen nagy volt az érdeklő­dés. Német nemzetiségi tánc­karunk augusztus 20. alkal­mából átvette a „Szocialista kultúráért” kitüntetést. Augusz­tus végén érkezett vissza Sza­bó Szabolcs vezette nagykó­rusunk Olaszországból. Ézek tehát az évkezdés hírei. És az, hogy szeptember 15-től indu­lunk szüretelni a Villányi Álla­mi Gazdasághoz. Komlón, az 501. sz. Csizma­dia Gyula Szakmunkásképző Intézetnél zártuk a sort. Itt csendes, nyugodt évkezdés volt, a nyári festés után ki- csinosodva várta az iskola a tanulókat. Minden osztály tel­jes létszámmal indult, csak a vájár szakon állnak üresen, betöltésre várva a helyek — idén is. Gállos Orsolya Évszázados iskola Tíz óra előtt néhány perccel már a Park mozi soraiban ültek az ünneplők. Pontban tízkor fel­csendült a Himnusz, s megkez­dődött a Pécsi Ágoston téri Ál­talános Iskola jubileumi tanév­nyitója. Az 1985-86-os tanév kezdetén egyben az intézmény megnyitásának századik évfor­dulójára emlékeztek. Az ünnep­ség első részét itt, a folytatá­sát az iskolában tartották. A folyosón lépni sem lehet. Az egykori és mai tanárok, ta­nítványok, vendégek sora a lépcsőkig kígyóztak. Most lep­lezik le azt a márványtáblát, amelyet a centenárium alkal­mából avatnak. A táblán Gás­pár Sándor: Száz éves az iskola című versének első szakasza: Immár száz éve állnak e falak, hivatást betöltőn, fedél alatt. Nem fellegvár, nem épület-cso­da, mégis hatalmas ez, mert iskola. (Ezt a verset hallhattuk az ünnepségen. Korona Erzsébet az iskola egykori tanulója sza volta. Itt köszöntötték a költőt a 85 éves Gáspár Sándort, ak részt vett a centenáriumi ren dezvényen, s ezt a verset kife jezetten az Ágoston térieknek írta. Meleg szavakkal méltatta az iskolát Csorba Tivadar, a városi Tanács művelődési osztá­lyának vezetője, s hatvanezer forintot adott át nekik, azzal a kéréssel, hogy a tanulók ja­vát szolgáló célra költsék.) Három nagy teremben kiállí­tások. Az iskola történetéből, az úttörőcsapat életéből és a tanárok munkáiból. Iskolatörté­net képekben, és jegyzőköny­vek, naplók másolatában, egy­kori tárgyak bemutatásában. Megsárgult képek és iratok, kopott eszközök. Kik vannak a fényképeken, kik írták a dolgo. zatok külalakjára, hogy „csi­nos”, kik rázták a kisharangot, amely tanórára szólította a diá­kokat? Alkotó pedagógusok. Festmé­nyek, grafikák, ötvös és kézi­munkák készítői. Köztük Gádor Emil, Takács Dezső, Bencze György és Dani Sándor mun­kái. Gádor Emil is eljött az ün­nepségre. Nem szabadul az egykori tanítványok gyűrűjéből. Közöttük van olyan is, aki ma itt tanít. A művész a nagy for­gatagban sem feledkezik meg valamiről, amit tálán már ak­kor elhatározott, amikor meg­hívták az ünnepélyre. Itt akar hagyni valamit, ami több mint jelkép. Két kedves sort, ame­lyekről most még nem tudjuk, hogy kinek szólnak. Ezt írja: „A tanév legjobban rajzoló diákjának 500 forintot ajándé­kozok. Gádor Emil.” (Énekelt az iskola-kórus, majd Dómján Erika I. osztályos ta­Centenáriumi ünnepség az Ágoston téren nuló szavalta Szalai Borbála Utolérem a bátyámat című ver­sét. Az ő bátyja már iskolás, idejár az Ágoston térre, s a most ugyancsak itt I. osztályos húga, a korához képest igen érdeklődő. Olyannyira, mintha tényleg utol akarná érni a báty­ját. Dr. Faust Fülöpné igazgató mondott tanévnyitó ünnepi be­szédet. öt gépelt oldalba sű­rítve számolt be arról, hogy a nyáron száz gyermeket üdültet- tek, hogy e tanévtől bevezették felcipelni a kofák csomagjait a Búza-téri piacra, s ezért mindig kaptam valamit, s utána jöttem iskolába. Most azt nézegetem, hogy a lépcsők ugyanolyanok, mint annak idején voltak, pe­dig ezek már biztos nem ugyan­azok! Az igazgatói iroda csendes. Dr. Faust Fülöpné csak percekre hagyja magukra az ünneplőket. — 1885. augusztus 31-én nyitotta meg kapuját ez az is­kola a gyerekek előtt. Egy 1913 —14 évi tantestületi jegyző­A 100 éves iskola elsősei már a betűkkel ismerkednek Erb János felvétele az angol nyelvoktatást, s em­lékezett az iskola száz évére. Két tiszteletet parancsoló ko­rú, élénk tekintetű hölgy ül egymás mellett. Veér Józsefné született Pfeifer Erzsébet és öz­vegy Balogh Dezsőné született Pfeifer Lujza, — egykor az is­kola tanulói voltak. — Rég volt, amikor mi ide jártunk, csak halvány emlékeink vannak erről az épületről, de az biztos, hogy nagyon megválto­zott, megszépült — mondja Ba. loghné. — A mai ünnepségről nem szívesen beszélnénk, mert mi elfogultak vagyunk. Az igaz­gatónő, Faustné, aki már 22 év óta itt van, ugyanis a nővérem lánya. — Én nagyon szegény gyerek voltam —, emlékezik az 1904- ben született Tibor István, aki egykor szintén itt tanult, s ké­sőbb Pécs felső- és középfokú oktatási intézményeiben taní­tott. — Reggelenként leszalad­tam a kisállomásra, segítettem könyv szerint az akkor idejáró gyermekek szüleinek legnagyobb része szegény, napszámos em­ber volt, akik reggeltől késő estig dolgoztak. Az I. és II. vi­lágháború alatt katonai célokra használták az épületet. A fel- szabadulás után többször fel­újították. Legutóbb 1974-től 76-ig, amikor kicserélték a szin­teket elválasztó födémeket, kor­szerűsítették a fűtést és a vi­lágítást. Az utolsó mondatokat mór a folyosón mondja, miközben az egyik tanterem ablakához lép. — Itt a közelünkben meg­kezdődött a szanálás — mutat az utcára — olyan jó lenne, ha egy kis terüleiet kapnánk sport­udvarnak, szabadidős foglal­koztatónak. A több mint 400 gyermekünknek nagyon kellene. Ketten lépnek hozzá, invitál­ják egy mosolygó társaság felé — egykori tanárok, tanítványok várják. Törölt É. Nézve a veszprémi tévéta- láIkozó ősbemutatóit, aligha csak jegyzetírónak tűnt fel, hogy e majdan bemutatásra kerülő tévéfilmek, tévéjáté­kok többsége hol játszódik. A „hol" alatt egyszerűen azokat a tereket, belső te­reket, lakásokat értem, me­lyekben a szereplők mozog­nak, élnek. Hiszen életük te­re rójuk vall s valamiképpen jellemző. Nos, az tűnt fel, hogy ezek a terek mennyire tágasak milyen nagyok négyzetméterben. Óriási bel­magasságok, hatalmas, átte­kinthetetlen, koszlottan ké­nyelmes nappalik, homályos, melegpuha zugok, minden­felé. Tér van, levegő van, le­het járkálni föl-aló, ha kell lehet bukfencezni. Elképzel­hető persze, hogy ezek a produkciók, illetve helyszí­nek a véletlen szeszélyéből kerültek egymás mellé, de lehet kicsit bizonytalanul gyanakodni valamely ten­denciára, hogy tudniillik úgy látszik, mintha minden­napi konfliktusaink hangsú­lyozottan attraktív s tulaj­donképpen irigylésreméltó környezetben játszódnának. Szorongás és bezártság épp­úgy, mint boldogság és sza­badság, szóval mintha min­den csak tágas, levegős „belvárosi" lakásokban len­ne modellálható. Abban nincs különös, hogy a ka­mera azért mégis ott érzi jól magát, ahol van helye mozogni, ahol „van mit" fényképeznie s érthető, hogy a szereplőknek is tér kell, hely jellemző mozgásokhoz, kifejező fel-alá jórkálások- hoz s erre egy panelkalitka nyilván kevésbé alkalmas. Csak éppen ma erről a pa­nelkalitkáról mondható el legkevésbé, hogy nem jel­lemző, csak éppen ezek a tág, szép, puha terek a szek­rénysorba beszorított képer­nyőn látszanak, szemben a kihúzható ággyal, két fotel­lal, dohányzóasztallal, ahol alig-alig van, illetve marad egy tévétornányi hely. Hogy aztán mikor mi a tipikus, a tág tér, vagy a szűk panel, az esetről esetre változik, nyilván mindig arra van szükség, amelyik jobban se­gít az adott produkció at­moszféráját megteremteni, amelyik mint látvány, mint díszlet is „üzen”. Jegyzetíró jól emlékszik Tarr Béla né­hány éves Panelkapcsolat című filmjére, melyben szá­mára az volt az egyik leg­nagyobb élmény, hogy a megfulladásig szűk hely­szín, az, hogy a kamera alig tudott megmoccanni a pa­nellakásban, szóval a tér hogyan tudott szerves részé­vé válni a filmnek s hogyan tudta szavak nélkül, sőt' a szavaknál Is jobban közvetí­teni azt a sivárságot, mono­tóniát, amiről a film, a tör­ténet szólt. Sokkoló volt per­sze eléggé, meg is kapta érte a magáét a rendező, holott csak pontos volt. ka­rakteres. Nyilván a dráma ettől még elmaradhat s le­het másfél szobában gazda­gon és százhúsz négyzetmé­teren is beszorítottan élni, mégis úgy érzem, hogy ama bizonyos hitelt, az itt és most hitelét nem a tág terek fog­ják megteremteni elsősor­ban. Az tény, hogy pl. ké­nyelmesen tévétornázni azok­ban lehet s egészen nagy nappali kell ahhoz, hogy egy öttagú család ne ütközzön össze milliószor.. Csakhát hol vannak ezek a hatalmas nappalik, hol vannak töme­gesen. S ha akarom, fel­foghatom úgy is, hogy azt mondja a tévétorna, azt mondják a tévéfilmek, hogy kéne lenniük. Ahol meg és amíg nincsenek, ott sorba áll lapjával a család s ki­néz az erkélyajtón ót a tág terekre. Ha ellát a szomszéd tízemeletes mellett • De er­ről az aerobic nem tehet. Parti Nagy Lajos Tág terek

Next

/
Thumbnails
Contents