Dunántúli Napló, 1985. szeptember (42. évfolyam, 240-269. szám)

1985-09-02 / 241. szám

1985. szeptember 2., hétfő Dunántúli napló 3 Mi történt? Ugyanaz, ugyanott, ugyanolyan okból Csütörtökön, 29-én pór perccel háromnegyed 11 előtt szólalt meg a telefon a pécsi tűzoltóknál: tűz van a Sopiana Gépgyár­ban! Nem kis erőket kel­lett mozgósítani: három, úgynevezett gépjárműfecs­kendő mellett különleges berendezést is használtak, s indultak a tűzoltók Kom­lóról is, ha kell segítsenek, de miután beavatkozásukra nem volt szükség, már út­közben visszafordulhattak. Égett a gyárban a dara- boló-forgácsoló üzemrész tetőszigetelése. Az ok: sza­bálytalan lángvágás. Itt vissza kell nyúlnunk több mint két évvel előbbre, mint ahogy megtették ezt a csü­törtöki tüzet vizsgáló szak­emberek is. 1983. július 20- ón ugyancsak tűz volt a Sopiana Gépgyárban, a lángvágó helyiség tetőszer­kezete égett este 7 óra előtt. Az ok: szabálytalan munkavégzés. Akkor a tűz­oltóság szabálysértési fel­jelentést kezdeményezett a vétkes hegesztő ellen (1000 forint pénzbüntetéssel zá­rult), levélben pedig — szignalizációnak nevezi ezt a szaknyelv — tájékoztatta a gyár vezetőjét: mi tör­tént, milyen hiányosságok miatt, mit kell tenni a tűz megelőzése érdekében. Hamarosan megkapták a választ, amely megnyugta­tónak tűnt: a szükséges intézkedéseket megtették, a vétkeseket felelősségre von­ták „a jövőbeni hasonló mulasztások - olvasható a válaszlevélben — elkerülé­se érdekében”. Akkor a tűz 8000 forintos kárt okozott. Csütörökön reggel azzal kezdték a munkát a So­piana mondott üzemében, hogy a két műhely közötti deformálódott ajtót meg kell javítani. A súlyos al­kotmány megmozdításához azonban helyre volt szük­ség. ennek érdekében az ajtó feletti lemezből ki kellett volna vágni egy da­rabot. Erre kapott utasítást művezetőjétől — akinek egyébként tűzvédelmi szak­vizsgája van — az egyik hegesztő. Már majdnem végzett a munkájával, ami­kor észrevette: a falból füst tör elő. Elkérte a tűzoltó­készüléket, a füst megszűnt a lángvágás helyén, ám pár perc múlva a tető hul­lámpalái alól kezdett szi­várogni. Próbálták — újabb készülék bevetésével — el­oltani a tüzet, de mór nem bírtak vele. Ezért telt el 11 perc a tűz keletkezése és a tűzoltóknak való bejelen­tése között. A segítség pár perc alatt a helyszínen volt, 11 óra után 12 perckor el is oltották. Az ilyen, nyílt láng hasz­nálatával járó, úgynevezett alkalomszerű tűzveszélyes tevékenység végzéséhez írá­sos engedély kell. Nem volt, mint ahogy hiányzott két évvel korábban is. Ak­kor is, most is a rendkívül gyúlékony, a lángot nagyon gyorsan vezető poránhab — műanyagféleség — fo­gott tüzet, ismert volt hát, hogy közelében ilyen mun­kát csak rendkívül körül­tekintően lehet végezni. Túl a szabálytalanságon súlyos tanulópénzt fizet a Sopiana: a múlt heti tűz okozta becsült kór mintegy 80 000 forint, éppen tíz­szerese a két évvel ezelőtti­nek, s ezt még sem tom­pítja, hogy a megmentett érték egymillió forint körül van. Ez a tűzoltóknak kö­szönhető, az pedig, hogy egyszeri esetből, saját ká­rán nem tanult a gyár, csak saját magának. M. A. Diákétkezés A jövedelem az alapja az étkezési díjnak — Uj csoportok, új konyha a tervjavaslatban Van néhány ellentmondás az iskolai étkeztetés gyakorla­tában: például, hogy az álta­lános iskolai napközi és men­zadíj egyáltalán nem függ a tanulmányi előmeneteltől, ha­nem csak a családban egy főre jutó jövedelemtől — mond­ván, hogy az általános iskola kötelező. A középiskolai men­zadíjak viszont jobban függ­nek a tanulmányi átlagtól mint a szülők anyagi helyzetétől - így aztán előáll az a furcsa helyzet, hogy átlagban a kö­zépiskolai menza olcsóbb mint az általános iskolai. Illetve olcsóbb lenne, ha tel­jesíteni lehetne valamennyi napközis, menzás igényt. De hát nem lehet: a 21 500 pécsi általános iskolás közül 9100-an napközisek (ezek közül 7600- an alsósok), és további három­ezren menzásak, azaz, ahol van konyhai kapacitás, ott igény­be vehetik önköltségi áron az ebéd lehetőségét. További szervezett iskolai étkezés, hogy ahol van az iskola közelében étterem, oda a tanárok átkí­sérik az iskolai menzára be nem jutottakat - hatszáz pé­csi kisdiákot. A legnagyobb gond Kertvá­rosban van — máshol többnyi­re kielégítik a jogos igénye­ket — legrosszabb helyzetben a felső tagozatosok vannak — pedig hát gyermekkorban külö­nösen fontos a rendszeres ét­kezés, különösképpen az a 10—14 éves korban. Pécs Város Tanácsa műve­lődési osztályának csoportveze­tője, Tavasz Lajosné tájékoz­tatása: a negyven pécsi álta­lános iskola közül 23 helyütt van saját iskolai konyha — o tapasztalatok szerint ez a legjobb forma, mindegyikben szakképzett szakácsnő és élel­mezésvezető van, de az isko­lát terheli a rezsi és bér, a többi iskolában a vendéglátó vállalat ad kosztot a diákok­nak, igaz 31 százalékos rezsi­vel dolgozik. Azokban az isko­lákban, ahol a vendéglátó helyben főz, elfogadható az étel minősége, azokba viszont, abova a központi konyháról szállítják az ételt, s kilencbe úgy viszik, már sokkal több a panasz: a szállítás során az étel törődik, még a legna­gyobb figyelem mellett is veszít minőségéből. A közelmúltban beszámol­tunk arról az országos vizsgá­latról, mely a diákétkeztetés helyeztét tárta fel. Megdöb­bentő tényeket tudtunk meg, hiszen gyerektől lopni a leg­szégyentelenebb dolog a vilá­gon, s erre az sem mentség, hogy nincsenek megfizetve az iskolai konyhákon dolgozók, kiknek többsége mégsem a gyerekek adagjából egészíti ki jövedelmét. Tavaly Pécsett egyetlen konyhai dolgozót sem függesztettek fel állásából ilyen vétség miatt - ez sajnos nem jelenti azt, hogy a pécsi konyhákból ne kerülne haza az alkalmazottak asztalára olyan étel, „amit nem ettek meg a gyerekek". A művelő­dési osztály mindenesetre szi­gorítja az ellenőrzést, s annak az igazgatónak a pártján van, aki egy pohár tejfölért is tu­dott felmondani a konyhai dolgozónak. A kereken 6400 középiskolás közül 1590-en kollégisták, az­az teljes ellátást kapnak, 2000- en menzásak, pedig majd mindegyik középiskolás igény­be venné a menzát — ugyan­csak szükség lenne egy új konyhára tehát. Az ötéves terv- javaslat tartalmaz egy ezer adagos új közponi konyhát, az általános iskolák számára pedig évente 20-20 új napkö­zis csoportot. Még kevesen veszik tudomá­sul, hogy a gyerekek étkezési befizetései a család jövedel­métől és nem alapkeresetétől függnek. Az iskolák ugyan most elfogadják a szülők jöve­delembevallását, de ha az az alapján megállapított térítési díj évközben némelyeknél emelkedik, ne csodálkozzon: csak az történt, hogy a műve­lődési osztály az adóhivatal­nál is érdeklődött a család tényleges jövedelmi helyzetéről. B. L. Központi menza Pécsett, a Szabadság úton Fotó: Proksza László Mennyibe kerül az iskolakezdés? Ember volt a talpán, aki a múlt héten be tudott furakodni a papír-írószer boltok pultjai elé, aki rövid idő alatt tudott meg­felelő tornacipőt, tréningruhát, köpenyt vásárolni. A múlt héten volt az utolsó nagy roham iskolakezdés előtt. Mi is sok helyen körbenéztünk, hallgatóztunk, mert nemcsak arra voltunk kiván­csiak, hogy mit lehet kapni, hanem arra is, hogy mennyiért. Vagyis, mennyibe kerül a gyerekek iskolába indítása? Az egy­szerűség kedvéért, a legkisebbekkel, az első osztályosokkal, il­letve a nyolcadik osztályosokkal számolunk. Az utóbbiakkal is azért, mert náluk még kevésbé jelentkeznek a különleges igé­nyek, kérések, amelyek teljesítése nem olcsó... Munkásfiatalok országos találkozója Vasárnap befejeződött Győrött a munkásfiatalok országos találkozója. A négynapos rendezvényen megyéjéből és a fővárosból kétezer ifjú vett részt. A találkozó valamennyi nap­ján változatos, érdekes, események zajlottak le. A megnyitóra egy rábai vízi színpadon és környékén ke­rült sor, mintegy 15 ezres közönség jelenlétében. A győriek tízezrei élvezték ezt követően a tűzijátékot. Ilyenre 1971 óta, amikor a város fennállásának 700. évfordulóját ünnepelte, nem került sor. A munkásfiatalok nagy tömegei ágazati találkozó­kon vitatták meg munka- területük gondjait. Minisz­tériumok, főhatóságok ve­zetőitől tájékoztatókat kap­tak a hetedik ötéves terv céljairól, az egyes ágaza­tokban várható fejleszté­sekről. A fiatalok helyzeté­vel kapcsolatos párt- és állami határozatok meg­valósításával kapcsolatos teendőket szintén megtár­gyalták a vitákon, a szak­mai programokon. A talál­kozó során békegyűlést tartottak Győrött a Széche­nyi téren, több ezer részt­vevő jelenlétében. A vasárnapi program a bányászokról való megem­lékezéssel kezdődött a Győri Közlekedési és Táv­közlési Műszaki Főiskola előtt. Ezen Szórádi Sándor, a KISZ Központi Bizottságá­nak titkára méltatta a bá­nyászok, köztük fiatalok munkáját. Bementünk a Konzum Áru­házba és alulról fölfelé, vagyis a cipőknél kezdtük a felöltöz­tetést. Tornacipő mindenképp kell, s mivel a tavalyi félcipő­jét már kinőtte a gyerek, de nyakunkon a hűvösebb idő, nem árt azt is venni neki. A ki­csiknek, vagyis az elsősöknek fehéret és kéket láttunk, 68 fo­rintért. A nekik való edzőcipők 125—150 forintba kerülnek. Félcipőket 212 forinttól 320 fo­rintig lehet vásárolni. A na­gyoknak 83 forintért lehet sima tornacipőt venni, a valamivel mutatósabb ára 125 forint. Negyvenegyestől, azaz férfimé­rettől fölfelé 109 forint a tor­nacipő, a drágább változata pedig 216. Félcipőt negyvenes méretűt 500 forint körül, ezen felüli méretben már 900—1000 forintért, vagy ennél is drá­gábban kaphatunk. A tornacipőhöz legalább két pár új fehér zokni is dukál. Ha kicsiknek, akkor 11—30 forin­tos áron, ha nagyobbaknak, akkor 26—50 forintos áron kaphatjuk meg. A teniszzoknik 65—70 forintba kerülnek. A tornadresszek ára — mérettől és minőségtől függően 130— 330 forint között változik. A fiús szülők valamivel olcsób­ban is. megúszhatják, a színes nadrágokkal, illetve az atlé­tákkal. Akkor van gond, ha az atlétákból is férfiméret kell, mert egy darab ára 90—100 forint. Tréningruhákból a len­gyel import melegítő 370 fo­rintért kapható, a váci Senior már 680-ért. A nagyobbaknak az olcsóbb változat 250-be ke­rül, de van Speedó is 1250 Ft-ért. Számítva az évnyitóra és más ünnepekre, kell a sötétkék alj, nadrág, fehér ing, blúz, illetve öltöny. A kisebbeknek szok­nyát 165 forintért, blúzt 180- ért, inget 90—170 forintért, pantallót 320-ért, köpenyt 160- ért, öltönyt 1200 forintért lát­tunk. A nagyobbaknak 360 fo­rintért lehet szoknyát kapni, a matrózblúz 263 forintba kerül, a köpeny 205 forintba, az ing ára 180—230 Ft. Az öltöny pe­dig 2000—2500 forint. S most jöhetnek a tansze­rek. Egy első osztályos gyer­meknek a táskával, a füzetek­kel, a kiegészítő csomaggal — amelyben gyurma, zsírkréta, szóképtartó, vonalzó, pálcika, festék stb. van — hozzávető­legesen 800 forintért lehet mindent megvenni. A nagyob­baknál a táska nyomhatja meg alaposabban a kiadásokat, mi­vel ők már többnyire diploma­tatáskát szeretnének. Ez pedig 350 forintnál kezdődik, de van 1200, sőt 2500 forintos diplo­matatáska is. Ha most egy gyors, mini­mum-szintű költségvetést készí­tünk, akkor kiderül, hogy egy elsőosztályos gyermek iskolába indítása is 2200—2600 forintba kerül, a nagyobbaké pedig — öltönyt nem számolva — 2600 —3000 forint kiadást jelent gyermekenként. De akkor még nem számoltunk az iskolakez­dés első hetében jelentkező plusz kérésekkel — csak ilyen füzet a jó, csak fehér tornaci­pőt fogadunk el stb. — s a tankönyvekkel. T. É. Emberközelből - József Attila Szárszói hét-köznapjaira, tragikus halálára emlékezik az egyeHen szeml-anú A zt hihetnénk, a magyar múlt egy-egy meghatá­rozó, jellegzetes alakjá­val kapcsolatban mindent fel­derített már a tudomány; hi­hetnénk: József Attilával kap­csolatban is mindent „kinyo­mozott" már az életrajzírás, irdalomtörténet . . . Ám mindig akadnak apró, felderítetlen adalékok, tények; egy-egy is­merős, közvetlen szemtanú más, élesebb megvilágítást kölcsönözhet annak is, akiről - úgy véljük — mindent jól tu­dunk. Balatonfüreden, a „felső”- füredi Vörös-templom szom­szédságában él Nagy László nyugdíjas: gyerekkorában - a harmincas években - József Attila személyes, közeli ismerő­se volt. Nagy költőnkre — a mai „középnemzedék” talán legkedvesebbjére — így emlé­kezik : — Gyerekkoromban Balaton­szárszón éltem, apám csóna­kos, kölcsönző volt a strandon. Korai halála után, legidősebb fiúként folytattam a mestersé­gét. A szárszói strandnak, csó­nakkikötőnek, parknak, ritkáb­ban az ottani kis vendéglő­nek, gyakori vendége volt Jó­zsef Attila; sógorának: Jolán nővére férjének panziója volt a közelben. Szívesen jött hoz­zánk vagy a kabinosfiúkhoz, néha hosszasan elbeszélgetett velünk, ha éppen beszédes kedvében volt. A szegényem­berek társaságát kereste, köz­tük érezte jól magát; el-eljárt Szárszó Cinege-utcai akkori szegény-negyedébe is. Jött, be­szélgetett vagy kártyázott; né­ha egy-egy vers-töredékét is megmutatta, s véleményt kért róla. Arra külön is figyelt s rá­kérdezett: ezt vagy azt megír­hatja-e már, nem tiltja-e be a cenzúra . . . Érzékeny ember volt, néha megsértődött; sok­szor minden sértődés nélkül is kapta magát s elment. Nagy László jól emlékszik rá: perben-haragban leginkább azért állt a világgal a költő, mert — ahogy ő mondta — ke­gyelemkenyéren élt, mások­hoz kellett igazodnia. Ez an­nak ellenére is „nagyon fájt” neki, hogy a testvérei támo­gatták és ezt szeretettel tet­ték. „Mit törődsz vele?!" — mondták neki a szárszóiak, de ő erre volt a legérzékenyebb, mert többre tartotta magát. E konfliktus tragikus végki­fejletéről mindannyian tudunk - a csónakos fiúnak azt tarto­gatta a sors, hogy ő legyen a költő halálának egyetlen szem­tanúja. — Gyorsvonat sosem állt meg Szárszón - mondja -, te­hervonat is ritkán. Azon az emlékezetes napon mégis meg­állt egy, késő délután. Közvet­lenül a sorompó mellett lak­tunk, a nálunk lakó tanítónő várta a bútorait, figyeltem te­hát. A vonat már vagy húsz perce állt, s már épp induló­ban volt, amikor fentről, a fa­lu felől futva jött egy sovány, fekete, feltűrt gallérú felöltös férfi, átbújt a sorompó alatt, s az előtte másodikként elha­ladó vagon kerekei elé vetet­te magát. Azonnal kiáltottam, hogy ember .van a vonat alatt, a fékező azonnal besatult, így csak tolta maga előtt a kerék vagy 15 méteren át... Testét így is összenyomta a hatalmas súly és erő .. . Tizenöt éves voltam, először láttam, tőlem mindössze néhány méternyire, egy ember elmúlását. . . Koronatanúi vallomásának jegyzőkönyvét előbb a szom­bathelyi MÁV-igazgatóságon őrizték, ma az irodalmi múze­umban található. Életművét, kezenyomát pedig a balatoni hajók őrzik: 45 évig dolgozott a füredi gyárban mint hajó­építő asztalos. Varga J.

Next

/
Thumbnails
Contents