Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-25 / 264. szám

e Dunántúlt napló 1985. szeptember 25., szerda Gyümölcstermesztés — korszerűen Márciusban oltsunk! Á gyümölcstermelésben általánosan elterjedt szapo­rítási mód, nagyon sokféle változatban, melyek közül a bázikerti gyümölcsfajták el­terjesztésénél a fás oltások Jöhetnek leginkább szóba. Általában nyugalmi időszak végén végezzük, az alany nedvkeringésének a kezde­tén, amikor még az alany „nem adja" a héját, ez az időpont február vége, már­cius elejétől március végéig tart. Nem tanácsolom az oltás időpontját szeptember, októ­ber elejére előrehozni, mert az ebben az időben végzett oltások rendkívüli módon vannak kitéve a téli fagy hatásainak. Az oltóvesszőket a lomb­hullást követően szedjük meg. Télen hűvös, de nem fagyos helyen tároljuk. A me­leg helyiségek az oltóvesz­szők tárolására alkalmatla­nok, ilyen körülmények kö­zött azok kihajtanak, így szaporításra egyáltalán nem felelnek meg. Legjobb, ha kvarchomokban, fedett he­lyen, nyirkos, de nem vizes körülmények között verme­lünk. Párosítás. Egyforma vastagságú alany és oltóvessző esetében használhatjuk úgy, hogy az alanyt az oltás helyénél hosszanti ferde vágással el- metszük, ugyanígy az oltó­vesszőt is, ügyelve, hogy a vágás helye — a metszlap — körülbelül háromszor olyan hosszú legyen, mint amilyen a vessző vastagsága. Fontos, hogy a két metszlap hosz- szúsága, szélessége teljesen egyforma legyen, csak így lehet pontosan illeszteni, összeillesztésük után gondo­san kötözzük be én kenjük be oltóviasszal. Nyelves párosítás. Általá­ban angol nyelves párosítás néven ismert. Annyiban kü­lönbözik az előzőnél, hogy mindkét metszlapot a felső harmadánál bevágjuk, az így keletkezett két nyelv az összeillesztésnél egymásba tolható. A nyelvek megszo­rulnak és így az oltás meg­lepően feszesen áll. Szintén kötözzük és bekenjük oltó­viasszal. Hasítékoltás. Akkor alkal­mazzuk, amikor vastag alanyra jóval vékonyabb ne­mest oltunk. Az alanyt a vá­gás helyétől lejjeb, körülbe­lül 5-6 cm-rel, erősen körbe­kötözzük zsineggel, hogy ne hasadjon szét, majd a köze­pén 4-5 cm mély hasítékot vágunk, melyet kiékelünk. Az oltóvesszőből 2-3 rügyes darabot vágunk, melynek alsó végét lapos ékalakúra vágjuk. A hasítékba egymás­sal szembe két oltóvesszőt helyezünk úgy, hogy az oltó­vessző héja és az alany ké­reg alatti álló része érint­kezzék. Óvatosan, hogy az oltóvessző ne mozduljon el, kihúzzuk az éket, így az alany jól összeszorítja az ol­tóvesszőket. Ennek ellenére kötözzük be és viaszoljuk, de úgy, hogy a hasítékba ne folyjon be az oltóviasz. A ha­sítékolás változatai a nyer­ges hasítékoltás — ilyenkor az oltóvesszőn egy éket met­szünk ki — és a javított hasí­tékoltás, amikor az alany ol­dalába kissé ferdén csak ak­kora hasítékot képezünk, amelybe az oltóvessző éke éppen beleférjen. Kecskeláb-oltás. Idősebb fák átoltásánál használjuk. Az oltóvesszőt ék alakúra vágjuk, de a metszlapok eb­ben az esetben nem párhu­zamosak, hanem „hátul" összeérnek. Legalább a vessző vastagságának há­romszorosa legyen az ék hossza. Az alanyt kissé fer­dén vágjuk le, és ennek ma­gasabbik oldalán készítsük el az oltóvessző ékének meg­felelő formájú vályút. Való­színűleg a vályú első próbál­kozásra nem fog pontosan beilleszkedni, igazítsuk hoz­zá a vályút. Ha az illeszke­dés pontos, akkor helyezzük be az oltóvesszőt, szorosan kössük be és oltóviasszal kenjük be. Buzássy Lajos Csak harmadszorra! A mozsgói modell Megbukott a Elterjedt a hír: a 70. Orszá­gos Mezőgazdasági Élelmi- szeripari Kiállításon és Vásá­ron a harmadszorra palántá- zott növények virítottak a bio­kertben. Elődjeiket elvitte a peronoszpóra, s másféle kór­okozó és kártevő. Megbukott volna a biokert? Eddig aligha szabad elmen­ni a következtetésekben, hi­szen a legelvakultabb növény- védelmi szakemberek is kényte­lenek elismerni, hogy a ter­mészetben léteznek szabályozó mechanikusok, másképpen fo­galmazva, a „beállt” biológiai egyensúly is képes védeni a kultúrnövényeket. Ám nem mindenkor képes megvédeni. S ezen nagyüzemekben cso­dálkozni sem lehet, hiszen nagy területen egyidőben sok kár­tevő és kórokozó lehet jelen, s akkor csak a radikálisabb be­avatkozás lehet eredményes. A kiskertben is inkább arról van szó, hogy a kártevők nem ta­lálnak rá a kultúrnövényre — állítják egyes szakemberek. Magyarán, ha valaki néhány tő burgonyát ültet, van esélye arra, hogy elkerülik a bogarak, de ha már száz négyszögölön rakja földbe a gumókat, erre aligha számíthat. Tagadnunk kellene a bio­termelési eljárásokat? Teljes bizonyossággal ilyet nem állít­hatunk, hiszen gyakorlati pél­dák is léteznek eredményes használatukra. Másfelől a bio­termelés nemcsak a növényvé­dő szerek tilalmát foglalja magába, hanem az egyéb ké­miai anyagokból is igyekszik megkímélni a földművelést. Ez utóbbit eredményesebben is teheti, hiszen például műtrá­gyák nélkül, de okszerű, szer- ves_ trágyázással lehet jól ter­melni. biokert? Az ellentmondásoktól persze nem mentes ez a termelési gyakorlat. Vannak éltetői, akik idegenkednek a kémiai anya­goktól, s pénztárcájuk vastag- ságp is megengedi, hogy a drágább, de csak természetes anyagok felhasználásával elő­állított mezőgazdasági termé­keket megvegyék. S persze vannak olyan szakemberek is, akik nem tartják követendő gyakorlatnak a biotermelést. Az a tény, hogy a bioterme­lésnél nagyobb a .kockázata, több termés esik áldozatául a betegségeknek és a kártevők­nek, tehát kevesebb kerül a magtárakba, raktárakba. De számos szakembernek éppen e tény a kiindulópontja. Vagyis, felteszik a kérdést: kell-e több termés napjainkban? Nem fel­tétlenül — mondják —, mert jelenleg is kiegyensúlyozott az ellátás, a felesleget pedig egy­re nehezebb eladni. Az ország mostani gazdasá­gi helyzetében itt nem szabad megállni. Az egyik legfonto­sabb népgazdasági cél a fize­tési mérleg egyensúlyban tar­tása, s az agrárágazat jelen­tékeny hatással van a mérleg nyelvére. Minden harmadik hektárról exportálják a ter­mést. Ha tehát a biotermelés miatt a mezőgazdasági terme­lés csökkenésével számolnánk, azt is el kellene dönteni, mi­lyen más forrásokból egyenlít­hető ki az exportveszteség. S olyan egyelőre nincs. Meg kell tehát békélni a je­lenlegi termelési módszerekkel, s persze ez nem zárja ki az újabb kísérletek létjogosúltsá- gát. Kiváltképpen nem a kister­melésben, a hobbikertekben, ahol elegendő szorgos kéz is van a jóval munkaigényesebb biotermeléshez. Vessük el az őszi mákot! A kertekben lassan elkez­dődnek az őszi munkálatok. Ezzel kapcsolatban szeret­ném felhívni a kertbarátok figyelmét arra, hogy szep­tember végén, október ele­jén kell elvetni az őszi má­kot, lehet veteményezni pet­rezselymet, helybe lehet még vetni téli salátát. Az őszi mák előnyé az, hogy korán virágzik, amikor a kártékony rovarok nem tud­ják még megtámadni a mák­gubót. Ha nincs nagyon nagy tél, nem kell félni a mák kifagyásától, ügyelni kell arra, hogy egy centinél mé­lyebbre ne vessük, mert ak­kor nem tud kikelni. November 19-e körül le­het vetni a legkorábbi fajta (glória, expressz) borsókat is. Dél-Baranyában a siklósi dombokon déli fekvésben három héttel korábban te­remnek meg ezek a borsó­fajták, melyeket primőr áron tudnak értékesíteni az otta­niak. Akinek nagy tömegű spenóíféleségre és nagy tö­megű sóskára van szüksége, annak ajánljuk spenótként a mángoldot, sóska helyett a rebarbara levelét. Szaporítá­suk magról, de a rebqrbarát tőosztással is lehet. A mag­vetést most is el lehet vé­gezni, úgyszintén a rebarba­ra tőosztását is. Dr. Berényi István Paradicsom a háztájiból 183 tonna paradicsomot szállítottak szeptember 19-ig a mozsgói. tsz kertészetéből a szigetvári konzervgyárba. A 14 hektáros területen a kapá­lást és szedést a háztáji kere­tében végzi 54 tsz-tag és csa­ládja. — Kivi. Dél-Baranyában szeptember végén —- október elején szedik le a kivit, melyre még körülbelül egyhónapi utó­érlelés vár. A gyümölcsből a siklósi Magyar—Bolgár Testvé­riség Termelőszövetkezet kísér­leti parcellán 150 tövet ülte­tett, ebből 70 kipusztult. A megmaradtak között van két­száz darabos termést hozott tő is. Zöldség a kiskertekben Tegyük el telire! Ne hagyjuk elveszni a na­gyobb mennyiségben termett zöldségféléket és gyümölcsöt! Főzzük be, dolgozzuk fel, vagy tároljuk — biztosítva ezzel a család egész téli zöldségszük­ségletét. Az otthon való táro­lásnak tágak a lehetőségei. A tárolást illetően a legrosz- szabb helyzetben a panelépü­letben lakók vannak. Itt az „éléskamra szekrény" csak a befőttek tárolására alkalmas, ha azok külön tetővel vagy alu­fóliával vannak ellátva a foko­zott párolgás ellen. De a pa­nelban lakó kiskerttulajdono­sok is megteremthetik maguk­nak a jó tárolás feltételeit. Akinek van pincéje, az leg­egyszerűbben tárolhat. Tárolás­ra a 0, -|-4 C-fok hőmérsékletű és 90% relatív páratartalmú helyiség a legalkalmasabb. Ha túlságosan nedves, izzad a fala, akkor gyakran szellőztes­sünk, vagy összetört égetett meszet tegyünk edénybe. A mész magába szívja a párát. A padláson a száraz termé­nyek tárolhatók. Jó helye a diónak, mandulának, mogyoró­nak, felfűzött fűszerpaprikának. A hagymát csak szalmával ta­karva tároljuk a padláson. Az egyszer átfagyott hagyma nem károsodik, ha nagyon lassan enged ki. Prizmás tárolás az, amikor a szabadban összerakott ter­ményt szalmával és földdel ta­karják a megfagyás ellen. Kis­kertekben nem javasolható, mivel a folyamatos felhaszná­lást szinte lehetetlenné teszi. Jól tárolhatunk különböző vermekben. Az árokba vermelés a leg­egyszerűbb tárolási mód. Az előkészített terményt (sárgaré­pa, petrezselyem, fejes» és kel­káposzta) egy kézzel húzott árokba úgy rokjuk be, hogy egymást ne érje. A berakott terményt előbb földdel, majd szalmával és orra ismét földdel kelt tokorni A szabadtéri verem 80—250 cm széles és 50—120 cm mély. Alul és felül szellőző csatorná­val látjuk el. A verembe a sár­garépát, petrezselymet nyirkos homokkal, porhanyós földdel rétegezve, a kevésbé kényese­ket ömlesztve helyezzük el. Amikor megtelt, először 10—15 cm földréteggel és szalmával ideiglenesen takarjuk. Amikor a termény 2-3 C-fokra lehűlt, a szalmát eltávolítva 15-20 cm-re vastagítjuk a földréte­get, majd erre tesszük rá a szalmát és az újabb földréte­get. A verem hőmérsékletét el­lenőrizzük, és szükség szerint szellőztessünk. Az állandó verem oldalai ál­talában kiépítettek és tetőzet­tel ellátottak. Kiskertekben el­sősorban ez a tárolási mód ja­vasolt. Kertünk magasabban fekvő részén ássunk 2 m széles és mély, lejtős falú gödröt. Te­tejére tartógerendákból, hulla­dék faanyagból, gallyakból ké­szítünk tetőt, azt szalmával, lombbal terítsük be, majd 40 cm vastag földréteget hordunk rá. Jól zárható, lehetőleg kicsi ajtót tegyünk rá és gondoskod­junk több kicsi szellőzőnyílá^- ról, melyeket erős hidegben el­zárunk, vigyázva arra, hogy a belső hőmérséklet ne süllyed­jen fagypont alá. A tárolás módja zöldségnö­vényenként változik. Az érett káposztát 3—4 egészséges borítólevéllel, pin­cében vagy vermekben tarthat­juk el. Tárolás előtt ajánlatos néhány napig szellős, hűvös helyen szikkasztani. A sárgarépa, petrezselyem, zeller, téliretek, karalábé és cékla pincében, veremben egy­aránt tárolható. A tárolásra használjunk nyirkos, tiszta ho» mókát. Csak a szívleveleket hagyjuk meg, a többit 1-2 ern­es levélcsonk meghagyásával vágjuk le. A burgonya legjobb tároló­helye a pince és verem. Átvá­logatjuk és ládákba rakjuk. Ne hagyjuk zsákban, mert hamar befülledhet. Sötét helyen tá­roljuk! Tavasz felé csíráit szed­jük le. A hagymát ne tároljuk pin­cében és veremben! Szellős, 0 C-fok feletti helyiség a leg­jobb. A sütőtök szintén száraz (50—70% rel. páratartalom) helyiségben, 0 C-fok felett tá­rolható. Csak az érett termés tartható el. A dércsípte sütő­tök megédesedik, de gyorsab­ban romlik. A késő ősszel szedett pap­rika kevésbé ízletes mint nyá­ron. Kivétel a paradicsom ala­kú paprika. Az ilyenkor szedett paprikát is tárolhatjuk. Sajnos, az ize tovább romlik, karácso­nyig eltartva nyers fogyasztásra már alig alkalmas. Polcon, lá­dában, 80-85% relatív pára- tartalom mellett tartható el a legjobban. Szárát mártsuk pa­raffinba. Tóth Attila Eltűnt-e Peremarton? Igenis meg nem is! Szeret­nék mindenkit megnyugtatni, hogy a többszöri földmozgások ellenére is Peremarton házai­nak többsége áll, lakossága hangyaszorgalommal nekifo­gott, hogy még a tél beállta előtt lakhatóvá tegye az épü­leteket. Az újságokban is ol­vashattuk: „Berhidán és Pere- martonban, ahonnan a föld­rengés áltat okozott, épületká­rok miatt mintegy háromszáz csalód volt kénytelen elköltöz­ni, megkezdték a megrongá­lódott épületek szervezett hely­reállításának előkészítését." Sajnos, a száznál is több utórezgés félelmet, nyugtalan­ságot keltett. De most már vár­ják a beremendi cementszál­lítmányokat, és kezdenek a kedélyek megnyugodni, hisz — mint fentebb írtuk — „a hely­reállítás előkészületei" meg­kezdődtek. Peremarton és Ber- hida lakossága él és remél. A földmozgások azonban rájuk irányították az ország figyel­mét. A tévé kamerái is bemu­tatták a rengés okozta károk egy részét. Sokan szerették volna tudni, hol is van Berhida és Peremarton. Én is keresni kezdtem a térképen. A Kartográfiai Vállalat 1978- as kiadásában megjelent Ma­gyarország löldrajzinév-tára II. Veszprém megye c. kiadvány­ban a Cínca patak mentén megtaláltam a Mecsek hegyet, rábukkantam Berhidára is, de Peremartonnak nyoma veszett, eltűnt a térképről. A földren­gés nem terítette le, de a Kar­tográfiai Vállalat igen. Pompei és Herculaneum romjaiban is él, de Peremarton le van ra­dírozva a térképről. Némi jelek arra utalnak, hogy valamikor létezett. Berhidótól északnyu­gatra ugyanis az említett tér­képen ez olvasható: Peremar- ton-Gyártelep, majd még észa­kabbra a Kálóz forrás fölött: Peremartoni erdő. Peremarton mint helységnév sehol! Berhi- dának még a malmát, tanyáit, majorjait is feltünteti a térkép, de ez 1939-ben (!) Berhidá- hoz csatolt helységről csak egy 1977-es (!) térkép árulkodik akként, hogy Berhidának észa­ki kiszögellésű területén fek­szik — kinyomtatottdn — Pe­remarton. Hogy egy év múlva miért kellett Peremarton ne­vét „törölni", a malmok, ma­jorok nevét pedig meghagyni, ki tudja megmondani? Peremarton nagyközség neve megtalálható a Révai nagy le­xikona 15. kötetének 327. lap­ján, de ismeri az Új magyar lexikon is, amely még arról is tudósít, hogy ott ipari robba­nóanyaggyár van, és jelentős a szuperfoszfát-termelése is. Mivel igen sok helységnév­nek jelentése is van, utánanéz­tünk Kiss Lajos: Földrajzi ne­vek etimológiai szótára című munkájában is: szerepel-e benne Peremarton, és a szer­ző miként magyarázza a hely­ségnév jelentését. Szerinte a helységnévben a Marton utó­tag a Márton személynév vál­tozata. A Pere előtagot pedig a szerbhorvót Pera<Petár=Pé- ter szóból oldja ki, s ekként a Péter—Márton kettős férfisze­mélynév áll elénk. Szerintünk más megoldás is lehetséges. A Pere szót sokfelé az Erzsébet kicsinyített bece- alakjaként emlegetik. És mivel országunkban gyakori az Erzsé­bet helységnévként — Bara­nyában is van —, ezért felte­hető, hogy Erzsébet és Márton összetalálkozva együtt alkotott községnevet. Vagy azért, mert mindketten védőszentjei vol­tak a falunak, vagy a község Márton nevű földesura nevezte el leányáról birtoktestének egy részét. A latin szövegben pe­dig a Pere került előre. Az is elképzelhető, hogy a falu rét­jei tele voltak virággal, és a perevirágról kapta a település a nevét. Akárhogy is van, szívből kí­vánjuk: virágozzék tovább Pe­remarton, és térjen vissza to­vábbra is a térképreI Tóth István dr.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents