Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-29 / 268. szám

Panoráma A szerelmes bankrabló A képünkön látható Faye Dunaway - aki a Bonnie és Clyde című film női főszerepéért kapta az Oscar-díjat — most a biz­tonsági szolgálat ügynöke­ként vadászik egy bank­rabló után, a Thomas Crownt nem fogják el cí­mű bűnügyi filmben. A cím megtévesztő, a szép ügy­nöknőbe beleszeret a bankrabló, s megbabonáz­va tűri, ahogy a gyönyörű nő megbilincseli. Felháborító házasság A klasszikus zene híveit felháborította, hogy a linzi televízió egy műsorban közvetítette Brcukner VI. szimfóniájának, s a híres angol rockzenekor, a Pink Floydnak hangversenyét. A közvetítés óta egyre több levél érkezik a szer­kesztőségbe; a szimfonikus rock jól házasítható a mo­dern szimfonikus zenével. Filmen a „Rainbow Warrior" A francia titkosszolgá­lat idén nyáron Ausztrália partjainak közelében el­süllyesztette az egy kör­nyezetvédő szervezet tulaj­donában volt ,,Rainbow Warrior" zászlóshajót. Most egy kanadai és egy hol­land filmgyár elhatározta: közös filmet forgat a törté­netről. Mivel a forgatás­hoz nyáridő kell, a film csak 1986 novemberére készül el teljesen. NDK-NSZK-Brecht Bertold Brecht drámairo­dalma és színházelmélete mindkét Németországban igen népszerű. Ezért az NDK fővárosának és Frankfurt am Mainnak egy-egy kiadója harminc kötetben, egyenként 11 000 példányban közösen adja ki Brecht összes műveit, németül. Az első kötet 1987-ben, a legvégső 1990-ben jelenik majd meg. „Nyílt levél Önhöz, nagyságos asszonyom” A csendőrség - a magyar királyi! - felvette a jegyző­könyvet és Csendrics István 45 éves katymári gazda nemsokára bevonult a bör­tönbe, kemény hat hónap­ra. Mivel meg akarta fiata­lítani a tehenét. De a köz­ségi marhalevélkezelő észre­vette a kaparást, miszerint a tehén — a Riska — 1919-ben született. De Csendrics a csendőrségen bevallotta Ris­ka igazi korát; a magyartar­ka tehén mór 1915-ben meg­született. Ez a régi bácskai paraszt­krimi a Bajai Újság 1928. évi december 7-i számában volt olvasható. Az akkor már tíz éve fennálló bajai napilap három hónapnyi folyamatos példányszómait bekötve lel­te meg Fazekasné Ábrahám Mária, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége sze­mélyzeti osztályvezetője, és küldi a napokban szülőváro­sába, a Bajai Türr István Mú­zeumba. A régi újság a világ válto­zását és az emberi természet változatlanságát sugallja, aranyos derűvel és jó szer­Egy kötet aTürr István Múzeumnak kesztéssel. Máskülönben fő- szerkesztője Németh József volt, a szerkesztőség a Vörös­marty utca 4. szám alatt dol­gozott, és egy példány 10 fillérbe került. Az újság min­den hétköznap délután ket­tőkor jelent meg. Már 800 rádió van Baján és a készülékek száma havi 100-zal növekszik -, írta a lap — legtöbbje háromlám­pás, de van Baján egy 12 lámpás is. Abban a hónap­ban a Sugovico parti város­ban járt egy angol újságíró. Londonban megjelent bajai, riportját elküldte, és a Bajai Újság közölte. Egy mondat belőle: ,,A városban igen nagy a forgalom, van olyan félóra, hogy két, sőt három autó is végigszáguld a fő­utcán." Ide sorolunk néhány cí­met a mindennapos bűnügyi írások éléről: „Megverte az édesanyját, egy havi foghá­zat kapott." „Három évre szállította le a Kúria Riesz János büntetését, aki a vár- megyeháza kapujában meg- szurkálta a feleségét." „Más­fél hónapot kapott egy fu­varos, aki megverte ügyfelét, mert az nem hagyta magát becsapni." Kultúránk önbe­csülésünket növeli: a bács­kai kisvárosban már ekkor ez állt a zenei életről rendsze­resen megjelenő hírek kö­zött: „Jeanne Marie Darré hí­res francia zongoraművésznő, a Bajai Liszt Ferenc Kör ren­dezésében január 22-én tart­ja hangversenyét Baján.” De a város sportjának is volt önbecsülése, mert a lap sze­rint 1928-ban hetekig tartott a vita, hogy pécsi és kapos­vári mintára profira sz'ervez- zék át a bajai futballcsapa­tot. Az élet - a szegénység és gazdaság - mindennapi gondjai 1928-1929-ben, új­ságcímek, hirdetések alapján: „Két százalékra szállítják le Baján a házadó kulcsát". „Őszi vágású akácfa, felap­rítva, házhoz szállítva, má­zsája 4 pengő. Ifjú Csáky János tűzifakereskedése." „Olcsó étkezés a tisztelt kö­zönségnek 4 fogásból (leves, hús, főzelék, sütemény) elő­fizetésre egy pengőért Lo- rencz János (volt Kalpant- nen) vendéglőben." És az ál­landó kozmetikai rovat ezzel a ma mór kacagtató állan­dó címmel jelent meg: „Nyílt levél önhöz, nagysá­gos asszonyom". Földessy D. Magyarok a «világ legmélyebb barlangjában 1433 §|§j méteres küzdelem Baranyai házaspár az expedícióban Egy 27 fős magyar expedí­ció hazánkból elsőnek felke­reste a világ legmélyebb bar­langját,. a franciaországi Jean Bernardot. E teljesítmény leg­alább annyira nagyszerű, mint a Himalája tetejére eljutni. A Francia Alpok barlangkülönle­gességének legmélyebb pontja 1433 méternél található. Ismert az 1538 méteres mélysége is, de azt eddig nem hitelesítet­ték. A magyar látogatók között egy házaspár is volt. Zalán Béla és felesége, a Baranya Megyei Vízmű Vállalat gépke­zelői, a Magyar Karszt- és Barlangkutató Társulat tagjai, akik az akciót kezdeményező Újpalotai Sportegyesület bar­langkutató csoportjának a fel­hívására jelentkeztek. Egyéb­ként csaknem 150-en érdeklőd­tek. A megmaradók lelkes csa­pata nem sajnálta a pénzét, személyenként 25—30 000 fo­rintot adott össze. Többet kel­lett volna befizetni, ha nem menedzseli 10—15 cég a vállal­kozást, köztük a Baranya Me­gyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, valamint a 12-es Vo­lán. A baranyai üzemeket a Zalán-házaspár nyerte meg az ügynek. A baranyai barlan- gyászduó több mint 50 000 fo­rintot költött az útra. Külföl­di mászó és ereszkedő kisgé­peket vásárolt 12 000 forintért. A mintegy tíz helyen történő és hét hónapig tartó gyakorlásra 10 000 forintot forditott.- A barlangi alpinizmus el­sajátítása, a felfedezés élmé­nye végett társultunk a cso­portba — mondja.Zalán Béla. - Edzettünk a Bükkben, a Bu­dai-hegyekben, a hazai leg­mélyebb barlangban, a ve- csenbükki 245 méteres zsom­bolyban, itthon a Csengő- és a Remény-barlangban. A Zson- gorkőnél felszíni sziklákat is másztunk. A francia helyszínt egyik sem közelítette meg. A Jean Bernardban nulla fokban, el­jegesedett részeken is halad­tak előre. Máshova is eljutott - ugyancsak elsőként a ma­gyar barlangkutatók közül — az esztergomi, miskolci, újpalotai, várpalotai fiatalokból álló kol­lektíva. A Vercors-hegységbeli Berger-barlangban is a függő­leges járatok legyőzése bizo­nyult a legnehezebb feladat­nak. Némelyik ötven méteres összefüggő folyosót alkot. Emellett vízeséses aknákban, háznagy-cseppkövek között is nyomultak előre. A Pireneusok­ban a Pierre Saint Martin bar­langrendszer csúcsmélysége 1322 mét^r. Ezzel az ötvenes években a világon elsőnek számított, azóta a harmadik helyre szorult. Maga a bejá­rati akna 300 méteres. A Saint Martinban bújik meg a világ legkiterjedtebb ürege, a 120 méter magas, 300 méter átmé­rőjű Verna terem, amelyből a mennyezeten keresztül lehet továbbjutni. Egyik barlang sincs kiépítve, a megismerésük a felfedezés örömével párosult. A három barlangot, ha nem is teljes terjedelmében, július 23. és augusztus 18. között-jár- ták be. Az utat szervező Kar­dos László újpalotai barlan­gász elégedett, hisz az 1983- ban született ötlet alig két év alatt valósult meg. Élményeiket könyvben örökíti meg. Zalánék esztergomi barlangjárókkal szövetkezve három év múlva megismétlik a túrát. A cél: is­meretlen járatok felfedezése, a jelenleginél nagyobb mélység­ben. így akarnak felzárkózni az angolok mellé, akik a fran­cia barlangok világhírű kuta­tói. Csuti J. A legolcsóbb reklám a névjegy- kártya ötven évvel ezelőtt nem egy nyomda készített nagy mennyi­ségben vizitkártyákat. Magyar- országon a Kner-család kezdte el a nyomtatásukat. Ma ismét kezd ez a sokáig inkább csak divatnak, hóbortnak tekintett kártyácska mindennapi életünk tartozékává válni. A kapcso­latteremtésben elengedhetet­lenül fontos. Nehezen barát­koznak meg vele ugyan az em­berek, de a kereskedelemben, vendéglátásban dolgozók már felismerték jelentőségét, s ér­zik a hiányát. A névjegykártya formája, szí­ne, betűtípusa jellemzi a tu­lajdonosát. Persze ez csak ab­ban az esetben igaz, ha több­féle alapanyag, nyomástechni­ka között lehet választani. A nyomdákban, sokszorosító üze­mekben fekete, barna, kék festékkel, kéziszedéssel készí­tik fehér papírra. A korszerűbb módszereket alkalmazók fé­nyes, színes — kék, arany, ezüst, metál, piros, korall, fekete — kartonra, selyemre, fára ége­tik ró az ezüst, arany és kék betűket. Kedveltek a sárga la­pon barnával, világoskéken sö- tétkékkkel nyomott feliratok. A hölgyek inkább az írott be­tűket választják. Formailag is változatosak a névjegykártyák. Vannak, akik kétlaposat csinál­tatnak. Egyes vállalatok kezdő­betűjüket emeltetik ki. iniciálét készíttetnek, amibe a vissza­hajtást bújtatják. Mai gazda­sági életünk egyik legolcsóbb reklámja a névjegykártya. Már nem egyen megjelentek a tu­lajdonos szakmáját jelképező rajzocskák is. Megragadják az emberek figyelmét, s a külföl­di is — aki nem ismeri nyel­vünket - könnyen megérti. Névjegykártyákat elsősorban a rendszeresen külföldre járó vezetők, üzletkötők, tudósok, orvosok, mérnökök készíttetnek. A felirat ilyenkor angol, német, vagy francia nyelvű. Vállalatok is rendelnek kisebb-nagyobb tételben. A kisiparosok azon­ban nevük, címűk és telefon­számuk mellett feltüntetik azt is, hogy mível foglalkoznak, milyen munkákat végeznek el. Az egyes felmérések szerint kezd azonban elterjedni azok között is, akik nem járnak ugyan rendszeresen előadni, tárgyalni, de természetesnek tartják, hogy a gyors címfel­írás helyett egy névjegykártyá­val kedveskedjenek. Sz. K. Mese a 30000 márkáról • * 7‘ s_ ' i. • - *s „Milliomosok lettünk...!” A nepper átverte a tolvajt Mint a nagykönyvben: adott a fonal, némileg csomósán, o türelemmunko eredménye a legombolyított szál, erre pe­dig felfűzve különböző bűn- cselekmények, rablástól a be­törésig, orgazdaságtól a devi­zagazdálkodás sértéséig. A bonyolult ügyben a napokban fejezte be a vizsgálatot a Ba­ranya Megyei Rendőr-főkapi­tányság, az iratok az ügyész­ségen vannak vádemelési ja­vaslat kíséretében. * Donátií Károly majdnem ki­ugrott a bőréből . . . Amúgy is virágos kedve volt, az éjszaka eddig eltelt részét diszkóban töltötte. Megjöttek a „lányok", Kalányos Józselné és Sárközi Anna. Utóbbiak viszont lehan- goltnak tűntek: úgy érezték, hi­ába munkálkodtak oly ügyesen, erőfeszítéseiket nem kísérte siker. Mondták i5 Donáthnak: csak egy köteg régi pénzt ta­láltak, újságpapírba csoma­golva, jobb híján elhozták a gyerekeknek — játszani. S, mutatták a bankóköteget, amelynek láttán Donáth felki­áltott: — Milliomosok lettünk...! A nők által régi pénznek né­zett bankjegyköteg ugyanis nyugatnémet márka volt, pon­tosan 30 darab ezres. Tévedésük koránt sem nai­vitásukat példázza. Sőt! Nem mentek a szomszédba ötletért, ha görbe úton kellett valami­hez hozzájutni. Például július 28-án: a nappali órákban tör­tek be egy pécsi lakásba, amelynek tulajdonosa mű­kincs- és éremgyűjtő. Megvár­ták a padláson amíg az idős asszony elmegy hazulról, be­nyomták az ablakot, jelentős értékben vittek el régi pénze­ket. A következő napokban az Irányi Dániel téren és környé­kén fel-feltűnt egy vékony, fe­kete fiatalember, régi érmeket, pénzeket adott el. így került horogra azaz a rendőrségi fogdába Donáth Károly, o 35 éves, többszörösen bünte­tett előéletű, pécsi férfi, aki el is ismerte a betörést, s hogy hárman követték el: rajta kí­vül ott volt még Kalányos Jó- zsefné, Donáth élettársa, és Pusztai Sándorné, aki egyéb­ként csak látogatóban volt Bonyhádról az előbbieknél, s gondolta, ha már itt van, ala­posabbá teszi pécsi helyisme­retét . . . Ez volt az a „gombolyag", amit a bűnügyet felderítök- vizsgálók elkezdtek visszagön­gyölíteni. Az első csomó: jú­nius 8-án az ugyanebbe a la­kásba betörök — amikor régi ezüst zsebórák tűntek el Rallael Sándor és Kovács Jó­zsef, pécsi lakosok voltak. Do- náthék valahonnan megtud­ták" — a „szakmában" a re­ményteljes hírek gyorsan ter­jednek —, hogy van egy mű­kincsgyűjtő . . . így már öten csücsültek a fogdában, alapos kihallgatá­suk nem bizonyult eredmény­telennek: szóba került „Süket Laci” is, aki nem más, mint egy bonyhádi régiségkereske­dő, bizonyos Éberling László, aki — pedig már a nyolcadik évtizedét tapossa — igen sze­rette a cigánylányokat. Min­denesetre közöttük is fölöttébb Sárközi Annát, aki nála taka­rított. Ez az Anna egyébként Pusztai Sándorné testvére. Donáth szerint Raffael is járt o régiségkereskedőnél, ta­vasszal, természetesen betört hozzá, ezüstórákat lopott, de eladni nem tudta ezeket. Az azonban biztos: júniusban Sárközi Anna és Kalányos Jó- zsefné is megkereste az ősz hajú matadort, gyógyszerrel elaltatták, pénzt keresve átku­tatták a lakását, s közben bukkantak a páncélszek­rény alatt — az általuk leg­feljebb gyermekek játékának alkalmas bankótömegre, amit meglátva Donáth mindjárt az égig ugrott . . . Hogy mi lett a harminc ezer­márkással? Donáth Budapes­ten élő, ott műtőssegédként dolgozó sógora, Sándor Béla 26 000-et eladott araboknak, az érte kapott pénzből mint­egy 200 000 forintot szép csendesen megtartott magá­nak ... A maradékot odaadta megbízóinak, azok is értékesí­tettek 4000 márkát Pécsett, in­dulhatott a vidámság-vonat, itallal, étellel, taxival, orrán- szájón! Az, hogy július 4-én Donáth és Raffael a POTE par­kolójában felnyomták egy USA-állampolgár mikrobuszót, és mintegy 4000 forint érték­ben abból egy zsáknyi külön­böző országokban használatos aprópénzt loptak el, említésre sem méltó illetve a bírósá­gon minden bizonnyal szóba kerül majd. Sándor Bélát már nem le­het felelősségre vonni, augusz­tusban agyvérzésben meghalt. A többiek azonban várják a felelősségre vonást, mégpedig jelentős értékre elkövetett rablás, többrendbeli jelentős értékre elkövetett devizagaz­dálkodás megsértésének, be­töréses lopás bűntettének alapos gyanúja miatt. És nyugtalankodnak azok is, akik a márkát megvásárolták .. . Mészáros Attila 4 vasárnapi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents