Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-19 / 258. szám
1985. szeptember 19., csütörtök Dunántúlt napló 3 Idegen nyelv oktatása - gyermekeknek Jól képzett tanárok, jó módszerek szükségesek Üj báb-musical a Bóbita Bábszínházban Fotó: Proksza László Nagy akarok lenni Érdekes történet, példás ügyességgel mozgatott bábok- Ha egy gyerek szívesen vesz részt idegen nyelv órán, az már ,,a Siker", készségét, képességét egész kis korban abból kell lemérni, hogyan áll hozzá a dologhoz — mondja Nikolov Marianne, a pécsi Öz utcai Gyakorló Általános Iskola tanára, akit a gyermeknyelvoktatással kapcsolatban azért is kerestünk meg, mert e szakterület elismert, kiváló fiatal szakembere, s mert a tanév nemrégen kezdődött, s egyre több általános iskolásnak van módja különböző idegen nyelveket tanulni. Hogy a gyermekkorban elkezdett nyelvtanulás mennyire fontos, azt bizonyítja az is, hogy ebből a témából idén konferenciát is rendeztek Békéscsabán. S hogy tényleg életbevágóan fontos dologról van szó, ézt azok a felnőttek tudnák megmondani, okik csak harminc—negyven éves korukban fogtak hozzá az első idegen nyelv elsajátításához. Ök érzik igazán a hiányát a gyermekkori nyelvtanulásnak, s más szemszögből nézve az egész társadalom.- Egyre több nyelvet tudó Hatóira van szükség, s mint közismert, ezen a téren elég nagy gondjaink vannak. Éppen ezért is fontos egy gyakorló nyelvtanár véleménye: hogyan látja a gyermek-nyelvoktatás helyzetét, a problémákat, véleménye szerint mikor érdemes elkezdeni a nyelvtanulást, s milyen módon lehet ezt megszerettetni a gyermekekkel?- A gyermekkori nyelvoktatás legfőbb és legfontosabb bázisa az általános iskola, s nem más, iskolán kívüli intézmények. Ma még nagy a vita, hol jobb elkezdeni, az óvodában vagy az iskolában? Most Magyarországon nincsen reális alapja annak, hogy máraz óvodában elkezdődjön ez a folyamat, de több helyen, így Pécsett is próbálkoznak már ezzel, például a Nevelési Központban, szaktanárokkal. Ez utóbbit — a szaktanárokat - azért hangsúlyoztam, mert országosan elterjedt egy igen veszélyes módszer: sok helyen úgy kísérleteznek az óvodai nyelvoktatással, hogy előbb az óvónőt beiskolázzák egy nyelv- tanfolyamra, hogy utána majd ő tanítsa a kicsiket angolra, oroszra vagy németre. Véleményem - és a legtöbb szakember véleménye szerint is - ez a szakma degradálása. Éppen itt, ebben az életkorban van a legnagyobb szükség a szaktanárra. Idegen nyelvet tanítani hivatás. S minthogy egy gyerek rendkívül kiszolgáltatott, nyelvi és módszertani szempontból a legkvalifikáltabbaknak kell tanítaniuk őket. Ma nálunk intézményesen ezt csak az iskola oldhatja meg.- A jövő szempontjából nagyon fontos, hogy a későbbi felnőtteket ne ijesszük el a nyelvtanulástól már egész kis korukban. Véleménye szerint hogyan kell ehhez a problémához közelíteni? Hogyan lehet ezt a kemény munkát megszerettetni?- Nem szabad összetéveszteni a gyermekkori nyelvtanulás célját a felnőttkoriéval. Az a fajta biztatás, hogy akkor majd ez vagy az lehetsz, vagy hogy apád is ezért mehetett külföldre, egy hatéves gyereknek az égvilágon semmit sem mond, a kisebbekről nem is szólva. A nyelvet minden ilyen, a gyerek számára beláthatatlan motiváció nélkül, önmagáért kell érdekessé, színessé tenni. Ezek az órák arra valók, hogy a gyermekeket érzelmileg állítsák az idegen nyelv mellé, s ami ebből a kedvcsinálásból az agyukban megmarad, az csak nyeremény. — A kedvcsinálásban, a pozitív érzelem kiváltásában nagy szerepet tölt be a játék. — Igen, feltétlenül. A korszerű módszerek, a kommunikatív nyelvtanítás, a játék mindmind ezt szolgálja. Egyébként ami a korszerű módszereket illeti, egy pillanatra szeretnék kitérni a videóra. Nagyon előretört a videós anyagok használata, sőt házi gyártása is, ez azon a fél évvel ezelőtti békéscsabai konferencián is kiderült. De láttunk erre rendkívül rossz példákat is. Attól, hogy valaki videót használ, még egyáltalán nem korszerű, mert ezzel a technikailag modern eszközzel elavult módszereket is lehet közvetíteni! Ebben az évben nagyon sok jó könyv jelent és jelenik meg, ami a nyelvtanítást segítheti. Az cnyagok közt vannak versek, mondókák, játékok, orosz, német és angol nyelven egyaránt. Sok tanár egyáltalán nem is tudja, nem is figyel oda, mi minden érhető el. Nagyon jó lenne, ha ez a szemlélet általánosan változna, hiszen forrás van, csak venni kell a fáradságot a válogatásra. S minthogy teljesen világos, hogy minden gyerek nem utazhat nyelvterületre, itthon kell megteremteni a korszerű nyelvoktatás bázisát. Nekünk felnőtteknek tudomásul kell vennünk, hogy nyelvünk nem világnyelv, s éppen ezért szükség van arra, hogy minél többen megtanuljanak más nyelvet is. Ezt így nem lehet megértetni egy gyerekkel, hiszen tőle nem várhatjuk el, hogy nagy távlatokban gondolkozzék és azért lelkesedjen, de magának a nyelv- tanulásnak a folyamatáért lelkesedhet. S hogy ezt elérjük, ehhez kellenek a jól képzett tanárok, s a jó módszerek. Dücső Csilla Jelenet az új darabból Mesemozi Pécsett, új formában Évekig szombaton és vasárnap délután a pécsi Kossuth klubmoziban vetítettek gyermekeknek szóló filmösszeállításokat, egy- egy órás időtartamban. A mesemozit ilyen formájában megszüntette a Baranya Megyei Moziüzemi Vállalat, mert kevesen jártak a vetítésekre. De maga a mesemozi nem szűnt meg, csak időpontját és helyét változtatták meg. Ezentúl szombaton és vasárnap délelőtt tíz órakor a „nagy moziban”, a Kossuth moziban vetítenek mesefilmeket, A vállalatnak így gazdaságosabb, hiszen a személyzet ott amúgy is dolgozik egész nap, és a gyerekeknek is kedvező ez az időpont. Egyébként rendszeresen tűznek műsorukra délután is olyan filmeket, amelyeket megnézhet a kisebb korosztály is. Példaként utalhatunk az elmúlt hetek programjában a Vízipók-csoda- pók vagy az Álmodik az Állatkert című filmekre. Szemet gyönyörködtető színek, bohókás, kedves, mégis karakteres bábok, vidám mesevilág tárul fel a Bóbita színpadán a Nagy akarok lenni című báb-musical előadásain. A díszlet is — mintha egy óriási leporellóban lapoznánk — megerősíti ezt a mesebeli hangulatot. Nem túl gyakori bábszínpadokon sem, hogy ennyire „jószívvel" vállalják ezt a feladatukat: mesét adni direkt vagy kevésbé direkt tanulsággal és derűs, formás, a klasz- szikus rajzfilmekhez is némileg hasonló típusú bábokkal előadni. A formai kiválóságon túl is hordoz értékeket a Bóbita Bábszínház legújabb bemutató darabja. Szapgir-Ciferov bábjátékát az Obrazcov Színháztól kapta a Bóbita Bábszínház. A darabot Hollós Róbert fordította, dolgozta át kamaraszínpadra és tette alkalmassá bábmusicalként való előadásra. A zenét Károly Róbert, a Pécsi Nemzeti Színház karigazgatója szerezte. Kicsit swinges, kicsit twistes, kicsit dzsesszes muzsikát komponált a bábjátékhoz. A ritmusos melódiák a darab egyik főszereplőivé váltak, megismertetik a gyerekeket egy újfajta zenei világgal. S maga a történet? Egy kis cica és egy nála valamelyest nagyobbacska oroszlán „küszködik” olyan gondokkal, amelyek minden gyermeket foglalkoztatnak előbb-utóbb: < t,az egyedüllét, a kicsinek vagy nagynak lenni dilemmája, a barátkeresés komoly feladata. A két főszereplő kalandos körülmények között kicseréli egymás „nagyságát és kicsinységét", és Így próbálnak meg jobban beilleszkedni o környezetükbe, óm hamar rájönnek, hogy nem ez a megoldás: de a végén minden jóra fordul. A marionett-bábokat példás ügyességgel mozgatják a bábszínészek, szépen énekelnek és adják elő a történetet. Gügyögés nélkül, természetes hanghordozással. Számomra a legkedvesebb a két kotnyeles nyulacska Szabó Csilla és Dé- kány Ágnes ■ -, de mindnyájan remekül szerepeltek. Illés Ilona (Kismacska), Pöór Hajnalka (Macskamama), Sramó Gábor (Zsiráf és sün), Timkó Tamás (Oroszlán). Hogy minél közvetlenebb kapcsolat alakulhasson ki a gyerekek és a bábszínészek között, a díszlet csak félig takarja a színészeket. Látható, hogyan mozgatják a bábokat, mimikájukkal is gazdagítva a játékot. Az előadást rendezte, a bábokat és a díszleteket Kós Lajos tervezte. B. A. Képünkön balról: Jancsó Miklós, Ladik Katalin és Tolnai Ottó Bayer-aszpirin Izgalmasnak ígérkező irodalmi, színházi esemény leszaDOZSO-ban Izgalmasnak ígérkező irodalmi, színházi esemény színhelye lesz szeptember 21-én, szombaton este 7 órakor a DOZSO, ahol a vajdasági Tolnai Ottó: Bayer-aszpirin című monodrá- máját láthatjuk. A darab Jancsó Miklós rendezésében, Ladik Katalin előadásában kerül színre. Bevezetőt mond Csordás Gábor. Az előadás után közönségtalálkozót tartanak. Tolnai Ottó és Ladik Katalin az újvidéki Üj Symposion folyóirat első nemzedékének tagjai. E kör egyik legtermékenyebb, legsokoldalúbb alkotója Tolnai Ottó, aki a verstől az esszéig, a kísérleti regénytől a drámáig szinte minden műfajban otthonos, és valamenynyit a formai korszerűség jegyében alkalmazza. A Bayer-aszpirin fejfájással ébredő színésznője saját életének, tulajdon kapcsolatainak drámáját éli végig a színpadon. Ladik Katalin, a Szabadkai Nemzeti Színház művésznője játssza. Jellegzetes alakja ő a jugoszláviai magyar irodalomnak, költészete mindig is feltűnően kapcsolódott az előadóművészethez, az avantgárd zenei törekvésekhez. A Bayer-aszpirint 1983-ban mutatták be Újvidéken. Pécsi előadásával a határainkon túli magyar irodalom, színház és avantgárd jelentős eseményével találkozhatunk. A világító- hajó Ha valaki, hát Siegfried Lenz igazán tudja, hogy hogyan kell és lehet éles, „éle- tes" történeteket, parabolisz- tikusakat a parabola modell- szerűsége, sterilitása nélkül, mégis tiszta erővonalak és választások mentén megcsinálni. És nem csoda, hogy a rendező Horváth 1. Gergelyt vonzotta A világítóhajóban megfogalmazódó dilemma, bátorság és áldozatvállalás, köznapi és nem mindennapi bátorság dilemmája. És nem csoda, hogy vonzotta a „krimiként" is izgalmas történet, a helyzet melyben x vagy y nem csupán valamilyen magatartás modellje, hanem esendő, húsvér ember, aki bizonyos dolgokat képes, bizonyos dolgokat már képtelen elviselni. Az elöregedett és már évek óta egyhelyben horgonyzó világítóhajó utolsó szolgálatakor hajótörötteket vesz fedélzetére, akikről hamar kiderül, hogy nemcsak veszélyes, de őrült banditák. A kapitány hajója „megszállóit" emberei és a világítás biztonsága érdekében hajlandó lenne futni hagyni, a legénység és a fedélzeten vé'etlenül tartózkodó fia viszont valami elemi, természetes erkölcs nevében cselekednének. le akarnák fogni a pisztollyal. géppisztollyal hadonászó „vendégeket". A Jan Machulsky által (kiválóan) alakított kapitány a kötelességteljesítés fanatikusa, aki irtózik minden felesleges kockázattól, pontosabban aki a kockázatvállalást az igazán fontos dolgokra tartalékolja. Inkább hajlandó a fia által megfogalmazott gyávaság vádjóval is szembenézni, minthogy veszélybe sodorja a rábízotta- kat, a hajón tartózkodókat s a többi hajót, amiket a világítóhajó óv meg éjszaka a zá- tonyrafutástól. „Én már régóta nem kísérletezem, hogy egy puskacsövet jobb belátásra bírjak" — mondja. Ám a helyzet és saját kötelességtudása juttatja el a választásig, mikor már a hajó a tét, utolsó szolgálatakor, megakadályozandó a horgony felhúzását, elébe megy az egyik őrült géppisztolyának. Nem bizonyítani akar, hanem kénytelen életével igazolni azt a magatartást, mely ha úgy tetszik gyáva, ha úgy tetszik óvatos, kénytelen megmutatni is valaminek a hitelét, mely valamiről eddig fel sem tételezte, ■hogy bizonyításra szorul. Tragédiája, hogy saját törvényei szerint csak akkor vállalt kockázatot, mikor már túl nagy volt az ár, mikor már nem volt reális esély a túlélésre, kockázata tehát öngyilkosság. Ha viszont nem vállaja, erkölcsileg lesz öngyilkos, eddigi magatartását érvényteleníti visz- szamenőleq, korábbi meggon- doltságáról bizonyítja, hogy egyszerűen csak gyávaság volt. Fiának és a legénységnek egyszerűbben, differenciálatla- nabbul van igaza épp a kapitány, a hajó ura akadályozza meg, hogy demonstrálják is a saját igazságukat. Egyenlőtlenek tehát a feltételek, a kapitány parancsolhat embereinek, azok viszont csak indirekt befolyásolhatják őt. De egyenlőtlenek más oldalról is, hisz végül a kapitány „bizonyít" az életével, életével fizet a haióért, a saját konzek- vensségéért, míg a legénység — egyikük kivételével — életben marad és megmenekül. A könyv is, szerencsére a film is elmond nem pediq ítéletet mond. Nem szájba rág, de bizonyítékokat vonultat fel úgy az egyik, mint a másik magatartás mellett. Az alkotók nem kényszerítik ró a nézőre a sa- iát megoldási javaslatukat. Mindezt érdekesen, izgalmasan, lám egy óra húsz percet is meg lehet tölteni, jó tempó mellett is úgy, hogy folytonosan növekedjék a feszültség. Parti Nagy Lajos
