Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-25 / 264. szám

1985. szeptember 25., szerda Dunántúli napló 3 Eljárok és bejárok A Carbon Vállalat varrodája több mint kétszáz nőnek ad munkaalkalmat Fotó: Läufer László Munkaerőhelyzet Sásden és környékén S ásdon és társközségeiben több mint ötezer ember él. Az utóbbi években Sásd összlélekszáma nőtt, Felső- egerszeg, Oroszló, Meződ, Falé, Varga és Vázsnok községeké minimálisan változott, tulajdonképpen stagnál. A falvak lakosságának korösszetétele már nem mutat ilyen ked­vező képet: egyöntetűen jellemző az elöregedés. Csupán Sásd „fiatalodik" az odaköltözések eredményeként, s mindez növekvő munkaerőforrást is jelent. Barátság és rokonszenv a magyar nép iránt Bővítsük a kapcsolatokat! Meg kellene hosszabbítani az idegenforgalmi útvonalakat Kölcsönös részvétel a nemzetközi vásárokon Egészséget szolgáló szakköri munkák Mozgás­korlátozottak koltúr­központja Három évvel ezelőtt még nem volt lehetőségük a pé­csi mozgáskorlátozottak­nak arra, hogy rendszere­sen találkozzanak, klub­életet folytassanak. A Tü­zér utca 1—3-ban létesí­tett Rehabilitációs Kultúr- központ néhány helyisége adta meg ehhez a felté­telt. Azóta szakkörök mű­ködnek litt és különböző összejövetelekre kerül sor. Hétfőn, szerdán, pénte­ken klubnap van. A hétfői vetítéseken közkívánatra 'kölcsönzött sikeres filme­ket nézhetnek meg az ide­látogatók. Főleg a tolóko­csival közlekedőknek elő­nyös ez a fajta „mozi". A kondicionáló teremben gyógytornász irányításával gyerekeknek (4—5 évesek­nek) és felnőtteknek tar­tanak testedzést. A masszí­rozó teremben az elfáradt, beteg izmok szakképzett masszőr segítségével fris­sülnek fel. Kedd és csütörtök a szakkörök napja. Kézi és gépi hímzést végeznek a klubteremben, délután 4- től, aztán 6-tól a népdal­kor próbál. A kézimunka egészségi szempontból is igen jelentős, mert még Tachtler József és Gál Im- réné béna karját is „meg­mozgatja". S munkáik igen szépek. Bizonyítja ezt az áprilisi helybeli kiállí­tásukról készült sok fény­kép. A fotók is saját mun­kák. Négy-öt fő rendsze­resen és eredményesen vesz részt a mozgáskorlá­tozottak pályázatain, s a felvételeiket nézve az a benyomásom, hogy egyéb pályázatokon is megállnák helyüket. A 15 tagú népdalkörnek az egyéves működése alatt már több fellépése volt a pécsi szociális otthonok­ban. Vállalnának vidéki szereplést is, de ehhez jármű kellene. S szívesen fogadnák, ha hangszeres kíséretükre is vállalkozná­nak néhányon. Müller Erzsébet harma­dik éve vezet német nyelv­tanfolyamot. Idén fokozó­dott az érdeklődés. Vonz­ereje az, hogy a tanulás tulajdonképpen társalgást jelent német nyelven. L. Cs. K. Az aktív keresők egynegyede mozgásban van. Azaz hatszáz­nál többen a közigazgatási te­rületen kívül vállalnak mun­kát. Ugyanakkor közel ötszáz „bejáró" van. Az eljárókat leginkább Kom­ló, Dombóvár és Pécs vonzza. Munkalehetőséget a bányák, a MÁV, a Volán biztosít a negyven százalékuknak és még százhúsz egyéb cég a fennma­radó hatvannak. A más város­ban, községben kenyeret kere­sőknek csak kis része végez segédmunkát. Sásd területén kívülről főleg a termelőszövetkezet, az Épí­tőipari Szövetkezet, a Carbon üzeme, a Vízgazdálkodási Tár­sulat és a Költségvetési üzem alkalmaz dolgozókat. A bejá­rók száma rohamosan csökken, de még mindig jelentős. A csökkenést a Sásdra betelepü­lés, az utazási költség emelke­dése, a keresztingázások ki­váltása eredményezte. A nők foglalkoztatósát ki­emelt feladatként tekintette és tekinti a nagyközség. A hely­ben dolgozók több mint fele nő, ezt a Carbon, a Hunor Kesztyűgyár és a Búzakalász Tsz közreműködésével érték el. A háztartásbeli és a más hely­ségbe eljáró dolgozó nőket megkérdezve kiderült, hogy so­kan közülük szívesen vállalná­nak Sásdon munkát. Igen nagy gondot jelent a szakképzetlen nők elhelyezése. A pályakezdőknek sincs köny- nyű helyzetük. A nyolc általá­nost követően az utóbbi évek­ben csökkent a szakmát ta­nulók*, s nőtt a gimnáziumba jelentkezők száma. Az élet vi­szont mást követel. Irodai mun­kát helyben nem talál egy fris­sen érettségizett, szakmája vi­szont nincs. S ha van is, pél­dául mondjuk az egészségügyi szakközépiskolában ' végzett, akkor sem tud Sásdon elhe­lyezkedni. Sásd fejlődésének alapja, hogy hosszú távon milyen le­hetősége lesz iparfejlesztésre. Szabad munkaerő a térségben von. Sásd közigazgatási területén tizenkilenc gazdálkodó szerv működik. Ebből helyi központú csupán öt. Fejlődésképességü­ket gazdasági eredményeik bi­zonyítják. A komlói Carbon Könnyűipa­ri Vállalat sásdi üzeme közel 200 nőnek ad munkát. Nagy­részük betanított munkás. Rész­vétel a gyorsított felnőtt szak­Érdekes új látványossággal gazdagodik az idén az őszi BNV: a 46-os pavilonban ho­lográfia bemutatót rendeznek a Nyugat-Berlinből érkezett ki­állítók. Keddi sajtótájékoztató­jukon elmondták, hogy a kö­zönség 32 hologrammot láthat majd, amelyek a technika és a művészet különleges ötvözésé­munkásképzésben munka és gyerek mellett nem könnyű. Mégis az itt dolgozók közül többen kitanulják a női szabó szakmát. A sásdi Búzakalász Terme­lőszövetkezetben nincs munka­erőhiány. Szakmunkások első­sorban az állattenyésztésben kellenének. Az utánpótlást ta­nulmányi szerződéssel kívánják biztosítani, évente legalább 2—3 szakképzett újfelvételisre volna szükség, s akkor öt év elteltével nem lenne szpkem- bergond. A felnőttképzés ne­hézkes: a bentlakásos iskola vagy nem vonzó, vagy nincs kit küldeni. Szükség volna me­zőgazdasági gépszerelőkre és autószerelőkre, valamint gumi­javítóra is. Sásdon az elmúlt öt évben öt százalékkal nőtt a lakosság száma. A tizennégy éven alu­liak például százzal többen vannak, mint 1980-ban. Pár év múlva több közülük továbbta­nulás, állás után néz. Nem mindegy sem nekik, sem a nagyközségnek, hogy milyen pályára lépnek, kell-e például a hőn áhított szakma itt hely­ben, vagy kénytelenek ők is ingázni, mint a jelenlegi aktív keresők közül az a hatszáz. vei készültek, 3 dimenzióban, szinte térben láttatják a képe­ket. A három dimenziós holo- gramm-képek látványa zenei aláfestéssel nyújt igazán külö­nös és egyedi élményt. A be­mutatott alkotásokhoz illő hangeffektusok teszik teljeseb­bé a szórakozást. „Egy Mohácsnak és egy Szi­getvárnak is szerepe van né­peink mai kapcsolatában" — kezdte a Dunántúli Napló munkatársaival folytatott be­szélgetést a szerkesztőségben Ibrahim Sahin, Kütahya tarto­mány kormányzója aki küldött­ség élén tartózkodik Baranyá­ban. E gondolatot egészítette ki később Ihsan Tuncoglu, a kütahyai sajtószövetség elnöke ily módon: „Az, hogy a két nép a történelme folyamán harcban állt egymással, hisz- szűk, nem lehet akadálya a mai baráti kapcsolatoknak." A szerkesztőségben tett láto­gatás célja a két megye saj­tókapcsolatai lehetőségének a vizsgálata volt, hogy a tömeg­tájékoztatás segítségével töb­bet lehessen tenni egymás megismeréséért. A kormányzó ezt így fogalmazta meg: „A török népben barátság és ro­konszenv él a magyar nép iránt; szeretnénk, ha ezt a ba­ráti érzést közvetitené a sajté is. Közös célunk az együttmű­ködés sokirányú fejlesztése és erősítése annak a tudatában, hogy mostani látogatásunk hozzájárulhat egy nagyobb, ál­talánosabb együttműködés­hez." Baranya megye és Kütahya tartomány kapcsolata 1972 a baranyai küldöttség első otta­ni hivatalos látogatása óta él — igazán látványos eredmé­nyek nélkül. A török vendégek mostani baranyai látogatása — mint arról a hétfői hivatalos tárgyalásokról szóló tudósítás- sunkban is beszámoltunk — a kapcsolatok szélesebb alapok­ra helyezését szolgálja. A két nép mai kapcsolatá­ban — magyar részről és az idézettek ellenére is — nehéz figyelmen kívül hagyni a másfél évszázados török hó­doltságot. Fel is tettük a kér­dést: a mai Törökország ho­gyan ítéli meg az akkori Osz­mán Birodalmat? A válasz , a mából fogant. A modern török állam megalapítóját, Kemál Atatürköt idézte Sahin kor­mányzó: ,.Békét a világnak, békét a hazának", ami a terjesz­kedő politikával való leszámo­lást jelentette, s azt, hogy a nemzeti állam a nemzeti ha­tárok közt létezzék. A szerkesztőségi beszélgetés keretében természetesen a kap­csolatokról, azok további bő­vítéséről esett a legtöbb szó. Kütahyai vendégeink kiemelt jelentőséget tulajdonítanak a két megye porcelán- és kerá­miaiparának az egymásra ha­tó kapcsolaterősítésének. Ezt szolgálja a meghívás a náluk jövőre rendezendő nemzetközi kerómiaszimpóziumra, a küta­hyai részvétel a siklósi kerá­mia-alkotóműhelyben, s a Memi-fürdőben létesítendő ál­landó kütahyai kerómiakiállí- tás, melynek az első darabját a küldöttség hozta Pécsre. (Persze a kapcsolatok — véle­ményünk szerint — kiterjeszt­hetők lennének pl. a szénbá­nyászatra is, amint javaslat hangzott el a termálvizek hasz­nosításában szerzett tapaszta­latok folyamatos cseréjére is.) Fontosnak tartják a népművé­szeti kapcsolatok kibontakozta­tását is, amire jó alkalom le­het a jövő év szeptemberé­ben Pécsett megrendezendő nemzetközi oszmanisztikai kongresszus. Itt is elhangzott: szívesen látnak baranyai gyer­mekcsoportot a Törökország­ban nemzetközi szinten meg­rendezett gyermeknapra. Fel­tétlenül számítanak pécsi- -ba­ranyai részvételre a Kütahyá- ban évente sorra kerülő nem­zetközi vásáron, s ehhez pavi­lont is biztosítanak. Ezt lehet­ne viszonozni a PIV-eken a kütahyai részvétellel. Hangsúlyosan esett szó az idegenforgalmi kapcsolatok bővítéséről. Jelenleg a magyar úticél Isztambul, esetleg Ro­dostó, török részről pedig Bu­dapest és a Balaton. Szükség lenne az útvonalak meghosszab­bítására Kütahya ill. Pécs felé, s ebben mindkét félnek vannak teendői. A kétoldalú kapcsola­tokban nélkülözhetetlen ugyan­is, hogy minél többet látogas­sanak el egymáshoz — egy­mást megismerni. Szó volt a sportkapcsolatokról is. Megkérdeztük Ibrahim Sa­hint, hogyan lesz valaki kor­mányzó, s ő elmondta: akiket az állam erre alkalmasnak ítél. kinevezi e posztra. Ö maga 27 év alatt bejárta a közigazgatá­si hierrchia létrájának minden fokát, míg kajmakámi — járá­si vezetői — beosztásából Kü­tahya tartomány kormányzójá­vá nevezték ki. Egy-egy kor­mányzó nem lehet sokáig egy helyen, de ~a címet viselheti ak­kor is, ha már nem kormány­zó. Azt is elmondta, hogy a polgármesterek közvetlen vá­lasztással kerülnek egy-egy város élére. Arai Kipert tavaly választották meg Kütahya pol­gármesterévé, s megvan a le­hetősége, hogy 1989-ben is felvetesse magát polgármester­jelöltként a választási listára. H. I. L. Csépányi Katalin Holográfia-bemutató a BNV-n Kényszerkörök- Átalánydíjas szerződést szerettünk volna kötni a szí­nes televíziónkra — mesélte Surisescu Györgyné komlói lakásán. — El is mentünk a komlói Gép és Elektromos Berendezéseket Javító Kis­vállalathoz, ahol közölték ve­lünk, hogy ők nem kötnek. A férjem erre bement a ta­nácsra, hogy hogyan is van ez? Hiszen a televízióban is hirdetik, hogy van ilyen le­hetőség. Ezután a kisvállalat vezetőjét behívták a tanács­ra, s akkor ki is jött a szere­lő. Háromszor vagy négyszer mondtak időpontot, mire nagy nehezen ideértek. A tv-n be kellett állítani a szí­neket, de emiatt először nem akartak szerződést kötni. Még szerencse, hogy a fér­jem ért hozzá, így negyedóra alatt jó lett a televízió. Vé­gül csaknem három hét alatt megkötöttük a szerződést. Nem ez az egyetlen pa­nasz, amely az utóbbi idő­ben a komlói Városi Tanács­ra érkezett. Az egykori Gelkóból alakult Gép és Elektromos Berendezéseket Javító Kisvállalatnál több mint negyvenen dolgoznak, nemcsak Komlón, hanem Pécsváradon, Sásdon, Mágo- cson, Mázaszászváron. Mind­annyian érettségizett szak­munkások. Mint mondják — nehéz az alkatrészt beszerezni. Nem márkaszervizként dolgoznak, ezért a Gelkára és a Ramo- villra kell támaszkodniuk. Sokszor előfordul, hogy az eredeti alkatrész helyett csak valami más helyettesítő­anyagot küldenek. Próbálnak talpon maradni, újabb és újabb szolgáltatásokat be­vezetni. Például a Ramovill- től megvásárolnak különbö­ző lecserélt híradástechnikai berendezéseket, azokat meg­javítják és eladják. A raktá­ruk kicsi, ezért csak megren­delésre tudnak árut adni. Ez így mind igaz, de miért van, hogy elterjedt a város­ban: a szerelők nem tudják megcsinálni a hibás készü­lékeket. Kivesznek belőle olyan alkatrészeket, ame­lyekre feltétlenül szükség van, hogy a televízió, a rá­dió biztonságosan működ­jön. — Az olkatrész kiszerelését én elképzelhetetlennek tar­tom - mondta Gallusz Gá­bor, a kisvállalat igazgatója. — Ezt már többször hallot­tam. Csak azt tudom erre mondani, ha bizalmatlanok velünk szemben, akkor ve­gyék igénybe a gyorsszolgá­latot és akkor a szerelő mel­lett állhatnak. Olyankor is panaszkodnak ránk a taná­cson, amikor a bejelentést követő napon megcsináltuk a berendezést. Sajnos, a hő­tárolós kályhákhoz nem ka­punk alkatrészt, csak ha sze- mélyreszólóan megrendeljük. Sokszor két-három hét. mire megérkezik a szükséges da­rab. Nagy hidegben persze ez nagyon kellemetlen. S mi a magyarázata an­nak a két éve húzódó ügy­nek, aminek a szenvedő ala­nya Takácsné Tóth Zsuzsa?- 1982 augusztusában vet­tünk egy japán rádiós mag­nót - mesélte komlói ottho­nában Takácsné. — A garan­ciális idő alatt egyszer javí­totta a VILLGÉP és kétszer a komlói kisvállalat. A hiba mindig azonos volt: nem le­hetett a magnót átkapcsolni rádióra. A garanciális idő lejárta előtt két-három héttel ismét elromlott. Visszavittük, megjavították és adtak há­romhavi munkagaranciát. Ezt követően hoztuk, vittük a ké­szüléket, hallgatni egyálta­lán nem tudtuk. A rádiómagnó visszakerült a vásárlás színhelyére a Zengő Áruházba, majd a KERMI-hez. Közölték velük, hogy a készülék javítható, csináltassák meg! Visszavit­ték a kisvállalathoz, aztán innen Bonyhádra. Ott sem tudtak vele mit kezdeni, ám közölték, hogy hibás a konstrukció, több ilyen ké­szüléket már vissza is cserél­tek. — Ekkor azt mondták ne­künk a szerelők, hogy pró báljuk meg szavatossági időn belül kicseréltetni. - Ám Komlón közölték, hogy a garanciával egyszerre lejárt a szavatossági idő is. Még a tanácson is ezt mondták. A kisvállalattól is kellene sze­reznünk egy igazolást arról, hogy a készülék nem javít­ható. Ezt megtagadták. Hát akkor csinálják meg, de úgy, hogy három év után használ­ni is tudjuk végre. Az ügyet szeptember 25-én tárgyalja a bíróság. St.K.

Next

/
Thumbnails
Contents