Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-10 / 218. szám

Felszámolják a pécsi Univerzumot Kasza Tibor, a MÉSZÖV elnöke az okokról és a hogyan továbbról Hosszú éveken át rokonszenvtöl hajtva kísér­tem figyelemmel szövetkezeti közös vállalatunk gyors előremenetelét. Fennállásuk másfél évtize­dének felfelé Ívelő szakaszában évről évre nőtt árbevételük és nyereségük, szélesedett tevékeny­ségi körük, ipart teremtettek, nagykereskedelmi jogosítványt szereztek, nagy eröbedobással ke­reskedtek a határ mentén, árut cseréltek mind több szocialista ország szövetkezetével, utóbb kibokszolták az önálló külkereskedelmi jogot is, amivel egyetlen baranyai cég sem dicsekedhet. Ott voltunk a kiváló gazdálkodást tanúsitó okle­velek átadásakor is, amikor merőben más han­gulat uralkodott mint most, amikor elbukásukról kell tudósitanom. Túl gyors volt a növekedés Felszámolják a pécsi Univer­zum Szövetkezeti Közös Válla­latot. Erről még májusban döntöttek az alapítók, ponto­sabban a baranyai és tolna megyei fogyasztási szövetke­zeteket tömörítő Univerzum igazgatótanácsa, még­pedig azzal, hogy a felszámo­lást július 1. és december 31. között kell lebonyolítani. Vajon milyen okok vezettek el ide, s most hogyan tovább? Erről fag­gattuk Kosza Tibort, a MÉSZÖV megyei elnökét. — Miért bukott hát el az Univerzum? — Túl gyors volt a növeke­dés, amihez nem sikerült meg­felelő hátteret, a személyi és tárgyi feltételeket biztosítani, a sorokat rendezni — hangzott az elnök tömör magyarázata. — Miért nem szanálták in­kább, esetleg egyesülhettek volna...? Miért a felszámo­lást választották? — A kritikus helyzet miatt . . . — Veszteséges volt az Univerzum? — Nyolcvanháromban még 30, 1984-ben már csak 15 millió forint volt a nyereség, éppen- csak hogy elég kötelezettsége­ik teljesítésére. Ez évre 21 mil­liós nyereséget és 5 millió fo­rint alaphiányt (!) terveztek, ez­zel szemben az első negyedév végén 5 millió, félévkor 11 millió forint veszteséget muta­tott a mérleg. A gazdálkodást illetően már korábban vizsgá­latot folytatott az Ellenőrzési Igazgatóság és a MÉSZÖV Revizori Irodája is, egy sor megállapítást téve a jobbítás­ra. Érzékelte a gondokat az igazqatótanács is, ezért még tavaly rendkívüli ülésén úgy döntött, bizottságot küld ki a helyzet megvizsgálására és javaslatok tételére. Ilyen előz­mények után született a döntés a felszámolásról. Megrendült pénzügyi helyzet Tény, a nyereség alakulása jelzi, a gazdálkodós lejtőre ke­rült. Ám önmagában nem a hirtelen előállt veszteség dön­tött, sokkal inkább a külső és a belső okok szövevénye, ami a Kasza Tibor által említett kritikus helyzethez elvezetett. Vegyük ezekután számba az okokat, talán először a rajtuk kívülállókat. Korábban, amikor még jól ment a magyar gaz­daságnak, az Univerzumnak is sikerült jó külkereskedelmi üz­leteket csinálnia. Időközben megváltoztak, keményebbek lettek a feltételek, az utóbbi két évben már nem sikerült ne­kik igazán jó üzletet kötni kül­földön. Nem kedveztek a va­lutaárfolyam-változások, nehe­zítette helyzetüket a hazai és a külföldi partnerek romló fi­zetőkészsége, s végül az átla­gosnál hátrányosabban érin­tették őket a közgazdasági szabályozóváltozások. Ami a belső okokat illeti, elöljáróban már szó volt arról, a gyors fejlődés közepette nem sikerült a gazdálkodás megfe­lelő tárgyi és személyi feltéte­leit biztosítani, örökös gond volt a raktározás, a szállítás megszervezése, elégtelen az ügyviteli feldolgozás és rend, a személyi és szervezeti feltéte­lek. A fő ok mindazonáltal megrendült pénzügyi helyze­tükben keresendő. Az utóbbi két évben az Univerzum állan­dóan fizetési nehézségekkel küszködött, a szállítók sorba- álltak náluk a pénzükért. A szövetkezetekre általában az a jellemző, hogy a saját forgó­eszköz aránya gazdálkodásuk­ban 60—70 százalék s csak a többi hitel. Az Univerzumnál ez épp fordítva volt. A kama­tok is sokat elvittek. A vállalat árbevételének 70 százaléka származott a keres­kedelemből. Az utóbbi évek­ben a belföldi piac nem kellő ismeretéből bekerültek olyan külföldi áruk is, amelyekre nem volt kereslet, elfekvő áruként halmozódtak fel. A hidasi fa­ipari üzem egyértelműen sike­res vállalkozás, árn a bőrkon­fekció üzem — kiszolgáltatva az alapanyagszállítóknak is — igen magas, alig mozduló készleteket halmozott fel, időn­ként rugalmatlanság jellemez­te. Végezetül az okok között Ka­sza Tibor még egy körülményre mutatott rá: — Baranyában két szövetke­zeti közös vállalat működik, működött, az Univerzum és a Konzum Áruház. Mindkettőnek a tagsága nagyjából azonos, s tevékenységük is hasonló: el­látják áruval tagszövetkezetei­ket, forgalmazzák a szövetke­zetek által gyártott termékeket, mindketten határ menti áru­cserét és áruházi cseréket bo­nyolítanak le a külfölddel. Korábban másutt is tapasztal­hattuk, a párhuzamos tevé­kenységet folytató vállalatok egyesültek. Előbb-utóbb ez a körülmény is felvetette volna a gondolatot... Tovább viszik ami jú Hogyan tovább a felszámo­lás után? Kasza Tibor szerint nem lesz visszalépés, mindazt a jó tevékenységet, mindazt a tisztes pozíciót, amit az Univer­zum folytatott és elért, meg­tartják, tovább viszik. A nagy- és külkereskedelmi tevékeny­ségre, az ipar egy részére, a szövetkezetek által gyártott ter­mékek forgalmazására szükség van, ez átszáll a Konzum Szö­vetkezeti Közös Vállalatra. A hidasi faipari üzemet a felszá­moló bizottság máris bérbe ad­ta a Konzumnak. Viszont a veszteséges tevékenységeket, üzleteket leépítik. Az Univer­zum bérleményeit, köztük a Magyarürögi úti székház bérle­ményét felmondták, a két saját tulajdonú raktárt eladták. A konfekcióüzemet a Pécsi Bőr­gyár vette meg mintegy 20 millió forintért, a bőrgyáriak átvették az ott dolgozókat is. És az Univerzum által megszer­zett önálló külkereskedelmi jog vajon elvész-e? A válasz: ka­paszkodnak a lehetőségbe, hogy a megye fogyasztási szö­vetkezeti rendszere továbbra is élhessen e jogositmánnyal, tö­rekvésüket a SZÖVOSZ is tá­mogatja. Mi lesz az emberekkel? Az Univerzum több mint 500 dol­gozót foglalkoztatott. A hidasi faipari üzem 320 dolgozójának biztosított a jövő. A Pécsi Bőr­gyárhoz 70-en kerültek át. A vállalatnak sok nyugdíjas mun­katársa volt, 25-nek a felszá­molás miatt megszűnik a mun­kaviszonya. Harmincon van­nak még, akiknek nem sikerült felajánlani vagy maguknak ta­lálni megfelelő munkahelyet. Az elhelyezkedésben segít a Pécsi Munkaügyi Szolgáltató Iroda is. Végezetül, de nem utolsó­sorban a felelősség kérdése a történtekért. Kasza Tibor: — Minden eddigi érdem mellett, ha a felszámolás során olyan tényanyag merül föl, ami a vezetők felelősségét netán fölveti, a felelősség megállapí­tására sor kerül. Miklósvári Zoltán Az Univerzum pécsi bőrkonfekció üzemét a Pécsi Bőrgyár vette meg Uránbányászok között Szabálytalan a IV. üzemi Zalkásokról Hogy a Mecseki Ércbányá­szati Vállalatnál, az uránbá­nyákban miért kell fiatalítani, az tiszta sor. Lent, a tikkasztó melegben, szállongó, tüdőté­pő porban, akármilyen erős, vállas, fickós is, nyolc-tiz év alatt — vagy még hamarabb — elhasználódik az ember. Elhasználódtak azok is, akik mostanában, tisztes ihelytál- lás után, napvilágra kerültek. A MÉV-nél ■— jól tudom — sokan dolgoznak, tipródnak, fáradoznak azon, hogy ez a felszínre kerülés még cselek­vőképes korban, egészsége­sen vagy legalábbis minél ki­sebb károsodással történjen... De addig is, ezért is kellenek, kell, hogy jöjjenek a fiatalok. Mert elengedhetetlen, hogy a munka, s a tán még annál is fontosabb munkabeli normák folytonossága meglegyen . . . Kell. De lehet-e? Itt, a IV-es üzemben — tor­nya, amit eddig mindig csak apró kockának láttam a he­gyekről, most kolosszálisra nő - nehezen oldódik szavakká a velem egy asztalnál ülő Zal­ka Máté Ifjúsági Szocialista Brigád tagjainak: Cserti Já­nosnak, Haszon Zoltánnak és a brigádvezető-helyettes Hó­dos/ Ferencnek a kezdeti el­fogódottsága: arról kéne be­szélniük, amit nem beszélni szoktak, hanem csinálni. Én sem segítek ebben sokat, mert Töke Gyula szb-titkárt rögtön arról faggatom: mi a többlet, amit a brigádtagok — a Zalkások, meg az üzem többi kilencven brigádja ál­talában - terven és fizetésen felül vállalnak, a plusz, ami­től „szocialista" lesz egy csa­pat? . . . Hódosi Feri csak to­vább hallgat; „Vitatkozzatok vele. nyugodtan vágjatok a szavába!", princeli a másik kettőt Andi Gábor, a brigád­vezető — ettől aztán Jánosból Jancsi, Zoltánból Zoli lesz' huszonéves srácok a pécsi ut­cáról .. . Rögtön megértem: itt szabványszövegelés nem lesz, ezek a legutolsó divat szerint öltözött, mackómozgá­sú fiúk se többet, se keveseb­bet nem fognak mondani, mint amit gondolnak, érez­nek. A kőnél keményebb lenti munka kötelezi őket rá. Mindent tudnak, mindent csinálnak, amit a bányában csinálni, tudni kell; a vágat­hajtástól a különböző fejté­sekig, a szerelő- és lakatos­munkáig elvégeznek mindent. Szintjükön, a hatoson, guruló­technikával: a lerobbantott kőzetet felszedő NSZK-beli dízeles rakodógéppel dolgoj- nak. Mennyiségi tervüket rendszeresen túlszárnyalják 35—40 százalékkal. A júliusi 136 százalékos termelésük már kimondva is sok: 2,5 ton­na ércet jelent, „össz-kőzet- ótlagban" pedig még többet: 5—6 ezer tonnát. . . Kell-e még beszélni több­letről? . . . Többlet már az is, hogy „darabra" meglegyen a munkaerő, hogy „bumlizás”: igazolatlan mulasztás ne le­gyen. Többlet, hogy (vigyáz­zanak egymásra: baleset sa­ját hibából ne történjen. Többlet, hogy aki van, az képzett legyen: az egész 18 fős gárdából egyedül a bri­gádvezető „eredeti" vájáris­kolás, a többiek munka mel­lett, többnyire egy másik szak­ma után tanulták a bányá­szatot. A szakvezetők akná­szok; a tizennyolcból tízüknek van robbantómesteri vizsgája. S hogyan lehet tizennyol­cán rendszeresen három mű­szakban dolgozva mégis bri­gádot alkotni? ... Ez is több­let.. . Mindig ott vannak, ahol - valamelyiküknek - há­zat kell építeni, bútort cipel­ni, költöztetni. Ott vannak — családostul — a társadalmi munkában épített magyarher- telendi strandon, a brigádva­csorán, az üdülőben, sőt - tisztesség ne essék szólván - a szentlőrinci kocsmában is... Többlet a fluktuáció ilyen­olyan módon való „fondor­latos" kivédése; a szövetke­zés a legjobb bányászhagyo­mányok átörökítésére . . . Mit tudnak erről, mit fejeznek ki ebből a hivatalos értékelés kopogó mondatai, az effélék: „Az év folyamán 3 fő új dol­gozót tanítottak be..- 125 túlműszakot végeztek... Az évközi, hét szakaszban érté­kelt munkaversenyben min­den alkalommal I. helyezést értek el . . . 646 óra társadal­mi munkát végeztek kommu­nista szombatokon, patronált intézményekben, munkatársuk családiház-építésénél . . ." Miért teszik? Andi Gábor: ......nekem is r engeteget verték a fejem, mire megértettem, hogy itt nemcsak megszakadni lehet, hanem érdemes is dolgozni. Valóban érdemes, mert KAP az ember... Persze, aki azt mondja, hogy ezért a munká­ért jött, azért, mert imád a hatos szinten, dögmelegben dolgozni, az hazudik... Ne­kem is a pénz kellett, meg az, hogy elmozdulhassak fa­luról . . ." Haszon Zoli: „ ... öt éve a gépipari szakközépiskolában érettségiztem, két éve vagyok itt vájár. Kertvárosi lakásunk megvételéhez az üzem száz­ezer forint vissza nem téríten­dő kölcsönt adott. .1. Tizen­három-, tizennégyezer forintot keresek, de meg is dolgozok érte . . . Kocsim is van, nem­rég bejártam vele fél Olasz­országot: Velence, Róma, Ri- miniben egy hétig, ez tet­szett .. .” Cserti Jancsi története szin­te ugyanaz: elválaszthatatlan jó barátok, szeptemberben Krakkóba, Varsóba is együtt készülnek. „Én egy garázst szeretnék, hogy ne az utcán álljon a kocsi, egyébként mindenem megvan, ami egy fiatal, családos embernek ilyen rövid idő alatt kell ...” Hazudnék, ha elhallgatnám: a csapat, a brigád dolgát, rangját is sokszor emlegetik; legfényesebben csillogó cí­müknél, a Vállalat Kiváló If­júsági Brigádja címnél is szebbet, többet szeretnének. Ha a kongresszusi munkaver­senyt megnyerik, epe esé­lyesek is.. .- Ráhajtunk! - csap öklével a nyitott tenyerébe Jancsi. Az este 10 órai föld alá szállásig azonban még csak Zoli hajt rá: olaszos temperamentummal — s legalább akkora érzékkel, szakértelemmel — zúgatja, röp­téd végig velünk a Polski Fiatot a Jakabhegy lejtőin. Mosolyog — vagy csak vakítja a fény? —, félkézzel kormányoz, könyökét az ablakon kidugja, tarka bu­tik-trikójával játszik a szél. A gázpedált a legújabb divatú piros-fehér-kék sportcipője ta- podja ... Uránbányász. Huszonhárom éves. Varga János

Next

/
Thumbnails
Contents