Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-28 / 267. szám
Pécsett, a Petőfi laktanyában a páncélosok készülnek a harcgyakorlatra Nyári gyakorlaton a Bajcsy-laktanya katonái A határőrtiszt — Miért lett határőr? — Ez önmagában kevés... — A feladatokhoz mindig igyekeztem felnőni, szorgalmasan dolgozni, a tapasztaltabb tiszttársaim tanácsát megfogadva, a maximumot nyújtani. Engem soha nem foglalkoztatott, hogy milyen beosztásba szeretnék kerülni, soha nem vágytam főnöki babérokra. — Ebben a beosztásában hogy érzi magát? — Nálunk, a határőrségnél elvtársias a légkör. Ezt a feladatot másképpen nem is lehet ellátni. Nagyon jó a kapcsolatom a magasabb egység parancsnokával, Lovász alezredes elvtárssal, de a tisztekkel, tiszthelyettesekkel és a polgári alkalmazottakkal is. A fegyelmet azonban megköveteljük, a barátság nem mehet a munka rovására, ez nálunk alapvető dolog. a férj az apa gyakori távolléte. Most a szokásosnál is kevesebbet van otthon, mivel negyedévente egy hónapig Budapesten tanul; a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia hadtudományi szakának másodéves levelező hallgatója. A Ivov-kertvórosi, háromszobás lakás jó ízlésről tanúskodik, mindennek megvan a megfelelő helye. Beszélgetésünk közben többször csengetnek, a fiúkat keresik barátaik. — Hogy milyen tisztfeleségnek lenni? — kérdez vissza Irénke, aki általános iskolai igazgatóhelyettes. — Gyakran van távol, o programokat hozzá kell igazítani. Egyébként úgy élünk, mint a többi család. Mostanában, hogy magasabb vezető beosztásba került, úgy érzem, kissé türelmetlenebb. Nőttek a gondjai, megértem. — Mindketten elfoglalt emberek, a háztartási munkát közösen végzik? — Károly sokat segít, előkészíti az ebédnek valót, s — Barcson éltünk a szüleimmel, édesapám a Vörös Csillag Termelőszövetkezetben méhészkedett, vele gyakran jártam a környéket, sokszor találkoztunk határőrökkel és beszélgettünk velük. Romantikusnak találtam, megtetszett. A gimnáziumban volt egy kedves barátom, s mikor pályaválasztásra került a sor, elhatároztuk, mi határőrök leszünk. Jó tanulók voltunk, engem a négyszeres túljelentkezés ellenére is felvettek a Kossuth Lajos Katonai Főiskolára, de felvételiztem a műegyetemre is, ahonnan szintén jött az értesítés, ősszel kezdhetem a tanulást. Dr. Golobics Károlyt 1971- ben avatták határőr-hadnaggyá, s nem sokkal később elvette azt a kislányt, akit gimnazista kora óta szeretett. Határőrtiszti hivatását egy Somogy megyei őrsnél kezdte, mint a parancsnok politikai helyettese. Még abban az esztendőben a BM Határőrség siklósi bázisára került, ahol különböző beosztásokban 1978-ig szolgált. — Életem nagyon szép és tanulságos hét évét töltöttem Siklóson. Ott váltam igazán tisztté, s ezt olyan elvtársaknak köszönhetem, mint Muhi András alezredes kellett —, s kell most is — határőröket „faragni”, akik el tudják látni azt, amit úgy hívunk; békeidőben is harcfeladat. 1975-ben elkezdte a jog- tudományi egyetemet, 1980- ban avatták doktorrá. Közben a pécsi magasabb egységhez került. Két évvel ezelőtt lett a magasabb egység pártbizottságának titkára, idén tavasszal ismét őt választották. — Mindig vonzott a politikai munka, de nagy hasznát veszem, hogy különböző szakterületű feladatokat is elláttam. Arra terelem a szót: mi a titka annak, hogy ilyen fiatalon vezető beosztást tölt be. A szerencsére hivatkozik. Mivel a bevonult állomány heterogén összetételű, alapvető kérdés, hogy megértessék, miért van szükség az államhatár őrizetére, miért kell géppisztollyal a háton hóban, esőben, nyári forróságban a határon lenniük. Dr. Golobics Károlyt 1975- ben választották a határőrségi pártbizottság, idén pedig a végrehajtó bizottság tagjává. Lévén, hogy fiatalember, adódik a kérdés: ezeken a fórumokon szóba kerülnek-e a hivatásos állomány, ezen belül is a pályakezdők életkörülményei? — Természetesen, hiszen ahhoz, hogy ezt a hivatást válasszák a fiatalok, vonzóbbá tegyük a határőrséget, akad tennivalónk. Dr. Golobics őrnagy családja számára nem szokatlan most, hogy a gyerekek is nagyobbak, őket is bevonjuk. Dr. Golobics őrnagy hozzáteszi; 12 éve velük él 86 éves édesapja is, s habár jól bírja magát, feleségének azért törődni kell vele. A nogypapa külön szobában lakik. Kérdem tőle, büszke-e fiára.- Persze, nagyon örülök, hogy így megtalálta a számítását. A legnagyobb elismerés az volt számomra, mikor a régi kerületparancsnok azt mondta nekem: Karcsi bácsi, jobban szeretem a fiát, mint maga... Büszke vagyok, hogy ilyen ember lett. Golobicséknak nincs különösebb hobbijuk, de hétvégeken gyakran kirándulnak, nagyon szeretnek autózni. S építik a Cserebogárdűlőben a kis hétvégi házukat. Már tető alatt van. Roszprim Nándor Ha valakire azt lehet mondani, hogy jól áll rajta az egyenruha, akkor dr. Golobics Károly határőr-őrnagyra mindenképpen. Magas, széles vállú fiatalember, megjelenése elegáns, tartása feszes, a jól szabott egyenruhában olyan, min! amilyennek a katonatiszteket képzeli az ember. Nagyon sokszor találkoztunk az elmúlt években, de soho nem láttam piszkos cipőben, vasalóban nadrágban, kikönyökölt zakóban. Látszott rajta, szereti az egyenruhát. és Baranyai Zoltán, most már nyugállományú őrnagy. Erről az időről már többször beszélgettünk, s ahányszor csak szóba kerültek azok az évek, mindig oz őszinte emelkedettség hangján emlékezett. Már huszonévesen olyan feladatokkal bízták meg, melyek eredményes megoldása egy idősebb tisztnek is dicséretére vált volna.- Természetesen voltak kudarcaim, de ha valamit nem tudtam, azt soha nem szégyelltem bevallani. Kopognak irodája ajtaján, nyúlánk határőr jelenik meg, kérdez valamit, Golobics őrnagy magázva a határőrt, határozottan, de udvariasan válaszol. Nem, azokat nem tegezi, akik nem tegezhetik vissza. — Szerettem a bázison dolgozni. Olyan fiatalokból A Honvéd Kórházban saját tervezésű gördülő fürdőt készítettek. Ez lehetővé teszi a súlyosan égett betegek vagy más erősen mozgáskorlátozottak ellátását Kertvárosban, a Komócsin Zoltán tér 9-ben tegnap nyilt meg az új körzeti megbizotti iroda. A képen Perger József rendőrfőtörzsőrmester és Putnoki Imre rendőrőrmester ismerkedik a helyszínnel A pécsi Landler Jenő munkásőnászlóalj tábori kiképzése Kis- vaszaron
