Dunántúli Napló, 1985. augusztus (42. évfolyam, 209-239. szám)

1985-08-10 / 218. szám

Nemcsak többet, többen is dolgozzanak Idén nyáron lett harminc­éves a Mecseki Ércbányászati Vállalat. A három évtizednyi tradíció — főként, ha a me­cseki szénbányászat 200 évét nézzük — nem túlságosan hosszú idő. A MÉV azonban a. három évtized alatt roham­léptekkel nőtt fel az idősebb testvérhez, a szénbányákhoz nemcsak a megye iparában betöltött szerepét, jelentőségét hanem dolgozó kollektívájá­nak, kommunistáinak politikai erejét tekintve is. A vállalat negyedik évtize­dének kezdete nagyjából egy­beesett az MSZMP XIII. kong­resszusával. A februári válla­lati pártértekezlet tanácskozá­sán a beszámoló és küldöttek is kritikusan és önkritikusan foglalkoztak a termelő tevé­kenységgel, annak gondjaival, a bányász szakma presztízsé­nek kérdéseivel. A kongresszus határozataiból, és a pártérte­kezleten megfogalmazott cé­lokból fakadó feladatokról be­szélgettünk Kovács Istvánnal, a Mecseki Ércbányászati Vál­lalat pártbizottságának titká­rával — Sokan azt mondták, hogy az MSZMP XIII. kongresszusa „bányászkongresszus’' volt, mert olyan sokan, s olyan sok­oldalúan foglalkoztak a ta­nácskozáson a bányászok éle­tével. Ez a figyélem fokozot­tan felkeltette a bányászok ér­deklődését a kongresszus iránt, amelynek a legfőbb mondanivalója számunkra a gazdasági és politikai élet és a szociális helyzet javításának célkitűzése volt. A bányászat helyzetének javítására intéz­kedések várhatók. Ezek az in­tézkedések feltétlenül szüksé­gesek, de kérdés, hogy az or­szág jelenlegi gazdasági hely­zete lehetőséget nyújt-e iga­zán hatékony intézkedések meghozatalára. Azt a vissza­fejlesztést, amely az 1968— 1969 táján az olcsó és bősé­gesen rendelkezésre álló olaj hitében következett be, mind­máig nem sikerült ellensúlyoz­ni. — Ez a hatás nemcsak a szénbányászatra, hanem az uránbányászatra is, kiterjedt? — Vállalatunkra ugyanazok a gondok jellemzőek, mint a bányászat egészére. A mi vál­lalatunknál is nagy erőfeszíté­seket kellett és kell tenni, hogy a bányamunkások létszáma ne csökkenjen, hogy stabilizálód­jon a vájvégi létszám. A meg­lévő technikai lehetőségek ki­használását is veszélyezteti, ha a vájvégén létszámhiány van. Igazán gazdaságos akkor len­ne a termelés, ha éjjel-nappal teljes mértékben ki tudnánk használni a rendelkezésre álló technikai eszközöket. A társa­dalmi, közgazdasági szemlélet sem kedvez a bányászat presz­tízsének, a szakma utánpótlá­sának. Az utóbbi időszakban a bányászok szinte behúzott nyakkal vonulnak fel május 1-én, amikor a hangszórók sorra ismertetik, hogy melyik vállalat, milyen kitüntetést ka­pott, mennyi nyereséget ért el. Ma az elért nyereség alapján Ítélik meg egy-egy vállalati kollektíva teljesítményét. Tudo­másul kellene venni, hogy a bányavállalatok nem közvetle­nül a piacgazdálkodás szerint termelnek. Nálunk 3—4 napi nyereséget tudunk fizetni, pe­dig vállalatunk fennállása óta mindig teljesítette vagy túltel­jesítette exporttervét. Ilyen A bánya ma is emberkohó Beszélgetés Kovács Istvánnal, a Mecseki Ércbányászati Vállalat pártbizottságának titkárával szemlélet alapján a bányászat hovatovább a visszahúzó ága­zat minősítést kapja, pedig a szénre, az uránra szüksége van az országnak. A hiányzó mun­kaerőt nem pótolta a technika: anyagi eszközök híján a bá­nyák gépesítése lemarad a vi­lágszínvonaltól. A vájvégeken hiányzó emberek teljesítményét nem lehet a végtelenségig pót­műszakokkal pótolni, az urán- bányászatban pedig erre egészségvédelmi okokból csak minimális a lehetőség. Akik a vájvégeken dolgoznak, dere­kasan helytállnak a munkában. Nem azt kell kitűzniük célul, hogy többet dolgozzanak, ha­nem azt, hogy többen dolgoz­zanak a vájvégén. A bányász a föld alatt életét, testi épsé­gét, egészségét kockáztatja. Ahhoz, hogy ezt a munkát vál­lalják minél többen, vonzó magas bér, lakás, s egyéb szo­ciális kedvezmények kellenek és a bányatechnika fejleszté­se. Ezért is örültünk annyira, hogy a kongresszuson a bá­nyászat helyzetének kérdései ilyen súllyal szerepeltek. — Mit tett a vállalat saját erőből a vájvégi létszám nö­velésére? — Három évvel ezelőtt a vájvégi dolgozóknak 25 száza­lékos béremelést hajtottunk végre. Ezt csak úgy lehetett ' megoldani, hogy a többi kate­góriába tartozó dolgozó nem kapott egy fillér béremelést sem. Ezt a szakszervezeti bi­zalmi testület is elfogadta, no­ha tagjainak csak egyharmada képviselte a vájvégi dolgozó­két. Ennek az intézkedésnek az indoka brutálisan egyszerű: a vállalatnál minden más dolgo­zó feleslegessé válik, ha nincs vájvégi dolgozó. A lakások 90 százalékát is a vájvégi dolgo­zók kapják, az üdültetésnél, a lakásépítési támogatásnál is előnybe részesülnek. Az intéz­kedés újabb feszültségeket teremtett, de a magasabb bér vonzóbbá tette a vájvégi- mun­kát. Ennek eredményeként már 31 év a vájvégén dolgozók át­lagéletkora, Még ötven vájvé­gi munkás kellene, és nem iS lenne különösebb baj. •— Hogyan lehet azokból az ■ emberekből ilyen jó kollektí­vát nevelni, akiket a szákma csak az elérhető magasabb bérért vonzott a bányába? — Azt ■ hiszém, egyetlen szü­lő sem biztatja azzal a fiát, hogyha jól tanul, még bányász is lehet belőle. Akik hozzánk jönnek dolgozni sok pénzt akarnak keresni.- Vannak olyan vájáraink, akik 16, sőt 20 ezer forintot is keresnek, de ezt nem kevés és nem könnyű munkáért kapják, s nem mindjárt a munkába állásuk utáni első fi­zetéskor. Jónéhány év tapasz­talat kell a bányamunkában, hogy olyan teljesítményt érhes­senek el, amiért ilyen magas bér jár. Aki a könnyen, gyor­san elérhető magas jövede­lemre számít csak, az hamar továbbáll innen. De akik ma­radnak, azok felismerik a bá­nyamunka szépségét is. Azt, hogy olyan helyen dolgoznak, ahol ember előttük még nem járt, s olyan munkát végeznek, amely valamiben mindig más, mint az előző nap volt, még a legrutinosabb bányász szá­mára is. A bánya valóságos emberkohó: eggyé olvasztja azokat, akik egymásra utalva csakis összejfogva dolgozhat­nak, csak együtt vigyázhatnak a biztonságukra, csak együtt érhetnek el jó teljesítményt. Ebben az emberkohóban olyan fiatalok nevelődnek, akik tíz­millió forintos gépeket kezel­nek olykor milliméternyi pon­tossággal, akik munka után több száz órás tanfolyamokon vesznek részt, hogy a sok rész­szakmából álló szakmát meg­tanulják, a faácsolattól kezdve a villanyszerelésig, bányagép­kezelésig, robbantástechni­káig. Szép is, de nehézség is a fiatal számára, hogy nálunk annyi idő alatt lehet belőle vá­jár, amennyi idő alatt az or­vostudományi egyetemet is el­végezhetné. — A pártkongresszus hatá­rozataival összelüggésben a vállalati pártértekezleten meg­fogalmazott feladatok közül, melyik teljesítése a leglonto- sabb? — Az elmúlt években válla­latunk kollektívája az alapve­tő tervmutatókat nagy erőfe­szítésekkel, de teljesítette, sőt kis mértékben túlteljesítette. Ezek a tervek azonban — fő­ként objektív okok miatt — csökkenő tendenciójúak vol­tak, vagyis az előző időszak­hoz képest kisebb feladatokat teljesítettünk. Ezen a helyze­ten változtatnunk kell. Idén már a fémtermelés mennyisé­gének szintentartását tervez­tük, s a VII. ötéves terv máso­dik felében a fémtermelés fo­lyamatos emelkedését is el kell érnünk, s eközben egyéb tevé­kenységünk hatékonyságát is fokozni kell. Csak így teljesít­hetjük a népgazdasági elvá­rásokat, s így érhetjük el dol­gozóink élet- és munkakörül­ményeinek további javulását. Az első félév eredményei biz­tatóak: megállt a fémtermelés csökkenése. A féléves export­tervünket túl is teljesítettük. — Vállalati pártértekezle­tükön sok szó esett a tartalé­kok feltárásáról. Mik ezek a tartalékok? — A legfőbb tartalékunk a munkánk megjavítása, a hibák kiküszöbölése a szervezésben, a munkafeltételek biztosításában, a munkafegyelem és a bizton­ságra való törekvés erősítése az emberekben! Jónéhány alapvető gondunk aligha old­ható meg megnyugtatóan — a sokszor későn jövő, vagy hiába remélt — központi se­gítség nélkül, de addig sem várakozhatunk tétlenül a sa­ját lehetőségeinket kiaknázat­lanul hagyva. A közelmúltban a bányászat rendkívüli bér­emelést kapott, igaz,„az előze­tesen számítottnak csak töre­dékét: mindössze két százalé­kot. Mi még ebből is kima­radtunk, de ezért felesleged lenne siránkoznunk. — Miben látja a kitűzött feladatok teljesítésének bizto­sítékait? — A biztosíték mi magunk vagyunk: a kollektívánk össze­fogása, ereje, a harmincéves ércbányász tradíció. A most még tapasztalatlan fiatal dol­gozóink néhány év alatt meg­közelíthetik, elérhetik vagy az oly szükséges műszaki fejlesz­tés révén felülmúlhatják az idősebb bányászok szintjét szakértelemben és teljesítmény­ben egyaránt. Vállalatunknál a politikai hangulat jó, a párt­tagok példamutatásukkal min­dig magukkal tudták ragadni munkatársaikat. A párttisztsé­gekben is, a gazdasági veze­tők körében is igen erőteljes a fiatalítás. Ezek a fiatalok friss lendülettel vették át a munkát, s jól érzik minden feladat vég­rehajtásakor, minden döntés meghozatalánál, hogy az ő jö­vőjükről van szó. Sportkifeje­zéssel élve: nálunk a túlnyo­mó többség együtt küzd benn a pályán, s kevés a partvonal mentén szemlélődve ácsorgó, vagy ellendrukker. Dunai Imre A KSH Baranya Megyei Igazgatóságának jelentése az 1985. év I. félévéről (Folytatás az 1. oldalról) Az idei tavasz kedvezően alakította a növénykultúrák fejlődését. A tavaszi állapot alapján ígéretesek voltak a terméskilátások is, a nyár ele­ji hűvös, esős idő és az átla­gosnál kevesebb napfény azonban késleltette a kalá­szosok érését. Az aratás kissé megkésve kezdődött, az első időszakban mintegy 30% fe­letti volr az árpa és a búza víztartalma, amely a szárítók kapacitását maximálisan igénybe vette. Az őszi árpa aratása július második felé­ben befejeződött, a búza be­takarítással is végeztek július végére a gazdaságok. Az idei aratás folyamatosságát nem zavarta alkatrészhiány. A nyári talajmunkókat az elő- iiányzott terület harmadrészén, a másodvetéseket a terv sze­rinti területen időben elvégez­ték a nagyüzemek. Tovább tart a szarvasmarha­állomány csökkenése: a félév végén mintegy 4%-kal volt kevesebb jószág a megyében az egy évvel korábbinál. A csökkenés elsősorban a ter­melőszövetkezetek közös állo­mányánál jelentkezett az ága­zat alacsony jövedelmezősége következtében. A vágómarha­értékesítés sem érte el a múlt évi első félévit. A tejértékesi- tés a fajlagos tejhozam emel­kedése ellenére - elsősorban a termelőszövetkezetek által átadott tejmennyiség csökke­nése miatt - a tavalyihoz ké­pest 5%-kal visszaesett. A tej mennyiségének csökkenése a lakosság ellátásában nem okozott fennakadást. A félév végén a sertésállo­mány is kisebb volt a megyé­ben az egy évvel korábbinál. Ezen belül jelentősebb arány­ban csökkent az anyakoca­állomány, így a sertéstartás további mérséklődésére lehet számítani, különösen a kisüze­mekben. Az idei félévi vágósertés-ér­tékesítés sem érte el a tava­lyit, ezen belül a második ne­gyedévi értékesítés azonban már alig maradt el az egy év előttitől. Beruházások A szocialista szervek beru­házásain belül az állami be­ruházások ráfordításai mind az iparban, mind a mező- gazdaságban növekedtek, a nem anyagi ágak fejlesztései és - főként - a tanácsi be­ruházások ugyanakkor mér­séklődték. A szövetkezeti be­ruházások pénzügyi teljesitese hozzávetőleg kétharmada volt a tavalyi első félévinek. Az év közepéig üzembe helyezett ipari létesítmények közül a jelentősebbek többnyire Vidé­ki városokban, vagy közsé­gekben valósullak meg. Kö­zülük a föntosabbak: a Ganz Műszer Művek vajszlói könnyűfémöntő csarnoka, a Mohácsi Farostlemezgyár ka- zánházbővitése, a Szigetvári Cipőgyár, a Szigetvári Kon­zervgyár és a PANNONVIN Borgazdasági Kombinát rak­tárberuházásai, Ezenkívül gép­javító csarnokot helyezett üzembe a belvárdgyulai „Kö­zös Űt” Mgtsz. Az infrastruk­túrát fejlesztő beruházások zö­me továbbra is Pécsett való­sult meg, e körben a legfon­tosabb üzembe helyezett léte­sítmény az újabb Ivov-kertvó- rosi ABC-áruház és a pécs- vasasi postahivatal volt. Foglalkoztafás A megfigyelt ágazatokban 1985 első félévében mintegy 136 000 munkavállalót foglal­koztattak, 2,5%-kal keveseb­bet, mint egy évvel korábban. A létszám az iparban - ezen belül a bányászatba is - az átlagosnál valamivel mérsé­keltebben, ugyanakkor a ki­vitelező építőiparban számot­tevően, mintegy 10%-kal csök­kent. Csak a vízgazdálkodás­ban, valamint az egyéb anya­gi tevékenység területén fog­lalkoztatottak száma volt több a tavalyi első félévinél. A lakossággal kapcsolatos banki kifizetések az év első felében 6,0%-kal haladták meg az egy évvel korábbit. A lakosság takarékbetét­állománya június végén 8 mil­liárd Ft volt, 324 millió forint­tal több az 1984. év véginél. A lakosság összes hiteltarto­zása az év első hat hónapjá­ban 339 millió forinttal növe­kedett, a félév végén 7,2 mil­liárd forint volt. Ezen belül a családiház-építéshez igényelt hitelösszeg mérséklődött, míg a közép- és rövidlejáratú hi­telek (személyi, áruvásárlási stb.) iránti igények élénkeb- bek voltak az egy év előttinél. A megfigyelt ágazatokban foglalkoztatottak havi átlagbé­re 1985 első hat hónapjában 5280 Ft volt, 8,2%-kal maga­sabb az egy évvel korábbi­nál. Átlag feletti bérfejlesz-. tésre az iparban, valamint a termelőszövetkézetek közös gazdaságaiban került sor. Leg­kevésbé (6,7%-kal) a kivitele­ző építőiparban dolgozók bé­re emelkedett. Kereskedelem A kiskereskedelmi forgalom . ez év első félévében — össze­hasonlítható áron számítva — ezúttal sem változott. A kiske­reskedelmi forgalmon belül nőtt a bolti élelmiszerek és csökkent az .iparcikkek for­galma. A kiskereskedelmi árak a félév folyamán átlagosan 6,2%-kal voltak magasabbak a tavalyi azonos’ időszakinál. Az átlagnál nagyobb mérték­ben a ruházati és a vegyes- iparcikkek árai emelkedtek. Az idényáras cikkek január­júniusi óra a boltokban és a piacokon az előző évinél mér­sékeltebben növekedtek, és-át­lagosan 2,1%-kal voltak ma­gasabbak, mint tavaly. A zöld­ségfélék óra — az igen kedve­zőtlen időjárás mellett — 3,6%-kal volt magasabb az egy évvel korábbinál. A lakosság áruellátása te­rén az elmúlt évihez képest az élemiszerek közül javult a napraforgó-étolaj, Rama mar­garin, valamint az édesipari lisztesáruk kínálata. A tőke­húsok minősége továbbra is sok kifogásra ad okot, de a tavalyihoz képest valamelyest javult a helyzet, amely több irányú intézkedés (az átvétel szigorúbb minőségellenőrzése, a boltokban leszedett zsír­mennyiség visszáruzása, költ­ségtérítés, kötbérigény érvé­nyesítése stb.) eredményének tulajdonítható. A hentesáruk választéka és minősége meg­felelő volt. Tejből és tejter­mékből jó volt az ellátás, a Baranya Megyei Tejipari Vál­lalat a második negyedévben háromféle vajkrémmel bővitet­te árukínálatát és növelte az alacsony zsírtartalmú termé­keinek gyártását is. Hiány volt élőhalból, egyes fűszerekből és sörből. A ruházati cikkek területén egyaránt jelentkez­tek mennyiségi és választéki hiányosságok, de javuló kíná­lat is tapasztalható volt né­hány termékből, így: konfek­cióból, tréningruházatból, fo­naláruból és lakástextíliából. Ugyanakkor hiányos volt az al­kalmi és nyári selyemszövetek kínálata, a felnőtt felső kö­töttáruk, a férfi alkalmi és úgynevezett weekend-cipők, valamint egyes gyermekcipők választéka és kevés volt a pa­mutból készült áru az üzletek­ben. A vegyesiparcikkek közül a tavalyihoz képest valame­lyest javult a hűtőszekrények kínálata, de a keresett H 280/ 60 kombinált típusból, vala­mint a nagyobb űrtartalmú fa­gyasztószekrényből és hűtő­ládákból továbbra is kevés állt a vásárlók rendelkezésé­re. Lakásépítés A lakásépítés eredményei a tavalyinál szerényebbek vol­tak: az év első hat hónapjá­ban összesen 658 lakás ké­szült el a megyében, 180-nal kevesebb, mint az elmúlt esz­tendő azonos időszakában. Közülük 449 lakás a városok­ban (296 Pécsett), 209 pedig a községekben épült. A váro­sokban elkészült lakások szá­ma 24%-kal (ezen belül Pé­csett 41%-kal); a falvakban építetteké 16%-kal mérséklő­dött. Az idén elkészült laká­sok egynegyede (a Pécsett épültek 43%-a) létesült álla­mi érőből. A vidéki _ yárosok közül csak-Komlón vettek hasz­nálatba állami erőből épített lakásokat. Pécsett az év első hat hónapjában összesen 137 felújított lakás műszaki át­adás-átvételi eljárása fejező­dött be eredményesen, közü­lük 9 ja történelmi belváros­ban létesült. Exportra csomagolják a cipőket a Szigetvári Cipőgyárban Läufer László felvétele

Next

/
Thumbnails
Contents