Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-04 / 243. szám

1985. szeptember 4., szerda Dunántúlt napló 3 Prognózis a világűrből A pontosabb meteorológiai előrejelzésért kb. 70 millió forintos költséget igényel, amelyre az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság nyújtott fedezetet.- Megéri ez nekünk?- Alaposan elemeztük, ho­gyan térülnek meg az egyes gazdasági ágazatok számára nyújtott meteorológiai szolgál­tatások. Meg kell jegyezni, hogy ez a haszon nem nálunk, a szolgálatnál, hanem orszá­gos szinten jelentkezik első­sorban. Végül is úgy ítéltük meg, hogy az új vevőállomás — Az űrkutatást - negyed- százados múltja ellenére még ma is sokan valamiféle földi dolgoktól elrugaszkodott magasztos tudománynak tart­ják. Különösen a kozmosz ku­tatásának kezdeti szakaszábar plképzelni is nehéz volt, hog) mindezek az eredmények o hétköznapi embernek is hasz­nára lehetnek. A felhasználói! sorában elsőként jelentkeztél« a meteorológusok — mondjc Kozák Béla, az Országos Me­teorológiai Szolgálat elnökhe­lyettese. — A közelmúltban egy olyan hazai vevőállomás megépíté­séről született döntés, amely­nek segítségével a korábbiak­nál iával több inlormációt kap­hatnak a világűrből a me­teorológusok, s rajtuk keresz­tül az egész népgazdaság. Ké­rem, vázolja röviden azt az utat, amely idáig vezetett. — Már az űrkutatás kezdete előtt is jól kiépített megfigye­lőhálózat állt a világ időjárás­kutatóinak rendelkezésére, ám ezen hálózaton nagy lyukak is voltak. A tengereken például nem lehetett rendszeres meg­figyeléseket, méréseket végez­ni, pedig köztudott, hogy a kontinensek időjárása szem­pontjából legfontosabb légkö­ri események zöme az óceá­nok térségében játszódik le. 1960-ban állították pályára az első olyan mesterséges hol­dat, amely meteorológiai ada­tokat szolgáltatott, akkor még főleg a felhőborítottságról. Kétségtelenül nagy technikai bravúr volt, de az így nyert adatok kissé idegenek voltak a hagyományos földi eszközökkel nyert adatok között. Gyakorla­tilag csak a két űrkutatási nagyhatalom vette érdemi hasznát. Kutatási célokra ter­mészetesen bármely ország hozzájuthatott a felvételekhez, de ezek csak esettanulmányok voltak egy olyan gyorsan vál­tozó rendszer szempontjából, mint az időjárás. Igazi válto­zást az hozott, amikor a hat­vanas évek derekán működni kezdtek az automatikus kép- továbbító rendszerek, amelyek­nek az adásához - nyílt adás­ról lévén szó - bármely or­szág hozzáférhetett. Nálunk 1967 novemberében készült el az a vevőállomás, amelynek segítségével ezeket a képeket venni lehetett. Időközben kiderült, hogy a műholdról nyerhető informá­ciók tartalmát lényegesen ki lehet szélesíteni. Bármilyen csodálatos műszer az emberi szem, a meteorológia szem­pontjából nem mindig a leg­lényegesebbet látja. Megje­lentek a közeli, majd a távoli infravörös tartományban felvé­teleket készítő kamerák. Az is kiderült, hogy a meteorológu­sok által használt 137 MHz-es hullámhosszon nagy felbontá­sú felvételeket nem lehet to­vábbítani. A hagyományos fel­vétel nyolcszáz sorból áll, so­ronként nyolcszáz képelemet tartalmaz. Az információtováb­bítás növelésének igénye hívta életre a hetvenes évek köze­pén azt a berendezést, amely- lyel négyezer képelemet lehet soronként továbbítani. Ilyen adattömeg azonban vizuálisan már feldolgozhatatlan, foga­dásukhoz számítógép szüksé­ges. A két technika közötti kü­lönbséget talán a hagyomá­nyos és a digitális hangleme­zek közötti különbséghez tud­nám hasonlítani. A műholdról továbbított adatok az új eljá­rás szerint nem analóg mádon, hanem számszerű értékek for­májában, digitális úton érkez­nek a Földre. Ehhez szükséges a szóban forgó vevőállomás. — Mennyibe kerül az or­szágnak az, hogy hozzájussunk ezekhez az adatokhoz? — Egyelőre semmibe. Az űr­kutatási nagyhatalmak, ame­lyek a műholdakat felbocsát­ják, nem fizettetik meg a fel­használókkal a ráfordítások te­temes részét kitevő hordozó- rakéták, fedélzeti berendezé­sek árát. Nekünk csupán a ve­vőállomást kell felépítenünk. Ez az új berendezés esetében 2-4 éven belül megtermeli az árát. — Mekkora a népgazdasági igény az önök szolgáltatásairaí — Megvizsgáltuk az egyes gazdasági ágazatok időjárás­tól való függőségét. A leg­jobban a mezőgazdaság, a lé­gi- és a közúti közlekedés van ráutalva a szolgáltatásainkra. — Mikor és hol épül meg az állomás? — A Központi Előrejelző In­tézetbe telepítjük, az év vé­gére fog elkészülni. Ez a be­rendezés egy jó évtizedig biz­tosítja a helyünket a fejlett meteorológiai szolgáltatásokat nyújtó országok sorában. Németh Géza Egész napos program szombaton Á szigetvári Muszola Kihasználatlan kapacitás a közétkeztetésben Csúcsforgalom az Eszék Étteremben Napi egy tál meleg étel Bont kapnak az egyetemisták, főiskolások Panaszkodnak az orvosok, hogy egyre több betegség oka a helytelen táplálkozás. Véle­ményük szerint különösen a me­leg ételek fogyasztásának csök­kentése, vagy hiánya befolyá­solja károsan a gyomor műkö­dését, a szervezet állóképessé­gét. Úgy tűnik, sokan mégse tö­rődnek ezzel, hiszen az iskolai és a munkahelyi rosszullétek hátterében legtöbbször nem más, mint az étkezés elmulasz­tása áll fenn. Szomorú pécsi példa, hogy az általános isko­lások javarésze reggeli nélkül ül be az órára, az egyetemis­ták, főiskolások elbliccelik a menzát, a felnőttek evés nélkül húznak le 8—10 órás műszako­kat. — Válságban a közétkezte­tés? — Tulajdonképpen igen —, mondja a kérdésre Weimper József, a Mecsekvidéki Ven­déglátó Vállalat igazgatója. Ennek egyik oka, hogy olyan konyháink is vannak, amelyek működtetése nem gazdaságos. A másik, hogy az üzemi és is­kolai étkeztetést olcsón kell megoldani. Erre törekszünk egyébként a többi üzletünkben is. Az Eszék például Pécs leg­olcsóbb másodosztályú étterme. — Mit ajánlhatunk a kispén- zűeknek? — Vállalatunk rendelkezik szabad kapacitással. Akár több ezer adag ételt is tudnánk még főzni naponta. A több műsza­kos üzemekben például az esti Nem javult a fagylalt minősége A legnépszerűbb nyár! csemegének, a fagylaltnak csak az ára növekszik, a mi­nősége nem javul — ezt ta­pasztalhatták ezen a nyá­ron is a vásárlók, de ugyan­ezt állapították meg a hiva­tásos ellenőrök is. Igazán jó fagylalt csak nagyon kevés helyen kapható, annak elle­nére, hogy amikor — két esztendeje — úgynevezett szabadáras kategóriába so­rolták, az áremelés alapfel­tételeként a fagylalt minő­ségének javítását jelölték meg az illetékes szervek. A Belkereskedelmi Miniszté­rium a vendéglátó vállalatok és szövetkezetek szakembe­reinek figyelmét több ízben félhívta a minőség javítá­sára. A felügyeleti és irányító szervek kezdeményezései nem vezettek kellő eredmény­re: a legutóbbi vizsgálatok is azt mutatták, hogy — az A minőség legyen arányban az árakkal Egy vizsgálat tapasztalatai esetek többségében, főként a szakmai ismeretek hiánya és a technológiai fegyelem be nem tartása miatt —nem kielégítő a minőség, s emiatt tisztességtelennek tekinthe­tő a kikalkulált ár. A válasz­ték is sok helyütt hiányos, az ellenőrök elsősorban a cukrász-kisiparosoknál ta­pasztalták, hogy tejes-, illet­ve gyümölcsfagylaltot nem 50—50 százalékos arányban készítenek, főként az olcsób­ban előállítható fagylaltokat kínálják. A minisztérium felhívta a vendéglátó vállalatok, szö­vetkezetek és a fagylaltkészí­A „muszola v. muszula” A régi bosnyákok azt a lát- név eredetét sokan próbálták ványt nevezték ,,szulat"-nak, megkeresni. Egyesek török sze- amikor a láng feltör, felcsap, mélynevet, mások egy régi Ennek a történést jelentő igé- táncnak a nevét sejtik benne, nek a melléknévi igeneve a Haraszti Sándor szigetvári „szula". Az előtte álló „mu" helytörténeti kutató szerint a szócska -ra, -re jelentésű muszola szó bosnyák eredetű. praepozició. így a „muszula ezt jelenti: feltörő, felcsapó, fellobbanó (lángra). Haraszti Sándor szerint a muszola el­nevezés a hajdani Szent Iván napi „tűzugrással" van kap­csolatban. Ő még beszélt olyan idős szigetváriakkal, akik részt vettek ezekben a tűz- ugrásokban. Tőlük tudja, hogy a „Ledinának" a mai Turbéki utca 38. számú háza előtti ré­szén rakták meg Szent Iván napján (június 24-én) a nagy tüzet, és annak felcsapó láng­jain a legények rikoltozva át­ugráltak, majd körültáncoltók. A tűzugrálás befejezése után „ördöghintát” állítottak. Meg­forgatták a hintát, és ha va­laki leesett róla, nagyot ne­vettek rajta. Utoljára 1909- ben lobogott a Ledinán Szent Ivón tüze. Akkor egy legény beleesett a tűzbe, nagyon megégett. Azóta nem raktak tüzet, hanem a hajdani tűz- ugrálós színhelyén a húsvéti ünnepeken szórakozott, ját­szott a szigetvári fiatalság. Ezt a szórakozást, a szórako­zás helyét továbbra is muszo­lának nevezték. Milyen volt a „Szigetvári muszola"? A nagyhét utolsó napjai­ban már megérkeztek és sá­tort vertek a város közlegelő­jén, a „muszolán” a bábosok, mézeskalácsosok, körhintások, a pecsenyesütők, a márcital („mézízű serbet”), továbbá a turbéki borok kimérői. Nem hiányoztak a nagyhangú mu­tatványosok sem. Maguk a szigetváriak csak húsvétvasár- nap ebéd után vették birto­kukba a területet. A kisgyerekeknek a réten egy elkerített, körülsáncolt ját­szórésze volt, az úgynevezett „Körös”, ahova csak ők és az édesanyák léphettek be. A „Körös” sáncán kíyül az iskoláskorú lányok és a fiúk ját­szottak, rendszerint a lakóut­cáik szerint, jól összeszokott „bandákban”. A bandák egy­más között látványosan és hangosan vetélkedtek. Itt a lányok „haj-szénóztak”, „csor­dás-hajtást kiáltottak", kör­táncokat (kólót) lejtettek, fo- gócskáztak, labdáztak, kiszá­molás játékokkal, tréfás mon- dókókkal szórakoztak. A fiúk katonásdit, rabló-pandúrt, „ka­pitány, kapitány, adj egy ka­tonát!”, lovaslabdát, nemze- tesdit játszottak, kötélhúzás­ban is összemérték erejüket, golyózásban, cérnázásban, to­jásütésben tették próbára ügyességüket. Az eladósorban levő leá­nyok kart-karba öltve, énekel­ve keresztül-kasul sétáltak a Muszola egész területén, rá- rákacsintgatva a legényekre. A vőlegény-sorban levő le­gények és a fiatal házas fér­fiak elmaradhatatlan játéka volt a „méta”. Ezt külön az er­re a célra kijelölt helyen ját­szották. A cél az volt, hogy a labdát minél magasabbra, il­letve messzebbre üssék az ütő­fával és közben a kifutó úgy érje el a céloszlopot, hogy a labdával ne tudják megdobni. A labdatalálatok kicselezése, a cél elérése nagy ügyességet és gyorsaságot kívánt. A csa­pat a győztesi rangot a követ­kező muszoláig viselte, ennek nagy tekintélye volt a lányok és a munkáltatók szemében. Természetes, a legények és a leányok tánca sem maradha­tott el. Muzsikus cigányok, tamburázó és dudát fújó vagy I harmonikázó férfiak mindig akadtak. étkeztetést is meg lehetne olda­ni, igények esetén. De szívesen segítünk a nyugdíjasokon is, például az Anikó utcai iskolá­ban a nyári szünet alatt több mint száz idős embernek főz­tünk. — Az üzemiek közül a Volán éttermében lehet legkevesebbért ebédelni. Egy étkezés nem ke­rül többe, mint tíz deka szalámi, hozzá a kenyér, a paprika és a só. Valamennyi étterem étlap­ján szerepel olcsó egytálétel. Csupán a lehetőségekkel kel­lene jobban élni. Az egyetemis­ta és főiskolás diákoknak az új tanévben olyan bánt adunk, amelyekkel tetszésük szerint ebédelhetnek a Liget, az Eszék vagy a Medikus étteremben. Valamennyi helyen öt-hatféle választék, és ami a legfonto­sabb, meleg étel várja a ven­dégeinket. F. D. figyelmét, az egész tő kisiparosok hogy a jövőben szezon alatt az előírt arány­ban kínáljanak gyümölcs-, illetve tejesfagylaltokat: igyekezzenek beszerezni mind több korszerű fagyasz­tógépet, illetve fagylaltgé- pet, mindezzel javítsák a mi­nőséget, hogy az árakkal is arányban legyen. A vásárlók védelmében a jövőben az el­lenőrök azt is fokozottan fi­gyelik, hogy a ma már nem túl olcsó édességből a jó minőség mellett az előírt adagot kapják a vevők, mert e területen is akad még ja­vítanivaló. A felnőttek a borkimérések­ben és a lacikonyhákban cso­portosultak, rendszerint külön asztaloknál az 1867-ben ala­pított Olvasóegyleg iparosai, a Gazdakör parasztjai és a Polgári Kaszinó értelmiségi tagjai. Vallási alapon is meg­figyelhető volt némi elkülönü­lés: a muszola-játékokon el­sősorban a katolikusok, a szeptemberi domolosi „leány­vásáron” inkább a reformátu­sok vettek részt. Délután a ferences barátok hintáján megjelentek a pa­pok, cifra huszáros fogatán a főszolgabíró és családja. A város notabilitásai és tehetős polgárai egymással versenyez­ve ugyancsak hintával érkez­tek tarka-napernyős hölgyeik társaságában. A muszofa elő­kelő vendégei az önfeledten mulató játékosok közé vegyül­ve narancsot, cukorkát oszto­gattak, rézpénzeket szórtak. Szólt a duda, nagyokat sikol- tott a síp, puffogott a körhin­ták mellett a dob, nyekergett a verkli. Húsvétvasárnap csak késő este néptelenedett el a Muszola-rét, de másnap dél­előtt az első mise után már újra benépesült. Kétségtelen, hogy a szabad mezőben lezajló közös játé­koknak, a „muszolának" óriá­si közösségformáló és kohé­ziós ereje volt. Mindenképpen dicséret és elismerés illeti a szigetvári Tinódi Művelődési Központot azért, hogy ezt a régi népszokást felújította. Igaz, hogy a játékok színhe­lyét áttette a vár mögötti li­getbe, az időpontját pedig áthelyezte a szeptemberi Zrí­nyi-ünnepségekre, de ez a lé­nyegen nem változtat: kiváló alkalmat nyújt ifjúságunknak a közös szórakozásra. Az idei felújított szigetvári muszolán sok egészséges, szabadban fo­lyó, mozgást-ügyességet kívá­nó, jókedvet, vidámságot ter­mő, hangulatot teremtő népi játékot, folklórbemutatókat láthatnak azok, akik szeptem­ber 7-én eljönnek Szigetvárra, akik kisétálnak a vár mögötti ligetbe. Az egész napos program a közel 350 aktív hazai és ju­goszláv szereplő színpompás felvonulásával kezdődik. A muszola-játékok színhelyén a szabadtéri színpad mellett a külön erre az alkalomra kom­ponált szignál hangjai köz­ben felhúzzák a szigetvári mu­szola-játékok zászlóját, majd Bokor Béla, a Baranya Me­gyei Művelődési Központ igaz­gatója megnyitja a folklór­bemutatókkal színesített játé­kokat. Lesz kötélhúzás, ostor- pattogtatás, versenyfutás gó­lyalábakon, kerékhajtás, kő­hajítás, grundbirkózás, oszlop­mászás, kakas-ütés és még számos más közös játék. A szi­getvári muszolán bemutatko­zik a Magyarlukafai Néprajzi Műhely alkotásaival, fellép a Pécsi Nevelési Központ tánc­együttese, a Kaposvári BM táncegyüttese, a Pörbölyi Ha­gyományőrző Csoport és a tú­rái általános iskolások játszó­csoportja. Maradandó élményt ígérnek a jugoszláv vendégek, akik a Brodanciban megren­dezett XIII. Népi Sportjátékok Olimpiáján díjat nyert játékai­kat, folklórműsoraikat mutat­ják be. Fellépnek a műsorban még: a nagynyárádi, a bicsér- di, a dobszai, a kémesi népi táncegyüttesek is. Sor kerül a métabajnokság selejtezőire és döntőjére is. A rendezőség ez­úton is meghívja kirakodóvá­sárra a népművészeket és az ajándéktárgy-készítőket. Az egész napos program délután öt óra körül ünnepélyes díj­kiosztással zárul. Molnár Imre, a Várbaróti Kör tiszteletbeli elnöke S zigetváron a város keleti peremén a Turbé- ki utca és a kaposvári müút által határolt területet a „tüke-szigetváriak" még ma is Muszolának, mégpedig Kis és Nagy Muszolá- nak nevezik, de vannak, akik Ledina néven em­legetik, ami a régi bosnyák nyelvben gyöpöt, il­letve legelőt jelentett. Ez a városszéli terület sokáig beépítetlen maradt. A pécsi műúthoz legközelebb eső részét napjainkban kezdik be­építeni modern, villaszerű családi házakkal. Csak dicsérni lehet a Városi Tanácsnak azt a döntését, hogy ezt az újonnan épülő városrészt Muszoláról fogják majd elnevezni.

Next

/
Thumbnails
Contents