Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-15 / 254. szám

Forma-1 Buda­pesten Pénteken a Magyar Autóklub székhazában jelentették be, hogy Magyarország az elkövet­kező években Forma—1-es ver­senyeket rendez. A pálya építésére és a ver­seny rendezésére több mint egy hónapja a Magyar Autóklub, az Aszfaltútépítő Vállalat, a Coop- tourist, az IBUSZ és a Volán- TEFU részvételével gazdasági társaság alakult, amely kézbe vette az előkészületek irányítá­sát. A társaság soros elnöke, Balogh Tibor a napokban Lon­donban járt, ahol Bernie Ecc- iestone-nal, a FOCA elnökével rövid tárgyalást folytatott, s szeptember 10-én sor került a szerződés aláírására. A szerződő felek megállapod­tak abban, hogy 1986-tól öt éven át Magyarországon Hun­garian Grand Prix, Budapest el­nevezéssel Forma—1-es futamot rendeznek. Amennyiben a ver­senyek rendezése zavartalan lesz, három év múlva újabb tárgyalásokra kerül sor. Eldőlt az is, hogy a pályát Budapest térségében — a Mo­gyoród és Kerepestarcsa közöt­ti völgyek egyikében — az M3- as autópálya mellett, a főváros centrumától 18 km-re építik fel. Az AszfaItútépítő Vállalat való­színűleg már október elején megkezdi az építkezést, s ha nem jön közbe semmi, május­ban próbaviadalokat lehet ren­dezni a 3895 méter hosszú kör­pályán. (A versenypályát 15 kanyar nehezíti: 8 jobbos és 7 balos. A pálya inkább a tech- nikásabb versenyzőknek kedvez, hiszen igen nagy sebességgel nem lehet majd száguldani. A start és a célegyenes 594 mé­teres szakaszt ölel fel, ebben a részben a pálya szélessége 13 méter, amely 11, majd később 10 méterre szűkül. A pálya leg­mélyebb és legmagasabb pont­ja között a relatív szintkülönb­ség 36 méter: a legnagyobb emelkedő 6,4 százalékos, a legnagyobb esés 6,7 százalé­kos.) A tervek szerint a versenyt mintegy százhúszezer néző tud­ja megtekinteni, ám a kiépített ülőhelyek száma ennek csak egyhatoda lesz. Egyébként a pálya beláthatósága igen ked­vezőnek ígérkezik, a nézőtér bármely pontjáról aTutam mint­egy 70—90 százalékban végig követhető. Elhangzott az is, hogy a pá­lya április eleje és október vé­ge között lehetővé teszi nagy­szabású autós és motoros ver­senyek megrendezését. A szer­vezők szeretnék, ha évente leg­alább 10—15 rangos viadalt tudnának lebonyolítani. A verseny időpontja egyelőre bizonytalan. Az első budapesti Forma—1-es futam várható időpontja 1986 augusztusa vagy szeptembere, ám a végle­ges időpontról csak október kö­zepén Párizsban döntenek. A budapesti bejelentéssel egyidőben Bernie Ecclestone, a FOCA elnöke a belgiumi Francorchamps-ban, a vasárna­pi- Grand Prix helyszínen tájé­koztatta a nemzetközi sajtó képviselőit a szerződés aláírá­sáról. Egyidejűleg közölte azt is, hogy a szövetség valameny- nyi, a rendezésre pályázó szo­cialista országgal beszüntette a tárgyalásokat. Ritkább, mint a fehér holló Zábó Tivadar vb-ezüstérmes Víziszonytól a tájékozódási búvárúszásig A sportágak mostohagyerme­keként emlegetik Baranyában a könnyűbúvár úszást. De így könyvelték el őket mind ha­zánkban, mind nemzetközi Szinten. A Jugoszláviában meg­rendezett első világverseny után hét évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy sor került a II. tá­jékozódási búvárúszó vb-re. Az NDK-ban Berlintől 90 kilo­méterre lévő Neuglobsow mel­letti tóban a hét elején befe­jeződött versenyen nagyszerű magyar siker született. A külön klasszisnak számító szovjet és NDK-s könnyűbúvárúszók mel­lett a magyaroknak is sikerült a „főszerep" közelébe kerülni. Még nagyobb öröm, hogy az NDK és a szovjet csapatok kö­zé férkőzött magyar együttes­ben az MHSZ pécsi klubja is képviseltette magát. Vagyis Pécsre is került egy világbaj­noki ezüstérem. A fehér holló ritkaságú, nemesfém érmet pe­dig a 22 éves Zábó Tivadar hozta Pécsre. Miként sikerült e ritka trófeát elérni? — kérdez­tük tőle, röviddel hazatérése után. — Mivel ismert, hogy milyen ritkán rendeznek e sportág­ban világbajnokságot, nagyon készültünk rá. Jóllehet a gyé- kényesi táborunk után tíz na­pot töltöttünk Tallinnban a szo­cialista országok közös edzé­sén és versenyein, nem gon­dolhattunk arra hogy képesek leszünk „beférni" a világklasz- szist jelentő szovjet és a hazai vizek előnyét élvező, versenyt rendező NDK-sok közé. Nos, éppen ezért jelent számunkra nagy örömet az, hogy a férfi­ak csoportos tevékenységének gyakorlatában a mi négyesünk érte el a legszebb eredményt a nyolcfős magyar csapatból, és segítettük ezzel hozzá válo­gatottunkat ahhoz, hogy az összetett csapatversenyben a már említett két ország, az 1. Szovjetunió, a 2. NDK után, 3. Magyarország lett, megelőzve Csehszlovákiát, Jugoszláviát és az NSZK-l. — Kik voltak a csapattár­sak? — A lányoknál Gyenese Ágnes Dunaújvárosból, Bibor- ka Judit és Wachtler Katalin Győrből. A fiúknál a 30 éves Néder György Dunaújvárosból a két 20 éves Beregméri Ist­ván és Karáth Emil, a BHG- ból, a 24 éves Ragoncsa Fe­renc és jómagam Pécsről. Az ezüstérmet szerzett csapatban Néder, Berekmé­ri, Karáth és Zábó — nem sze­repe/! a másik pécsi. — Ragoncsa Feri rettenete­sen peches ember. Nagyszerű formában volt egész évbén, és mégsem sikerült neki semmi. Még Tallinnban megbetegedett, s jóllehet mindent elkövetett és elkövettek vele, hogy meg­gyógyuljon, kénytelen volt be­tegen versenyezni. Nem is jött össze neki semmi. — Társaid azt állítják rólad, hogy kimondottan víziszonyod volt, amikor megismerkedtél a sportággal. Most pedig ha­zánkban az első érem tulajdo­nosai közé tartozol. — Valóban víziszonyom volt, amikor ötödik osztályos koromban egyik barátom elvitt a búvárúszók közé. Akkor az természetes volt, hiszen nem tudtam úszni. A sors iróniája, hogy a második foglalkozáson éppen nekem sikerült kimente­ni az egyik társunkat. Gondol­hatod, hogy mekkora önbizal­mam lett. A következő lökést az adta, hogy 1981-ben csillag­gyakorlatban ifjúsági országos bajnoki címet szereztem. Innen már aztán nem volt menekvés. A következő évben válogatott kerettag lettem. Mindezek el­lenére az idei évig csupán há­rom érmem volt, 1985-ben azonban nyolcat szereztem. — A MÁV Pécsi Igazgató­ságánál dolgozol mint dizel- mozdony-szerelő. Miként tudod egyeztetni a kötött munkaidőt az ugyancsak időt leiemésztő edzésekkel? Főleg most, hogy az eredmények kötelezettségé­ben készültök majd a jövő évi bulgáriai Európa-bajnokságra, majd az azt követő szovjet­unióbeli világbajnokságra?-- Heti 12 óra munkaidő­kedvezményt kapok. Éppen ezért nagyon sokan köszönhe­tek a munkatársaimnak és bá­tyámnak, aki az otthoni teen­dők alól mentesít. Még nem voltam katona, tehát bevonu­lás előtt állok. Remélem, hogy folytathatom ott is a felkészü­lést és gyarapíthatom mind a magyar csapat, mind a saját éremgyűjteményemet. K. L. A bodai Matthews Az elnyűhetetlen Bartalovics Az elmúlt bajnokság hajrá­jában csengett szerkesztősé­günkben a telefon: „Menjenek ki Bodára! Ott láthatják a ha­zai Matthewst, aki egymama képes volt feltartani a Pécs- környéki labdarúgó- bajnoksá­got megnyert csapatunk táma­dásait...” Nos, a hír valóban kíváncsivá tett bennünket. Csakhogy Bartalovics Pétert nem lehetett egykönnyen utol­érni. Ugyanis, mint végül kide­rült: a Bodán lakó, a baranyai Volán autóbuszvezetője na­gyon szoros órarend szerint él. Most, hogy sikerült végül is a „nyomára” akadnunk, a követ­kező volt a napi programja: reggel 4-kor kelt, mert 4.30-kor már a munkásokat hozta Pécs­re. Mint sajátvezérlésű pilóta ezen napon délután 6 órakor érkezett vissza Bodára. Péntek lévén, azonnal a labdarúgópá­lyára sietett, ahol már várta a csapat, s miután befejezte az edzést, futott a művelődési házba, hogy elindítsa a filmre kíváncsi összegyűltek előtt a vetítőgépet, mivel közel 20 éve ő a község mozigépésze. A 47. életévében lévő bodai mindenes labdarúgó pályafu­tása pontosan 33 éve indult Pécsett. Majd Tarcsa, Szentlő- rinc, a kétéves katonasága alatti szentesi szereplés után az NB 111-as Pécsi Volánnál folytatódott. Az 1960-tól 1970- ig a Volánnál eltöltött évtized után két évet játszott Szabad­szentkirályon, hogy mintegy egészséges levezetésként befe­jezze aktív sportéletét. Csak­hogy éppen akkor jelentek meg nála a bodai fiatalok, hogy négyéves szünet után ala­kítsanak futballcsapatot a fa­luban. Az akkor 34 éves Barta­lovics Pétert könnyű volt „tánc­ba" vinni. Igaz, akkor még nem tudhatta, hogy mi minden szakad a nyakába. Csakhamar neki kellett vállalni a sportkör elnöki poszt mellett az edzői, a csapatkapitányi, majd ké­sőbb éppen a fennen sorolt „megbízatások" következmé­nyeképpen a pályagondnoki, az intézői teendőket, hogy mint hivatásos gépkocsivezető, a csapat szállítását ne is említ­sük. Bartalovics Pétert azonban nem olyan fából faragták, aki megfutamodik a feladatok elől. Különben dehogy is vál­lalta volna a nagy fegyelmet követelő volán melletti munka után a moziüzemi vállalat megbízását a heti két alkalom­mal történő vetítésre, valamint a szentlőrinci áfész szódatöltő­je teendőinek ellátását. így az­tán nem maradt számára más, mint feleségével és négy gyer­mekével percnyi pontosságú napirend kidolgozása, aminek betartása — mit ne mondjunk? - nemcsak számára jelentett szoros elszámolású időrendet Csakhogy nem számolt vele, hogy a halmozott munkaköri elfoglaltságokkal együtt több kötelezettséget is raknak a vál­lára. Mivel ismert volt a fut­ballal kötött szoros barátsága, először a Volántól jelentkeztek, hogy erősítse labdarúgócsa­patukat a vállalati nagypályás bajnokságban, ahol két arany- és két ezüstérmet szereztek az országos döntőben, majd a mozisok „megkörnyékezésekép­pen" öltözött mezbe a Mozis Kupa kispályás mérkőzéseire. Boda labdarúgócsapata a tavaszi idény után a tabella 4, helyén állt. Ősszel 5-3-ra ver­ték Abaliget együttesét, majd 2-0-ra kikaptak Pel lérdtöl. Csakhogy Bartalovics Péter ezen a mérkőzésen húzódás miatt csak 20 percet játszha­tott. Szerinte már meggyó­gyult, így aki kíváncsi rá, meg­nézheti ma délelőtt a bodai pályán, ahol fél 11-kor kezdő­dik mérkőzésük az Universitas PEAC tartalékcsapata ellen. Kapu László LEL Kaszás lesz a Vasas edzője? A Vasas labdarúgó-csapa­ta az elmúlt esztendőkben nem úgy szerepelt, ahogy a 60-as vagy a 70-es években. Különösen 1984 őszén gyen­gélkedtek, amikor sokáig a kiesők özött tanyáztak a piros-kékek. Pedig akkor az átigazolási terveiket is meg­valósították. Igaz, a nagy nevek nehezen alkottak csa­patot és így az eredmények várattak magukra. Az is köz­rejátszott a gyengébb sze­replésben, hogy megromlott a viszony a labdarúgók és az edző, Mészöly Kálmán között. Beszélték, hogy a játékosok írásban közölték a klubbal, nem kívánnak Mé­szöllyel együtt dolgozni. Ezt viszont az egyesület cáfolta. Mégis lehetett valami, mert még decemberben felbontot­ták Mészöly szerződését. A csapatot akkor a nyug­díjból visszahívott lllovszky Rudolf vette át és tavaszra alaposan feljavult a gárda. Az idős mester így továbbra is élvezte a bizalmat, és újabb szerződést kötöttek ve­le. A Vasas most hullámzó­an szerepel és a kiszivárgott hírek szerint a vezetés rend­kívül elégedetlen. Azt is pletykálják, hogy edzőcseré­re készülnek. A jólértesültek úgy tudják, hogy Kaszás Gábor a jelölt, aki nyáron haraggal távo­zott Szegedről. Kaszás a SZEOL csapatát felvitte az NB ll-ből az NB l-be, majd ott az első évben szép ered­ményt értek el. A következő bajnokságban viszont kies­tek az élvonalból. Kaszás véleménye szerint játékosai — amikor már süllyedt a hajó — nem tettek meg mindent a bentmaradás ér­dekében és az Eger elleni „gyanús" mérkőzést követő­en írásban ezt jelezte az il­letékeseknek. A számonké­rés elmaradt, Kaszás pedig nem kívánatos személy lett a Tisza partján. Még a záró­vacsorára sem hívták meg és jelenleg állás nélkül van. Hogy a pletykákból lesz-e valóság, az a közeli hetek­ben eldől. Ez az eset is azt igazolja, hogy nem könnyű mesterség az edzői szakma. Ami a jö­vedelmüket illeti, mesés ösz- szegekről beszélnek, de az egyik napról a másikra hop­pon maradhat a mester. Annakidején szépen iveit Mathesz Imre edzői pályája is. Eljutott az NB l-ig a Ka­posvári Rákóczival, sikert ért el Mohácson, de Hódmező­vásárhelyről már szezon köz­ben távozott. Egy ideig ő is csapat nélkül volt, most vi­szont elszerződött a Pest megyei bajnokságban sze­replő Szigetújfalu együttesé­hez. Hát igen, ilyen az ed­zői pálya, egyszer fent, egy­szer lent. Itt a piros, hol a piros. Ez a címe a közelmúltban meg­jelent könyvnek, melynek szerzője a vízilabdázó világ- és Európa-bajnok Görgényi István. Népszerű a könyv, hi­szen az utóbbi évek sport­könyv termékeihez hasonló­an ez a mű is „kiteregeti a szennyest". Ugyan azon lehet vitatkozni, hogy valóban ennyire gubancos-e a ma­gyar sport világa. A könyv­termés legalábbis ezt bizo­nyítja. Szerintem van azért némi túlzás ezekben a művekben, mert számos sportbeli világ­sikerünk cáfolja a dzsungelt. Az olvasók többsége viszont kedveli az intimitásokat és számukra bizonyára lebilin­cselő olvasmány az „Itt a pi­ros, hol a piros” című könyv. íiill llliSiiillMiüí A VDN totótipp- jeit a 38. játékhétre Király Ferenc vaj- gyártó, pécsi lakos, a Rákóczi úti totózó törzstagja állította össze, aki 1970 óta játszik rendszeresen kollektív szelvény­nyel. Legtöbb talá­lata 11 volt, melyért 2500 forintot vehetett fel. A 38. hét tippjei: 1. Hannover-Saarbrücken. Tipp: x, 1. 2. Kaiserslautern-Uerdingen. Tipp: 1. 3. Schalke 04—Hamburg. Tipp: x. 4. VfB. Stuttgart—1. FC Köln. Tipp: 1, x. 5. Kassel-Stuttgarter Kickers. Tipp: 1. 6. Blau Weiss 90-Hertha BSC. Tipp: 1. 7. FC Homburg-Aachen. Tipp: 1, x. 8. Bail—Roma. Tipp: 1, x. 9. Fiorentina—Milan. Tipp: 1. 10. Lecce-Torino. Tipp: 2, x. 11. Udinese—Sampdoria. Tipp: 2. 12. Cagliari—Genova. Tipp: 1 13. Ferugia—Ascoli. Tipp: 1, x. 1 14. Bielefeld—Braunschweig. Tipp: x. A BARANYA MEGYEI VENDÉGLÁTÓ VÁLLALAT újonnan nyíló üzletébe, a DIÁKTANYÁRA (volt Borostyán Étterem, Kossuth L. u. 64.) • SZAKÁCSOKAT, • CUKRÁSZOKAT, • ELADÓKAT, • KÉZILÁNYOKAT, • EBÉDLESZEDŰKET AZONNAL FELVESZ. Jelentkezni lehet az üzletvezetőnél, vagy a munkaügyi osztályon, Pécs, József u. 19. sz. vasomapi

Next

/
Thumbnails
Contents