Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-30 / 269. szám

1985. szeptember 30., hétfő Dunántúli napló 5 A Retina Stúdió dijazottai: Hanczik János és Sasvári László Országos képzőművészeti filmszemle Szolnokon Baranyai siker Három napon át pereg­tek a filmek szeptember 24 -26 között a szolnoki Tisza filmszínház vetítőtermeiben az országos képzőművészeti filmszemlén. Neves kritiku­sok, közművelődési szakem­berek, képzőművészeti és persze filmrendezők ültek ezúttal a nézőtéren, hogy a bemutatók után megvitas­sák a vizuális kultúra ter­jesztésében és népszerűsíté­sében igen jelentős szerepet vállaló műfaj számtalan problémáját. A város, amely maga is gazdag képzőművészeti ha­gyományokkal rendelkezik, ismételten jó házigazdának bizonyult. A három kategó­riában — mozi - televíziós és amatőrfilm — nevezett 72 versenyfilm vetítése mellett többek között Kollányi Ágos­ton, B. Farkas Tamás, György István, Czigány Ta­más képzőművészeti filmjei­ből is rendeztek bemutatót. A szemlére nevezett ver­senyfilmek többsége vállalta az alázatos feladatot, hogy a művészettörténeti értéke­ket, az élő művészetet doku­mentálja a film eszközeivel. Ám ahogy azt Kollányi Ágoston zárszavában nehez­ményezte is, egyetlen alko­tás sem foglalkozott a kör­nyezeti esztétika kérdései­vel. Tamás Ervin festőművész az új, korszerű felfogásokat hiányolta. Megállapította: a kockázatvállalás veszélye hiányzott a bemutatott fil­mekből, csak az amatőr ka­tegóriában láthattunk olyan filmeket, amelyek önmaguk­ban is képzőművészeti alko­tásoknak készültek, amelyek — ahogy azt Keserű Katalin művészettörténész kiemelte — nemcsak a meglévő vizuá­lis kultúra terjesztésére vál­lalkoznak, hanem a világ mai, modern felfogású ké­pét tárják elénk. Ezért oly örvendetes számunkra, hogy ezt az irányzatot képviselte a szigetvári Retina Amatőr­film Stúdió két rendezője — Hanczik lános és Sasvári László — a szemlén (képün­kön az oklevéllel). A Vizuál, az Amortizáció és a Gráf című experimentális filmjei­ket a zsűri ötezer forintos második díjjal jutalmazta. Keveset tudunk a „retiná- sokról". Évtizede dolgoznak Szigetváron állhatatos kitar­tással, önerőből. Korszerű szemléletükkel vállalták a kockázatot is, a meg nem értés kockázatát. Kísérletező kedvüket bizonyítja, hogy a JPTE Szentlőrinci Kísérleti Iskola művészeti önképzőkö­rével is felvették a kapcso­latot, együtt dolgoztak: a Tér — kép című közös alko­tással a szemlére is nevez­tek. Útkereső munkájukat az MTA „Soros" Alapítvány Bizottsága támogatja. Ézsiás című alkotásukkal érték el az első sikert Hiro­simában, a nemzetközi ama­tőrfilm- és videoszemlén: 28 ország 400 nevezett filmje között ezüstérmet nyertek. (Rendező: Hanczik János és Sasvári László.) Aztán egy osnabrucki bemutatón szerepeltek — éppen a II. díjas - Amortizáció című filmjükkel, és végre ezen a szemlén, Szolnokon a hazai elismerés is megszületett. A vonal című filmjüket a tévé is bevólogatta abba a 30 perces összeállításba, ame­lyet a szemléről vetítenek. Varga Ferenc A 2001. Élet és Tudomány Szenzációk a világ' körüli útról is * k ke Szent-Oyörgyi Albert megnyi­tó írásával került ki az utcára az Élet és Tudomány című fo­lyóirat első példánya 1946. de­cember 1-én. A lap ötlete a Fáklya nevet viselő értelmiségi klubban született az új világot ckarók, igenlők bábáskodása és a „Munkások a tudományért, tudósok a munkásokért" jelszó jegyében. Mindezt azért mondottuk el, mert a napokban került az ut­cára a népszerű folyóirat 2001. száma, s az eltelt közel 39 év azért valahol jubileumot is je­lent. Az első főszerkesztő dr. Csűrös Zoltán akadémikus volt, s az első számban többek kö zött az új atomkísérletekről, a kőolajkutatás helyzetéről — Fo- ékony arany címmel — írtak a Tzerzők. Mind-mind a mai nap­hoz is szóló — igen találó cí­mek és cikkek — sora jelezte a tudományos ismeretterjesztés megindulását. De írtak az :- kor épülő budapesti déli-össze kötő vasúti hídról, a pennicilin felfedezéséről és alkalmazásá­ról, a mezőgazdaság gépesíté­sének szükségességéről. Ma a lap 80 000 példányban jelenik meg — fénykorában 180 000 példányos is volt —, s, ars poétikája nem változott. Ludas M. László, a lop jelen­legi főszerkesztője Így fogalma­zott:- A Szent-Györgyi féle ha­gyományok folytatóinak érezzük magunkat, természetesen meg változott társadalmi-tudomá­nyos vi zonyok közepette. Fe1- adatunk mindenkihez szólni, az általános művelség, a közmű­veltség, a világkép és világ- szemlélet formálásában részt venni. Szeretnénk a tudomány és az élet minden újdonságáról szólni, úgy, hogy az beépüljön az emberek cselekedeteibe, gondolkodásába. A következő lapszámok is sok-sok érdekességet hoznak. Rövidesen cikk jelenik meg a térhatású televíziózásról, mozi­tól. Az is a lap érdeme, hogy meg­nyerte a vitorlás hajóval világ­körüli útra indult két magyar sportembert külső tudósítónak: közel két-két és féléves étjük­ről időnként helyszíni beszámo­lókat küldenek majd . . . K. F. Negyedmilliós társadalmi munka Pécsi főiskolások a földrengéssújtotta Litéren és Fűzfőn Ot nap alatt negyedmilliós társadalmi munkát végzett a pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola 9 dolgozója és 24 hallgatója, a földrengéssújtotta Balatonfűzfőn és Litéren. A társadalmi mun­kások a hét végén tértek vissza Pécsre. A két településen több mint ötszáz lakóépületet és üdülőtelki házat vizsgáltak meg. Sta­tikai, építési szakvéleménnyel, felújítási, kivitelezési tanáccsal szolgáltak írásban is. Étetveszélyessé-nyilvónításra 12, azonnali megerősítésre csaknem 60 épületet javasol­tak. Elkészítették öt átmeneti lakás komplett kiviteli tervét. Pénzügyi kérdésekben is je>- lezték a véleményüket, így például azt, hogy körülbelül mennyibe kerül a felújítás, »■szükséges-e állami segítséget igénybevenni. Komplex felada­tot látott el a főiskolás közös­ség Szilágyi Sándor adjunktus irányításával. Mindezért a munkáért a lakc-sti'lajdonos 4—5000 forintot fizetett volna. 60—70 magányos, nagyon idős tulajdonos csak most tud­ta meg, hogy otthona milyen mértékben rongálódott meg. Mások viszont a tanácsi, az AB-s, valamint a főiskolai helyszínelés végeztével is túl­becsülték a kárukat. A pécsi kórpontosítás után végleg meg­szűnt a bajbajutottak sorban­állása a balatonfűzfői taná­cson. — A helytelen építés prob­lémái most megmutatkoznak - mondja Major Béláné adjunk­tus. — A legfőbb bajforrás, hogy nem használtak vasbeton koszorút, vagy szakszerűtlenül helyezték el. Nem véletlen, hogy 8—10 éves házak meg­nyílva, mint a tubarózsa. A nyolc helyszínelő szakcso­portot a már említett két taná­ron kívül Benedek Dezső, Cséb- lalvi Györgyné, Cserni Ivette, Kész Mária, Mersits 'Ildikó és Orosz Árpád vezette. A má­sod- és harmadéves hallgatók korábbi társadalmi akciókban is jeleskedtek, többségük a fő­iskola előtt építőipari szakkö­zépiskolába járt. A PMMF-rő: még idén újabb csoport indul segítenek a felújításban. Cs. J. Esténként 200—300 forint is összejön A dél-amerikai utcazenészek Fotó: Kurucz Pál Koncert aVörösmarty téren Uruguay és Chile a hazájuk Dél-amerikai dallamok Táncra perdült- egy hölgy Nyüzsög a tér. Bár itt, a bel­város közepén a sietés is ki­csit ráérősebb, meg-megállnak az emberek, vonzza a szemet a kirakatok sora, vagy éppen a példásan helyreállított tér egy- egy szép részlete. A Vörösmarty tér 1. előtt félkörives csoportosu­lás. Lüktető ritmusok, dallamok szálldogálnak a fejek fölött és lassan betöltik a teret. Három dél-amerikai fiatalember éne­kel, zenél a kör közepén. — Nem tudom, hol van a negyedik társuk, jegyzi meg a nézdegélök között egy kö­zépkorú hölgy, barátnőjéhez fordulva, — tegnap még né­gyen játszottak — magyarázza tovább, önök már ilyen jól is­merik őket? —• érdeklődöm. Persze, munka után mindennap megállunk itt és hallgatjuk őket tíz percig, negyedóráig, mikor, mennyi időnk van — mondják nevetve. A fiatalemberek előtt nyitott gitártok. Időnként va­laki odamegy, beledob egy-két pénzdarabot. Tízest, húszast, néha ötvenest vagy százast. Most egy kisgyerek fut be ép­pen a kör közepébe, leguggol, komótosan beteszi a gitártokba a tizest, és visszanéz az apu­kájára, minden rendben? A félkör egyik szélén idősebb nő, láthatóan nagyon tetszik neki ez a zene, talán önkéntelenül perdül táncra. A zenészek rög­tön előtte teremnek és pár per­cig csak a hölgynek szól a mu­zsika. Az egyik lámpaoszlop mellett két fiatalember gitárjá­ra támaszkodik. Fellépésre vár­tok? — kérdezem. Mint kiderül, mindketten játszanak itt a té­ren a nyár óta. Csépai And­rás rendszeresen a szökőkútnál énekel és gitár,,zik egyedül, este fél nyolctól-nyolctól úgy féltizenegyig. Plakátragasztó és tizenhat éves kora óta zenél. Már akkoriban is játszott az utcákon, tereken, amikor még nem volt engedélyezett az ut­cazenészek léte, többször elza­varták a rendőrök. Most már Budapesten nagyon sok helyen vannak ut­cazenészek. A világ nagyváro­saiban pedig már régóta is­mertek. Meggyőződésem, hogy kellenek utcazenészek, ha szín­vonalasan játszanak. Először lelkiismereti problémát okozott nekem, koldulásnak számít ez, vagy sem? De már az a véle­ményem, hogy ha nyújtunk ze­nei élményt, kontaktust terem­tünk az emberekkel, akkor már nem kéregetés, hanem „szabá­lyos" koncert, csak éppen nem teremben, kötelező belépője­gyek mellett szórakoztatjuk a közönséget — mondja Csépai András. Esténként 2—300 fo­rint jön össze, a csúcs egyszer egy ezres volt. Country-számo- kat, Simon és Garfunkel dalo­kat, Beatles slágereket játszik. Visszajelzést is kapunk az em­berektől, tényleg jól játszunk-s szólal meg a másik fiatal­ember, Gább Attila. Villanysze­relő, valamikor egy zenekarban játszott Csépaival. Ő is szo­kott játszani, a Kálvin téren vagy itt a Vörösmartyn. Mint mesélik, már kialakult egyfaj­ta „menetrend" a zenészek kö­zött, ha valaki már zenél, újab­bak nem kezdenek rá egy má­sik szögletben. Sőt, voltak, akik a Vörösmarty téren kezdtek játszani, de nem volt sikerük, elmentek aluljárókba vagy másfele. Az utcazenészek szá­mára, úgy tűnik, jelenleg a Vörösmarty tér a legszínvona­lasabb fellépési lehetőség. Közben szünetet tartanak a dél-amerikai fiatalemberek. Antonio Tamayo, Juon Luis Ro­tas és Mauricio Miranda. Uru­guay és Chile a hazájuk. Dolgoz" nak, tanulnak Magyarországon. - Főként azért csináljuk, mert magunk is jól elszórakozunk — mondja Mauricio Miranda, a Kandó Kálmán Villamosipari Műszaki Főiskola harmadéves hallgatója. A hétvégék kivéte­lével 2 6-ig zenélnek a téren. Csak dél-amerikai zenét. Sokan kérnek tőlük egy-egy dalt. Volt már olyan esetük, is, hogy is­meretlenek meghívták őket szü­letésnapi összejövetelre játsza­ni. Nyáron Ausztriában és Olaszországban is jártak. Auszt­riában volt a legnagyobb sike­rük. Pécsre is hívták őket, sze­retnének is eljönni, csakúgy, mint Csépai András. Barlahidai A. Az Új magyar zene hónapja a rádióban Október 22. és novem­ber 17. között rendezik meg a rádióban az új magyar zene hónapját. Az elmúlt öt esztendő legszínvonalasabb ma­gyar zenei alkotásaiból és felvételeiből váloga­tott ciklusban a hallga-. tők nemcsak az elmúlt fél évtized zenei termé- I sével ismerkedhetnek j meg, hanem áttekinthetik | a kortárs zeneirodalom sokrétűségét, a stílusok széles skáláját is. A műsorsorozat minden j napján sugároznak majd olyan zenei összeállításo­kat. amelyek egy-egy je­les magyar zeneszerző al- I kotásaiból, kiemelkedő i zenekarok és együttesek produkcióiból, valamint szólisták felvételeiből ad- ! nak ízelítőt. Balassa Sán- I dór, Kurtág György, Láng István, Petrovics Emil és Ránki György művei mel- ! lett lehetőséget ad a so- ] rozat a legfiatalabb al- kotok bemutatkozására is. A ciklus válogatóst nyújt az elmúlt öt év ver­senyműveiből, kamara- j zenei darabjaiból.

Next

/
Thumbnails
Contents