Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)
1985-09-16 / 255. szám
1985. szeptember 16., hétfő Dunántúli napló 3 Az öltözék is kifejezhet gondolatokat A ruhatervező Merész, dekoratív, mégis egyszerű formák, geometrikus szabásvonalak és minták, mértani pontosság és leheletnyi romantika: ilyennek láttuk Sárváry Katalin ruhatervező iparművész öltözékeit a Pécsi Kisgaléria kiállításán. A megnyitón saját tervezésű ruhában jelent meg az iparművésznő, hűen az önmaga által kialakított formavilághoz. — Az Iparművészeti Főiskolán végeztem, kedvencem a textil lett — mondja. — A ruhatervezés úgyis mostohagyereke az iparművészetnek. Mindig- nagyon szerettem volna csak ruhákból kiállítani, mert egy ruha is lehet kiállítási tárgy, ha gondolatokat jelenít meg. — Mit jelent az ön számára a ruha? — Az önkifejezés egyik eszköze, az ízlés fejlesztése, a mindennapi élet fontos tényezője. Amikor ruhákat tervezek, mindig magamból indulok ki és utána a textil arányaiból, sajátosságaiból. A tiszta formákat, a bő, kényelmes, szabad mozgást és jó érzést biztosító ruhákat szeretem. — Kiállítási tárgyak, vagy hordható öltözékek az itt látható ruhák? — Én mindig a saját tervezésű ruháimban járok. Valahogy nem tudok azonosulni a boltban vásárolt holmikkal. Ezeknek a ruháknak a lényegükhöz tartozik az is, hogy egyénre szabottak, tehát mindenki tovább variálhatja őket saját fantáziája, ízlésvilága szerint. Nem erőszakolják rá magukat az egyénre, hanem formálhatók. — Érdekesek, szépek az ön ruhái, de végül is a megszokott sablontól eltérőek. Az utcán nem szoktak felfigyelni önre? — Én vállalom ezeket a ruhákat. Szoktak fütyülni, megjegyzéseket tenni, nevetni is az emberek. De nem zavar. A humor is hozzátartozik a ruháimhoz és örülök, ha valakinek ezáltal is érdekesebbé teszem egy napját, ha elgondolkozik a látott ruhán, ha derül rajta, ha foglalkoztatja. A saját napjaim hangulatai is befolyásolják az öltözködésemet. Ha kiegyensúlyozott vagyok, a harmonikus színvilágúakat öltöm fel, ha szürkének érzek egy napot, akkor erőteljesebb színösszeállításokat választok. Persze van, amikor szeretnék szinte beolvadni egy sokaságba, akkor én is farmert, pulóvert húzok. A természetes alapanyagokat részesíti előnyben, a pamutot, a tisztaselymet, a gyapjút. Csak olyan anyagot használ, amit Magyarországon is lehet kapni. A ruhákat szigorú elképzelések szerint tervezi, de ezen belül az anyag és az ötlet szabad egymásra hatását valósítja meg. Sárváry Katalin kétszer nyert VIT-pályázatokon első díjat a ruháival, egyéni és csoportos kiállításokon szerepelt, például Budapesten, Krakkóban, New Yorkban. Otthonában tervez, sokszor maga is varrja meg a ruhákat. Képző- és Iparművészeti Szakközépiskolában tanít. Készített jelmezterveket tv-da- rabokhoz, színházi előadásokhoz. Pécsett is ismertek jelmezei. Ö tervezte a Caligula és a Scapin furfangjai előadásainak öltözékeit. B. A. Befejezés novemberben ló ütemben halad n r I r ■ r a a Rákóczi ut Az 19S7-es PIV-re elkészülhetne ÜJ vásár- és szabadíc központ Pécsett Hiányzik a Rákóczi út, nagyon hiányzik. Sóvárogva nézegetjük, hogyan dolgoznak, és még inkább azt, hogy menynyien. Ezt kérdeztük a hét végén Karoliny Mártontól, a Közúti Építő Vállalat főmérnökétől is, amikor végigjártuk a pécsi belvárosban folyó nagyszabású útkorszerűsítést. A válasz : — Annyi embert foglalkoztatunk, amennyi kell az ütemes munkavégzéshez. így is előfordul, hogy várakozó munkásokat láthat a járókelő: például a csapadékcsatorna betoncsöveinek az elhelyezésénél az emberek egy részének elkerülhetetlenül vannak szabad percei. Azt is megkérdeztük: nem lehetett volna túlórával, hétvégi munkával gyorsítani az útépítést. A nemleges válasz magyarázata: tavaly augusztusig összesen 300 túlórát számoltak el a vállalatnál, idén már 5000-nél többet. Az időjárás mindenesetre kedvez a munkának, s ha még így marad a hónap végéig ., . A Bem utca és a Hal tér között már most betonozásra kész az út (s tán a jövő héten el is kezdik), miután a telephelyen egy néhányméte- res kísérleti szakasz segítségével megállapították, hogyan kell a betonfelületet kiképezni ahhoz, hogy a járdaszegélytől kb. másfél méterre legyenek — és rendeltetésszerűen működjenek! — a víznyelők. Hódmezővásárhelyről várnak egy aszfaltmaró gépet, ezzel fogják eltávolítani az úttest középső, nem bolygatott részéről a felső aszfaltréteget, mielőtt felhordanák az egységes burkolatot. Pénteken a Hal téren dolgozott az útkorszerűsítésen foglalkoztatott munkások egy része (némileg módosul a Kossuth tér és a Rákóczi út kapcsolata, változik majd a forgalmi rendje is és idővel lámpázni is fogják), az aknamélyítők a PIK-székház mellett feltárt pincetömedékelés utómunkálataival voltak elfoglalva, a KÉV legtöbb munkása azonban a Rákóczi út és a 6-os út csomópontjának az átformálásán dolgozott. Az arra járóknak bizonyára feltűnt (és értetlenül is szemlélik) az út kellős közepén felállított kétlámpafejes kandelábert. Ennek lesz még egy párja is néhány méterrel arrébb, s mindkettő körül járdaszigetet építenek a csomópont forgalmi rendjének a javítása érdekében. Röviden arról van szó, hogy a Rózsa Ferenc utcai éles kanyart jócskán letompítják, a budapesti irány a csomóponton ót a járdasziget mellett enyhe ívben halad majd, a felüljáró felől jövő járműveknek sem kell majd olyan élesen venni a kanyart (ez elsősorban a csuklós autóbuszoknak jelent nagy előnyt). A munkálatok befejezését illetően Karoliny Márton derűlátó: a jelenlegi állapot megfelel a szerződés szerinti — november 30-i — határidő szerinti ütemezésnek, azonban — számítva az időjárás novemberi rosszabbra fordulására — szeretnék úgy felgyorsítani a munkát hogy ennél előbb elkészüljenek vele. H. I. Mi legyen a Pécsi Ipari Vásárral? Kezdettől fogva kétévenként visszatérő gondja ez Pécsnek az alkalmatlan helyszín miatt. A vásárgazda Me- csek-Tourist elkezdett mocorogni: hogyan lehetne a sport- csarnok térségében lépni a Komarov Gimnázium munka- csarnokától és magától a sportcsarnoktól kiindulva. Új csarnokok építése, a műjégpálya lefedése . . . mindez kétségkívül hozzájárult volna egy új vásárközpont létrejöttéhez, csakhogy a két vásár közti időben nehezen lehetett volna az együttesbe életet lehelni. Jött az új gondolat: ha már kezdünk valamit, ezt úgy tegyük, hogy vele oz ezredfordulón is túltekintsünk, vagyis olyat alkossunk, ami nemcsak a máé, hanem a holnaputáné is, és nemcsak Pécsé, hanem — a város kiemelt felsőfokú központ szerepköréből adódóan — egy kicsit a dél-dunántúli országrészé is. Egy többcélú létesítmény tanulmánytervének a kidolgozásával a város a COOPINVEST Ipari Szolgáltató Szakcsoport mérnöki irodáját bízta meg, s e tervnek a döntést előkészítő társadalmi vitája a héten volt a városházán dr. Molnár Zoltán tanácselnökhelyettes elnökletével. Harsányi Zsolt, a szakcsoport elnökhelyettese azzal bocsátotta a vitapartnerek elé a tervet hogy „ha felépül, akkor kaszirozunk, ha pedig nem, akkor tisztelettel átadjuk az egészet a városnak azzal, hogy igen kellemes szellemi munkát végeztünk . .." Röviden a tervezett létesítményről, melynek a neve: pécsi vásár és szabadidő-központ. Kijelölt helye: Újmecsek- alján, a Veress Endre úton a rendelőintézet és a most elkészült sportpályák között. Az építmény 150x50 m alapterületű, a két végén félköríves záródásé fedett csarnok, melynek a maximális befogadóképessége 5800 fő. Az ókori Róma Circus Maximusára emlékeztető fedett térség sok mindenre alkalmassá lehet. A megbízás egyébként is így fogalmazta az igényeket: adjon fedett teret a PlV-nek, nyújtson ideiglenes otthont a Pécsi Nemzeti Színháznak a felújítás idejére, legyen a tömegsport központja, s egyben rangos sportrendezvények otthona, továbbá adjon lehetőséget nagy- létszámú tömeggyűlésekre, társadalmi rendezvényekre. Mindezeknek bőven megfelelhet a csarnok amely építésének az igen gyors indítására volna szükség, hiszen — hangzott el a megbeszélésen — a 87-es vásárt már itt kellene megrendezni. A COOPINVEST szerint 18 hónap alatt elkészíthető, a szakcsoport már végzett is előzetes tájékozódást a kivitelezés lehetőségei iránt. A tanulmányterv lelkes egyetértésre talált: valóban nagy szükség van rá, s ez nagyon sok városi gondot megoldhat. H. I. Kiszesek Berhidán Megkezdődött a helyreállítás Berhidán az 1985. augusztus 15-i és az azt követő földrengések után egyre erőteljesebben és sürgetőbben jelentkezik a helyreállítás igénye. Szakemberek mondták, valamennyi tennivalót megelőz a kémények, tűzfalak felrakása. hogy az épületekben fűteni lehessen. A Berhidán megrongálódott 1800 (!) kémény közül mind ez idáig vajmi keveset falaztak fel. 1985. szeptember 12-től 15-ig, négy napon keresztül lázas munka folyt a Peremarton gyártelepi iskola helyreállításánál, de nemcsak itt, megkezdődött a lakóházak helyreállítása is a Magyar Ifjúság utcában, Berhidán. Az itt dolgozóknak sok közös- jellemzője van, de nem kívánván dicsérni őket, ezúttal csak a fiatalságot említeném. Idézem szavaikat: ........mi csak a zt tesszük, amit kell, amit lehet . . Jöttek a KISZ KB hívó szavára a fővárosból, megye- székhelyekről, nagyközségekből és kis falucskákból is; ami még idekívánkozik: valamennyien a Kommunista Ifjúsági Szövetség politikai apparátusának tagjai. A részletekről Juhász Lászlót kérdezem, aki a KISZ KB Építésszervezési Irodájának vezetőhelyettese. A KISZ már Uszty llimszkben, Pakson, majd Kambodzsában is épített. A mostani társaság egy részét a legjobb 13 fiatal építőipari szakmunkás alkotja. A segédmunkások, további 45 fő valamennyien a KISZ politikai apparátusának tagjai. A munka két fázisban folyt. Az első lépcsőben a pere- martoni iskola felújítása, második lépcsőben a Magyar Ifjúság utcában megkezdődött a családi házak felújítása. Négy napon keresztül, hét órától délután hat óráig falakat vakoltak, kéményeket, tűzfalakat raktak újra, sőt festettek, takarítottak a fiatalok. Felhívás nem hangzott el sehol, nem volt előre megszervezett felajánlás. Ezúttal nem akciót hirdetett a KISZ, csak cselekedett, gyorsan segített. A példa adott. 1985. szeptember 16-án, ma ismét becsöngetnek a pere- martoni iskolában, megkezdődhet a tanítás. Galambos Gábor Munkájukon ügyek állnak vagy buknak... Központok és központosok Van, ahol egy óra (volt?) az ebédidő... „Jó napot kívánok! Magyar Televízió. Tessék parancsolni!..." Ez hallható kezdettől, ha valaki a pécsi stúdióba kíván telefonálni. Hasonlóképpen jelentkezik be a központos még néhány helyen, de azokat igencsak öt ujjamon is megszámlálhatnám . . . A típusjelenségek közül alighanem mindenkinek van nem egy keserű példája. A leggyakoribbak: a „TESSÉK!!!"... Parancsszó, olyan hangnemben, hogy (mikor végre bejelentkezik a hívott szám), összerezzenünk tőle, s alig bírjuk kinyögni, kit kérünk. Nem jobb a „kuka" telefonközpontos sem. Aki, miután kértük X. Y-ont, azt se mondja: bikk-makk . . . A kagylóban süket csönd, telik az idő, s nem tudom — visszajelzés híján — most vonalban vagyok-e még, megszakadt, vagy mi van?... Vagy hallani a visszajelzést — „Kapcsolom!" — és erre is teljes a csönd. Eltelik egy perc, három perc, nő a szorongásom, nő a feszültség bennem, hiszen „a semmi ágán" csüggök, árván, itt a vonalvégen. Jó esetben egy-két perc után a központos visszaszól, legalább annyit: „Kire tetszik várni?" . . . Ami szinte megváltás, minden sok telefonálással járó szakmában. De az ilyen telefonközpontos — fehér holló. Kétségtelen, bizonyos intézményi, vállalati stb. telefonközpontok terhelése átlagon felüli. Itt sokféle mentsége lehet a kezelőnek. Amire viszont nincs semmiféle mentség: az alkalmatlanság. Emberek százainak, ezreinek - s fokozhatnánk - az idegfeszültségét „spannol- ja” tovább, naponta ki tudja, hányszor egy-egy dilettáns há- ziközpontkezelő rossz kapcsolása; a hívó „vonalban hagyása", arról nem szólva, hogy fontos ügyek buknak meg a házzá nem értő — központosok „ügybuzgalmón” .. . Mielőtt azonban az általánosítás hibájába esnénk, meg kell jegyezzem, hogy akad intézmény, ahol technikaitag megoldhatatlanok a gyors, udvarias kapcsolás legelemibb követelményei. Ilyen Pécsett a 24-122, vagyis a POTE központja. Ez a szám 40 vonalat jelent a 400 ágyas klinika és az elméleti tömb osztályainak, intézményeinek, a részére. Az érkező s a bentről kifelé irányuló hívásokhoz . . . A többi már fantázia dolga, leírni nehéz lenne. A telefonközpontban éjszaka kivételével ketten dolgoznak. A két (2) kezelőpulton sorjában 40 kapcsolókulcs egy-egy vonalat jelez, ezek automatikusan kapcsolódnak be a kétirányú megkeresések nyomán. Ha hívjuk a 24-122-t, s az szaggatottan búg, akkor mind a 40 vonal egyidejűleg foglalt. Ilyenkor 90 sec. után „leszakad a vonal". Akkor is, ha életveszély áll fenn, akkor is, ha ketten randit beszélnek meg. A 40 vonal azonban - 40 vonal. Csúcsidőben a háromszorosa se lenne sok. A jogos panaszok mögött itt ezek a körülmények húzódnak meg. A lassan 25 éves telefonközpont elavult, kicserélése automata kapcsolásúra, (a 2000. év igényei szerint) 1987-ben várható. Egy másik, jóval kisebb, de létező és sok bosszúságot okozó telefonszám a 11-622. A volt megyei tanács székházé, ahol jelenleg 11 intézmény, szerv, hivatal székel, illetve működik. A hivatalos idő itt reggel fél 8-tól délután 4-ig tart. A telefonközpont viszont 12— 13 óra között ebédszünetet tart(l), s délután fél 4-ikor megszűnik . . . Rengeteg bosszúságot okozva, évek óta. Ám az illetékesnek senki nem szólt miatta. (Magam is csak mindig készültem) ... , Most, hogy szóvá tettük, a válasz sem késett: jövő hét szerdától átszervezéssel megoldják ezt a nevetséges helyzetet .. . Wallinger Endre
